Az Európai Unió Bírósága (EUB) tágan értelmezi az uniós jog által tiltott állami támogatás definícióját és az azt alkotó elemeket. Ennek oka az állami beavatkozás piactorzító hatásaiban, valamint a neoliberális felfogás dominanciájában keresendő. Annak ellenére, hogy a gazdasági világválság után megerősödtek azok a nézetek, amelyek az állami szabályozás fontosságát és jelentőségét hangsúlyozzák, ez a koncepció nem látszik még tükröződni az az EUB jogeseteit elemezve állami támogatások vonatkozásában.
Uniós jogi kontextusban az állami támogatások felügyelete és ellenőrzése kapcsán két intézmény, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) emelhető ki. Az állami szubvenciók kontrollját első körben az Európai Bizottság végzi, amelynek célja egyrészt a piaci mechanizmusok egyensúlyának fenntartása, másrészt pedig, hogy hozzájáruljon a belső piac hatékony működéséhez. Az állami támogatások és azok megengedhetőségére vonatkozó értelmezési kérdések kapcsán az EUB döntései is jelentős szerepet töltenek be. Ezen intézmény számos döntésében értelmezte e definíciót, illetve alakította ki a joganyag inkoherens jellege miatt annak rendszertanát. Az EUB döntései során figyelemmel van a változó közösségi politikai irányvonalakra, de közben törekszik konzekvensen alkalmazkodni a korábbi joggyakorlatához is.
Érdemes megvizsgálni és kategorizálni a 2009 és 2016 közötti időszakban előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, amelyek az energiaszabályozás és állami támogatás kapcsolatát vizsgálva három részre oszthatók. Az első csoportba a közszolgáltatási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyek (például a Federutility-ügy[1]) tartoznak. Ezen esetekben a magánfelek megpróbálnak liberalizálást akadályozó szabályokat alkotni azokon a helyeken, ahol az Európai Unió a piacnyitás elősegítése érdekében tiltja a fokozott nemzeti szabályozást. A második csoportba tartozó ügyek a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó energiaellátási támogatásokhoz kapcsolódnak. Ezekben az esetekben (például Essent-ügy[2]) is a belső energiapiac megvalósulása elleni nemzeti fellépés látszik tükröződni. A harmadik kategóriába tartozó esetekben (például Vent de Colère-ügy[3]) pedig nem történt bejelentés az Európai Bizottságnak, a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó állami támogatások előzetes jóváhagyás céljából, az Európai Unió működéséről szóló szerződés[4] (továbbiakban: EUMSz) 108. cikkének (3) bekezdése szerint.[5]
Az európai uniós jogban főszabályként az állami támogatások általános tilalma érvényesül, amiről az EUMSz 107. cikkének (1) bekezdése rendelkezik. Azonban annak megítélése, hogy az adott támogatás összeegyeztethető-e a belső piac jogával és a versenyszabályokkal, illetve, hogy tekinthetjük-e az adott előnyt szubvenciónak, nélkülözhetetlen e rendelkezés fogalmi elemeinek meghatározása.[6] A szubvenció és a támogatás fogalmakat szinonimként használom, holott a támogatás tágabb, hiszen nemcsak a pozitív hozzájárulásokat foglalja magában, hanem olyan intézkedéseket is, amelyek enyhítik az adott vállalkozás vagy vállalkozáscsoport pénzügyi terheit.
Állami támogatásnak a fent említett rendelkezés szerint csak az tekinthető (így csak az tiltott), amely állami forrásból származik, úgy, hogy gazdasági előnyt jelent az érintett vállalkozás számára, tehát nem általános jelleggel nyújtják (szelektív), továbbá, hogy a támogatás hatással van vagy hatással lehet a versenyre és a tagállamok közti kereskedelemre.[7] Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg - vagy a tagállam szubvencióként jelenti be az adott előnyt -, bizonyos, belső piaccal összeegyeztethető esetekben az mégis megengedhető, amelyhez azonban a tagállamoknak több elvet kell követniük: az átláthatóság, a szükségesség és az arányosság elvét. Az átláthatóság követelménye teljesülésének megállapításához egyértelműnek kell lennie, hogy a kedvezményezett milyen és mekkora előnyhöz jutott az állami támogatás következtében, míg a szükségesség és az arányosság elve kapcsán azt szükséges bizonyítani, hogy valamilyen probléma, piaci hiányosság fennállása miatt, és csak megfelelő mértékben avatkoztak be a piaci viszonyokba. Tehát a 107. cikkből látszik, hogy az elsődleges joganyag nem mondja ki expressis verbis, hogy az állami támogatás tilos, csupán annyit, hogy ha a fogalom elemeit kimeríti
- 1743/1744 -
valamely tagállam, akkor a belső piaccal összeegyeztethetetlen a magatartása, amely pedig a fenti elvek megvalósításával megengedhetővé tehető.
A Bíróság értelmezése szerint szubvencióról beszélhetünk, ha egy meghatározott vállalkozás vagy azok csoportja olyan teher alól mentesül állami segítséggel, amelyet normálisan a belső nemzeti jog alapján viselnie kellene.[8] Az EUB joggyakorlatában meghatározott fogalomértelmezést a Bizottság is követi.
A Bíróság a gazdasági előny fogalmát tágan értelmezi, amelyet alátámaszt az Enirisorse SpA-ügyben kimondott azon tétel, amely szerint az előny nem feltétlenül jelent vagyongyarapodást, hanem megvalósulhat akár adókedvezmény, kedvezményes hitel, és utólagos szerződésmódosítás formájában is. Minden olyan állami intézkedés idetartozik tehát, amely enyhíti azokat a terheket, amelyek a vállalkozás költségvetését érintik, és amelyeket normál piaci körülmények között viselnie kellene.[9] E fogalmi elemet a szakirodalom szerint is tágan kell értelmezni, így nemcsak a pozitív pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatások tartoznak ide, hanem a különböző terhek elengedése és csökkentése is. A Bíróság szerint az előny formája rendkívül változatos lehet, azt a hatásai szerint kell vizsgálni. Így, ha az intézkedés eltérő következményekkel jár a kedvezményezettek számára, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az eltérő eredmények együttes hatását.[10] Az intézménynek tehát átfogó vizsgálatot kell lefolytatnia, hiszen ennek eredményeképpen bizonyítható, hogy a vállalkozás olyan gazdasági előnyben részesült, amelyhez szokásos piaci körülmények között nem jutott volna hozzá.[11]
Az előny fogalmának meghatározása az energiaszektorban az ágazati liberalizációval összefüggő tagállami kötelezettségekkel összefüggésben is kérdéseket vet fel. A Bíróság AEM-ítélete szerint az a tagállami intézkedés, amely kizárólag a vízenergetikai és geotermikus létesítményekből származó villamos energiát termelő-elosztó vállalkozások számára átmeneti jelleggel megemeli a nemzeti villamos energia-alaphálózati hozzáférési és használati díjat - abból a célból, hogy a villamos energia piacának a 96/92 irányelv átültetését követő liberalizációjából e vállalkozások számára az átmeneti időszak alatt adódott előnyöket kiegyenlítse - olyan különbségtételt valósít meg (a vállalkozások pénzügyi terhei között), amely e pénzügyi teher rendszerének természetéből és szerkezetéből adódik, és amely önmagában nem minősül állami támogatásnak az EUMSz 107. cikke értelmében. Az ilyen előny ugyanis nem a hatékonysági és versenyfeltételek módosulásának, hanem a jogi környezet ágazati liberalizáció miatti megváltozásának a következménye.[12]
Az Európai Unió elsődleges joga nem tartalmaz olyan egyértelmű szabályt sem, amely alapján eldönthető lenne, hogy mi számít szelektív intézkedésnek. A Bíróság az Uncredito Italiano-ítéletében kijelenti, hogy a vagyoni előny nyújtása akkor tilos, ha nem minden gazdasági szereplőre terjed ki, vagy nem objektív szempontok alapján meghatározott csoportra.[13] A 2015-ben meghozott Bizottság kontra MOL-ítéletben a Bíróság megerősítette, hogy az adott intézkedés szelektivitását eljárásonként kell értékelni, hiszen minden esetben meg kell vizsgálni, hogy azt támogatási programként vagy egyedi intervencióként alakították-e ki. Ha ezen utóbbi valósul meg, akkor vélelmezni kell a szelektivitás fennállását, míg az előbbi esetben azt bizonyítani szükséges.[14] Az EUB a 2018-ban hozott ítéletében összefoglalva az ítélkezési gyakorlatát kijelenti, hogy összehasonlítható ténybeli vagy jogi helyzetben lévő vállalkozásokra lehet csupán a komparatív vizsgálatot elvégezni.[15] Megállapításokat fogalmaz meg az adórendszert illetően is, hiszen ahhoz, hogy annak szelektivitása megállapítható legyen, meg kell vizsgálni az ország általános adórendszerét, majd az adott intézkedés attól való eltérését bizonyítani.[16] Az energiaszektor területén lényeges e szempont vizsgálata, mivel e téren gyakori az adóintézkedés formájában nyújtott energiapolitikai ösztönzők alkalmazása. Így például az a német törvény, amelynek eredményeképpen Németországban a villamos energia-termeléshez felhasznált energiaforrások közül csak a hasadóanyag kerül megadóztatásra, az az EUB szerint nem tekinthető szelektív intézkedésnek. Ennek oka, hogy a hasadóanyagot felhasználó villamos energia-termeléstől eltérő villamos energia-termelés nincsen hasonló ténybeli és jogi helyzetben a hasadóanyagot felhasználó villamosenergia-termeléssel, mivel egyedül ez utóbbi termelés során keletkeznek (a hasadóanyag felhasználásából eredő) radioaktív hulladékok.[17]
A szubvenciónak állami forrásból kell származnia, vagy az államnak betudhatónak kell lennie, mely követelmény elemzésével a következő szerkezeti egységben foglalkozom részletesebben.
Az állami támogatás megítéléséhez kiemelkedő jelentősége van a vállalat fogalom meghatározásának is. A tagállamoknak az állami és a magánvállalatokra is ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazniuk, úgy, hogy közben kötelesek az uniós versenyjogi szabályokat betartani (habár ettől a főszabálytól az EUMSz 106. cikkének hatálya alá tartozó vállalkozások eltérhetnek). Az EUMSz 106. cikke a közvállalkozásokra és a tagállamok által privilegizált, azaz különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező
- 1744/1745 -
(köz- vagy magán-) vállalkozásokra tartalmaz versenyjogi előírásokat. Az e rendelkezés értelmében vett közvállalkozás valamely köztulajdonban álló, illetve közvetlenül vagy közvetve a tagállam meghatározó befolyása alatt álló társaság (jegyzett tőke több mint fele állam tulajdonában áll; szavazatok többsége az államnál; a felügyeleti szerv tagjainak több mint felének kinevezési joga az államot illeti). Magánvállalat pedig az a vállalat, amely nem tartozik az előbbiekben kifejtett fogalom alá. A közvállalatokra is kiterjedő, kiterjesztő értelmezés meghatározó jelentőséggel bír az energiaszektor terén, mivel az energiatermelés és -szolgáltatás meghatározó szereplői gyakran kizárólagos vagy többségi állami tulajdonban lévő vállalkozások.
A vállalkozás fogalma kellő részletezettségének hiánya miatt a Bíróság több ítéletében foglalkozott e definíció meghatározásának kérdéskörével. A Höfner und Elser-ügyben a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy vállalatnak tekinthető a jogszabály által létrehozott monopolhelyzetben lévő állami közvetítő intézet is, Aéroports de Paris-döntésében pedig kifejtette, hogy a szolgáltatás természete, jellege dönti el, hogy vonatkoznak-e rá a versenyjogi szabályok.[18] A Bíróság 2019-ben[19] és 2017-ben[20] meghozott ítéleteiben visszautalva a Cassa di Risparmio di Firenze-ügyre,[21] a vállalati jelleg meghatározásánál a gazdasági tevékenység végzését tette fogalmi elemmé, függetlenül finanszírozásától, működési formájától és profitorientáltságától, illetve attól, hogy közérdekű feladatok lát el vagy sem.[22] Érdekesen ítélt meg egyes szociális tevékenység végzésére feljogosított vállalatokat is, amikor az egészségügyi intézményeket minden esetben a versenyjog szabályai alá helyezte, addig az oktatási intézményekkel csak akkor teszi ezt, ha magániskoláról van szó.[23] Összegzésként megállapítható, hogy az EUB a vállalat fogalmát kiterjesztően értelmezi, így akár egy nonprofit vállalatra vagy egy szociális tevékenységet ellátó intézményre, valamint magán- vagy jogi személyre is kiterjeszthetők az Európai Unió versenyjogi szabályai.[24]
A joggyakorlat azt mutatja, hogy nem kell bizonyítani a verseny és a kereskedelem tényleges torzítását, hanem elegendő annak a Bizottság általi megállapítása, hogy az állami támogatás potenciálisan képes arra.[25] Hiszen a verseny fogalmába nemcsak a már fennálló, hanem a potenciális verseny is beletartozik, így azon vállalkozásokra is kiterjed a szabályozás, akik csak most akarnak a piacra belépni. Az uniós jog ún. de minimis szabály megalkotásával rendelkezik arról, hogy vannak olyan kereskedelemtorzító hatások, amelyek elhanyagolhatók, így ezek de facto elfogadhatóak. Az elv az, hogy amennyiben egy vállalat egy meghatározott időszak alatt az Európai Unió által meghatározott összeget meg nem haladó támogatásban részesül, akkor ez a támogatás legális, mert ez az összeg nem vezet a versenytorzuláshoz.[26]
Az Essent-ügy kiemelkedőnek számít az energiaszektorhoz kapcsolódó előnyök versenyre gyakorolt torzító hatása kapcsán. Hozzá kell tennünk, itt nem az EUMSz 107. cikke alapján vizsgálta az EUB a tagállami intézkedés hatás kérdését, ugyanakkor az itt megfogalmazott elvek a 107. cikk szerinti verseny- és kereskedelemkorlátozó hatás értelmezése szempontjából is jelentőséggel bírnak.[27] Belgium flamand régiója a zöld bizonyítványok rendszerét választotta az európai uniós követelmények teljesítéséhez. E szisztémában egyrészt azon termelők, amelyek e régióban állítanak elő zöld villamos energiát, kérhetik a hatóságokat, hogy számukra zöld bizonyítványokat állítsanak ki, másrészt a villamosenergia-szolgáltatók kötelesek évente meghatározott számú bizonyítványt bemutatni a hatóságoknak.[28] Az Essent elnevezésű belga villamosenergia-szolgáltató, annak érdekében, hogy eleget tegyen kötelezettségének, több országban termelt, villamos energiára vonatkozó származási garanciát nyújtott be a flamand hatóságoknak. A hatóságok azonban nem fogadták el, mivel szerintük a Flandriában megtermelt villamos energia vonatkozásában lehet csak ilyen bizonyítványt kiállítani. A Bíróság ebben az ügyben mondta ki, hogy ketté kell választani származási garanciákra és az átruházható zöld bizonyítványokra vonatkozó szabályokat. Az alapügyben szereplő szabályozás alkalmas arra, hogy befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet, és olyan, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, amely főszabály szerint összeegyeztethetetlen az uniós jogi kötelezettségekkel, azonban az összeegyeztethetőség objektív okokkal igazolható.[29] Tehát az igaz, hogy az intézkedésnek korlátozó hatása lehet a villamos energia más tagállamokból való beszerzésére, azonban ez közérdekű, környezetvédelmi célból történik, amely jelen esetben előnyt élvez.[30]
Ezt az ügyet meg kell különböztetni a Preussen Elektra-ügytől is, ahol a Bíróság úgy döntött, hogy olyan villamos energia-szolgáltató magánvállalkozásokat sújtó kötelezettségről van szó, amely nem jár együtt az állami forrásoknak az ilyen típusú villamos energiát termelő vállalkozásokra történő közvetlen vagy közvetett átruházásával, csupán az intézkedés velejárója az előny.[31] Jelen esetben az intézkedés ösztönző jellege került előtérbe, hiszen szükséges az olyan mechanizmusok léte, amelyek elősegítik a megújuló energiaforrások elterjesztését, és az uniós joggal összeegyeztethető az ehhez szükséges és
- 1745/1746 -
arányos szankciók léte is.[32] Itt tehát fel sem merült az állami támogatások fennállásának lehetősége, hiszen a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2001. évi irányelv írt elő ösztönző mechanizmusok bevezetését a tagállamokban, itt csupán a belső piaccal való összeegyeztethetőség kérdésköre került górcső alá.
A tagállamok közötti kereskedelem befolyásolása követelmény megfelelése kapcsán elegendő, ha a tevékenység ilyen hatás kifejtésére alkalmas. Ebben az esetben az sem fontos, hogy az adott vállalkozás részt vesz-e tagállamok közötti kereskedelemben, elegendő, ha a belföldön folytatott tevékenysége az állami intézkedés következtében erősödik és ez egy (másik) letelepedni szándékozó vállalkozás ilyen irányú szándékára visszatartó hatást gyakorol.[33] A Bizottság az intézkedés vizsgálatakor nem köteles elemezni a már nyújtott támogatás tényleges hatásait, annak igazolására, hogy a támogatás nem valósul meg vagy összeegyeztethető a belső piaccal, hiszen ennek következményeképpen előálló helyzetben a jogellenes támogatásokat nyújtó tagállamok kerülnének előnyös helyzetbe azokhoz képest, akik már a tervezési szakaszban bejelentik a támogatásokat.[34]
Az EUMSz 107. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tilalom azokra a támogatásokra vonatkozik, amelyeket államok nyújtanak, vagy állami forrásból származnak. E fogalmi elem értelmezésére több olyan EUB ügyben került sor, ahol az energiaszektort érintette a vizsgált állami támogatás.
Eleinte nem volt világos, hogy állami támogatásnak minősül-e egy olyan állami intézkedés, amely bizonyos vállalkozásokat vagy egyes áruk termelését részesíti előnyben, abban az esetben, ha nem került sor tagállami források átadására. Az EUB esetjogában többször foglalkozott e kérdéskörrel és mára kialakult joggyakorlata segíti a jogalkalmazókat a kérdés eldöntésében.
A Bíróság már 1959-ben az állami forrásból származás követelményének kiterjesztő értelmezését alakította ki és a Steenkolenmijnen-ítéletben[35] megfogalmazott véleménye szerint a szubvenciót hatása szerint kell értékelni, függetlenül formájától, illetve céljától. A Steike ügyben kifejtettek szerint minden állami és állami forrásból nyújtott támogatásra vonatkozik az EUMSz 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott tilalom, anélkül, hogy különbséget kellene tenni aszerint, hogy a támogatást közvetlenül az állam vagy az állam által a támogatás végrehajtására kijelölt vagy létrehozott köz- vagy magánintézmény nyújtja. E cikk alkalmazásakor az intézmény szerint lényegében a támogatások kedvezményezett vállalatokra vagy termelőkre gyakorolt hatását és nem a támogatás szétosztásában és kezelésében illetékes intézmény jogállását kell figyelembe venni.[36]
Az 1978-as Van Tiggele-ítéletben[37] ezzel szemben az EUB már szűkített korábbi értelmezésén és kifejtette, hogy az állami támogatásként való minősítésnek előfeltétele az állami források (közpénzek) bevonása, azaz az államháztartás valamilyen szintű megterhelése, így az árszabályozás kérdéskörét kivette ezen követelmény ernyője alól. Ezt a felfogását vitte tovább, és a Sloman Neptun-ügyben már nyílt elköteleződését is kimutatta a szűkebb értelmezés mellett és megállapította, hogy az állam saját források közvetlen vagy közvetett felhasználása nélkül is telepíthet előnyöket vagy kötelezettségeket (ezek lehetnek intézkedés velejárói is) vállalkozáskra.[38] Ezen esetben egy német nyugdíjbiztosítási törvény kapcsán elindított előzetes döntéshozatali eljárás keretében került sor a Bíróság álláspontjának kifejtésére. Az alapügyben eljáró német bíróság azt kérdezte, hogy állami támogatásnak minősül-e az a német jogszabály intézkedése, amely szerint nem jár szociális juttatás olyan munkaszerződésből járó munkabér alapján, amely nem tartozik a német jog hatálya alá, így a német hajótulajdonosok német munkaszerződés miatt közvetett előnyben részesülnek. A Bizottság szerint a törvény az érintett vállalkozásoknak egyedi előnyöket biztosít, mivel az intézkedés adóbevételek csökkenéséhez vezet, azáltal, hogy az állam lemond bizonyos adóbevételeiről, és így ezen adók kiesése a törvény által érintett vállalatoknál fog előnyként jelentkezni, melynek következtében pedig megvalósul az állami támogatás definíciója. A Bíróság a Bizottság véleményétől eltérő véleményre jutott, mivel szerinte a tagállami intézkedés következményei a tagállami általános adórendszer szerves részét képezik, így nem jelentenek az érintett vállalkozásoknak nyújtott különleges előnyt. Bartha Ildikó véleménye szerint ezen eset egyrészt rámutat arra, hogy az adóintézkedéseknél távolinak mondható az állam és az előnyt biztosító intézkedés közötti kapcsolat, másrészt, a tagállam által nyújtott és az állami forrásból származó támogatás megkülönböztetésének célja csupán az, hogy azok a támogatások is a fogalom hatálya alá tartozzanak, amelyeket az állam által létrehozott vagy kijelölt állami vagy magánintézmények nyújtanak, nem pedig a tagállami adómegállapítás hatáskörébe való uniós beleszólási lehetőségek kitágítása.[39]
A Preussen Elektra-ügyben 2001. március 13-án született ítélet egyike a legismertebb, energiaszektort érintő állami támogatás kérdéskörével foglalkozó ítéleteknek. Érdemes az ügyet körülvevő körülmények közül kiemelni, hogy az Európai Unió ezekben az években kötelezte el magát határozottan az éghajlatváltozás elleni küzdelem mellett, melynek eléréséhez fontos eszközként tekintett a megújuló energiaforrások elterjesztésére és az energiahatékonyság fokozottabb megvalósítására. A német kormány mérlegelve lehetőségeit, jogszabályt alkotott, amelyben arra
- 1746/1747 -
kötelezett magántulajdonban lévő vállalatokat, hogy bizonyos mennyiségű megújuló energiából termelt villamos energiát vásároljanak az állam által rögzített (a piaci árnál magasabb) áron. Tehát itt nincs szó közvetlenül közpénzek felhasználásáról.[40] A Bíróság ítélkezési gyakorlatára visszautalva, látszik, hogy csak azok az előnyök tekintendők támogatásnak, amelyeket közvetlenül vagy közvetve állami forrásból nyújtanak. Az intézmény jelen esetben is hangsúlyozta, hogy a tagállamok által és az állami forrásból nyújtott támogatás közötti megkülönböztetésnek az a célja, hogy e fogalom vonatkozzon a közvetlenül az állam által, valamint az általa kijelölt vagy létrehozott köz- vagy magánszervezet által nyújtott előnyökre is, nem pedig a tág értelmezés megvalósulásának elősegítése.[41] Így továbbra is fenntartja a különbséget az állami szabályozással nyújtott előnyök fennállása, és azok állami forrásból való finanszírozása között, kitartva a fogalmi elem szűk értelmezése mellett. Bartha Ildikó az ügy kapcsán megjegyzi, hogy e követelmény fennállását a szelektivitás elvárásával együtt kell górcső alá venni. Jelen esetben a 107. cikk (1) bekezdése nem alkalmazható, hiszen a német kormány adóintézkedése (általános intézkedése) a tagállam teljes területén alkalmazandó, és az egész gazdaságnak nyújt kedvezményt, amely által pedig az előny és az állami forrás közötti távoli kapcsolat okozta közvetett diszkrimináció sem állapítható meg.[42]
A Bíróság kifejtette, hogy döntései meghozatalakor mindig tekintettel van az Európai Unió hatályos jogszabályaira és célkitűzéseire, így figyelemmel kell lennie az energiaszektorban megvalósuló piacnyitás folyamatainak jelenlegi állására, valamint a megújuló energiaforrások fontos szerepére az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ennek függvényében pedig megállapítást nyert, hogy az ügyben vizsgált környezetvédelmi követelmények megvalósulását célzó nemzeti szabályozás a közösségi jog jelenlegi állapotában összeegyeztethető az uniós joggal és a német jogszabály nem sérti az uniós jogot, hiszen a villamosenergia-szolgáltató magánvállalkozásokat sújtó kötelezettség nem jár együtt az állami forrásoknak villamos energiát termelő vállalkozásokra történő átruházásával.
A Van der Kooy-ügyben az állam 50%-os tulajdonában álló cég által a kertészeknek nyújtott gázárkedvezmény szubvenciónak minősült, mivel a gázárakat közjogi jellegű testületek ellenőrzése alatt határozták meg, így az államnak betudhatóság követelménye fennállt.[43] A Bíróság ebben az ügyben kifejtette, hogy az államnak tudható be az olyan köztestület által nyújtott támogatás is, amelyet törvény hozott létre, kormány nevezte ki a vezetőjét, működését jogszabály határozza meg és törvényhozás felügyeli. Ezzel szemben nem szubvenció egy olyan közjogi szakmai szervezet által nyújtott támogatás, amely tagjainak támogatása céljából önkéntesen gyűjtötte össze a díjakat, amelybe az állam nem avatkozott be.[44] Abban az ügyben, amelyben az EUB ezt megállapította, egy közjogi alapon szervezett kereskedelmi társaság a tagjaira díjakat rótt ki, melyek terhére pedig a tagokat érintő kollektív reklámkampányt indított. A Bíróság megállapította, hogy az előny sem közvetlenül, sem közvetve nem származik állami forrásból, mivel a díjakat kizárólag a reklámkampány céljaira kívánták fordítani, és azok nem álltak a nemzeti hatóságok rendelkezésére. Az államnak való betudhatóság feltétele sem teljesül, mivel a díj beszedését nem az állam kezdeményezte.[45]
A Stardust Marine-ügy során került szembe a Bíróság azzal a kérdéssel, hogy a közvállalkozások anyagi eszközeit automatikusan állami forrásból származónak kell-e tekinteni, illetve az a tény, hogy egy közvállalkozás hajtja végre a források folyósítását, önmagában elegendő-e az intézkedés államnak való betudhatóságának megállapításához. A Bíróság arra jutott, hogy ha egy közvállalkozás pénzeszközei állami forrásból származnak, az nem minősül automatikusan állami támogatásnak, mivel a szubvenció megítélése függ a közvállalkozás számára autonómiát biztosító nemzeti szabályozástól is. Ezzel szemben az államnak való betudhatóság vizsgálata során nem feltétel a konkrét állami utasítás megléte, hanem csupán valamely, jelen ügyben meghatározott jellemzővel kell rendelkeznie: a döntést nem hozhatták volna meg az állami szervek utasításainak, iránymutatásainak figyelmen kívül hagyásával, a vállalkozás a központi közigazgatás részét képezi, a vállalkozás tevékenységeinek közjogi jellege, az állami szervek által gyakorolt felügyelet mértéke, valamint bármilyen más jel, amely az adott ügyben az állami szervek intézkedés meghozatalába való bevonását vagy annak valószínűségét mutatja.[46]
A Deutsche Bahn-döntésben az irányelvek kapcsán született az a fontos megállapítás, hogy amennyiben a döntéshozatalra nem a tagállam szintjén kerül sor, nem beszélhetünk betudhatóságról még akkor sem, ha annak közvetlen végrehajtására a tagállami jogi aktussal kerül sor, hiszen ez az uniós jog elsőbbségének elve alapján kötelező, és nincs választási lehetőség.[47]
Egy 2014-ben meghozott ítéletben[48] a megújuló energiaforrásokról szóló 2009/28/EK irányelv állt a középpontban, amely szerint 2020-ig minden tagállamban a megújuló energiaforrásoknak el kell érnie egy bizonyos arányt a teljes energiafogyasztáson belül, amelyhez az eszközöket minden állam maga választhatja meg. Ausztria meghatározta azt a rögzített piacinál magasabb árat, amely garanciát jelent a megújuló energiaforrások termelői számára, és néhány szolgáltató számára kivételt engedett ezen szabályok alól. A Bizottság 2011-es határozata szerint az átvételi kötelezettség és kivételek lehetővé tétele állami támogatásnak minősül, azonban míg az előző összeegyeztethető a környezetvédelem állami támogatásáról szóló iránymutatással, az utóbbi nincs összhangban azzal.[49] Az EUB előtti ügyben az intézmény hivatkozik a Bíróság korábbi joggyakorlatára, amelyben megállapította már, hogy a tagállami szabályozás által előírt kötelező hozzá-
- 1747/1748 -
járulásokból fizetett, szabályozásnak megfelelően kezelt és szétosztott alapot az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami forrásnak lehet minősíteni, még ha azt a hatóságtól elkülönülő jogalany is kezeli.[50]A Bíróság álláspontja szerint a Bizottság helyesen minősítette az esetet és egyetért e szervvel abban, hogy a részleges mentesség állami források felhasználásával jár, hiszen adójellegű járulék alóli kedvezménynek, azaz állami bevételkiesésnek feleltethető meg. Jelen ügyben nincs szó vélelemről, mivel a hozzájárulás és kivételek megállapítása az államnak betudható magatartás eredménye volt, hiszen törvény vezette be.[51]
2017-ben a TV2/Danmark kontra Bizottság-ügyben a Bíróság kifejti, hogy a harmadik személyektől származó állami vállalatok által kezelt források állami forrásoknak tekinthetőek akkor is, ha azokat tulajdonosaik önként bocsátották az állam rendelkezésére, vagy azokról tulajdonosaik lemondtak és az állam vállalta azok kezelését.[52] Egy évvel későbbi ítéletében megjegyzi, hogy az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése tág értelemben használja az e definíciót, mivel a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősíti az ezen forrásból bármilyen formában nyújtott támogatást.[53] 2019-ben az EUB tovább pontosította korábbi joggyakorlatát a korábban már e fogalom alá sorolt államtól elkülönült szervezetek közvetítésével nyújtott előnyök kapcsán. Kijelenti, hogy egy tagállam nem bújhat ki támogatások szétosztásával megbízott önálló intézmények létrehozásával az állami támogatások tilalma alól.[54] Itt tehát a Bíróság igyekszik elkerülni, hogy az állami forrás követelményét túl szűken lehessen értelmezni, azonban felhívja a figyelmet a tág értelmezés kockázataira is. A Bizottságot terheli az a kötelezettség, hogy minden ügyben pontosítsa és alátámassza azokat az indokokat, amelyek lehetővé tették számára a felhasznált források államtól való származásának megítélését. Ennek mérlegelése során mindvégig tekintettel kell lennie arra, hogy az állami forrásból származás és az államnak való betudhatóság elkülönült és halmozott feltételeket alkotnak.[55]
A Bizottság is vizsgálta az állami forrásból származás követelményét, amelynek kapcsán 2016. május 19-én tette közzé az állami támogatás fogalmáról szóló közleményét. A közlemény összegzi az alapszerződések állami támogatások legfontosabb tényállási elemeire vonatkozó állandó bírói jogértelmezés és bizottsági joggyakorlat alapján kinyerhető fogalmait. A dokumentum hét nagy részre osztható, amelyből a vállalat és gazdasági tevékenység fogalma, állami eredet, előny, szelektivitás, valamint a kereskedelemre gyakorolt hatás a témám szempontjából a legfontosabb. A harmadik fejezet, az államnak betudhatóság, állami források transzferével járó támogatások elemzésével foglalkozik.[56] Eszerint a közvetlenül vagy közvetve nyújtott állami forrás, valamint az ilyen intézkedés államnak való betudhatósága az állami támogatás megállapíthatóságának két elkülönült és halmozható feltétele. A Bizottság szerint az intézkedéseknek az EUMSz 107. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelésekor a két feltételt többnyire együttesen kell vizsgálni. A betudhatósággal kapcsolatban megállapítja, hogy az intézkedés nem tudható be egy tagállamnak, ha ő azt az uniós jog szerint mérlegelés nélkül köteles végrehajtani. Ellenben azokban az esetekben, amelyekben az uniós jog mindössze lehetővé tesz bizonyos nemzeti intézkedéseket, de a tagállam mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bevezetni kívánt intézkedés és annak releváns feltételeinek meghatározása tekintetben, államnak való betudhatóságról beszélhetünk.
Az EUMSz 107. cikkének (2) és (3) bekezdése számos olyan esetet felsorol, amikor az állami támogatás elfogadhatónak tekinthető. Az elfogadhatóságot a Bizottságnak ellenőriznie kell, így a tagállamoknak a megvalósításuk előtt be kell jelenteniük. A Bizottság arra is felhatalmazást kap, hogy eldöntse, hogy a javasolt támogatási intézkedés kaphat-e mentességet vagy az érintett állam köteles az ilyen támogatást megszüntetni vagy módosítani. A bejelentett támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése során a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír.
A 107. cikk állami támogatásokat megengedhetővé nyilvánító passzusai az energiaszektort illetően is nagy jelentőséggel bírnak. Ezek közül kiemelendő a harmadik bekezdés b) pontja, amely lehetővé teszi valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósítására és a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott szubvenciót. E rendelkezés összhangban van többek között az Európai Unió határon átnyúló hálózati infrastruktúra fokozottabb összekapcsolását szolgáló célkitűzésével, hiszen ezáltal az adott tagállam is hozzájárulhat a hálózatfejlesztéshez, amely közös európai érdeket egyaránt szolgál. Ugyanilyen összefüggés tárható fel például e bekezdés és az energiaszegénység energiacsomagban tárgyalt intézménye között, hiszen a harmadik bekezdés a) pontja bizonyos feltételek mellett megengedhetővé nyilvánítja az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatást.
A fentiekből levonható az a következtetés, hogy az EUB tágan értelmezi az állami támogatás definícióját és az azt alkotó elemeket. Ennek oka az állami beavatkozás piactorzító hatásaiban, valamint a neoliberális felfogás dominanciájában keresendő. Annak ellenére, hogy a gazdasági világválság után megerősödtek azok a nézetek, amelyek az állami szabályozás fontosságát és jelentőségét hangsúlyozzák, ez a koncepció az EUB jogeseteit elemezve nem látszik még tükröződni az állami támogatások vonatkozásában. Sokkal inkább kézzelfogható azonban a Bíróság döntéseiben 2009 óta a környezetvédelmi követelmények miatti megengedhetőség enyhülése. 2014-ben az Európai Bizottság iránymutatást fogadott el a környezetvédelmi és energetikai támogatásokra vonatkozóan a 2014-2020 időszakot illetően, amelyben azonos értékelési elveket
- 1748/1749 -
dolgozott ki a belső piaccal összeegyeztethetőségi előírások kapcsán. E dokumentum célja, hogy kezelje azokat a piaci torzulásokat, amelyeket a megújuló energiaforrások kötelező átvételi árának Bizottság általi gyakori megengedhetősége, jóváhagyó intézkedései okoztak.[57] E korábbi mechanizmus ösztönözte a megújuló energiaforrások növekedését az energiamix keretein belül és hozzájárult a 2020-ra megfogalmazott éghajlatpolitikai célokhoz. Ennek következtében azonban ezen energiaforrások árai nem a kereslet és kínálat függvényében, a piaci hatásoknak megfelelően alakultak. A bizottsági dokumentum célja az állami támogatás mértékének e területen való visszaszorítása a versenyeztetés felé való elmozdulás ösztönzése érdekében.[58] Az általános csoportmentességi rendelet[59] szintén számos, jelentős részben az iránymutatás kategóriáit fedő támogatást nyilvánít megengedhetőnek az EUMSz 107. cikk (3) bekezdése alapján.
Fontos tényező, hogy a válságok (így különösen 2008-as gazdasági világválság, és már láthatóan a koronavírusjárvány okozta válság) a neoliberális eszmék megrendülését hozták és némileg felerősödtek az állami szabályozást támogató irányzatok. A legtöbb tagállamban bezárkózásnak, befelé fordulásnak lehetünk tanúi, megjelentek az Európai Uniót sok tekintetben bíráló hangok (pl.: Magyarország, Lengyelország), valamint a Brexit is hátrányosan hatott a közösségiesítést célzó politikákra. Véleményem szerint a neoliberális eszmékben gyökerező liberalizációs folyamat véghezvitele, a tagállami szabályozás visszaszorítása eddig is megmutatta hosszú távú előnyeit, míg az állami beavatkozás túlburjánzása gyakran okozott államszervezetet is megrendítő negatív következményeket.
Az állami támogatások fogalmának értelmezése során több bírósági eset került elemzésre, amelyek alapján levonható az a következtetés, hogy az EUB tágan értelmezi az uniós jog által tiltott állami támogatás definícióját és az azt alkotó elemeket. Ennek oka az állami beavatkozás piactorzító hatásaiban, valamint a neoliberális felfogás dominanciájában keresendő. Annak ellenére, hogy a gazdasági világválság után megerősödtek azok a nézetek, amelyek az állami szabályozás fontosságát és jelentőségét hangsúlyozzák, ez a koncepció az EUB jogeseteit elemezve nem látszik még tükröződni az állami támogatások vonatkozásában. Megállapítható, hogy kevés megújuló energiaforrások állami támogatásával (ideértve zöld bizonyítvány, származási és garanciarendszerek) kapcsolatos jogeset kerül az EUB elé, annak ellenére, hogy 2009-től a számuk némileg megnőtt. Más a helyzet azonban az Európai Bizottság állami támogatások megengedhetőségére vonatkozó álláspontjával és gyakorlatával. 2014-ben az intézmény iránymutatást fogadott el a környezetvédelmi és energetikai támogatásokra vonatkozóan a 2014-2020 időszakot illetően (kifejtve, hogy a jövőben kevésbé lesz megengedő), amellyel kezelni szándékozott azokat a piaci torzulásokat, amelyeket a megújuló energiaforrások kötelező átvételi árának Bizottság általi gyakori jóváhagyó intézkedései okoztak. Ezzel némileg ellentmondó a negyedik energiacsomag, amely a megújuló energiaforrásokat olykor kiveszi a piaci szabályok alól és az állami beavatkozás ösztönzését szorgalmazza. Ez a koncepcióváltás azt támasztja alá, hogy az állami szerepek ismét megerősödtek, amelyet az Európai Bizottság is támogat, hiszen a negyedik energiacsomag részét képező jogi aktusok javaslatát ezen intézmény fogalmazta meg. Ez a változás összhangban van azzal az általános tendenciával - nem csak az energia területén -, hogy a Bizottság egyre inkább megengedőbbnek látszik az állami támogatások megítélése terén.[60]
[1] Bartha Ildikó, Az adóintézkedés formájában megvalósuló állami támogatások megítélése a közösségi jogban, In: Collectio Iuridicavuniversitatis Debreceniensis (szerk.: Badó Attila - Görgényi Ilona - Horváth M. Tamás - Kovács Péter - Szabó Béla - Tóth Tihamér - Várnay Ernő), 2007/7, 55-118.
[2] Bolf-Galamb Zsófia, Az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatási és közbeszerzési szabályok kapcsolata, Közbeszerzési Szemle, 2012/6.
[3] Guillaume Dezobry, Adrien De Hauteclocque, State aid and price regulation, In: State aid and the energy sector (eds: Leigh Hancher, Adrien De Hauteclocque, Francesco Maria Salerno) Hart Publishing, Portland, Oregon, 2018.
[4] Leigh Hancher, Francesco Maria Salerno, Analysis of Current Trends and a First Assessment of the new package, In: Research Handbook on EU Energy Law and Policy (eds: Rafael Leal-Arcas - Jan Wouters) Edward Elgar, Cheltenham, 2017.
[5] Hargita Eszter, Az állami támogatások és a verseny, Európai Füzetek 36., A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003.
[6] Papp Mónika, A Bizottság közleménye az állami támogatás fogalmáról, Lendület Kutatócsoport, Budapest, 2016, http://jog.tk.mta.hu/blog/2016/06/a-bizottsag-kozlemenye-az-allami-tamogatas-fogalmarol (2017. augusztus 4-i letöltés).
[7] Lena Sandnberg, State aid int the form of taxation and emmission costs, In: State aid and the energy sector (eds.: Leigh Hancher - Adrien De Hauteclocque - Francesco Maria Salerno), Hart Publishing, Portland, Oregon, 2018.
[8] Szuchy Róbert, Az állami támogatások egyes versenyjogi szabályai a villamosenergia piacon, különös tekintettel a hosszú távú áramvásárlási szerződésekre, Miskolc, 2010. http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/Collegium%20Doctorum%20Publikaciok/Szuchy%20%20R%F3bert.pdf (2017. augusztus 1-jei letöltés).
[9] C-265/08 sz. Federutility és társai kontra Autorità per l'energia elettrica e il gas-ügy (ECLI:EU:C:2010:205.).
- 1749/1750 -
[10] C-204/12-C-208/12 sz. Essent Belgium NV kontra Vlaamse Reguleringsinstantievoor de Elektriciteits- en Gasmarkt egyesített ügyek (ECLI:EU:C:2014:2192.).
[11] C-262/12 sz., Vent De Colère és mások-ügy (ECLI:EU:C:2013:851.).
[12] 30/59 sz. de Gesamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg v. Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága-ügy (ECLI:EU:C:1961:2.).
[13] 173/73 sz. Olasz Köztársaság v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy (ECLI:EU:C:1974:71.).
[14] C-5/01 sz. Belga Királyság v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy (ECLI:EU:C:2002:754.).
[15] T-98/00 sz. Linde AG v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy (ECLI:EU:T:2002:248).
[16] C-237/04 sz. Enirisorse SpA kontra Sotacarbo SpA-ügy (ECLI:EU:C:2006:197.).
[17] T-525/08 sz. Poste Italiane kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2013:481.).
[18] T-865/16 sz. Fútbol Club Barcelona kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2019:113.).
[19] C-128/03. és C-129/03. sz. AEM kontra Autorità per l'energia elettrica e per il gas és társai egyesített ügyek (ECLI:EU:C:2005:224).
[20] C-148/04 sz. Unicredito Italiano SpA kontra Agenzia delle Entrate, Ufficio Genova 1.-ügy (ECLI:EU:C:2005:774.).
[21] C-15/14 sz. Európai Bizottság kontra MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-ügy (ECLI:EU:C: 2015:362)
[22] C-233/16 sz. Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (ANGED) kontra Generalitat de Catalunya-ügy (ECLI:EU:C: 2018:280.).
[23] C-143/99 Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke-ügy (EU:C:2001:598).
[24] C-5/14 sz. Kernkraftwerke Lippe-Ems-ügy (ECLI:E:C:2015:354).
[25] C-88/03 sz. Portugália kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C: 2006:511.).
[26] C-5/14 sz. Kernkraftwerke Lippe-Ems-ügy (ECLI:EU:C:2015:354.).
[27] C-41/90 sz. Höfner és Elser-ügy (ECLI:EU:C: 1991:161).
[28] C-82/01 sz. Aéroports de Paris-ügy (ECLI:EU:C:2002:617.).
[29] C-706/17 sz. Achema és társai kontra Valstybinė kainų ir energetikos kontrolės komisija-ügy (ECLI:EU:C: 2019:407.).
[30] C-150/16 sz. Fondul Proprietatea SA kontra Complexul Energetic Oltenia SA-ügy (ECLI:EU:C: 2017:388.).
[31] C-222/04. sz. Ministero dell'Economia e delle Finanze kontra Cassa di Risparmio di Firenze SpA-ügy, (ECLI:EU:C:2006:8.).
[32] C-157/99 sz. B.S.M. Smits, férjezett neve Geraets, kontra Stichting Ziekenfonds VGZ és H.T.M. Peerbooms kontra Stichting CZ Groep Zorgverzekeringen-ügy (ECLI:EU:C:2001:404.).
[33] C-382/99 sz. Hollandia kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C:2002:363.).
[34] C-573/12 sz. Ålands Vindkraft-ügy (ECLI:EU:C:2014:2037.).
[35] T-198/01 sz. Technische Glaswerke Illmenau GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2002:90.).
[36] 30/59 sz. de Gesamenlijke Steenkolenmijnenin Limburg v. Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága-ügy (ECLI:EU:C:1961:2.).
[37] C-76/78 sz. Steike és Weinlig kontra Németországi Szövetségi Köztársaság-ügy (ECLI:EU:C:1979:191.).
[38] 82/77 sz. Hollandia kontra Van Tiggele-ügy (ECLI:EU:C:1978:10.).
[39] C-72/91. és C-73/91. sz. Sloman Neptun Schiffahrts AG kontra Seebetriebsrat Bodo Ziesemer der Sloman Neptun Schiffahrts AG egyesített ügyek (ECLI:EU:C:1993:97.).
[40] 82/77 sz. Hollandia kontra Van Tiggele-ügy (ECLI:EU:C:1978:10.).
[41] 67/85., 68/85. és 70/85 sz. Van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyek (ECLI:EU:C:1988:38.).
[42] C-345/02 sz. Pearle BV, Hans Prijs Optiek Franchise BV és Rinck Opticiëns BV kontra Hoofdbedrijfschap Ambachten-ügy (ECLI:EU:C:2004:448.).
[43] C-482/99 sz. Franciaország kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C:2002:294.).
[44] T-351/02 sz. Deutsche Bahn kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2006:104.).
[45] C-262/12 sz. Vent de Colère és társai-ügy (ECLI:EU:C:2013:851.).
[46] T-251/11 sz. Osztrák Köztársaság kontra Európai Bizottság-ügy (ECLI:EU: T:2014:1060.).
[47] C-656/15 sz. Bizottság kontra TV 2/Danmark-ügy (ECLI:EU:C:2019:862.) 56. pont.
[48] T-683/15 sz. TV R Automotive Ltd. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal-ügy (ECLI:EU:T:2015:503.).
[49] T-98/16., T-196/16. és T-198/16. sz. Olasz Köztársaság és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyek (ECLI:EU:T:2019:167.).
[50] Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata HL C 202., 2016.6.7., 1-388. o.
[51] Az Európai Bizottság 1407/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról, HL L 352, 24/12/2013, 1-8.
[52] Az Európai Bizottság határozata, Az Ausztria által nyújtott C 24/09 (korábbi N 446/08) számú állami támogatásról - A zöld energiáról szóló osztrák törvény - állami támogatás nagy villamosenergia-fogyasztóknak, HL L 235, 2011/9/10. 42.
[53] Az Európai Bizottság közleménye, Iránymutatás a 2014-2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról, HL C 200, 28/6/2014., 1-55.
[54] A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról, HL L 187., 2014.6.26. ■
JEGYZETEK
[1] C-265/08 sz. Federutility és társai kontra Autoritá per l'energia elettrica e il gas-ügy (ECLI:EU:C:2010:205.).
[2] C-204/12-C-208/12 sz. Essent Belgium NV kontra Vlaamse Reguleringsinstantievoor de Elektriciteits- en Gasmarkt egyesített ügyek (ECLI:EU:C: 2014:2192.).
[3] C-262/12 sz. Vent de Colére és mások-ügy (ECLI:EU:C:2013:851.).
[4] Európai Unió működéséről szóló szerződés HL C 202., 2016.6.7., 1-388.
[5] Leigh Hancher, Francesco Maria Salerno, Analysis of Current Trends and a First Assessment of the new package, In: Research Handbook on EU Energy Law and Policy (eds: Rafael Leal-Arcas, Jan Wouters) Edward Elgar, Cheltenham, 2017, 48-67.
[6] EUMSz 107. cikk (1) "Ha a Szerződés másképp nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben az érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."
[7] Hargita Eszter, Az állami támogatások és a verseny, Európai Füzetek 36., A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest, 2003.; Bolf-Galamb Zsófia, Az európai uniós versenyjogi értelemben vett állami támogatási és közbeszerzési szabályok kapcsolata, Közbeszerzési Szemle, 2012/6, 49.
[8] 30/59 sz. de Gesamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg v. Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága-ügy, (ECLI:EU:C:1961:2.), 173/73 sz. Olasz Köztársaság v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy, (ECLI:EU:C:1974:71.), C-5/01 sz. Belga Királyság v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy, (ECLI: EU:C:2002:754.), T-98/00 sz. Linde AG v. az Európai Közösségek Bizottsága-ügy, (ECLI:EU:T:2002:248).
[9] C-237/04 sz. Enirisorse SpA kontra Sotacarbo SpA-ügy (ECLI:EU:C:2006:197.) 38-42. pont.
[10] T-525/08 sz. Poste Italiane kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2013:481.) 61. pont.
[11] T-865/16 sz. Fútbol Club Barcelona kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2019:113.) 47. pont.
[12] C-128/03. és C-129/03. sz. AEM kontra Autoritá per l'energia elettrica e per il gas és társai egyesített ügyek (ECLI:EU:C:2005:224) 41. és 50. pontok.
[13] C-148/04 sz. Unicredito Italiano SpA kontra Agenzia delle Entrate, Ufficio Genova 1.-ügy (ECLI:EU:C:2005:774.) 44-52. pontja.
[14] C-15/14 sz. Európai Bizottság kontra MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-ügy (ECLI:EU:C: 2015:362) 60. pont.
[15] C-233/16 sz. Asociación Nacional de Grandes Empresas de Distribución (ANGED) kontra Generalitat de Catalunya-ügy (ECLI:EU:C: 2018:280.) 38. pont, C-143/99 Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke-ügy (EU:C:2001:598) 41. pont, C-5/14 sz. Kernkraftwerke Lippe-Em-ügy (ECLI: EU:C:2015:354) 74. pont.
[16] C-88/03 sz. Portugália kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C: 2006:511.) 56. pont.
[17] C-5/14 sz. Kernkraftwerke Lippe-Ems-ügy (ECLI:EU:C:2015:354.) 74-80. pontok.
[18] C-41/90 sz. Höfner és Elser-ügy (ECLI:EU:C: 1991:161) és C-82/01 sz. Aéroports de Paris-ügy (ECLI:EU:C:2002:617.).
[19] C-706/17 sz. Achema és társai kontra Valstybinė kainų ir energetikos kontrolės komisija-ügy (ECLI:EU:C: 2019:407.) 92. pont.
[20] C-150/16 sz. Fondul Proprietatea SA kontra Complexul Energetic Oltenia SA-ügy (ECLI:EU:C: 2017:388.) 31. pont.
[21] C-222/04 sz. Ministero dell'Economia e delle Finanze kontra Cassa di Risparmio di Firenze SpA-ügy (ECLI:EU:C:2006:8.).
[22] Lásd még a fent hivatkozott C-237/04 sz. Enirisorse SpA kontra Sotacarbo SpA-ügy (ECLI:EU:C:2006:197.).
[23] C-157/99 sz. B.S.M. Smits, férjezett neve Geraets, kontra Stichting Ziekenfonds VGZ és H.T.M. Peerbooms kontra Stichting CZ Groep Zorgverzekeringen-ügy (ECLI:EU:C:2001:404.).
[24] C-382/99 sz. Hollandia kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C:2002:363.) 38. pont és 60-66. pont.
[25] C-148/04 sz. Unicredito Italiano SpA kontra Agenzia delle Entrate, Ufficio Genova 1.-ügy (ECLI:EU:C:2005:774.) 54-55. pontja.
[26] Az Európai Bizottság 1407/2013/EU rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról, HL L 352, 24/12/2013, 1-8.
[27] Az ügyben többek között a 2001/77/EK és a 2003/54/EK irányelv rendelkezései megfelelő értelmezésének kérdése merült fel.
[28] Támogatott a zöld villamos energia nemzeti termelők általi termelése - Korlátozás közérdekből - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott, http://www.jogiforum.hu/hirek/32797 (2017.07.02-i letöltés).
[29] C-573/12 sz. Ålands Vindkraft-ügy (ECLI:EU:C:2014:2037.) 75. pontja.
[30] C-204/12-C-208/12 sz. Essent Belgium NV kontra Vlaamse Reguleringsinstantievoor de Elektriciteits- en Gasmarkt egyesített ügyek (ECLI:EU:C:2014:2192.).
[31] Uo. 74. pont.
[32] Lena Sandnberg, State aid int the form of taxation and emmission costs, In: State aid and the energy sector (eds.: Leigh Hancher - Adrien De Hauteclocque- Francesco Maria Salerno), Hart Publishing, Portland, Oregon, 2018, 72-73.
[33] C-41/90 sz. Höfner und Elser-ügy (ECLI:EU:C: 1991:161.) 29-33. pontja.
[34] T-198/01 sz. Technische Glaswerke Illmenau GmbH kontra az Európai Közösségek Bizottsága-ügy (ECLI:EU:T:2002:90.) 215. pontja.
[35] 30/59 sz. de Gesamenlijke Steenkolenmijnenin Limburg v. Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága-ügy, (ECLI:EU:C:1961:2.) 19. pontja.
[36] C-76/78 sz. Steike és Weinlig kontra Németországi Szövetségi Köztársaság-ügy (ECLI:EU:C:1979:191.) 21. pontja.
[37] 82/77 sz. Hollandia kontra Van Tiggele-ügy (ECLI:EU:C:1978:10.).
[38] C-72/91. és C-73/91. sz. Sloman Neptun Schiffahrts AG kontra Seebetriebsrat Bodo Ziesemer der Sloman Neptun Schiffahrts AG egyesített ügyek (ECLI: EU:C:1993:97) 19 és 21. pontja.
[39] Bartha Ildikó, Az adóintézkedés formájában megvalósuló állami támogatások megítélése a közösségi jogban. In: Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis (szerk.: Badó Attila - Görgényi Ilona - Horváth M. Tamás - Kovács Péter - Szabó Béla - Tóth Tihamér - Várnay Ernő), 2007/7, 55-118.
[40] Szuchy Róbert, Az állami támogatások egyes versenyjogi szabályai a villamosenergia piacon, különös tekintettel a hosszú távú áramvásárlási szerződésekre, Miskolc, 2010. http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/Collegium%20Doctorum%20Publikaciok/Szuchy%20%20R%F3bert.pdf (2017. augusztus 1-jei letöltés).
[41] 82/77 sz. Hollandia kontra Van Tiggele-ügy (ECLI:EU:C:1978:10.) 24. és 25. pontja.
[42] Bartha i. m. 55-118.
[43] 67/85., 68/85. és 70/85 sz. Van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyek (ECLI:EU:C:1988:38.).
[44] C-345/02 sz. Pearle BV, Hans Prijs Optiek Franchise BV és Rinck Opticiëns BV kontra Hoofdbedrijfschap Ambachten-ügy (ECLI:EU:C:2004:448.).
[45] Uo.
[46] C-482/99 sz. Franciaország kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:C:2002:294.).
[47] T-351/02 sz. Deutsche Bahn kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2006:104.).
[48] T-251/11 sz. Osztrák Köztársaság kontra Európai Bizottság-ügy (ECLI:EU: T:2014:1060.).
[49] Az Európai Bizottság határozata, Az Ausztria által nyújtott C 24/09 (korábbi N 446/08) számú állami támogatásról - A zöld energiáról szóló osztrák törvény - állami támogatás nagy villamosenergia-fogyasztóknak, HL L 235, 2011/9/10. 42.
[50] C-262/12 sz. Vent De Colére és társai-ügy (ECLI:EU:C:2013:851.) 58. pontja, valamint Guillaume Dezobry - Adrien De Hauteclocque, State aid and price regulation, In: State aid and the energy sector (eds: Leigh Hancher - Adrien De Hauteclocque, Francesco Maria Salerno) Hart Publishing, Portland, Oregon, 2018, 57-58.
[51] T-251/11 sz. Osztrák Köztársaság kontra Európai Bizottság-ügy (ECLI:EU: T:2014:1060.).
[52] C-656/15 sz. Bizottság kontra TV 2/Danmark-ügy (ECLI:EU:C:2019:862.) 56. pont.
[53] T-683/15 sz. TV R Automotive Ltd. kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal-ügy (ECLI:EU:T:2015:503.) 65. pontja.
[54] T-98/16., T-196/16. és T-198/16. sz. Olasz Köztársaság és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyek (ECLI:EU:T:2019:167) 65. pontja.
[55] T-351/02 sz. Deutsche Bahn kontra Bizottság-ügy (ECLI:EU:T:2006:104) 103. pontja.
[56] Papp Mónika, A Bizottság közleménye az állami támogatás fogalmáról, Lendület Kutatócsoport, Budapest, 2016, http://jog.tk.mta.hu/blog/2016/06/a-bizottsag-kozlemenye-az-allami-tamogatas-fogalmarol (2017. augusztus 4-i letöltés).
[57] Az Európai Bizottság közleménye, Iránymutatás a 2014-2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról, HL C 200, 28/6/2014., 1-55.
[58] Uo.
[59] A Bizottság 651/2014/EU rendelete (2014. június 17.) a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról, HL L 187., 2014.6.26.
[60] A tanulmány alapjául szolgáló kutatás az "Államelvű fordulat a piac gazdasági szabályozásában" című, 134499. számú projekt keretében a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból, K_20 "OTKA" Kutatási témapályázat program által biztosított támogatással valósult meg. Kutatásvezető: Horváth M. Tamás.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, tudományos segédmunkatárs, MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport; egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pénzügyi Jog és Közmenedzsment Tanszék; főtanácsadó, Kúria. Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmények állásfoglalásaként.
Visszaugrás
