"Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico"
Jelen sorok írójaként1 mindenekelőtt megköszönöm a Magyar Jog szerkesztőségének és külön is Németh János professzor úrnak, az Alkotmánybíróság egykori elnökének, hogy felkínálta a lehetőséget, hogy Karsai Krisztina és Ligeti Katalin: Magyar alkotmányosság a bűnügyi jogsegélyjog útvesztőiben c. tanulmányát előzetesen megkapva, azt illetően saját álláspontomat2 kifejthessem.
Mint "az Európai Unió valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között az Európai Unió tagállamai valamint Izland és Norvégia közötti átadási eljárásról szóló megállapodás" kihirdetéséről szóló törvény előzetes alkotmányossági vizsgálata tárgyában született 32/2008. (III. 12.) AB határozat3 előadó bírája, érthetően különös érdeklődéssel igyekeztem nyomon követni e határozatunkra érkező reflexiókat.
Módom nyílott olvasni egyéb, más szakfolyóiratokba szánt, e határozatunkat érintő jegyzeteket, rövid kommentárokat4 és boldogult ifjúkoromban engem az európajog rejtelmeibe bevezető franciaországi nancy Centre Européen Universitaire egykori igazgatójának rövidesen kiadásra kerülő emlékkötetében magam is e határozatunk bemutatásával róttam le tiszteletemet kedves professzorom, Jean Charpentier előtt.5 Tudomásom van arról is, hogy más, korombeli és fiatalabb kollégáknak is megragadta a figyelmét e határozat, és tervezik róla saját álláspontjuk kifejtését.
Erre számítottam is, hiszen a köztársasági elnök indítványáról volt szó, amely bár az EUIN-megál-lapodás kapcsán vetette fel az európai elfogatási parancs egyes vetületeinek alkotmányossági problémáit, de közismert - és maga a határozat is utal rá -, hogy számos alkotmánybíróság6 már foglalkozott ezzel, de eleddig csak az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásról szóló 2002/584/IB számú kerethatá-rozatnak7 az összefüggéseiben. Az európai elfogatási parancs annyira töményen veti fel a nemzetközi jog, az európajog, az alkotmányjog, a büntetőjog és a büntetőeljárásjog bonyolult viszonyát, hogy nem véletlen, mennyi európai országban váltott ki vitát a közéletben, politikusok, gyakorló jogászok, rendészeti szakemberek körében, és nem utolsósorban a jogtudományban ez az intézmény.
Ahogy mondani szokták, az alkotmánybírósági határozatnak magáért kell beszélnie. Ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy csaknem minden határozat esetében több tervezet is születik, illetve az adott tervezet számos alkalommal módosul, rövidül, a bírák számára egy-egy adott részprobléma mögöttes kibontását végző pro domo-k töredéke kerül be a végleges határozat szövegbe. Így tehát távolról sem biztos, hogy valóban ne rendelkeztek volna igen részletes információkkal olyan kérdésekről a bírák, amelyeket a tanulmány felvet. Ugyanakkor a menet közben készült munkadokumentumokra is vonatkozik az "huis clos" szabálya, azaz a bírósági tárgyalási titok, így tehát - eltérően a szívemnek oly kedves nemzetközi jog tudományának a nemzetközi szerződéseket elemző hagyományos megoldásaitól - nem lehet az előkészítő anyagokkal való zsong-lőrködéssel bemutatni, hogy hogyan, miért, milyen érvek és ellenérvek alapján jelent meg vagy tűnt el valamilyen fordulat az alkotmánybírósági határozatban, merült el, majd tűnt fel másutt.
Ennek megfelelően a jelen írásomban nem az Alkotmánybíróság határozatát kívánom elemezni, értelmezni, hanem azokra az elemekre mutatok rá, ahol a magam részéről nem értem, hogy miért jutott a két szerző az adott következtetésre. Helyenként az volt ugyanis a benyomásom, mintha nem ugyanazt a dokumentumot olvasnánk: olyan elemeket tűz ki célpontnak a két szerző - a nemzetközi büntetőjog idevágó elméleti hátterét egyébként igen részletesen, fölényes biztonsággal, magas színvonalon bemutató tanulmányában - amelyek az Alkotmánybíróság határozatában esetenként nem is szerepelnek vagy pedig nem úgy szerepelnek. Esetenként olyan fordulatokat is bírál a tanulmány, azokat a határozatnak betudva, amelyek legföljebb az indítványból vagy esetleg a párhuzamos indokolás bizonyos részleteinek a szerzők általi értelmezéséből eredeztethetők.
A kitömött, elhelyezett és megcélzott vadat ezek után a két vadász elejti, és büszkén mutatja fel a trófeát.
1. A tanulmány abból indul ki, és ezt többször is hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság az EUIN-megál-lapodást alkotmányellenesnek nyilvánította. A valóság ezzel szemben az, hogy az Alkotmánybíróság a kihirdető törvénynek bizonyos elemeit minősítette alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság határozata többször is hangsúlyozza (például a VII. fejezetben kétszer is), hogy "a Törvényben és csak a Törvényben" rejlenek a problémák. A XI. fejezet pedig az alábbi mondatokkal indul "Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a Törvény szövegének alkotmányosságát vizsgálta. Az a tény, hogy a Törvény alkotmányellenes, nem jelent ugyanakkor értékítéletet az EUIN-megállapodás tartalmi elemei felett, hanem a Törvénynek a jelen alkotmányos keretek közötti be nem fogadhatóságát jelenti."
A döntő ugyanis éppen az, hogy nem az EUIN-megállapodás, mint olyan jelent alkotmányos problémákat, hanem annak a magyar szövege. Ez a magyar szöveg, amelyet a Törvény tartalmaz, az európai uniós apparátus munkája, így jelent meg az EUIN-megállapodás magyar nyelvű szövege az Európai Unió hivatalos lapjában, a kormány ezt terjesztette be az Országgyűlés elé. (Az önmagában egy logikus döntés, hogy az európai uniós dokumentumoknak csak egy magyar szövege legyen, azaz ne legyen egy Budapesten és egy, az uniós intézményekben fordított.) A magyar nyelv ráadásul ugyanolyan hivatalos nyelve az Uniónak, mint a többi, és a kezdetektől fogva érvényesülő szabályoknak megfelelően - eltérően a hagyományos nemzetközi szerződések esetében bevetett megoldásoktól - nincs megjelölve olyan nyelv, ami a többivel szemben kétség esetén irányadó lenne. A jelen ügy egyik sajátossága éppen az, ahogyan arra a határozat a VII. fejezetben rámutat, hogy az adott alkotmányossági probléma csak a magyar nyelvű szöveg esetében jelenik meg, ahol az EUIN-megállapodás magyar szövege egy bizonyos ponton eltér a Kerethatározatétól, és ezzel kétértelmű lesz8. Angol, francia, német, olasz nyelven a két dokumentum ugyanezen pontokon azonos, és nem félreérthető fordulatot használ.
2. Erre tekintettel Karsai Krisztina és Ligeti Katalin aggodalma, hogy a 2003. évi CXXX. törvény egyáltalán megfelel-e az Alkotmánybíróság mércéjének, nézetem szerint eloszlatható azzal, ha a határozatot újraolvasva a VI. fejezetben rálelnek erre az - ott Betv.-nek rövidített - törvényre, amelyről az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy "a Magyar Köztársaság vonatkozásában a Betv. tartalmazza a Kerethatározat végrehajtására vonatkozó szabályokat. A Betv. egyes cikkei csaknem szó szerint azonosak a Kerethatározatban foglaltakkal." Ezután pár sorral lejjebb, immár a VII. fejezetben olvasható, hogy: "Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Törvény 3. §-ában foglalt EUIN-megállapodás szövege önmagában véve esetenként többféle értelmezést tesz lehetővé. Ez különösen vonatkozik az EUIN-megállapodás 3. § (2) bekezdésének "a végrehajtó állam joga szerint tényállási elemeiktől és minősítésüktől függetlenül" szövegrészére, amely - a Törvényben és csak a Törvényben - a központozás (interpunctio) megváltozása miatt tartalmilag is eltér a Kerethatározattól."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
