"A gondolatszabadság okvetlenül feltételezi azt, amit én gondolatbátorságnak szeretnék nevezni, s ami már nem a mások, hanem saját véleményeinkre vonatkozik. (...) Nem tudom, csalódom-e, de nékem úgy teszik, hogy hazánkban a gondolatbátorság még nem fejlődött oda, hova az egyéni szabadság érdekében jutnia kellene. Nálunk, úgy látszik, az emberek még sokkal részrehajlóbbak saját véleményeik iránt, hogy sem azok valódisága felett kétkedni bátorkodnának, vagy hogy éppen azok gyenge oldalait belátni és bírálni merészelnék."- így ír Kállai Béni John Stuart Mill A szabadságról című könyvének előszavában.
Molnár Péter az Új Mandátum Kiadó gondozásában megjelent tanulmányának az idézett tudós, államférfi által használt, elsőre kicsit furcsának ható kifejezést adta címéül: Gondolatbátorság. A kifejezés ugyan régi időkre, a kiegyezés korára nyúlik vissza, mondanivalója a jelenre is érvényes. A szerző számos példával érzékelteti, hogy a szólásszabadság témája a magyar történelem során végig jelen volt a közbeszédben, e szabadság erős védelme hagyománnyá vált. A bátorság mint a félelem ellenpárja igazolja a bibói tézist: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni..." Kállai Béni által használt kifejezés választása érzékelteti azt, a mű egészén végig kísérő gondolatot, hogy hiába a rendszerváltás utáni demokratikus berendezkedés, a szabadságjogok megjelenése, a szólásszabadság terén még akad tennivaló.
A szerző maga is bátor feladatra vállalkozott azzal, hogy a szólásszabadság határainak vizsgálatára két, földrajzilag és alkotmányos berendezkedését tekintve ennyire távol eső országot választott, mint az Egyesült Államok és Magyarország. Könnyen érvényessé válhat a kritika, hogy a két ország történelme, jogrendszere és jogi kultúrája annyira különböző, hogy az összehasonlítás lehetetlen, sőt létjogosultság nélküli. Véleményem szerint a tanulmány igazolja, hogy egy ilyen kritika nem megalapozott: a szerző által bemutatott, egyesült államokbeli példák tanulságosak, és részben követhetőek lehetnének Magyarországon is.
A tanulmány nem a megszokott jogi értekezés stílusára emlékeztet, sok jogesetet tartalmaz, hangvétele inkább esszéisztikus. Számos kultúr-, és jogtörténeti érdekességet találhatunk benne, megismerhetjük, hogy a történelem, a politika alakulása, vagy esetleg a véletlen hogyan befolyásolta a szólásszabadság megítélésének alakulását. A tanulmány olvasmányos jellege leginkább annak köszönhető, hogy az nagy részben az amerikai esetjogra épül, amelyhez hozzátartozik az esetek tényállásának ismertetése. Örvendetes, hogy végre magyar nyelven megjelent egy olyan könyv, amely kifejezetten a híres, amerikai szólásszabadsággal kapcsolatos precedensekkel, az azokhoz vezető folyamatokkal ismerteti meg az olvasót, és amely megpróbálja ezeket az eseteket a magyarországi közegre applikálni. Az amerikai szólásszabadság irodalma hosszú múltra tekint vissza, e szabadságjog általános dilemmáinak vizsgálatánál kikerülhetetlen az amerikai példa áttekintése, még akkor is, ha a sajátos amerikai történelmi, politikai és kulturális környezet a magyarországitól eltérő logikát követ. Az egyesült államokbeli megközelítés jelentőségét mutatja, hogy a magyar Alkotmánybíróság szólásszabadsággal kapcsolatos határozataiban az Egyesült Államok joggyakorlata mintául szolgált.
Lássuk, hogy milyen kérdéseket érint napjainkban a szólás szabadsága Molnár Péter olvasata szerint. Ahhoz nem fűződhet kétség, hogy a szólásszabadság alapvető és szükséges egy demokratikus társadalomban, ezt általában senki sem vitatja. Így a szólásszabadság mai irodalma nem is e jog létjogosultságával foglalkozik, hanem sokkal inkább annak határaival: meddig tekinthető a beszéd védendőnek és hol van az a határ, ahol a beszédet valamely érdekre hivatkozva korlátozni kell. Molnár Péter tanulmányában ezeket a határmezsgyéket vizsgálja. A szerző a lehető legszélesebb mozgásteret tartja kívánatosnak, ezért is választja a szólás szabadságát különlegesen tiszteletben tartó Egyesült Államok példáját vizsgálandónak. Az értekezés három fő területe a közszereplők bírálhatóságának mértéke, a gyűlölködő beszéd jogi megítélése és a közmédiumok függetlenségének fontossága. A szerző ezeket a kérdésköröket a magyar Alkotmánybíróság három meghatározó döntésén és az amerikai, illetve magyar jogeseteken keresztül vizsgálja.
- 153/154 -
A szerző a tanulmány bevezetőjében a szólásszabadság szempontjából az általa meghatározó fontosságúnak tartott amerikai szakkifejezésre, a "public discourse"-ra keres magyar megfelelőt. A kifejezést "közbeszélgetés"-ként fordítja le, amely alatt egy közösség nyilvánosan zajló kommunikációját érti, és amelynek nyitottsága alapvető feltétele a jól működő demokráciáknak. A kifejezés a szerző gondolatmenetének alappillérét képezi. Molnár Péter a közbeszélgetés nyitottságán túl a demokrácia további alapkövetelményeinek tekinti, hogy a társadalom félelem nélküli legyen, a hatalommal bírók, valamint a többség pedig önkorlátozást tanúsítson. Az utóbbi lényege, hogy azok, akik hatalommal bírnak, ennek révén ne szabhassák szűkre a közbeszélgetés jogi kereteit. Mindez kulcsfontosságú a közszereplők bírálhatóságához, valamint ahhoz is, hogy a többségnek nem tetsző, akár visszataszító vélemény hangot kaphasson. Az önkorlátozás biztosítása az alkotmányos intézmények meglétén - mely természetesen nem elhanyagolható kívánalom - túl, politikai kultúrát és bölcsességet is feltételez. A nehézséget az okozza, hogy azok, akiknél fontos volna az önkorlátozás, gyakran támadások céltáblái. Ennek indoka, hogy a szélesebb bírálhatóság következik a közéleti szerepvállalásból. Molnár Péter szerint az is alapvető követelmény, hogy maga a társadalom ismerje fel a hatalom önkorlátozásának szükségességét.
A tanulmányban képet kaphatunk arról, hogy milyen logika mentén képzelhető el a szólásszabadság korlátozása. A szerző példákat hoz a szólásszabadságot önértékként, illetve a véleménynyilvánítás szabadságát eszközként felfogó elméletekre. Megítélése szerint a szólásszabadságot személyes jogként kell kezelni, tehát ő a konstitutív igazolás mellett érvel. A szólásszabadság igazolásra vonatkozó elméletek azonban a szerző nem fejtette ki kellő részletességgel, ugyanakkor ebben a fejezetben részletesen elemez ehhez a kérdésköréhez kapcsolódó, de mégis bizonyos szempontból speciális helyzeteket: így a tanulmányban egyesült államokbeli példákkal bemutatott közpénzből támogatott ún. támogatott beszéd kérdését - amely során a szólás egyfajta közvetett cenzúrája valósulhat meg-, illetve az internet és a média modern eszközeinek speciális megítélését. Feltehető, hogy a szerzőnek az a célja e speciális esetkörök elemzésével, hogy felhívja a figyelmet az e területeken, aktuálisan tapasztalható, nem szólásszabadságbarát megközelítés veszélyeire.
A tanulmány három fő területének vizsgálatánál a szerző azt a módszert választja, hogy először az adott téma amerikai megközelítését mutatja be, és ezt követően elemzi a magyarországi helyzetet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
