A jog hatékonysága kérdéseinek értékelés és vizsgálata klasszikusan a jogbölcselet terrénumában tartozó tárgykör, így a hazai szakirodalom is szinte kizárólag jogelméleti módszerek és szempontok alapján dolgozta fel a témát. A joghatékonyságnak azonban számos olyan vonatkozása van, amelyek a közjog világában is megjelenő és értelmezhető sajátosságokat mutatnak. Ezért a témakör vizsgálata az alkotmányjog - különösen a jogalkotás-elmélet és a jogforrástan - szemüvegén keresztül újszerű megállapításokat eredményezhet, amelyek gazdagíthatják a joghatékonyságra vonatkozó tudományos teóriák körét.
A jog hatékonyságára vonatkozó elméleti felfogások széles spektrumot fognak át, így sem fogalomkészletükben, sem megközelítési módjukban nem tekinthetőek egységesnek. A felmerülő irányzatok egyikeként gyakran idézett megfogalmazás szerint jog hatékonyságán a jogszabályok útján ténylegesen elért valóságos eredmény és az elérni kívánt társadalmi cél közötti viszony értendő.[1] Visegrády Antal álláspontja szerint "abban az esetben, amikor a jogszabály úgymond minden tőle telhetőt megtett, de a hatás tőle független okokból nem jelentkezett, akkor aligha lehet beszélni a normák optimális voltáról, s egyáltalán nem lehet szó a hatékonyságukról sem."[2] Fontos utalnunk arra, hogy a jog hatékonyságát nem csupán jogbölcseleti,[3] hanem jogszociológiai, közgazdasági, sőt alkotmányjogi szempontból is vizsgálat tárgyává tehetjük. A közgazdasági megközelítések elsődlegesen a hasznosság és a költségek oldaláról közelítenek a kérdéshez, a jogszociológia művelői a szabályozás társadalmi folyamatokra gyakorolt hatását vizsgálják. Tanulmányunk célja, hogy a szakirodalomban felmerült eredményeket hasznosítva, megalkossuk a jog hatékonyságának alkotmányjogi megközelítési modelljét, azt vizsgálva, hogy milyen módon értelmezhető a jog hatékonyságának fogalma az alkotmányos demokrácia jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatában.
A jog hatékonyságának tárgya az alkotmányjog terrénumában szűkebb, a pozitivista felfogás felé mutató értelmezést kap, mivel annak kérdése elsődlegesen a jogalkotás tanával[4] kapcsolható össze. A jog hatékonysága e körben a jogszabályok hatásával, effektivitásával, azaz a hatályosulás fogalmával áll összefüggésben, amely a jogalkotás(tan) fontos területét jelenti. Mivel a jogalkotási folyamat a jogalkotói döntés meghozatalával nem zárul le, a konkrét jogalkotói döntést követően mellőzhetetlen a létrejött jogszabály hatályosulásának figyelemmel kísérése.[5] A hatályosulás mérése tu-
- 523/524 -
lajdonképpen a jogszabály hatékonyságára vonatkozó vizsgálatokkal végezhető el,[6] ami az empirikus társadalomkutatás módszereivel történő szisztematikus eredménykontrollt tesz szükségessé. A jogi norma ugyanis a hatályosulás szándékával kerül létrehozásra, vagyis megalkotásának célja, hogy az előre eltervezett módon alakítsa a társadalmi viszonyokat.[7]
A jogszabály hatása alatt alkotmányjogi értelemben azokat a konzekvenciákat értjük, amelyeket a szabályozás a gyakorlatban előidéz.[8] Ennek mérése hatásvizsgálat útján valósul meg, aminek két jellemzője van: egyrészt a jogszabály által előidézett valamennyi hatást elemzi, másrészt - eseti jelleggel - azoknak az összefüggéseknek a kimutatása a célja, amelyek a jogszabályi rendelkezések és ezek következményeként tanúsított magatartások között fennáll.[9] A hatásvizsgálati szakirodalom szerint a(z utólagos) vizsgálat a normaszövegre, annak szándékolt, a benne foglaltakból logikailag kikövetkeztethető hatásaival, vagyis a normaalkotás tényleges céljával együtt történő elemzésére irányul.[10]
A jogszabály effektivitása azt a mértéket jelenti, ami a jogszabály gyakorlatban megmutatkozó eredményeivel ragadható meg, és ami a jogalkotó szándékait tükrözi. A jogszabályi rendelkezés akkor tekinthető effektívnek, ha az általa szabályozott magatartások a kívánt irányba mozdulnak el. Az effektivitás ezért összetett fogalom: egyrészt a jogszabály tényleges hatásának mértékétől függ, másrészt azokkal a valós vagy vélt célokkal való egybevetésétől, amiért az adott jogszabályt megalkották. Az effektivitás kérdése tehát már azt is értékeli, hogy vajon helyes célokat tűztek-e ki, megfelelő volt-e az eszközválasztás, és a ráfordítások a kívánt eredményre vezettek-e.[11]
A jogszabályok hatékonysági oldalát tekintve megállapítható, hogy adott norma akkor hatékony, ha azt teljes mértékben alkalmazzák és követik.[12] Így a jogalkotásban a hatékonyság olyan "Sein-Sollen" viszonyt jelent, ami figyelembe veszi a szociális valóságot, ami evaluációval, illetve célkritikával érhető tetten - vagyis azt a mértéket jelenti, amivel a jogszabály gyakorlatban megmutatkozó eredményei mérhetőek és a jogalkotó szándékával összevethetőek. A jogalkotó a kitűzött célt akkor éri el, ha az általa alkotott norma hatékony, vagyis megfelelő hatásfokkal rendelkezik. A hatásfok a gazdaságosság szemszögéből vizsgálható, és alapvetően a személyi és dologi eszközök felhasználásával mérhető.[13]
Mindezeket összegyűjtve kijelenthető, hogy a jogszabályoknak nem sematikus és merev mintát kell közvetíteniük a végrehajtás-jogalkalmazás számára, hanem lehetőleg olyan flexibilis és fejlődőképes normatív rendszert, amelyik az új esetekre is előre látható megoldásokat kínál.[14]
A jog hatékonyságának közjogi, illetve közelebbről jogalkotástani értelmezése tulajdonképpen a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatával társítható, amely a jogszabályok hatásának észlelését, vizsgálatát és a jogalkotásba történő visszacsatolását jelenti. Mielőtt kitérnénk a hatásanalízis ex post fajtájára, szükséges röviden áttekinteni a hatásvizsgálat jelenségét és metodikáját.[15]
A jogszabályok következménybecslésének (evaluáció) fogalmát a szakirodalomban arra vonatkozó kísérletként határozzák meg, hogy adott szabályozás szükségességét és eredményességét, továbbá azokat a következményeket, amelyek az eredeti, tulajdonképpeni eredményességet meghaladják, interdiszciplináris kutatási szempontok segítségével multidimenzionálisan megragadják, megértsék és értékeljék.[16] A következménybecslés jelentősége abban összegezhető, hogy a jogállamban célracionalizált és finanszírozható jogszabályok kellenek - ami csak akkor érhető el, ha a jogalkotó megfelelő információval rendelkezik a szabályozás várható hatásairól, az általa kitűzött célok elérthetőségéről, illetve ezek költségvonzatáról.[17] A jogszabályok következménybecslésének célja végső soron tehát mindenekelőtt a "jó jogszabály" garantálása, azaz olyan normáé, amely a jogalkotó szándékának megfelelően hat, továbbá amelyet a normacímzettek akceptálnak, végrehajtanak és követnek - és amelyik pontosan annyiba kerül, mint amennyivel előre számoltak.[18]
- 524/525 -
A jogszabályok következménybecslése három különböző modulból tevődik össze, amelyek tulajdonképpen három fokozatot, további kutatási célt, elemzést, illetve eljárásmódot, valamint sajátos metodikát ölelnek fel.[19] A következménybecslésnek ez a három formája az ún. "experimentális jogalkotás" konkretizálási fokát jelenti.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
