A házasságon kívüli együttélés már évszázadok óta létezik Hollandiában és más országokban. Létezett és tolerálták, de jogilag nem szabályozták.
A holland törvényhozásban az első szabályozás 1970-ből származik. A válás utáni tartásdíj-fizetési kötelezettség megszűnik a kedvezményezett újra-házasodása esetén, továbbá abban az esetben, ha "együttélés céljából valakivel összeköltözik, oly módon, mintha házasságra lépne vele". A Legfelsőbb Bíróság még igen régen között egy határozatot arról, hogy nem szűnik meg viszont a tartásdíj abban az esetben, ha az elvált feleség egy másik nővel költözik össze. Ennek az volt az indoka, hogy két nő nem léphet egymással házasságra.
A hetvenes években a közjegyzők konstatálták, hogy a házasságon kívüli együttélés egyre gyakrabban fordul elő, miközben azonban nincs törvényi szabályozása. Ezt az igényt kielégítendő tervezték meg a közjegyzők az úgynevezett élettársi szerződésmodellt. A közjegyzők e modell kidolgozása során abból indultak ki, hogy az efféle szerződés az azonos nemű élettársak számára éppen olyan fontos, mint a nem összeházasodott férfi-nő élettársi kapcsolat esetében. Ennek kétféle következménye lett.
Egyrészről a közjegyző egyfajta informális monopóliumot szerzett az élettársi szerződések elkészítésében. Az ügyvédség szinte egyáltalán nem részesedett ebből a piacból. Alvadtak nyugdíjbiztosítók, amelyek szabályzatukban feltételként szabták meg a közjegyzői élettársi szerződés meglétét az élettársi járadék folyósításához.
Másrészről, többek között a közjegyzők hozzáállása révén, Hollandiában - más országokkal ellentétben - szinte soha nem merült fel az a kérdés, vajon a homoszexuális élettársi szerződés, vagy egy azonos nemű élettárs részére rendelkező végrendelet jogilag érvényes-e. Ezzel a közjegyzők hozzájárultak ahhoz a politikai klímaváltozáshoz, amelynek eredményeként 1998-ban lehetőség nyílt a regisztrált partnerkapcsolat bevezetésére.
Hollandiában éppen úgy, mint a skandináv országokban, háromféle családi állapot létezik: nős/férjezett, regisztrált partneri, azaz bejegyzett élettársi viszony, valamint nőtlen/hajadon. Más országokban, ahol létezik a regisztrált partnerkapcsolat Franciaország (Pacs), Belgium (törvényes együttélés) és Katalónia - ez nem számít családi állapotnak. Az ezekben az országokban meglévő szabályozás abból a szükségből született, hogy az élettársi viszony tényleges megszűnése esetén a gyengébb fél (partner) vagyonjogilag védelmet kapjon. Továbbá a szabályozás gondoskodik arról, hogy a regisztrált partnerekre vonatkozó társadalombiztosítási jog és az adójog megegyezzen a házasokra vonatkozó előírásokkal.
Hollandiában a regisztrált partnerkapcsolat kezdetben a házasság alternatívájaként merült fel azok számára, akik nem házasodhattak össze (azonos nemű személyek és közeli vérrokonok). A homolobby azon a véleményen volt, hogy diszkrimináció esete forog fenn akkor, ha a regisztrált partnerkapcsolat kizárólag az azonos nemű partnerek részére van intézményesítve. Így a későbbiek során a szabályozás két ponton módosult: egyrészről a közeli vérrokonok számára az intézmény már nem hozzáférhető. Másrészről a különneműek számára lehetőség nyílt az intézmény használatára. Hollandia volt az első olyan ország, ahol a regisztrált partnerkapcsolat egyformán lehetővé vált azonos nemű és különnemű személyek részére.
A regisztrált partnerkapcsolat Hollandiában csak közbülső lépésnek bizonyult ahhoz, hogy megnyíljon a lehetőség az azonos nemű személyek által kötendő házasság előtt. Az Alsóház időközben már elfogadta a házasság megnyitásáról szóló törvényt.
Ez a törvény kimondja, hogy két azonos nemű személy (is) házasságra léphet egymással.
Emellett csendes átmenetet biztosít a regisztrált partnerkapcsolatból a házasságba és a házasságból a regisztrált partnerkapcsolatba, olyan átírási okirat segítségével, amelyet az anyakönyvezető állít ki.
A származásjog viszont nem módosul. Az azonos nemű személyelv házassága vagy regisztrált partnerkapcsolata esetén a partner és a házasság fennállása idején született gyermekek között nem keletkeznek családjogi viszonyok.
Mi a regisztrált partnerség jövője Hollandiában, ha a házasság intézménye és a regisztrált partnerkapcsolat egyaránt nyitott az azonos nemű és a különnemű személyek előtt? A közjegyzőknek nincs szükségük két azonos jogi intézményre. Öt év múlva ki kell értékelni, vajon a (homoszexuális) házasság mellett szükség van-e még a regisztrált partnerkapcsolatra.
Ezek után áttekintést kívánok adni a Hollandiában a regisztrált partnerekre és az élettársakra vonatkozóan hatályos, illetve hamarosan hatályba lépő törvényekről.
A "partner", "együtt élő" és "élettárs" fogalmakat a különböző holland törvényszövegekben nem egyöntetűen definiálják, aminek hiánya érezhető is.
A férj/feleség és a regisztrált partner fogalmak viszont szerepelnek a Polgári Törvénykönyvben.
Mostantól a következő terminológiát fogom használni:
Házas személy = férj/feleség
Partnerekként regisztrálva = regisztrált partner
Élettárs közjegyzői élettársi szerződéssel = partner vagy élettárs
Élettárs közjegyzői élettársi szerződés nélkül = együttélő
1998. január elsejétől lehetséges regisztrált partnerkapcsolatot kötni anyakönyvvezető előtt.
1999-ben Hollandiában 3256 regisztrált partnerkapcsolatot kötöttek, közülük 897-et (27,5%) két férfi között, 864-et (26,5%) két nő között és 1495-öt (46%) férfi és nő között. 1999-ben egyébként körülbelül 85 000 házasságkötésre került sor.
Azoknak, akik nem holland állampolgárok, érvényes tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy regisztrált partnerkapcsolatot köthessenek.
Két magyar turista nem köthet regisztrált partnerkapcsolatot Amszterdamban töltött szabadsága alatt.
A regisztrált partnerkapcsolat jellegzetessége, hogy olyan szabályozás, amelyben a regisztrált partnerekre alapvetően érvényes a házasság összes jogkövetkezménye a származásjogi következmények kivételével.
A regisztrált partnerkapcsolat a házasság alternatívája, nem pedig szigorított élettársi szerződés. A regisztrált partnerkapcsolat családi állapot.
Csak egy személlyel lehet regisztrált partnerkapcsolatot kötni, a bigámia - éppen úgy, mint a házasság esetén - tilos.
Szülő és gyermek, nagyszülő és unoka, fiútestvér és lánytestvér nem léphet regisztrált partnerkapcsolatra egymással.
A házassági vagyonjog a házastársak és a regisztrált partnerek számára megegyező. Amennyiben a regisztrált partnernek a regisztrált partnerkapcsolat megkötése előtt nem keresik fel a közjegyzőt, hogy élettársi vagyonjogi szerződést kössenek, akkor a holland törvényi szabályozás szerint teljes vagyonközösség lép fel. Az élettársi vagyonjogi szerződést, éppen úgy, mint a házassági szerződést, bejegyzik a házassági vagyonjogi nyilvántartásba.
Mik a különbségek a házasság és a regisztrált partnerkapcsolat között?
a) Regisztrált partnerkapcsolatot azonos nemű és különböző nemű személyek köthetnek egymássál. Házasságot kizárólag különböző nemű személyek köthetnek.
b) A regisztrált partnerkapcsolat ugyanúgy szűnik meg, mint a házasság, nevezetesen az egyik partner halálával vagy a bíróság válási/felbontási határozatának bejegyzésével a válási anyakönyvbe.
Emellett a regisztrált partnerkapcsolat megszűnhet még közös megegyezéssel, oly módon, hogy az anyakönyvbe bejegyzésre kerül egy, mindkét fél, továbbá egy vagy több közjegyző vagy ügyvéd által aláírt nyilatkozat, amely rögzíti a regisztrált partnerkapcsolat megszüntetéséről szóló egyezséget.
Ez az egyezség megállapítja, hogy a regisztrált partnerkapcsolat teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és a felek meg akarják szüntetni a regisztrált partnerkapcsolatot. Rendeznie kell továbbá a tartás, nyugdíjváromány kiegyenlítése, a közös vagyon megosztása, valamint a lakás és a berendezés használata kérdéseit. A házasság hasonló módon történő megszüntetését lehetővé tevő törvényjavaslat hatályba lépésekor ez a különbség meg fog szűnni.
c) Gyermekek
A regisztrált partnerkapcsolatnak nincsenek következményei azokra a gyermekekre, akik a regisztrált partnerkapcsolat fennállása idején születnek. Nem keletkezik családjogi kötelék a partner azon gyermekeivel, akik a regisztrált partnerkapcsolat ideje alatt születnek. A családjogi kötelék csak elismerés vagy örökbefogadás útján keletkezhet.
Annak a gyermeknek, aki fennálló házasságból születik, két jogi szülője van: a férj és a feleség.
Elismerés és örökbefogadás
A regisztrált partnerkapcsolat esetében ez nem áll fenn. Az anya az, aki a gyermeket szülte. Az anya nem szül fattyút. A férfi jogilag csak akkor lesz apa, ha a gyermeket magáénak elismeri.
Annak a gyermeknek, aki két nő regisztrált partnerkapcsolata alatt születik, nem lesz két jogi anyja, hanem csak egy.
Az Alsóház elé került egy törvényjavaslat, amely arra vonatkozik, hogy két azonos nemű személy gyermeket fogadhasson örökbe abban az esetben, ha a gyermek a szüleitől már semmit sem várhat, semmire sem számíthat.
d) Nemzetközi Magánjog
A házasságot elvben minden országban elismerik. A homoszexuális vagy heteroszexuális regisztrált partnerkapcsolatot, illetve a homoszexuális házasságot sok országban (még) nem ismerik el.
Az élettársi vagyonjogi szerződés olyan megállapodás, amely kizárólag arra a két félre nézve jár jogi következménnyel, akár azonos, akár különböző neműek, akik a szerződést megkötik. Harmadik személyekkel szemben nem lépnek fel jogi következmények.
Elfogadhatják viszont a szerződést harmadik személyek, mint az élettársi viszony bizonyítékát, gondolok itt, például a nyugdíjbiztosításra. Továbbá pl. az öröklési jog is következményeket fűz a közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződéshez.
Az élettársi vagyonjogi szerződés nem családi állapot.
Az élettársi viszony megszűnése után nincs a partnernek tartásdíj-fizetési kötelezettsége.
A házastársaknak a házasság felbontása után fele-fele arányban joguk van a házasság ideje alatt képzett öregségi nyugdíjvárományra. Az élettársi viszony megszűnése után a volt élettárs nem támaszthat jogot a partner nyugdíjára. Az élettárs (együtt élő) nem törvényes örökös. Csak abban az esetben örökölhet, ha partnere végrendeletet készített, és őt nevezte meg örökösének.
Az új holland öröklési jog valószínűleg 2002. január elsejével lép életbe.
A törvényes öröklés alapján a túlélő házastárs és a gyermekek egyenlő részben örökösök. A hagyaték törvényes elosztásában a túlélő házastárs kapja meg a hagyaték összes követelését és tartozását. A gyermekeket a túlélő házastárssal szemben csak igény illeti meg az örökrész értékének erejéig. Ez az igény elvileg először a túlélő szülő halálakor válik érvényesíthetővé.
Amennyiben egy gyermeket végrendeletben kitagadnak, a végrendelkező meghatározhatja, hogy a túlélő házastárssal szembeni pénzbeli igénye először csak annak halálakor váljon követelhetővé.
A regisztrált partner jogai megegyeznek a házastárs jogaival.
Az új örökösödési-törvényben bevezetésre kerül az "élettárs" fogalma. Élettárs az a személy, aki az örökhagyóval életközösségben élt, és aki az örökhagyóval együtt közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződést kötött. Az örökhagyó végrendeletében rendelkezhet úgy, hogy a gyermek köteles rész iránti igénye csak élettársának halálakor váljon érvényesíthetővé.
Az együtt élő partner (élettárs) örökösödés jogilag védelmet élvez az örökhagyó örököseivel (gyermekeivel) szemben.
A közjegyző ebben az esetben fontos szerepet tölt be, mivel ehhez mind közjegyző által kiállított élettársi vagyonjogi szerződésre, mind közjegyzői végrendeletre szükség van.
Az örökösödési illetékről szóló 1956-os holland törvény az élettársat idegenként jelölte meg, ebből következően a legmagasabb örökösödési adókategóriába esett (41%-68%) és felmentést nem kaphatott. 1985-ben módosították a törvényt, és az élettársat bizonyos feltételek megléte esetén a házastárssal egyenrangúvá tették.
1998-ban, a regisztrált partnerkapcsolat bevezetésekor az állami adókról szóló általános törvényhez külön cikkelyt csatoltak, amely rövidítve így hangzik:
"Az adótörvény azon rendelkezései, amelyek jogi következményekkel járnak a házasságra, kiterjednek a regisztrált partnerkapcsolatra vonatkozó módosításokra is."
Más szóval adózási szempontból, tehát örökösödési illeték szempontjából is, a regisztrált partner a házastárssal egyenlő jogokat élvez.
2000 márciusában javaslat született a holland örökösödési törvény korszerűsítéséről. E javaslat alapján az új örökösödési törvény valószínűleg 2001 folyamán fog életbe lépni. Az itt következő leírás már az említett javaslat figyelembe vételével készült.
Az örökösödési törvény különbséget tesz örökösödésre jogosult partner és együtt élő között.
Örökösödésre jogosult partner a megszakítás nélkül együtt élt házastárs vagy regisztrált partner, továbbá az, aki az alábbi feltételeknek megfelel:
Örökösödésre jogosult partner továbbá az, aki nem egyenes ági vérrokona az örökhagyónak, valamint
a) 18. életévének betöltése után, az örökhagyó halála előtt legalább 3 évig megszakítás nélkül életközösségben élt az örökhagyóval;
b) az örökhagyóval ez alatt az időszak alatt azonos lakhelyen volt bejelentve az önkormányzati lakóhely-nyilvántartásba;
c) az örökhagyóval közjegyző előtt élettársi vagyonjogi szerződést kötött;
d) egyedül és kizárólag ő felel meg az a), b) és c) pontokban meghatározott követelményeknek.
Örökösödésre jogosult együtt élő továbbá az, aki az a) és b) pontokban meghatározott követelményeknek megfelel (3 éves periódus), de nem tesz eleget a c) és/vagy d) pontoknak, például kettős kapcsolatban együtt élő, közjegyzői okiratba élettársi vagyonjogi szerződés nélkül, vagy többes kapcsolatban élő együtt élő közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződéssel vagy anélkül.
A törvény nem ad pontosítást erre nézve. A joggyakorlatnak kell ebben a kérdésben végleges választ adnia. A közjegyzői gyakorlat abból indul ki, hogy a szerződésnek minden esetben tükröznie kell a tartós életközösséget, továbbá egyezséget kell tartalmaznia a háztartás költségeinek viseléséről.
Az örökösödésre jogosult partner teljesen mentes az örökösödési illeték alól.
Az örökösödésre jogosult élettárs az I. tarifacsoportba kerül (5%-30%), ez ugyanaz a tarifacsoport, amely az örökhagyó gyerekeire vonatkozik.
Az az együtt élő, aki nem felel meg az a) és b) pontban jelölt feltételeknek, és aki nem legalább harmadfokú vérrokona az örökhagyónak, az idegenek tarifasávjába esik (35%-55%).
A javasolt örökösödési törvény az élettársat egyenlő elbírálásban részesíti a házastárssal abban az esetben, ha az együttélés, a közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződés és kettős kapcsolat feltételei teljesülnek. Emellett a hagyaték megszerzéséhez közjegyzői végrendelet szükséges.
Az alacsony tarifájú örökösödési illetéket fizeti az az együtt élő, aki eleget tesz az együttélés követelményének, de nem kötött közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződést. Erre az esetre is kiterjed az a kitétel, miszerint a hagyatékra vonatkozó igényeit csak közjegyzői végrendelet birtokában tudja érvényesíteni.
A személyi jövedelemadó szempontjából a partner meghatározása az alábbi:
a) a nem tartósan különélő házastárs vagy regisztrált partner;
b) az a nagykorú nőtlen/hajadon, aki
1. egy másik nagykorú nőtlennel/hajadonnal az adott naptári évben több, mint hat hónapon keresztül megszakítás nélkül életközösségben él és azonos lakóhelyen van bejelentve az önkormányzati lakóhely-nyilvántartásban;
2. az adott naptári évre az 1. bekezdésben megjelölt személy partnere megjelölést választja.
Partnerként nem lehet megjelölni az adóköteles első fokú vérrokonát, kivéve, ha mindkét partner a naptári év kezdetekor elérte a 27 éves életkort. Szülő és gyermek tehát először akkor lehet (szja) partner, ha a gyermek a 27. életévét betöltötte.
A b) pontban megnevezett nőtlen/hajadon együtt élők tehát évről évre választanak, hogy szja partnerként kerüljenek-e megjelölésre vagy sem. Az szja partnerekre ugyanaz az adókategória érvényes, mint a házastársakra.
A házastársakra és a regisztrált partnerekre mindig ugyanaz a szabály vonatkozik. Nekik nincs választási lehetőségük.
Ez a törvény ismeri a partnernyugdíj-biztosítást, de nem definiálja a fogalmat, sem a partner fogalmát. A partnernyugdíj-biztosítás a létező utódnyugdíjak egyike. Az utódnyugdíj meghatározása benne foglaltatik a jövedelemadóról szóló törvényben. Ebben meg van határozva, hogy az élettársi viszonyban lévő partnerek nem lehetnek első fokú vérrokonok vagy rokonok, valamint tartós életközösségben kell élniük.
A nyugdíjbiztosítások vállalkozásokra vagy ágazatokra lebontva külön szabályozással működnek. A legtöbb nyugdíjbiztosítás ismeri a partnernyugdíj-biztosítás intézményét. A legtöbb esetben feltételként szabják közjegyzői élettársi vagyonjogi szerződés és meghatározott időtartamú együttélés meglétét.
Két Hollandiában bejegyzett partner külföldre költözik. Elismerik-e ott a regisztrált partnerkapcsolatot?
Mik külföldön az öröklési és örökösödésjogi következmények a regisztrált partnerre vonatkozóan?
Az NMJ szempontjai a regisztrált partnerkapcsolatra nézve nem egyszerűek, mivel a legtöbb országban a regisztrált partnerkapcsolat nem ismert, nem elfogadott. Továbbá a regisztrált partnerkapcsolat azokban az országokban, ahol bevezették, nem rendelkezik egységes nemzetközi tartalommal, ellentétben a házassággal. Családi állapot vagy nem, csak homoszexuálisok részére vagy heteroszexuálisok részére is stb. A homoszexuális házasság nemzetközi téren még egy jó darabig ellentétes lesz az elfogadott renddel.
Az NMJ Holland Államtanácsa javaslatot tett NMJ szabályozásra a regisztrált partnerkapcsolatra vonathozóan. A fennálló homoszexuális házasságok miatt a javaslat tárgyalását felfüggesztettél. Mivel a holland regisztrált partnerkapcsolat külföldön szinte teljesen ismeretlen, ezért nem lehetséges analógiát vonni az NMJ házasságra vonathozó szabályaival. Számos témával kapcsolatban a javaslat nem többoldalú konfliktusszabályozást tartalmaz, hanem olyan egyoldalú szabályokat, amelyek rámutatnak, hogy a holland jog mely esetekben a vonatkozó jog.
A külföldön kötött regisztrált partnerkapcsolat esetén a lex loci celebrationis érvényes, beleértve az ott kialakult NMJ-t.
A javaslatban ezért külön elbírálási rendszert választottak, amely különbséget tesz a Hollandiában megkötött regisztrált partnerkapcsolat, és a külföldön kötött regisztrált partnerkapcsolat között.
Az Európai Tanács a Holland Igazságügyi Minisztériummal együttműködve 1999. március 15-én és 16-án Hágában tartotta meg a Családjogról szóló 5. Európai Konferenciát. A konferencia témája a házasságon kívüli együttélési formált és a Nemzetközi Magánjog.
A konferenciára dr. Caroline Forder jelentést készített, amelyben feltérképezte a különböző európai országokban, e témakörben hatályos törvényeket.
A regisztrált partnerkapcsolat intézménye egyre gyorsabban bevezetésre kerül a különböző európai országokban. Ezért az egyezményben történő szabályozás előnyt élvez a nemzeti NMJ szabályozással szemben. A konferencián viszont világossá vált, hogy még nem jött el az ideje egy NMJ-egyezmény elfogadásának. A konferencia ezért munkacsoport felállítását javasolta, amely az érvényes anyagi jogot összegyűjtve elkészíti a NMJ-egyezményre vonatkozó javaslatokat.
A házasságon kívüli együttélés létezik, és törvényi szabályozást igényel.
Két olyan jogintézmény, a házasság és a regisztrált partnerkapcsolat, amelynek a származási jogot kivéve azonos a tartalma, értelmezhetetlen a jogászok számára, és mindenkinek zavart okoz.
Jobb lenne egy klasszikus formájú házasság, és egy második törvényi szabályozás a könnyebben megköthető élettársi viszonyról. Mindkét variánsnak nyitva kellene állnia mind az azonos neműek, mind a különböző neműek előtt.
A különböző törvényekben világos (lehetőleg azonos) meghatározással kellene a partnert és az élettársat kezelni. A kapcsolódó következmények viszont törvényenként változhatnának.
A házasság és a többi törvényes együttélési forma kölcsönös elismeréséről szóló egyezmény-előnyt élvezne minden nemzeti szabályozással szemben.
Amennyiben a "házasság" mint terminus akadályt jelenthet a jövőbeli egyezmény elkészítésében, úgy megfontolás tárgyává kell tenni azt, hogy a terminust kizárólag az egyházi kötelékre használják, és az (azonos nemű vagy különböző nemű) élettársak jogi (élettársi) kötelékére másik szót kell kitalálni. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Michiel Tomlow heerleni közjegyző, Hollandia
Visszaugrás
