Egy eszmetörténeti monográfiát és egy szöveggyűjteményt[1] követően, 2007 novemberében látott napvilágot Frivaldszky János természetjoggal foglalkozó tanulmánygyűjteménye.[2] Két elődjéhez hasonlóan ez a kötet is űrt tölt be a magyar könyvpiacon: a természetjog mind a mai napig kevéssé kutatott területe hazánkban a jogfilozófiának, behozni való hátrányunk viszont jelentős.
1. A könyv összesen tizennyolc rövidebb-hosszabb fejezetből áll, melyek közül némelyek már korábban is megjelentek folyóiratokban vagy konferencia-kötetekben. Az egyes tanulmányokat témáik sokfélesége ellenére is összekapcsolja az eszmetörténeti és a problémacentrikus megközelítést vegyítő perspektíva.
A kötetet két bevezető fejezet nyitja. Az első röviden áttekinti a természetjog oktatásának jelenlegi helyzetét a világ egyetemein. A második fejezet ("A természetjogi gondolkodás kutatásának alapvető kérdései") ezzel szemben inkább módszertani jellegű: Frivaldszky itt olyan megfontolásokat ajánl olvasói figyelmébe, melyek elsődlegesen az eszmetörténeti vizsgálódásra vonatkoznak ugyan, de saját természetjoggal kapcsolatos álláspontját is megvilágítják. Ami az előbbi kérdést, tehát a történeti elemzést illeti, Frivaldszky egyértelműen a "belehelyezkedő megértés" mellett foglal állást, az egyes szövegek tágabb történeti-társadalmi kontextusának vizsgálatát értve ezen. Ebbe a körbe sorolható a különböző természetjogi tanok világnézeti és diszciplináris hátterének, valamint a fogalomhasználat változó tartalmának és az ideológiaikritikai tartalomnak a kérdése egyaránt. Legalább ennyire jelentősek azonban a szerző saját természetjogi nézetei, amelyeket részletes kifejtés híján csak utalásokból és -természetesen - a következő fejezetek alapján rekonstruálhatunk: Frivaldszky egy tomista ihletésű, klasszikus alapokon álló, kifejezetten jogfilozófiai megközelítést képvisel - amint arról már munkájának címe is tanúskodik.
A "modern természetjoggal" szembeállított "klasszikus természetjog" melletti döntés a kötet első felét kitevő fejezetek témaválasztásában is megmutatkozik. E nyolc fejezet íve az ókori görög gondolkodásban phüszisz-nomosz ellentétként megfogalmazott problémakörtől Aquinói Szent Tamás (és követői) jogfelfogásáig nyúlik: ezen belül öt fejezet foglalkozik a klasszikus antikvitással, három pedig a középkor természetjogával. A következetesen érvényesített kronológiai sorrend nem jelenti azonban a másik szerkesztési elv, a problémákra való összpontosítás háttérbe szorítását: a szerző célja éppen az egyes korszakokban felmerülő problémák saját korukon belüli megvilágítása. Az antikvitás vonatkozásában ez utóbbit segíti a keresztény tanok tárgyalása előtt beiktatott fejezet is ("A természetjogi gondolkodás morálfilozófiai és politikai filozófiai jellemzői a klasszikus korban"), mely nem pusztán a klasszikus természetjogi gondolkodás legfontosabb tételeinek összegzéseként szolgál, hanem a kereszténység jelentette változás főbb tényezőire is rámutat. A görög-római tárgyú elemzések közös jellemzője, hogy a szigorúan vett természetjogi gondolatokat megpróbálják elhelyezni a jogi gondolkodás kontextusán belül, aminek következtében komoly súlyt kapnak e gondolkodás rendszer- és módszertani kérdései, s ezen belül is a retorika alakító szerepe.
2. A könyv közepét elfoglaló - egyben a legterjedelmesebb - fejezet tartalmát tekintve is átmenetet jelent az időrendben haladó első fejezetek és a szűkebb kérdésekre koncentráló második rész között: Frivaldszky itt a természetjogi gondolkodás egyik alapvető tételének, az aranyszabálynak a különböző megfogalmazásait és - ami ennél jóval fontosabb - jelentésváltozásait követi nyomon, Arisztotelésztől egészen a felvilágosodás szerzőiig. A klasszikustól a modern természetjogig vezető utat Frivaldszky hanyatlásként, az aranyszabály tartalmának fokozatos kiüresedéseként értékeli: "A modern kor természetjogi tanaiban az ember olyannyira önző lénnyé vált, hogy a minimális altruizmust és reciprocitást igénylő aranyszabályt sem tudja betartani. Ekképpen a személyközi viszonyok dehumanizálódnak, s csak az abszolút szerkezetű jogviszonyok képesek valamennyire rendezni a felek viszonyait. [...] Igazából a XX. századi klasszikus természetjogi reneszánszot kell megvárni ahhoz, hogy az aranyszabály újra a jogfilozófiai
- 395/396 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
