Mottó:
"Az ember egy Nagy Játék résztvevője, melynek kimenetele számára is nyílt.
Képességeit teljességükben kell kibontakoztatnia ahhoz, hogy »Játékos«, és ne a Véletlen játékszere legyen.
(M. Eigen - R. Winkler)
Ma Magyarországon még erőtlen a preventív gyermekvédelem, és még mindig kevés az olyan hely, ahová a gyermekek megértésért, segítségért fordulhatnának az őket - szellemileg, lelkileg, morálisan és fizikailag - gyötrő, bántó felnőttekkel szemben, és ahol valóban személyre szabott, gyors és hatékony segítséget kapnának.
Ma Magyarországon még kevés az olyan szolgálat, ahová a kisgyermekes nők, szülők, családok fordulhatnának kérdéseikkel, aggodalmaikkal, gondjaikkal - nemcsak szociális, hanem életvezetési, kapcsolati, lelki, családi működéssel, egyéni és társas szerepeikkel, megfeleléseikkel, kapcsolatos problémáikkal, szorongásaikkal, félelmeikkel - akkor, amikor még nem késő. Ahol megtanulhatnák a szülői mesterségnek azokat a fortélyait, tudnivalóit, amelyeket nem lehet "ösztönösen" tudni. Ahol szabadidejüket együtt, egymásra figyelve, közös élményeket szerezve, értelmesen, tartalmasan tölthetnék el.
Ma Magyarországon a gyermekek számára nincsenek, vagy alig léteznek kifejezetten gyermekléptékű művelődési intézmények, színházak, múzeumok, játékos, interaktív tanulási lehetőséget nyújtó helyek, iskolán belüli tartalmas napközik, szabadidő-centrumok, érdekképviseleti intézmények.
Gyakorlatilag nincsenek olyan - integratív, be- és elfogadó - terek, helyek, ahol természetesen lehetnének együtt a sérült gyermekeket nevelő családok az egészségesekkel.
Ma Magyarországon nem értik meg és nem veszik figyelembe azt a tudomány által már sokszorosan igazolt tényt, hogy a korai - családi - hatások, emberi kapcsolatok, tanulási lehetőségek egész életre meghatározzák a gyermek fejlődési, kiemelkedési lehetőségeit, esélyeit, életminőségét, társadalmi beilleszkedését.
Vannak a gyerekek után - a felnőtteknek - járó pénzbeli támogatások, segélyek. A családtámogatások mértékét tekintve hazánk az élvonalban van az OECD tagállamok között, ez azonban, úgy tűnik, mégsem elég. Talán lesz majd valamikor - szintén inkább a felnőtteknek - gyermekjogi ombudsman, vannak, lesznek akciók, kampányok a gyermekekért - lelkiismeretük szavának elhallgattatására olvashatnak róla a felnőttek az újságokban, s nézhetik a tévében az adott gyermekek "szereplését". Vannak, de sajnos kis számban, napi gondokkal küszködve, elszigetelten megvalósuló, kevés forrással rendelkező civil akaratok nemcsak a gyermekekért, hanem a gyermekeknek.
Van ma Magyarországon elgondolkodtató válási, születési és halandósági statisztika, esélyteremtő helyett a különbségeket elmélyítő iskola, testi-lelki panaszokkal küzdő gyermekek és felnőttek, tanulási, magatartási, iskolai kudarcokat megélő és segítséget nem kapó gyermekek, beilleszkedési nehézségekkel küzdő, fogyatékos gyermekek. Vakvágányra tévedt, drogos, alkoholos, deviáns életutakat választó fiatalok, szegénységben élő, éhező, alapvető fizikai és lelki javakat nélkülöző gyermekek, családon belüli és iskolai erőszak, testi és lelki terror, lemaradó, leszakadó, felemelkedni nem tudó rétegek gyermekei, nem intellektuális okok miatt elkülönített tanulók, kirekesztés, megbélyegzés, óriási települési különbségek, nőkkel, gyermekekkel szembeni diszkrimináció.
A gyermekek társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjai. Világuk jelenleg sivár, magányos, szegény. Pedig nincsenek kevesen: csaknem kétmillióan. Nekünk, felnőtteknek lenne a dolgunk, hogy tegyünk egy jobb, gazdagabb gyerekvilágért. Hogy ne csak róluk, nekik is szóljunk. Ne csak értük, velük is tegyük! Ne csak oktassuk őket, tanuljunk is tőlük!
A kisgyermek játékban éli első éveiben életét, abban tapasztal, tanul, formálódik, kommunikál. A játék, mint humán erő formálja első emberi kapcsolatait, világba és önmagába vetett bizalmát, hitét, a világ felfedezésében rejlő, önmaga által megtalált örömöt. A játék olyan egyedülálló közösségi tér, amelyben nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek, szabad próbálgatni, tévedni és jóvátenni, alkotni és újraalkotni, örömteli élményeket egymással megosztani, segíteni, megérteni egymást. Fontos ez már a megszületés előtt is, a legfontosabb az első nyolc évben - hiszen soha nem pótolható hatásokat teljesíthetünk ki vagy éppen ellenkezőleg, hagyjuk elveszni azokat - melynek később érzékelhetjük káros hatásait, az emberi kapcsolatokban, teljesítményekben, a társadalmi folyamatokban.
Nem mindegy tehát, megteremtjük-e gyermekeink számára a fejlődésüket elősegítő, esélyeiket megteremtő, javító életkörülményeket. Mely egyben gyermeki joguk is. Nemcsak a fejlettebb, az elmaradottabb térségekben is. Nemcsak az anyagi értelemben hátrányos helyzetű, nehéz sorsú, perifériára került gyermekek számára, hanem minden gyermek számára. Hiszen a gondoskodásra, értő figyelemre, lehetőségei, tehetsége és képességei kibontakoztatására, testi-lelki épsége megóvására minden gyermeknek egyaránt szüksége van. Függetlenül attól, honnan jött, hol van, és merre tart. Egyaránt, de nem egyformán - ezért minden gyermekre, mint egyszeri, megismételhetetlen csodára, egyéniségre kell tekintenünk, és személyre szabott ellátást kell(ene) számára adnunk.
"A gyerekek iránt már csak azért is érdeklődnie illik minden felelősen gondolkodó embernek, mert egész világunk jövője tőlük függ. Ezt mostanában a politikusok is egyre jobban felismerik. Eredményes politikát viszont úgy lehet a legjobb eséllyel kialakítani, ha a döntéshozók támaszkodnak a tudomány eredményeire. Nemkülönben, ha ezeket az eredményeket ismerik a választók, akik a politikát szintén befolyásolják. Minél világosabb, hogy a fejlődő emberi elmének milyen tulajdonságai vannak, és fejlődéséhez milyen körülményeket kíván, annál valószínűbb, hogy a következő nemzedék valóban fejlett elméjű emberekből áll majd." (Meltzoff-Gopnik-Kuhl)
Az OECD országokban az utóbbi években felélénkült a politika figyelme a kisgyermekkori nevelés és gondozás iránt - hazánkban sajnos érdemben még nem. Kutatási eredmények igazolják, hogy a koragyermekkori tapasztalatok (az első nyolc évben) rövidtávon hatást gyakorolnak a kognitív, szociális és érzelmi fejlődésre, hosszú távon pedig hatnak az iskolai előmenetelre, és a későbbi életben való boldogulásra. A színvonalas gyermekellátás segíthet kivédeni a hátrányos helyzet kedvezőtlen hatásainak egy részét, és elősegítheti a szociális beilleszkedést, valamint a tehetség, képességek kibontakoztatását. Az OECD országok kormányai felismerték, hogy a koragyermekkori gondoskodás, nevelési programok biztosítják az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, valamint nevelési-oktatási és szociális szükségleteket elégítenek ki.
Tudományos kutatások sora támasztotta alá azt a tényt, hogy az agyi fejlődés kritikus periódusa zajlik az első életévekben - azaz, ezek a korai hatások a későbbiekben nem, vagy nagy nehézségek árán pótolhatók, korrigálhatók. E (korai) hatások megismerésére és befolyásolására irányuló programok hatékonysága tehát várhatóan eredményesebb, tartósabb és gazdaságosabb lesz. A koragyermekkorba történő befektetés megtérül: képzettebb, magasabb színvonalú munkaerővel lehet a későbbiekben számolni, alkotóképesebb, kreatívabb, megbízhatóbb és az egész életre motiváltabb munkavállalókra számíthatunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
