A koronavírus világjárvány és következményei, a nagyszámú megbetegedések, a határok átmeneti lezárása, a karanténok kialakítása és más óvintézkedések a XXI. század elejének hitelválsága után újra nagy próbatétel elé állították a gazdaságot, ami a megkötött szerződéses viszonyok átalakítását, újrarendezését teheti szükségessé. Erre tekintettel hasznos lehet összefoglalni egyrészt a körülmények megváltozása miatt alkalmazandó jogszabályi rendelkezések, és e szabályoknak a jogirodalomban vagy kommentárban található értelmezését, a vonatkozó bírói gyakorlat kivonatát; valamint bemutatni azt a jogalkotásban és a bírói gyakorlatban tükröződő folyamatot, amely a XXI. század elejének gazdasági válsága tapasztalataira épült, hivatkozva az Európai Bíróság által elbírált legfontosabb jogesetekre is.
A szerződési szabadság alapelvén a jog lehetőséget biztosít arra, hogy a felek szerződést kössenek, és a szerződésük tartalmában közösen, szabadon megállapodjanak. A kötelmi jog rendelkezései alapján a szerződést kötő felek bízni tudnak abban, hogy a megkötött szerződés annak tartalma szerint, szerződésszerűen teljesítésre kerül, a nem szerződésszerű teljesítés előre látott eseteihez pedig a jogszabály a szerződésszegés jogkövetkezményeit fűzi. A fix időpontban teljesítendő, vagy rövidebb időtartamra kötött szerződések esetében a szerződési séma átláthatóbb, a lebonyolítás során bekövetkező zavarokat a szerződés maga, vagy a jogszabály előre rendezi. Ezekben az esetekben a felek maguk is számolni tudnak a lehetséges következményekkel, és a szerződéses kockázatvállalásukba belekalkulálják azt a forgatókönyvet, amelynek alapján a megkötött szerződéses jogviszony a szolgáltatás nem szerződésszerű teljesítése, lehetetlenülése során rendeződik. Nagyobb gondot okoznak a hosszú távra megkötött szerződések, ahol a körülmények megváltozása oda vezethet, hogy bíróság módosítja a szerződést, vagy - a szerződések széles körét érintő esetekben - jogszabályi beavatkozás történik. A szerződéses jogviszonyba történő ilyen típusú beavatkozás a szerződések kötelező ereje, a pacta sunt servanda szerződési elvének sérelmét jelenthetik, valamint - a szerződések kötelező erejének biztosításán keresztül - a jogbiztonság, továbbá a tulajdonjog mint alapjogok, és a szerződési szabadság érvényesülését veszélyeztethetik.[2]
Grosschmid találóan mutat rá, hogy a lehetetlenülés valójában nem jogi tény, hanem "jogi diagnózis": azt jelenti, hogy a kötelem az eredeti szolgáltatással többé nem tölthető be, az alapszolgáltatás alól eo ipso feloldja az adóst.[3] A valódi vita a lehetetlenülés oka körül tud kibontakozni, azt kell tisztázni, hogy milyen tények folytán, milyen körülmények miatt vált a szolgáltatás lehetetlenné.
A kötelmi jogi tankönyvek közismert osztályozása a lehetetlenülést kiváltó okok között a fizikai, a jogi, az érdekbeli, és a gazdasági jellegű okokat szokta említeni. Az érdekbeli lehetetlenülés esetei közül ki kell emelni azt, amikor a szolgáltatás - bár elvileg még teljesíthető lenne, ez nem várható el az adóstól, mert rá túlzott terhet jelentene.[4] A jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából annak van jelentősége, hogy a lehetetlenülés oka tekintetében az adós felelőssége fennáll-e. A kétoldalú szerződéseknél az a szabály áll, amely szerint - mindkét szerződő félre, mint egymással szemben adós ill. hitelezői pozícióban lévőkre -, ha a szolgáltatás olyan okból válik lehetetlenné, amelyért az adós nem felel, akkor szabadul a kötelemből, ha felel ezért az okért, akkor kártérítéssel tartozik a hitelező irányában.[5]
Külön szólni kell a lehetetlenülés oka tekintetében fennálló felelősségről. Az adós felelőssége tekintetében a szerződésszegésért fennálló kártérítési felelősség körében meghatározott kimentés feltételeit kell alkalmazni, vagyis az adósnak azt kell bizonyítania, hogy a szolgáltatás lehetetlenülését az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskö-
- 567/568 -
tés időpontjában előre nem látható ok okozta, és nem volt elvárható, hogy e körülményt elkerülje vagy elhárítsa.[6] A jogszabályban meghatározott, a felelősség terjedelmének - a korábbi Ptk.-ban szabályozott körnél tágabb - "domború" részét (a felelősségi fok mértékéig terjedő részt) kiegészíti ennek a "homorúja", a kimentésre lehetőséget adó okok meglehetősen szűk, gyakorlatilag a véletlenek vis maior eseteire korlátozódó köre. A "homorú" és "domború" rész közötti elválasztó vonalat az egyik vagy a másik irányba eltolhatja, ha a felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy a fél akár a vis maior eseményért is felel, vagy ellenkezőleg, a felelősséget szűkebb területre korlátozták - a lehetetlenülés oka tekintetében fennálló felelősség tehát a jogszabályi rendelkezéseket megelőzően "a kötelem szigorúsági fokától is függ", az adott szerződés rendelkezéseit minden esetben vizsgálni kell.[7]
Egy 1995-ben közzétett esetben[8] a bíróság a bizományi szerződés egyik félnek sem felróható lehetetlenülését állapította meg abból adódóan, hogy az alperes nem tudta az átvett bútorokat értékesíteni. A szerződés megszűnése miatt a már teljesített szolgáltatásokkal el kellett számolni, azonban az alperes a bútorokat azok megsemmisülése, illetve részben külföldre szállítása miatt nem tudta visszaadni, ezért kártérítésként a bútorok árát kellett megfizetnie a felperes részére. A rövid időtartamra szóló szerződések tekintetében az ingatlan adásvételi- és csere szerződések körében a korábbi bírói gyakorlat a teljesítés érdekbeli lehetetlenülését állapította meg az egészség romlása (látás csökkenése)[9],vagy a látáshiánnyal küszködő felperes élettársának halála[10] miatt. A vendéglátóipari egység által nyújtandó étkeztetési szolgáltatásnak, a teljesítési segéd közlekedési balesete miatti lehetetlenülése kapcsán a bíróság az alperes által beszámított összeget - amely valójában az elmaradt szolgáltatás pénzbeni ellenértékeként az elszámolás keretében visszajárt volna - kártérítésként értékelte, amellyel a felperes a neki fel nem róható lehetetlenülés miatt nem tartozott.
A szerződés meghiúsulásáért a szerződés teljesítésében közreműködő láncolat tagjainak felelősségét taglalta egy 2004-ben közzétett jogeset[11]. Az alperes a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés keretében szolgáltatandó kukoricamennyiséget azért nem tudta szolgáltatni, mert a közreműködője hibás árut szolgáltatott részére. A felperes fedezeti vétel miatt kártérítésért perelt. A kérdés az volt, hogy az alperes felelőssége átfogja-e a közreműködője - hibás teljesítésért egyébként bírói ítélettel megállapított - felelősségét. Hasonló problémát elemezve és a korábbi bírói gyakorlatra utalva Harmathy rámutatott arra, hogy a bíróságok egyrészt megkülönböztették a szerződéses partnerrel, és a mindenkivel szemben fennálló kötelezettségeket, másrészt, hogy azokban az esetekben, amikor a bíróság a harmadik személyt kártérítésre kötelezte, "könnyen előfordulhat az, hogy nemcsak a más személyek közötti szerződéses viszony tiszteletben tartására marasztalta, hanem a szerződés teljesítésére" (hiszen a szerződésszegések során a kártérítés a szerződéses teljesítés helyébe lép).[12] A közreműködőért való felelősség felmerül a károsulthoz elvezető teljes szerződéses láncolat, a szerződések egymásra hatásának folyamatában.[13] A jelzett ügyben a jogerős bírói ítélet, hasonló gondolatmenet alapján, megállapította az alperes felelősségét. Nem lehet egyetérteni ugyanakkor a hatályos Ptk. Kommentárnak azzal a feltételezésével, hogy a jogesetben kimondott tétel nem lesz tartható a Ptk. hatálybalépése utáni bírói gyakorlatban, mert a Ptk. nem akarta kiterjeszteni a közreműködőért való felelősséget azokra az esetekre, amikor nem áll fenn közvetlen szerződéses kapcsolat, és így nincs lehetőség a közreműködő kiválasztására, utasításokkal ellátására.[14] Ez olyan eredményhez vezetne, hogy a szerződő fél nem felelne azokért a hibákért, amiket nem a közvetlen alvállalkozója, hanem az alvállalkozóval szerződésben álló személy okozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
