A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) hatályba lépése óta eltelt időszakban az alapvető társadalmi viszonyok megváltoztatásával egyidejűleg a bűnözésben is negatív irányú mennyiségi és minőségi változások következtek be, többek között új bűnelkövetési formák, módszerek jelentek meg. A büntetőjogi törvényalkotás ezekkel a változásokkal mindig igyekezett lépést tartani, és a dolog természetéből adódóan időbeli eltolódással ugyan, de többször is sor került a Btk. módosítására, amelyek közül néhány jelentősnek minősíthető.
A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a bűnözésben az elmúlt időszakban elsősorban az üzletszerű elkövetési forma terjedt el, mégpedig kirívóan nagymértékben, s nem csak a gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények körében, hanem a Btk. más fejezeteibe tartozó azon bűncselekmény-fajtáknál is, amelyek üzletszerűen elkövethetők.
Az utóbbi években mind gyakrabban fordultak elő, s jelenleg is folyamatban vannak olyan bűnügyek, amelyekben az elkövetők igen rövid idő alatt sorozatban követtek el gazdasági bűncselekményeket (devizabűncselekményt, csempészetet és vámorgazdaságot, adó- és társadalombiztosítási csalást), valamint több száz vagy több ezer, esetenként több tízezer sértett sérelmére vagyon elleni bűncselekményeket - különösen csalást - oly módon, hogy egy-egy bűncselekmény elkövetési értéke a bűncselekményi értékhatárt nem haladta meg vagy meghaladta ugyan, de nem jelentősen, illetőleg a sértettnek a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó vagy azt kis mértékben meghaladó kárt okoztak. ugyanakkor az egy eljárásban elbírált cselekményeik együttes elkövetési értéke, illetve a cselekményekkel együttesen okozott kár a különösen nagy érték, illetve kár összeghatárát többszörösen meghaladta, nem egyszer a százmillió forintot is elérte vagy felülmúlta.
Többek között a csalás esetében az elkövetési módszer közös jellemzője, hogy az elkövetők tömegtájékoztatási eszközökön keresztül hirdetés közzététele útján, vagy üzletkutatási, üzletkötői tevékenység keretében végzett szervezőmunkával, gazdasági tevékenységük körében vagy annak színlelésével ügyletkötési ajánlatot tesznek, az "ügyfelektől" előlegként vagy más jogcímen pénzt vesznek fel, illetve utaltatnak át, azonban az ügyleti szolgáltatást nem, vagy csak részben teljesítik. Egyre gyakoribb, hogy az elkövetők e bűncselekményeik elkövetése érdekében hamis személyazonosító igazolvány felhasználásával fiktív cégeket alapítanak, majd e deliktumok elkövetése után a felvett összegekkel még lelepleződésük előtt ismeretlen helyre távoznak.
Az ismertetett cselekmények a jelenleg hatályos Btk. szerint üzletszerűen elkövetett bűncselekmények, hiszen kimerítik az üzletszerű elkövetésnek a Btk. 137. § 9. pontjában meghatározott fogalmát, mely szerint "üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik". Így e cselekmények konkrétan a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalás vétségének, avagy a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett, kisebb kárt okozó csalás bűntettének minősülnek, amelyek esetében a Btk. 12. § (1) bekezdése alapján - a BK 104. sz. állásfoglalásra is figyelemmel - bűnhalmazatot kell megállapítani, vagyis végső soron annyi rendbeli üzletszerűen elkövetett csalást, ahány sértett sérelmére azokat elkövették. Ugyanakkor ez nem csak az üzletszerűen elkövetett csalásra, hanem minden olyan bűncselekményre is vonatkozik, amelyek üzletszerűen elkövethetők, illetve amelyeknél az üzletszerű elkövetés a bűncselekmény minősítő körülménye.
A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az elkövetők "megtalálták" azt az elkövetési magatartási formát, amelynek révén egy-egy sértettet viszonylag kis összeggel károsítanak meg, de rövid idő alatt mégis rendkívül nagy számú sértettet képesek megtéveszteni, s ezzel összességében elképesztő mértékű, bűncselekményből származó "jövedelemhez" jutni. Ugyanez érvényes a gazdasági bűncselekményekre is, vagyis az elkövetők kisebb, nagyobb elkövetési értékre követik el cselekményeiket, de rövid időn belül összességében különösen nagy (százmilliós nagyságrendű) mértékben csökkentik az adó- és járulék bevételeket, miközben kirívóan nagy mértékű jogtalan haszonra tesznek szert. Ehhez képest a hatályos Btk. alapján ezen cselekmények büntetőjogi megítélése nem felel meg a társadalmi elvárásoknak, a társadalmi igazságosság követelményének, és e téren a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás működését egyáltalán nem lehet hatékonynak tekintetni, sőt a helyzetet egyfajta ellentmondásosság jellemzi, amely a következőkben nyilvánul meg:
- a külvilágban szabálysértésként megjelenő cselekmények az üzletszerű minősítés folytán bűncselekménnyé emelkednek,
- a cselekmények bűnhalmazatot alkotnak, vagyis tíz-, százezres nagyságrenddel növelik az ismertté vált bűncselekmények számát (ez is oka a bűnözés soha nem látott mértékű, ugrásszerű emelkedésének, hiányuk pedig a bűnüldözés hatékonyságával kapcsolatos hamis képzetet kelt.),
- ugyanakkor a nagy számú sértett, az összességében kirívóan nagy mértékű elkövetési érték, okozott kár, illetve a bűnözői oldalon jelentkező kirívóan nagy mértékű jogtalan haszon, vagyis az objektív és szubjektív oldalon egyaránt fokozott társadalomra veszélyesség ellenére aránytalanul kis mértékű a kiszabható büntetés, ami a szabálysértési értékre történő üzletszerű elkövetés esetében a halmazati szabályok alkalmazásával is csak maximum három évig terjedhető szabadságvesztés. Az ellentmondást jól érzékelteti, hogyha például az elkövető egy rendbeli, kettőmillió százezer forint kárt okozó csalás bűntettét követi el, akkor a jelenleg hatályos Btk. szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha viszont 10 000 rendbeli, üzletszerűen elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó olyan csalás vétségét követi el, amellyel tízezer sértettnek együttesen 200 millió forint kárt okoz, akkor halmazati büntetésként is - mindössze három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Lényegében hasonló a helyzet abban az esetben is, ha az elkövető az említett csalásokat egyenként, a bűncselekményi értékhatárt meghaladóan, kisebb kárt okozva követi el, mert bár itt az alaptényállás önmagában is bűncselekmény, az üzletszerűen elkövetett egyes bűncselekmények ez esetben is bűnhalmazatot alkotnak, s ezen esetekben is jellemző a rendkívül nagy számú sértett és az összességében kirívóan nagy mértékű kár, illetve elkövetői oldalon a kirívóan magas jogtalan haszon, amellyel a kiszabható büntetés szintén nem áll arányban (a halmazati szabályok alkalmazása maximum négy és fél évig terjedő szabadságvesztést tesz lehetővé).
Mint az előzőekből is kitűnik, az ismertetett nagy társadalomra veszélyességű bűncselekmények enyhe büntetőjogi megítélése és a mai helyzet ellentmondásossága a Btk. 12. § (1) bekezdésének a bűnhalmazat fogalmát megállapító rendelkezésére, továbbá ugyanezen § (2) bekezdésére vezethető vissza, mely utóbbi a bűnhalmazat alól csak egyetlen kivételt szabályoz, mégpedig a folytatólagosságot. A Btk. tehát nem tartalmaz halmazatot kizáró rendelkezést az üzletszerű elkövetésre, s ezt vette alapul a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma, amikor 104. számú állásfoglalását kiadva, meghatározta az üzletszerűen elkövetett bűncselekmények esetén a bűnhalmazat megállapításának feltételeit.
Ennek lényege, hogy az üzletszerűen elkövetett - ugyanolyan vagy hasonló cselekmények esetében bűnhalmazatot kell megállapítani, ha az üzletszerűség a bűncselekmény minősítő körülménye, vagy ha a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény az üzletszerűség folytán bűncselekmény. Nincs helye viszont bűnhalmazat megállapításának, ha a cselekmények a folytatólagosság egységébe tartoznak, az üzletszerűség az alaptényállás eleme, vagy az elkövető magatartás folyamatos jellegű.
Mindezek alapján viszont megállapítható, hogy az 1978-ban alkotott, s azóta többször módosított Btk. a mai, alapvetően megváltozott társadalmi viszonyok között nem képes az újonnan megjelent és rohamosan terjedő, nagy társadalmi veszélyességet magában hordozó bűnözési formákkal szembeni, társadalmilag igazságos és hatékony fellépés lehetőségét biztosítani, mert mind a mai napig érintetlen maradt az Általános Rész bűnhalmazatot és az ez alóli kivételt megfogalmazó rendelkezése, valamint erre épülően a Különös Résznek az egyes bűncselekmények alap- és minősített törvényi tényállását és az ehhez fűződő büntetési tételeket megállapító rendszere.
Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy az üzletszerű elkövetéssel szemben nem lehet az egyes bűncselekmények büntetési tételeinek újabb felemelésével, vagy újabb speciális bűncselekményi törvényi tényállások megfogalmazásával fellépni, miközben továbbra is változatlan maradna a bűnhalmazat és az üzletszerűség viszonya, valamint az ezzel összefüggő minősítési és büntetési rendszer.
A törvénymódosítás kezdeményezésének első fázisában ugyan felmerült, hogy megoldást jelenthetne a folytatólagosság törvényi definíciójának olyan irányú megváltoztatása, amely a gazdasági és a vagyon elleni bűncselekmények körében a több sértett sérelmére elkövetett bűncselekmények esetében is lehetővé tenné a folytatólagosság megállapítását, s ezáltal a bűnhalmazat kizárását, amennyiben a folytatólagosság egyéb törvényi feltételei (ugyanolyan bűncselekmények, egységes elhatározás, rövid időközökben többszöri elkövetés) fennállnak.
Kétségtelen, hogy az üzletszerű elkövetés fogalma is feltételez az elkövető részéről egyfajta egységes elhatározást, amely jellemzően a rendszeres haszonszerzésre törekvés, és ez az elhatározás irányulhat nem csak hasonló, hanem ugyanolyan bűncselekmények rövid időközökben, többször történő elkövetésére is, azonban a magyar jogban a Csemegi kódex óta a folytatólagos bűncselekmény legfőbb ismérve az "azonos sértett", vagyis a bűnhalmazatot kizáró folytatólagosság egységébe csak azok az ugyanolyan bűncselekmények vonhatók, amelyeket az elkövető egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el.
Ez a magyar jogrendszerben évszázados jogdogmatikai elv és büntető jogalkalmazási gyakorlat, ebben a rendszerben a folytatólagosság és az üzletszerűség kizárja egymást. Így ha a folytatólagosság fogalmába a "több sértett sérelmére" kifejezés bekerülne, vagy a definíció az "azonos sértett sérelmére" kifejezés elhagyásával az azonos, illetve a különböző sértetti minőséget nem tenné törvényi elemmé, akkor ez a jogdogmatikai elveket és évszázados bírói gyakorlatot sértené, olyan módon létesítene újabb halmazatot kizáró szabályt, amely teljes ellentmondásban állna a Btk. eddigi rendszerével, e rendszer alapintézményeit nem is lehetne összeegyeztetni, koherens szabályozást megvalósítani.
Mindezekre figyelemmel nem lehet a Btk. 12. § (2) bekezdésében meghatározott folytatólagosság fogalmán változtatni, s miután az üzletszerű elkövetés Általános Részben megállapított fogalma a Különös Részi fejezetek szinte mindegyikét áthatja, rendkívül széles azon bűncselekmények köre, amelyek üzletszerűen elkövethetők, így a bűnhalmazat és az üzletszerűség problematikája csakis generálisan, komplexen és egységesen oldható meg. Az e követelményeknek megfelelő, jogdogmatikailag is helyes általános megoldást az jelenti, hogy a folytatólagosság mellett egy újabb, bűnhalmazatot kizáró szabályt kell megállapítani, mégpedig azt, hogy az üzletszerű elkövetés törvényi egységet létesít az elkövető által elkövetett ugyanolyan bűncselekmények között, és kizárja az azonos bűncselekmények bűnhalmazatban való értékelését. Ennek a tételnek az elfogadása viszont a jelenleg hatályos Btk. alapvető intézményeit érinti, így a törvényjavaslattal a Btk. reformértékű, novelláris jellegű módosítási javaslatának tekinthető. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Madácsi Imre, nyugalmazott rendőr alezredes
Visszaugrás
