Jelen kor szülöttei szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen az utazás élménye legtöbbünk számára megadatott már élete során. A fejlődés következtében azonban nem csupán az egyes államokat elválasztó határok átlépése vált könnyebbé, hanem még a szürke hétköznapok során is ellátogathatunk egy sajátos világba: a cybertársadalomba. Az útlevél megszerzéséhez pedig nem szükségeltetik más, mint a különféle online felületek használata. Azonban a virtuális valóság számos veszélyt is magában rejt.
Írásom a cyberbullying jelenségét az iskolás korosztályra fókuszálva vizsgálja, s arra tesz kísérletet, hogy különböző jogterületek - nevezetesen büntetőjog, polgári jog és az adatvédelem, valamint excursus keretében alapjogi dilemmák - keresztmetszetében ábrázolja az online kortársbántalmazás problematikáját.
A téma aktualitása abból fakad, hogy bár az esetszám a világ számos országában egyre aggasztóbb mértékben növekszik, s egyre több döntéshozó ismeri fel e veszély súlyosságát, nemzetközi szinten sem egységes annak a megítélése, milyen jogi védelemben részesülhet az áldozat, illetve felmerülhet-e egyáltalán az erkölcsi felelősség mellett jogi felelősségre vonás is cyberbullying bekövetkezésekor.
A tanulmányomban vizsgált korcsoportot jogáganként eltérő elnevezéssel illethetjük, így az egységesség érdekében értekezésemben, a Gyermekjogi Egyezményben[1] foglaltakra hivatkozva, mindent tizennyolcadik életévét be nem töltött jogalanyt a gyermek kifejezéssel illetek.
Írásomban először áttekintem a kortársbántalmazás offline és online megvalósulásának fogalmát, ezt követően térek rá a vonatkozó jogi kérdések kifejtésére.
A cyberbullying megértéséhez érdemes a bullying, azaz a kortársbántalmazás jelenségét alapul venni. A bullying olyan nem kívánt agresszív magatartás, amelyet egy fiatal vagy fiatalok olyan csoportja folytat, akik nem az áldozat testvérei és nem állnak vele párkapcsolatban sem, és amely hatalmi egyensúlyhiányt von maga után, valamint többször megismétlődik, vagy nagy valószínűséggel megismétlődhet. A megfélemlítés ártalmakat okozhat az érintett fiatalnak, beleértve a testi, pszichológiai és társadalmi, vagy akár oktatási kárt is.[2]
Az iskolai bántalmazás, kiközösítés problematikája nem új keletű jelenség. A kérdéskör a magyar szépirodalom alkotóit is foglalkoztatta - példának okáért elegendő Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, vagy Halasi Mária Utolsó padban című művére gondolni.
A bullying két fontos tényezőtől több mint az általános agresszió, nevezetesen az ismétlődéstől és az erőegyenlőtlenségtől.[3]
Anderson és Huesmann álláspontja szerint minden erőszak agresszió, de nem minden agresszió erőszak, így példának okáért az iskolai lövöldözést egyszerre tekintik agressziónak és erőszaknak is, ellenben a tett agresszív jellege ellenére sem erőszak az, amikor egy gyermek ellöki társát egy játéktól.[4]
Cyberbullying esete akkor áll fenn, amennyiben a fentebb röviden ismertetésre került bántalmazás a virtuális valóságba helyeződik. Értelemszerűen nagy számban feltételezhetünk olyan élethelyzeteket, amelyben az online és a fizikai térben történő erőszak párhuzamosan zajlik, ellenben olyan minőségbeli különbségek állnak fenn a kortárserőszak e két megjelenési formája között, amelyek véleményem szerint indokolják a cyberbullying önálló vizsgálatát.
A cybermegfélemlítés fogalommeghatározásának nehézsége a jelenség összetettségéből és rendkívül változatos elkövetési módjaiból adódik, hiszen amint az egyik elkövetési fordulatot szabályozzák, azonnal fellép egy újabb normasértés.[5]
A cyberbullying fogalmi elemei a szándékosság, ismétlődő jelleg, ártalom bekövetkezése, illetve többletkövetelményként jelenik meg a számítógépek, mobiltelefonok és más elektronikus eszközök használata.[6] Pongó Tamás meghatározása szerint a cyberbullying
"diák vagy iskolai alkalmazott által, vagy sérelmére, elektronikus eszköz által elkövetett, szándékos, egyszeri vagy ismétlődő magatartás, amelynek célja az erőegyensúly felborítása, s megvalósítja az alábbiak bármelyikét:
a) testi - lelki egészség sérelme vagy tulajdonban való károkozás, illetve ezek bekövetkezése a körülmények alapján valószínűsíthető; vagy
b) ellenséges oktatási környezet létrehozása, vagy az iskola által nyújtott szolgáltatásoktól, hasznoktól és lehetőségektől való megfosztás."[7]
Mindkét bántalmazási forma kapcsán elmondható azonban, hogy az soha nem korlátozódik csupán az áldozatra és az elkövetőre, hiszen a személyközi folyamat a bántalmazások dinamikájából fakadóan végül csoportfolyamattá válik. A bullying komplex és dinamikus rendszerében a bántalmazó, az áldozat és a szemlélő szerepek trialektikus egységbe fonódva alkotják meg egymást, másképp fogalmazva: a bántalmazó azt teszi meg, amit a szemlélő közönség megenged neki.[8]
Arra a kérdésre, hogy károsabban hat-e az egyén pszichikumára a cyberbullying, nem adható egyértelmű válasz, hiszen pszichés károkat nem áll módunkban összehasonlítani. Megállapíthatjuk azonban, hogy minőségi különbségek vannak a kétfajta bántalmazás között. Míg például egy iskolai közösség által kiközösített gyermek megszabadul az ártalmas közegtől, amint elhangzott az utolsó óra végét jelző csengőszó, az okostelefonok és egyéb eszközök világában a cyberbullyingban érintett bármikor kaphat zaklató üzenteket, akár ismeretlen számról is. Ennek következtében nincs egy fizikai formájában megragadható ellenség, aki ellen védekezhet, ez pedig nagyfokú szorongást ébreszthet a gyermekben.
Az online megalázás esetében az ismétlődést felváltja a hógolyóeffektus: a bántalmazó nemcsak egyedül ismétli meg a zaklató tevékenységét, hanem kívülállók (bystanderek) is részt vesznek ebben, erre példa, ha egy Facebookra feltöltött kompromittáló képet mások is megosztanak.[9]
A fentebb említett erőfölény sem fizikai erőfölényként jelenik meg az online világban, mintsem inkább a zaklató számítástechnikai ismereteinek formájában,[10] amely révén a bántalmazó az anonimitás álcája mögé rejtőzhet. A bántalmazó helyzete abból a szempontból is könnyebbé válik, hogy a technológiai jellegből adódóan
- 46/47 -
könnyebben elhatárolódhat saját tettétől, nem kell szembesülni áldozata reakcióival, és így érzéseivel sem.
Az anonimitás mellett a cyberbullying további speciális jellemzője lehet a visszavonhatatlan jelleg, hiszen ha egy megalázó kép már feltöltésre került az internetre, azt bárki szabadon lementheti, tárolhatja.[11]
Előfordulhat, hogy egy bántalmazott, kiközösített gyermek csak a virtuális valóságban tud visszavágni az őt ért sérelmekért, dühe egy nála sebezhetőbb személy felé fordul. Így az áldozatból úgynevezett "bully-victim"[12] válik. E logika mentén haladva elképzelhető, hogy az ő áldozatából is hasonló indulatokat vált ki a megszégyenítés, ezzel pedig kezdetét veszi egy körforgás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
