A kapcsolattartás végrehajtása talán a legtöbb panaszt, indulatot kiváltó és nagyszámú hatósági eljárást okozó gyámhatósági ügycsoport, mert ellentétes érdekű ügyfelek próbálják a magánkapcsolataikban már nem rendezhető családi, rokoni viszonyaikat a saját élethelyzetük adta érdekeik mentén érvényesíteni. Ez legtöbbször szülők közötti jogvitát jelent és a konkrét esetek vizsgálata alapján nem bizonyíthatóan, de gyaníthatóan a felszíni vita mögött sok esetben vagyoni vagy személyes bosszú motiválta "bozótharcok" folynak, és az eljárások kezdeményezése nem mindig esik egybe a gyermek "legjobb érdekével". A kapcsolattartás végrehajtása iránti gyámhatósági eljárás szükségszerűen kérelemhez kötött és azt hivatott vizsgálni, hogy melyik fél nem tartja be a szabályozott kapcsolattartást, illetve mindez önhibából eredő kötelezettség szegés-e, vagy a jogsértés neki felróható-e.
Jelen cikkben nem vizsgálom a szabályozás kérdéskörét és nem elemzem a gyermekvédelmi gondoskodásban lévő kiskorúnak vérszerinti hozzátartozóival való érintkezési jogát.
A továbbiakban egyrészt arra kívánok rávilágítani, milyen eszközök vehetők igénybe a jelenlegi hatályos jogi szabályozás szerint annak kikényszerítésére, hogy a szabályozott kapcsolattartást a felek végrehajtsák, másrészt mennyire hatékony a gyámhatóság jogi eszközrendszere, illetve esetlegesen jogszabályváltozások befolyásolhatják-e a hatékonyságot.
A család életében a gyermeket nevelő szülő (törvényes képviselő) joga és felelőssége annak eldöntése, hogy a gyermeke a mindennapi élet során kikkel érintkezhet; személyes kapcsolatokat ápolhat rokonokkal, barátokkal, lakó-, iskolai vagy egyéb közösség tagjaival. A jog ezek közül csak egyes, a gyermek fejlődése szempontjából kiemelten fontos személyi kapcsolatokat véd, így A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 92. §-a a külön élő szülőnek, illetve a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) 28. §-a a közeli hozzátartozóknak biztosítja, hogy a gyermekkel való érintkezés jogát hatósági úton is érvényesíthessék a kapcsolattartási joguk keretében. Mindenekelőtt a Csjt. 92. §-a a gyermek jogaként rögzíti a különélő szülővel való kapcsolattartása jogát, a Gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 7. § (5) bekezdése szerint pedig a "gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek".
A kapcsolattartás szabályozása bíróság vagy a városi gyámhatóság hatáskörébe tartozik, a Csjt. 18. §-a és 92. §-a rendelkezik arról, mely perekben tartozik a bíróság hatáskörébe a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás kérdésében történő döntéshozatal. A városi gyámhatóság - bírósági hatáskör hiányában - a szülői felügyeleti jog körében dönt a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartásról, valamint minden esetben dönt a gyermek és más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartásáról.
A Gyer. 16. § (1) bekezdése értelmében a gyámhatósági eljárásokban általános hatásköri szabály, hogy a végrehajtás foganatosításáról akkor is a foganatosítás helye szerinti települési önkormányzat jegyzője gondoskodik, ha első fokon a városi gyámhatóság járt el. Ettől eltérő szabályozás vonatkozik a kapcsolattartás végrehajtására, mivel a kapcsolattartás önkéntes végrehajtásának elmaradása esetén a kötelezettség teljesítése érdekében a szabályozó döntés foganatosításáról - függetlenül attól, hogy a kapcsolattartást a bíróság vagy a gyámhatóság szabályozta - a gyámhatóság gondoskodik.
Kapcsolattartási ügyekben "kötelezettség teljesítése" kifejezés alatt a gyermeket gondozó személy és a kapcsolattartásra egyébként jogosult személy aktív vagy passzív magatartását is érteni kell, aki a kapcsolattartást szabályozó határozatnak önhibájából önként nem tesz eleget, veszélyeztetve ezzel a gyermek fejlődését. A gyámhatóság a végrehajtás megindításához vizsgálja, hogy van-e végrehajtható okirat. Végrehajtható okiratként figyelembe vehető kötelezettséget bírósági ítélet, bíróság végzéssel jóváhagyott egyezség, gyámhatósági határozat, illetve gyámhatósági eljárás során kötött és határozattal jóváhagyott egyezség is megalapozhat. Ha a kapcsolattartást a gyámhatóság szabályozza vagy a felek által kötött egyezséget jóváhagyja, ez minden esetben határozati formát igényel. A határozat végrehajtható, ha jogerőre (részjogerőre) emelkedett és az abban foglalt kötelezettség teljesítésére megállapított határidő vagy határnap eredménytelenül telt el. Időről időre felmerül a "pótlás" szabályozásának kérdésköre: a Gyer. 30. § (5) bek. c) pontja értelmében egyértelmű, hogy az elmaradt kapcsolattartás pótlására vonatkozó előírásokat a kapcsolattartást szabályozó bírósági vagy gyámhatósági döntésnek kell tartalmaznia, ennek hiányában utólag a végrehajtásban pótlásról nem lehet rendelkezni.
A kapcsolattartásra - és ezen belül a végrehajtásra - vonatkozó eljárási szabályok alkalmazásánál a gyámhatóság A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályiról szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) és a Gyer. vonatkozó szabályait együttesen veszi figyelembe. A Ket. 13. § (3) bekezdése értelmében a gyámügyi ágazati szabályok másodlagosak, csak akkor rendelkezhetnek eltérően, ha azt a Ket. megengedi. A gyámügyi ágazati jogi szabályozásnak a Ket.-tel összefüggő jogharmonizációja megvalósul a gyámügyi tárgyú jogszabályok 2005. évi jogalkotási folyamatában - és az azóta történt módosításoknál egyidejűleg -, így a jogalkalmazó hatóságoknak elsődlegesen a Gyer. vonatkozó szabályaira kell figyelniük az eljárások lefolytatásánál, és amennyiben a Gyer. nem tartalmaz eltérő szabályt, mögöttesként kell alkalmazni a Ket. általános szabályait.
A kapcsolattartásra vonatkozó végrehajtási eljárásban speciálisan alakul a jogorvoslat lehetősége. A Gyvt. 133. §-a szerint ugyanis egyrészt valamennyi, a kapcsolattartás végrehajtása tárgyában hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye, vagyis nincs lehetőség kifogás benyújtására, ami vélhetőleg meggyorsítja a döntés jogerőre emelkedését. Másrészt a végzés ellen előterjesztett fellebbezésnek a végrehajtásra mindig halasztó hatálya van. A végrehajtási eljárásban a felek fellebbezést legtöbbször a bírság kiszabása miatt nyújtanak be, majd a másodfokú végzés ellen jogszabálysértésre hivatkozva kérhetik a döntés bírósági felülvizsgálatát.
A gyámhatóságok gyakorlatát áttekintve megállapítható, hogy a kapcsolattartási szabályozáshoz hasonlóan a leggyakoribb végrehajtást kérelmező kör a szülő és a nagyszülők. A kapcsolattartás szabályozására - és így a végrehajtásra - irányuló eljárás kizárólag kérelemre indulhat, kivéve a Gyvt. 34. § (6) bekezdése szerint gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló (az ideiglenes hatállyal elhelyezett és átmeneti, tartós nevelésbe vett) gyermekkel való kapcsolattartást, amelyet a gyámhatóság hivatalból köteles szabályozni. Az eljárás csak kérelemre indítható, így az eljárás hivatalbóli megindításának, illetve folytatásának nincs helye. A kérelmet benyújthatja minden, jog szerint kapcsolattartásra felhatalmazott nagykorú személy, valamint a korlátozottan cselekvőképes gyermek önállóan is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
