A Magyar Köztársaság 2003. január 1-jén csatlakozott az Európai Szabadalmi Egyezményhez.[1] Ezzel egyidejűleg lépett hatályba a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény a továbbiakban: Szt.) módosítása,[2] amely - egyebek mellett - a csatlakozás folytán szükségessé váló változtatásokat tartalmazza.
Mindez időszerűvé teszi az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Szabadalmi Szervezet bemutatását, valamint a csatlakozás előfeltételeinek, következményeinek és hatásainak ismertetését. Ez az írás erre vállalkozik.
2.1. Az európai szabadalmak megadásáról szóló Müncheni Egyezményt, vagyis az Európai Szabadalmi Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény vagy ESZE) 1973. október 5-én írták alá Münchenben. Az Egyezmény 1977-ben - a Benelux államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Svájc részvételével - lépett hatályba. Az első európai szabadalmi bejelentéseket 1978. június 1-jén fogadta az Egyezménnyel létrehozott Európai Szabadalmi Hivatal. 2002 elején az Egyezménynek már húsz ország volt a részese: az Európai Unió valamennyi tagállama, valamint Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc és Törökország.[3] Ezenkívül hat ország - Albánia, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovénia - elfogadta az európai szabadalmak hatályának a területükre való kiterjesztését, anélkül, hogy bármelyikük az Egyezmény részesévé vált volna.[4] Az Egyezmény szerződő államainak köre jelentősen bővül, hiszen - Magyarországgal együtt - tíz közép- és kelet-európai, illetve balti ország kapott felkérést a csatlakozásra[5] (2002. július 1-jével Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország és Szlovákia csatlakozott is az ESZE-hez; Szlovénia 2002. november 1-jén vált az ESZE szerződő államává; hazánk ez év január 1-jei csatlakozását követően pedig Románia lépett be 2003. március 1-jén az Európai Szabadalmi Szervezetbe; ezzel a Szervezet tagállamainak száma 27-re emelkedett).[6]
Az Egyezmény alapján 2000-ben több mint 140 000, 2001-ben pedig körülbelül 160 000 európai szabadalmi bejelentést tettek; 2000-ben közel 28 000, 2001-ben pedig mintegy 35 000 európai szabadalmat adtak meg. Az Egyezmény hatálybalépése óta közzétett európai szabadalmi bejelentések száma 2000-ben halad-
- 179/180 -
ta meg az egymilliót, a megadott európai szabadalmak száma pedig már 1992-ben elérte a kétszázezret.[7]
Az Egyezményt 1991-ben vizsgálták először felül, módosítva az európai szabadalmak oltalmi idejét egységesen szabályozó 63. cikkét (módot adva egyes termékek kiegészítő oltalmának bevezetésére),[8] majd ezt követően a második - átfogó - felülvizsgálatra 2000 novemberében került sor az európai szabadalmi rendszer megreformálására irányuló törekvések jegyében (ld. erről részletesen a 3. fejezetet).
Az Egyezmény a Párizsi Uniós Egyezmény[9] 19. cikkének értelmében vett külön megállapodást képez és regionális szabadalmi szerződésnek minősül a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban: PCT) 45. cikkének 1. bekezdése értelmében.[10] Ebből következik, hogy az Egyezmény szabályainak a Párizsi Uniós Egyezmény és a PCT rendelkezéseivel összhangban kell állniuk, és így az Egyezmény harmonikusan illeszkedik ezekhez az alapvető nemzetközi instrumentumokhoz.[11]
2.2. Az Egyezmény megteremtette a szerződő államok közös, egységes - de a nemzeti szabadalmi joguktól elkülönülő - jogrendjét a szabadalmak megadására vonatkozóan. Ennek köszönhetően az Egyezmény értelmében egyetlen bejelentés alapján, egyetlen nyelven lefolytatott, egyetlen, egységes eljárásban lehet szabadalmat - európai szabadalmat - szerezni az Egyezmény több vagy akár valamennyi tagországára (sőt, az európai szabadalmak kiterjesztését az ESZE-ben való tagság nélkül is elfogadó országokra is) kiterjedően. Az európai szabadalmi rendszerben - szemben a PCT rendszerével - tehát egy bejelentéssel, egyetlen eljárásban nemcsak igényelni lehet szabadalmat több országra vonatkozóan, hanem azt meg is lehet szerezni. Másfelől, az egyetlen, egységes európai eljárásban megadott európai szabadalmak a megadásukat követően azokban az országokban, amelyekre a hatályuk kiterjed, nemzeti szabadalmakként élnek tovább, vagyis azokat úgy kell tekinteni, mintha az adott ország nemzeti hivatala előtti eljárásban megadott szabadalmak volnának, azzal azonban, hogy számos kérdésben rájuk az Egyezménnyel egységesített, európai szinten megállapított anyagi jogi szabályok vonatkoznak. Ez azt is jelenti, hogy az európai szabadalom annyiban nem haladta meg az oltalom territoriális jellegét, hogy megadását követően is szupranacionális, több ország területére egységesen kiterjedő hatályú szabadalomként funkcionálna. Ez utóbbi megteremtését a közösségi szabadalom bevezetésére irányuló törekvések, kísérletek célozzák.
Az Egyezmény nem számít az európai közösségi jog részének, nem minősül közösségi jogforrásnak. Az Egyezménnyel létrehozott nemzetközi szervezet - az Európai Szabadalmi Szervezet - az Európai Közösségtől független, attól elkülönülő alanya a nemzetközi jognak. Az Egyezménynek nemcsak az Európai Unió tagállamai lehetnek szerződő államai (2001 elején öt, 2003 márciusában pedig tizenkét olyan tagországa volt az Egyezménynek, amely nem tagja az EU-nak),[12] illetve az Egyezmény története során többször is fennállt az a helyzet, hogy az Egyezménynek nem volt részese valamennyi közösségi tagállam.[13] A közösségi szabadalom bevezetése kapcsán körvonalazódó elképzeléseknek mindazonáltal része az a terv is, hogy az Európai Közösség idővel - az Egyezmény ezt lehetővé tevő felülvizsgálata után - csatlakozik az Egyezményhez.[14]
Az Egyezmény által létrehozott jogrend, illetve az európai szabadalmak megadására irányuló eljárás a szerződő államok nemzeti szabadalmi jogával és nemzeti szabadalomengedélyezési eljárásaival párhuzamosan érvényesül. Az európai szabadalmi rendszer tehát együtt él a nemzetivel, az utóbbit nem váltja fel, nem teszi fölöslegessé.[15] Az európai út megnyílása csupán bővítette a bejelentők előtt álló eljárási választékot, nem zárta ki azonban azt, hogy találmányukra a nemzeti hivatalok előtti eljárásban szerezzenek szabadalmat. A bejelentő szabadon dönt arról, hogy találmányára európai (esetleg "euro-PCT") vagy nemzeti
- 180/181 -
úton (közvetlenül vagy a PCT-n keresztül) igényel-e szabadalmat.
Az európai szabadalmi rendszer valójában nem is volna működőképes a nemzeti szabadalmi rendszerek nélkül, különösen nem az európai szabadalom megadását követő szakaszban (pl. a szabadalom fenntartását, a kényszerengedélyeket vagy a bitorlást illetően), amelynek során az európai szabadalom - bizonyos feltételekkel és megszorításokkal - a nemzeti jog hatálya alá tartozik, a nemzeti úton megadott szabadalmakkal azonos elbírálás alá esik.[16]
2.3. Az Egyezmény - a PCT rendszerének fordítottjaként - az országok csatlakozási lehetősége szempontjából lényegében "zárt", míg a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer. Az Egyezményhez csak európai államok csatlakozhatnak, közülük is csupán azok, amelyek részt vettek az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián vagy arra meghívást kaptak, valamint, amelyeket az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa felkér a csatlakozásra (ESZE 166. cikk). Európai szabadalmi bejelentést viszont bármely természetes vagy jogi személy tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk).
Az Egyezmény és a PCT közötti fontos összefüggés, hogy a PCT keretében lehetséges európai szabadalmi bejelentést (ún. euro-PCT bejelentést) is kezdeményezni.[17] Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi bejelentésben az Egyezmény összes - vagy a bejelentő választása szerinti egy vagy több - tagállama is megjelölhető annak feltüntetésével, hogy ezekben az államokban európai szabadalmat kívánnak szerezni. Ilyen esetben a PCT szerinti eljárás nemzeti szakaszát az Európai Szabadalmi Hivatalnál kell kezdeményezni és az Egyezmény szabályai szerint kell lefolytatni.
2.4. Az Egyezmény létrehozta az Európai Szabadalmi Szervezetet.[18] A Szervezetnek az Egyezmény szerződő államai a tagjai. A Szervezet a nemzetközi jog önálló alanya, jogi személyiséggel, valamint igazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkezik. Az Európai Szabadalmi Szervezet feladata, hogy európai szabadalmakat adjon meg. Ezt a feladatot a Szervezet két szerve útján látja el. Az európai szabadalmakat az Európai Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: ESZH) adja meg; az ESZH az Igazgatótanács felügyeletével működik.
Az Európai Szabadalmi Szervezet székhelye Münchenben van és az ESZH is ott működik; az ESZH Hágában külön részleget működtet, továbbá kirendeltséget tart fenn Bécsben és Berlinben.
Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezeti felépítését és egyes szervezeti egységeinek feladatkörét az Egyezmény határozza meg, gondoskodva az ESZH egyes osztályai által hozott határozatokkal szemben benyújtott fellebbezések elbírálására hivatott fellebbezési tanácsok (és az ún. Bővített Fellebbezési Tanács) önálló, független jogorvoslati fórumként való intézményesítéséről is. Az ESZH-t az Igazgatótanács által kinevezett elnök irányítja, aki az ESZH tevékenységéért az Igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel. Helyettesei - akiket szintén az Igazgatótanács nevez ki - állnak az ESZH nagyobb szervezeti egységeinek (főigazgatóságainak) élén.
Az ESZH alkalmazottjainak a száma meghaladja az ötezret.[19] A Szervezet és azon belül az ESZH pénzügyi autonómiáját, önfenntartó jellegét a Szervezet bevételei biztosítják, amelyek az ESZH előtti eljárás díjaiból és az oltalmi idő kezdetére eső fenntartási díjakból, a szerződő államoknak az európai szabadalmak általuk beszedett fenntartási díjai után teljesített befizetéseiből, valamint - szükség esetén - a szerződő államok rendkívüli pénzügyi hozzájárulásaiból tevődnek össze. A Szervezet 2002. évi költségvetésének bevételi és kiadási főösszege meghaladja a 900 millió eurót.[20]
Az ESZH hatósági és egyéb feladatait hatalmas ismeretanyagra, óriási dokumentációs és információs háttérre támaszkodva látja el: kutatásai során több mint hatvan ország 38 millió dokumentumához férhet hozzá. A köz számára nyújtott szolgáltatásai szintén széles körűek: a számítógépes világhálón, az interneten felkínált ún. espa@cenet szolgáltatás révén ötvennél is több ország 30 millió szabadalmi dokumentumához biztosít az ESZH hozzáférést. A hasonló elven működő epoline pedig módot ad a bejelentőknek és más érdeklődőknek az ESZH-val a hálózaton keresztül, elektronikus eszközökkel történő kommunikálásra, illetve ilyenféle kapcsolatot épít ki a szerződő államok nemzeti hivatalai és az ESZH között is.[21]
Az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozó, irányító szerve az Igazgatótanács. Az Igazgatótanács a szerződő államok képviselőiből áll. Hatáskörébe tartozik - egyebek mellett - az Egyezmény bizonyos (határidő-
- 181/182 -
ket megállapító) rendelkezéseinek módosítása, az Egyezmény Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának megállapítása, a Szervezet költségvetésének és a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolónak az elfogadása, valamint a Szervezet nemzetközi szerződéseinek megkötéséhez való hozzájárulás.
Az Igazgatótanácsban csak a szerződő államok rendelkeznek szavazati joggal. Főszabályként mindegyik szerződő államnak egy-egy szavazata van. A Díjszabályzat, valamint - ha a szerződő államok befizetési kötelezettségeit terhesebbé tenné - a költségvetés elfogadása és módosítása esetén azonban a szavazás során sor kerülhet a szerződő államok szavazatainak sajátos szabályok szerint számított súlyozására is. Az Igazgatótanács általában egyszerű szótöbbséggel hozza határozatait, az Egyezményben felsorolt ügyekben [ESZE 35. cikk (2) bek.] azonban minősített - háromnegyedes - többségre van szükség a határozathozatalhoz. Az Igazgatótanács ez év márciusi ülésén várhatólag megalakítják a tanács öttagú Elnökségét. Ezt a szervezeti változást - amelyre az ESZE 28. cikke lehetőséget ad - elsősorban a szerződő államok számának nagymértékű emelkedésével indokolják.
Mind az ESZH-nak, mind az Igazgatótanácsnak három hivatalos nyelve van: az angol, a francia és a német. Ezek közül a bejelentő által választott egyik nyelv lesz - főszabályként - az ESZH előtt az eljárás nyelve; a bejelentőnek az említett nyelvek egyikén kell benyújtania vagy arra kell lefordítania az európai szabadalmi bejelentést. Az európai szabadalmi bejelentéseket az eljárás nyelvén kell közzétenni; az európai szabadalmak leírásait is ezen a nyelven készítik el és hirdetik meg, ennek azonban párosulnia kell az igénypontok fordításával az ESZH másik két hivatalos nyelvén. Az Európai Szabadalmi Közlöny és az ESZH Hivatalos Lapja az ESZH mindhárom hivatalos nyelvén megjelenik; az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzéseket szintén mindhárom hivatalos nyelven eszközlik (ESZE 14. cikk).
Az előzőektől független, önálló kérdéskör az, hogy a szerződő államok az ESZE 65. cikke alapján milyen nyelvi-fordítási követelmények teljesítésétől tehetik függővé az európai szabadalmaknak a területükön való hatályosulását.[22] E követelményekről ennek az írásnak a 2.5., 3.3., 5.8. és 6. pontja külön, bővebben is szól.
2.5. Európai szabadalmi bejelentést az ESZH-nál (Münchenben, Hágában vagy Berlinben), valamint - ha az érintett ország nemzeti joga ezt lehetővé teszi - a szerződő államok nemzeti iparjogvédelmi hatóságainál lehet tenni; az utóbbiak az ESZH-hoz továbbítják a bejelentést. A bejelentésben - egyebek mellett - meg kell jelölni azt, hogy a bejelentő az ESZE mely szerződő államaiban igényel szabadalmat a találmányára; az ESZH az utóbbi időben olyan díjszabást és eljárási rendet alakított ki, amely szerint - a bejelentő eltérő nyilatkozata híján - általában valamennyi szerződő államot megjelöltnek tekintik.
Az európai szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével az ESZH közzéteszi. Eddig az időpontig az ESZH elvégzi a bejelentés alaki vizsgálatát. A kutatási jelentést - ha már készen van - a bejelentéssel együtt teszik közzé; ellenkező esetben a kutatási jelentést a későbbiekben külön bocsátják közre.
Az érdemi vizsgálatot a bejelentő külön kérelmére kezdik meg. A bejelentő e kérelem benyújtásáról a kutatási jelentés ismeretében dönthet, erre a kutatási jelentés közzétételétől számított hat hónapja van. Az ESZH az érdemi vizsgálat keretében bírálja el a szabadalmi bejelentést a szabadalmazhatóság feltételei szempontjából. Ha a vizsgálat kedvező eredménnyel zárul, az ESZH a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára.
Az európai szabadalom mindazonáltal a megjelölt országokban is csak akkor válik hatályossá, ha azzal kapcsolatban meghatározott időn belül teljesítik az ennek feltételéül a nemzeti szabadalmi jogszabályokban az Egyezmény 65. cikkével összhangban előírt cselekményeket. Ezek közül a legfontosabb - az ezt megkövetelő országokban - az európai szabadalom szövegének a megjelölt ország hivatalos nyelvére való lefordítása és a fordításnak az előírt határidőn belül történő hozzáférhetővé tétele. E cselekmények elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy az európai szabadalom oltalma a megjelölt államban keletkezésétől fogva hatálytalan. Egyebekben az egyes országokban az említett cselekmények teljesítése folytán hatályosuló európai szabadalmak további sorsa a nemzeti hivatalok által megadott szabadalmakéval lényegében azonos, hiszen - főszabályként - az európai szabadalom azonos hatályú a nemzeti úton megadott szabadalommal. Fenntartására, megszűnésére, a megsemmisítésére irányuló eljárásra vagy bitorlására és annak jogkövetkezményeire ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nemzeti úton megadott szabadalmak esetében.
Az európai szabadalommal szemben a megadás meghirdetésétől számított kilenc hónapon belül bárki felszólalhat az ESZH-nál. A felszólalás eredményeként - ha az megalapozott - az ESZH megvonhatja az európai szabadalmat vagy korlátozással tarthatja fenn. A megalapozatlan felszólalást az ESZH elutasítja, ez esetben az európai szabadalom korlátozás nélkül fennmarad.
- 182/183 -
Az ESZH-nak a felszólalási eljárásban hozott határozata valamennyi megjelölt tagállamra egyformán érvényes (hacsak az európai szabadalmat nem úgy adták meg, hogy igénypontjai országonként különbözőek). A felszólalási eljárás tehát eljárási lehetőséget kínál az európai szabadalom központosított "megtámadására", amelynek eredményeként valamennyi megjelölt tagállamra kiterjedő hatállyal el lehet érni az európai szabadalom megvonását vagy korlátozását.
Az ESZH egyes eljáró szervezeti egységeinek határozataival szemben fellebbezésnek van helye a független jogorvoslati fórumként működő fellebbezési tanácsokhoz. Elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a Bővített Fellebbezési Tanács hoz határozatot, illetve ad véleményt.[23]
2.6. Az Egyezmény a szerződő államok nemzeti jogszabályait illetően számottevő jogegységesítést eredményezett.[24]
Mindenekelőtt természetszerűleg magával hozta a szabadalmazhatóság feltételeinek[25] egységessé tételét. Ezt azzal érte el, hogy nemcsak az európai szabadalom megadására irányuló eljárás céljaira állapította meg a szabadalmazhatóság feltételeit, hanem az európai szabadalom megvonásának, illetve megsemmisítésének (azaz utólagos érvénytelenítésének) a feltételeit is egységesítette. Az európai szabadalmak megsemmisítésére irányuló eljárást ugyan - szemben a felszólalási eljárással - a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok, illetve a nemzeti bíróságok folytatják le a nemzeti jogban meghatározott eljárási szabályok szerint, az európai szabadalmat mégis csak az Egyezményben meghatározott jogalapok valamelyikére hivatkozva semmisíthetik meg (ESZE 139. cikk).
Ezenkívül az Egyezmény az európai szabadalmakhoz kapcsolódó joghatásokat számos kérdésben szintén egységesen állapítja meg, összehangolva ezáltal a szerződő államok jogszabályait is. Ilyen típusú rendelkezéseket tartalmaz az oltalom időtartama (ESZE 63. cikk) és terjedelme (ESZE 69. cikk és a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyv), valamint az eljárásra adott szabadalmakból eredő jogok [ESZE 64. cikk (2) bek.] tárgyában.
Az Egyezmény a felsorolt kérdéseken túlmenően, illetve a szerződő államok körén kívül is figyelemre méltó - a közvetlen jogi kötelezettségek teljesítésén túlmenő, tényleges - harmonizációs hatást ért el, ami éppúgy köszönhető az Európai Szabadalmi Szervezet szakmai és politikai súlyának, mint az európai szabadalmi rendszer átütő, kétségbevonhatatlan sikerének.
3.1. Az európai szabadalmi rendszer az elmúlt évtizedek megannyi sikere és jelentős eredménye mellett is megérett a reformra.[26] A változtatást kikényszerítő körülmények közé tartozik: az európai integráció elmélyülése, az innováció felértékelődése az élesedő világgazdasági versenyben, a nemzetközi jogfejlődés (elsősorban a Kereskedelmi Világszervezet ún. TRIPS-egyezményének[27] létrejötte), az ESZH munkaterheinek radikális növekedése, a kutatásra és fejlesztésre épülő iparágak megerősödése, valamint számos olyan technológia (pl. a biotechnológia, a géntechnika, az információtechnológia) megjelenése és robbanásszerű fejlődése, amelynek a szabadalmi jogba való megfelelő beillesztése új jogi megoldásokat is igényelhet.[28] Az európai szabadalmi rendszernek a legutóbbi években kibontakozó reformja három fő irányt vett. Célul tűzte ki
- az ESZE felülvizsgálatát,
- az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentésére és az európai szabadalmi bíráskodás bevezetésére irányuló külön megállapodások létrehozását, valamint
- a közösségi szabadalom megteremtését.
A közösségi szabadalom bevezetése európai közösségi hatáskörbe - vagyis az Európai Unióra - tartozik. A reform másik két területéért az Európai Szabadalmi Szervezet felel. Noha az európai szabadalmi rendszer reformja ennek megfelelően egyfelől az Európai Unióban, másfelől az Európai Szabadalmi Szervezetben zajlik, az egyes reformmunkálatok egymással szorosan összefüggenek, azokat tehát egymásra figyelemmel, összehangoltan kívánják végrehajtani. Ezt követeli meg az az elképzelt végcél is, hogy idővel létrejöjjön a már meglévő európai szabadalmi rendszer és a jövőbeli közösségi szabadalom hatékony szimbiózisa, megteremtve kontinensünk gyakorlatilag teljes szabadalmi
- 183/184 -
integrációját. A megfelelő koordinációt igényli és egyben arra garancia az is, hogy az Európai Unió valamennyi tagállama részese az Európai Szabadalmi Egyezménynek és az Európai Közösség - az Európai Bizottság útján - megfigyelőként képviselteti magát az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsának ülésein.
3.2. Az európai szabadalmi rendszer reformjának átfogó folyamatát az Európai Szabadalmi Szervezeten belül az 1999 júniusában, Párizsban tartott kormányközi konferencia indította útjára, megadva a mandátumot a szükséges szakértői szintű munkálatok elvégzéséhez.[29] Magyar kezdeményezésre a reformmal foglalkozó munkacsoportok, kormányközi és egyéb értekezletek tevékenységébe az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozásra felkért országok képviselői is bekapcsolódhattak megfigyelői minőségben.
A párizsi kormányközi konferencia sokrétű mandátumot határozott meg:
- célul tűzte ki az európai szabadalmak fordítási költségeinek ötven százalékkal való csökkentését;
- előirányozta, hogy az európai szabadalmi bejelentések elbírálásának időtartamát - a hatósági munka jó minőségének megőrzése mellett - csökkenteni kell, hogy a jövőben az ESZH előtti szabadalomengedélyezési eljárás átlagos időtartama, "átfutási ideje" ne haladja meg a három évet;
- tervbe vette az európai szabadalmi bíráskodás felülvizsgálatát és harmonizációját;
- ajánlást adott az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendjének korszerűsítésére;
- napirendre tűzte annak vizsgálatát, hogy a találmánynak a szabadalmi bejelentést (avagy az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra jutásához milyen következmények fűződjenek, különösen akkor, ha a találmányt maga a bejelentő vagy jogelődje hozza nyilvánosságra (jelenleg ez újdonságrontó hatású és kizárja a szabadalmaztatás lehetőségét);
- elrendelte mindezekre, valamint egyéb módosítási igényekre figyelemmel az ESZE felülvizsgálatára hivatott diplomáciai értekezlet előkészítését és 2000. évi összehívását.
Ennek az ambiciózus programnak számos eleme már megvalósult.
3.3. Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi konferencián[30] - Londonban, 2000. október 16-17-én - az ESZE akkori 19 tagállamából 7 ország képviselői írták alá azt a megállapodást (az ún. Londoni Megállapodást),[31] amely - az ESZE-tagországok számára nyitva álló, opcionális tagsággal - az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentését célozza. A megállapodás szerint a részes országok eltekintenek az ESZE 65. cikkének (1) bekezdésében lehetővé tett fordítási követelmény érvényesítésétől, vagyis annak előírásától, hogy az európai szabadalomnak az adott országban való hatályossá tételéhez meghatározott határidőn belül be kell nyújtani az európai szabadalom fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén. Ennek feltétele azokban az országokban, amelyeknek az ESZH valamelyik hivatalos nyelve (vagyis az angol, a francia vagy a német) nem hivatalos nyelve, hogy a szabadalom az említett három hivatalos nyelv közül az érintett ország által választott nyelven rendelkezésre álljon. Ezek az országok továbbá a megállapodáshoz való csatlakozásuk után is megkövetelhetik az igénypontoknak a saját hivatalos nyelvükre való lefordítását. Az érintett ország hivatalos nyelvére - a megállapodás szerint - csak akkor kell az európai szabadalom teljes leírását lefordítani, ha a szabadalommal kapcsolatban jogvita keletkezik.
A londoni kormányközi konferencia az európai szabadalmi bíráskodás reformját illetően ajánlást fogadott el a szabadalmi ügyekben való választottbíráskodás lehetővé tételéről, továbbá megújította az illetékes munkacsoport mandátumát a szupranacionális európai szabadalmi bíráskodás megteremtésére irányuló megállapodás-tervezet kidolgozásával kapcsolatban. A tervezet előkészítése azóta is folyamatban van.[32]
- 184/185 -
3.4. Az ESZE felülvizsgálatát célzó diplomáciai értekezletet 2000. november 20. és 29. között tartották meg Münchenben.[33] Az értekezlet eredményesen zárult annyiban, hogy elfogadták az Egyezmény felülvizsgált, módosított szövegét, amely - a záróokmány 8. cikkében foglalt változatok közül a jóval valószínűbbet alapul véve - várhatólag két évvel azt követően lép hatályba, hogy a tizenötödik - jelenlegi vagy újonnan csatlakozó - szerződő állam letétbe helyezi ratifikációs, illetve csatlakozási okmányát. Az Egyezmény felülvizsgált szövege hatálybalépésének időpontját tehát nagyban befolyásolhatja annak a tíz - csatlakozásra felkért - országnak (közöttük hazánknak) a csatlakozása, amelyek esetében az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa az Egyezmény hatályos szövegéhez való csatlakozás feltételéül szabta a felülvizsgált szöveg egyidejű ratifikációját.
Az ESZE felülvizsgált szövege - egyebek mellett - módosította az első és további gyógyászati indikáció (azaz valamely ismert anyag gyógyászati eljárásban való alkalmazásának) szabadalmazhatóságára, az oltalom terjedelmére, a vizsgálat és a jogorvoslat rendjére vonatkozó szabályokat, bevezette az európai szabadalmak központi (vagyis az ESZH előtti eljárásban való) korlátozásának lehetőségét, "áramvonalasította" az Egyezményt azzal, hogy számos részlet szabályozását az Egyezmény helyett a Végrehajtási Szabályzatra hagyta (egyes vélemények szerint ezzel esetenként érdemi kérdésekben is "kiüresítve" az Egyezményt). Ezenkívül - több feltétellel és megszorítással - felhatalmazta az Igazgatótanácsot az Egyezmény meghatározott részeinek a módosítására, ha arra a szabadalmakra vonatkozó nemzetközi szerződéshez vagy európai közösségi jogszabályhoz való igazodás érdekében van szükség. A felülvizsgált szöveg szerint továbbá legalább ötévente a szerződő államok illetékes minisztereinek értekezletét is össze kell hívni az európai szabadalmi rendszer főbb kérdéseinek megvitatása céljából. Egyebekben az Európai Szabadalmi Szervezet döntéshozatali rendje nem változott (ezen belül különösen az érdemel figyelmet, hogy a legfontosabb döntéseknek az Igazgatótanácsban való meghozatalához előírt minősített többség arányát - szemben az eredeti elképzelésekkel - nem szállították le háromnegyedről kétharmadra), ami mindenképpen előnyös és méltányos az újonnan csatlakozó országok számára.
A 2000. évi felülvizsgálat adós maradt számos kérdés rendezésével: az Európai Bizottság akkor még csak készülő irányelv-javaslatára tekintettel elhalasztották a döntést a számítógépi program szabadalmazhatóságának ügyében; szintén nem alakult ki egyetértés az ún. türelmi idő kérdésében, vagyis arról, hogy a találmánynak a bejelentést (illetve az elsőbbség időpontját) megelőző nyilvánosságra hozatalához milyen jogkövetkezmények fűződjenek. Az Egyezmény felülvizsgálata nem tért ki az európai szabadalmi rendszer és a közösségi szabadalom közötti viszony szabályozására sem.[34]
A felsorolt - nyitva maradt - kérdések idővel az ESZE újabb felülvizsgálatát teszik, tehetik szükségessé. Az eredeti tervektől eltérően azt a diplomáciai értekezletet, amely - legalább a közösségi szabadalom témakörében -az ESZE újabb módosításairól dönthetett volna, nem hívták össze 2002 első félévének végéig (vagyis a csatlakozásra felkért országok csatlakozásának legkorábbi lehetséges időpontjáig), és azóta sem tartották meg.
3.5. Az európai szabadalmi rendszer reformjának másik fő vonulata az Európai Unióban bontakozott ki, jórészt az európai innováció fellendítésére irányuló első cselekvési terv[35] hatására. Az Európai Bizottság 1997-ben tette közzé döntéselőkészítő dokumentumát, ún. zöld könyvét a közösségi szabadalomról és Európa szabadalmi rendszeréről.[36] A zöld könyv alapján lefolytatott konzultációk eredményeit összegző és a további teendőket azonosító, 1999-ben kiadott bizottsági dokumentum[37] pedig - többek között - a következő intézkedéseket irányozta elő:
- 185/186 -
- rendelet alkotását a közösségi szabadalomról;
- ezzel összefüggésben a Közösség csatlakozását az ESZE-hez;
- irányelv kiadását a számítógépi programok szabadalmazhatóságáról;
- a szabadalmi ügyvivők szolgáltatásaira és letelepedésére vonatkozó - jogértelmező jellegű - bizottsági közlemény összeállítását;
- a nemzeti szabadalmi hivatalok szerepének erősítését, különösen az innováció előmozdításában, illetve az egyéni feltalálók, a kutatóintézetek, valamint a kis- és középvállalkozások számára történő szabadalmi jogi ismeretterjesztésben, tájékoztató és ügyfélszolgálati munkában.
Az Európai Bizottság 2000 augusztusában terjesztette elő a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatát.[38] A Bizottság tehát a tagállamok között létrejövő nemzetközi szerződés helyett (ami a hatályba nem lépett Luxemburgi Egyezmény modellje volt) közösségi jogszabállyal, az EK Szerződés 308. cikkén alapuló rendelettel kívánja bevezetni ezt a közösségi oltalmi formát is (ugyanúgy, mint a közösségi védjegyoltalom, a közösségi növényfajta-oltalom, illetve a formatervezési minták közösségi oltalma esetében). E rendelet elfogadásához ugyan a tagállamok egyhangú szavazatára van szükség a Tanácsban, a rendeleti forma, a közösségi jogszabályban való szabályozás mindazonáltal számos előnnyel jár a Közösség nézőpontjából (pl. nincs szükség ratifikációra, mint a tagállamok közötti nemzetközi szerződéseknél).
A rendelettervezet bevezetné a közösségi szabadalmat, amely egységes jellegű volna, ahhoz a Közösség egész területén, valamennyi tagállamban ugyanaz a jogi hatály fűződne. A közösségi szabadalmat csak a Közösség egészére vonatkozóan lehetne megadni, átruházni vagy megsemmisíteni, és csak ugyanilyen hatállyal lehetne oltalmának megszűnését megállapítani. A közösségi szabadalom egységes jellege az Európai Unió egységes belső piacának természetéhez igazodik, annak igényeit elégíti ki; ezzel az Unión belül meghaladja a szabadalmi oltalom territoriális jellegét, feloldja annak területi, nemzeti kötődéseit.
A közösségi szabadalmi rendszer nem váltaná fel, nem szüntetné meg és nem tenné feleslegessé a nemzeti szabadalmak rendszerét, a rendelettervezet e két rendszer együttéléséből indul ki, párhuzamos fennállásuk feltételezésére épül.
A rendelettervezet szerint a közösségi szabadalmakat az ESZH adná meg, ami igényli a Közösség csatlakozását az ESZE-hez, azt követően, hogy erre az Egyezmény megfelelő módosításával jogi lehetőség nyílik.[39] A közösségi szabadalom megadásáig terjedő szakasz kérdéseit az ESZE rendezné, azaz e tekintetben a közösségi szabadalom az európai szabadalom egyik válfaja volna. A közösségi rendelet ezért a szabadalom megadását követően jelentkező kérdések szabályozására szorítkozna; e kérdésekben viszont autonóm, közösségi jogrendet alakítana ki.
A rendelettervezetről az Európai Unióban azóta is folynak a viták és az egyeztetések. A nyitva maradt kérdések közül az egyik legfontosabb az, hogy a közösségi szabadalom szövegével kapcsolatban milyen nyelvi, fordítási követelményeket érvényesítsenek. Tisztázásra szorul a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákban eljáró bírósági fórumrendszer struktúrája és hatásköre is (a Bizottság eredetileg - a tagállami bíróságok teljes kizárásával - közösségi bíráskodást javasolt valamennyi fokon, az első foktól kezdődően). A vitás témák közé tartozik az is, hogy a közösségi szabadalmak megadásával járó feladatokat, valamint a közösségi szabadalmi rendszer működtetéséből származó bevételeket miként osszák meg az ESZH és a tagállamok szabadalmi hatóságai között.[40]
Az említett "zöld könyv" nyomán elhatározott intézkedések sorába tartozott az is, hogy a Bizottság 2002 elején előterjesztette javaslatát[41] a számítógépen alkalmazott találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelv megalkotására.
4.1. Mint ismeretes, az Európai Megállapodás (kihirdette: az 1994. évi I. törvény) 65. cikkének (1) bekezdése megkövetelte, hogy Magyarország - tovább javítva a szellemi tulajdonjogok védelmét - 1996 végéig a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű
- 186/187 -
védelmet biztosítson a szellemi tulajdonjogoknak. E nemzetközi kötelezettségünknek a szabadalmi jog területén való teljesítését is célozta az Szt. 1995. évi megalkotása.[42]
Emellett az Európai Megállapodás - a 65. cikk (2) bekezdésében - azt is előírta, hogy Magyarországnak 1996 végéig kérnie kell az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozását.[43] Amint arra a 2.3. pont már utalt, az Egyezményhez valamely európai állam akkor csatlakozhat, ha vagy részt vett az Egyezményt létrehozó kormányközi konferencián (illetve arra legalábbis meghívást kapott), vagy a későbbiekben az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsa csatlakozásra való felkérést intézett hozzá (ESZE 166. cikk). Magyarország az európai államok ez utóbbi kategóriájába tartozik az ESZE-hez való csatlakozás szempontjából.
Ennek megfelelően - összhangban az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdésében foglaltakkal - a 2370/1996. (XII. 20.) Korm. határozat felhatalmazta a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnökét arra, hogy az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatótanácsához nyújtsa be a Magyar Köztársaságnak az Egyezményhez való csatlakozásra történő meghívás iránti kérelmét. Az 1996 decemberében benyújtott kérelem alapján az Igazgatótanács 1999. január 29-én hozott, CA/D 5/99 számú határozatával - az ESZE 166. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban - felkérte a Magyar Köztársaságot, hogy csatlakozzon az ESZE-hez. A határozat úgy rendelkezett, hogy hazánk legkorábban 2002. július 1-jén válhat az Egyezmény tagjává. A csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése értelmében - a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjától válik hatályossá.
Az Igazgatótanács említett határozata - a későbbiekben külön megerősített értelmezés szerint[44] - a csatlakozás feltételéül szabja, hogy a csatlakozó ország az ESZE hatályos szövegén kívül az ESZE felülvizsgált szövegét is egyidejűleg ratifikálja, ha az ESZE-t a csatlakozási okmány letétbe helyezését megelőzően felülvizsgálják. A 3.4 pontból már kitűnt, hogy ez megtörtént: az e célból összehívott müncheni diplomáciai értekezleten 2000. november 29-én elfogadták az ESZE felülvizsgált szövegét. Hazánknak tehát az ESZE hatályos szövegéhez való csatlakozással egyidejűleg meg kellett erősítenie a 2000. novemberi diplomáciai értekezleten elfogadott felülvizsgált szöveget is; az ESZE-hez való csatlakozás alkalmával egyidejűleg kellett letétbe helyezni a csatlakozási okmányt mind a hatályos szöveg, mind pedig a felülvizsgált szöveg tekintetében.
Az Európai Megállapodás 65. cikkének (2) bekezdéséből következően Magyarország csupán arra volt köteles, hogy kezdeményezze az ESZE-hez való csatlakozásra történő felkérést. E felkérésnek azonban nem tartozott volna - különösen nem a lehetséges legkorábbi időpontban - eleget tenni. Nem állt fenn tehát nemzetközi jogi kötelezettségünk az ESZE-hez való csatlakozásra. Az ESZE-tagság nem része az európai közösségi jogrendnek sem. Az ESZE története során előfordult, hogy az Európai Közösség valamely tagállama nem volt szerződő állama az ESZE-nek (ld. a 2.2. pontot). Ez a helyzet megváltozik, ha a közösségi szabadalomról szóló rendeletet elfogadják és az EK csatlakozik az ESZE-hez (ld. a 3.5. pontot). Hazánknak tehát 2002. július 1-jétől csupán lehetősége volt az ESZE-hez való csatlakozás, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmával, vagy azt követően válik majd - közösségi jogi - kötelezettséggé.
4.2. Bár a szakmai vitákban ilyen felvetés is megfogalmazódott, nem tűnik megalapozottnak az a nézet, hogy az ESZE-hez való csatlakozás érdekében ki kellett volna egészíteni az Alkotmányt az Európai Unión kívüli, egyéb nemzetközi szervezetekre vonatkozó hatáskör-átengedési szabállyal. Mindenekelőtt azért nem, mert ez nemzetközi magánjogi kérdés. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 20. §-a rendezi az iparjogvédelmi - köztük a szabadalmi - jogokra alkalmazandó jog kérdését. A Tvr. 62/A. §-a pedig az iparjogvédelmi ügyekre irányadó joghatóságról szól (elvileg valóban kizárólagos joghatóságot kikötve pl. a belföldi iparjogvédelmi jog megadásával kapcsolatos eljárásokra). A Tvr. 2. §-a viszont mindezt nemzetközi szerződéssel "felülírhatóvá" teszi annak kimondásával, hogy a Tvr.-t nem kell alkalmazni olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. Következésképpen a 62/A. § kizárólagos joghatósági szabályaival szemben
- 187/188 -
nemzetközi szerződés lehetővé teheti azt, hogy Magyarország területére az MSZH-n, a magyar iparjogvédelmi hatóságon kívül más - adott esetben egy nemzetközi szervezet munkaszerve, az ESZH - is szabadalmat adjon. Ráadásul, ez úgy történik, hogy Magyarország egyúttal az Európai Szabadalmi Szervezet tagjává válik és gyakorolhatja a szerződő államokat megillető jogosultságokat, egyebek mellett az ESZH felügyeletét illetően. Ha mindezt összevetjük a 30/1998. (VI. 25.) AB határozatból adódó alkotmányossági kritériumokkal, a következő következtetésekre juthatunk. E határozat V. 4. pontja a következőket szögezte le: "4. Azok a közjogi normák, amelyek egy másik közhatalmi rendszer - ebben az esetben a Közösség - saját belső jogát alkotják, és amelyek megalkotására a Magyar Köztársaságnak semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az Európai Uniónak, az Alkotmány 2. § (1)-(2) bekezdése alapján - a szuverenitás sérelme nélkül - nem jelenhetnek meg alkalmazási kötelezettséggel a magyar jogalkalmazó szervek gyakorlatában. Ehhez ugyanis külön alkotmányi felhatalmazás volna szükséges." Magyarország tagja lett az ESZE-nek, tehát nincs szó arról, hogy az ESZE, illetve az ESZE egyes szabályzatainak megalkotására, módosítására, valamint az európai szabadalmak megadására felhatalmazott ESZH felügyeletére ne volna befolyása, sőt, épp annyi befolyása lesz, mint a többi szerződő államnak. Másrészt a szabadalmi jogviszonyok magánjogi - nem közjogi - jogviszonyok, e területen pedig az AB határozat utat enged a külföldi jog magyarországi alkalmazásának (ld. még a határozat IV. 4. pontját is). A szabadalmi jogok magánjogi besorolását éppen a Tvr. idézett szabályai támasztják alá.
Még ennél is fontosabb azonban az, hogy az ESZE esetében a Magyar Köztársaság semmiféle hatáskör gyakorlását nem engedte át az ESZH-nak. Ennek oka az, hogy az európai és a nemzeti szabadalmi rendszer párhuzamosan működik: az MSZH nem veszti el a szabadalmi ügyekben gyakorolt hatásköre egyetlen elemét sem, továbbra is fog megadni szabadalmakat, a jövőben is intéz majd szabadalmi ügyeket; nincs arról szó, hogy hazánk területére ezentúl csak európai úton lehetne szabadalmat igényelni és szerezni. Az ESZE-hez való csatlakozás csupán azt eredményezi, hogy 2003. január 1-jétől nemcsak az MSZH, hanem az európai hivatal is adhat szabadalmat hazánk területére kiterjedő hatállyal, vagyis, hogy - nemzetközi magánjogi alapon - elismerjük az európai hivatal joghatóságát erre és elismerjük az így megadott európai szabadalmak magyarországi hatályát. Nem történik tehát hatáskör-átengedés, a nemzeti iparjogvédelmi hatóság hatásköre csorbítatlan marad.
5.1. Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatásainak felmérése céljából több elemzés, tanulmány is készült.[45] A hatásvizsgálat egyrészt az Egyezményhez való csatlakozás várható gazdasági következményeinek előrejelzésére irányult, különös figyelmet fordítva a hazai kutatás és fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások helyzetében bekövetkező változásokra. A vizsgálat kiterjedt a csatlakozás folytán az MSZH-t és a magyar szabadalmi ügyvivői kart érintő hatások felmérésére is. A hatásvizsgálatok elsősorban azt célozták, hogy a csatlakozás folytán esetleg jelentkező hátrányos hatások azonosításával elősegítsék azoknak az intézkedéseknek a megtervezését és végrehajtását, amelyekkel a hátrányok, a kedvezőtlen hatások enyhíthetők, mérsékelhetők. E vizsgálatok alapvető rendeltetése tehát nem az volt, hogy számottevően befolyásolják az ESZE-hez való csatlakozás időzítését, még kevésbé, hogy kétségbe vonják annak szükségességét, illetve célszerűségét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ESZE-hez való csatlakozás számottevő késleltetése, halogatása kedvezőtlen képben tüntette volna fel hazánkat a kutatás és a fejlesztés területén beruházók, az európai integrációs szervezetek és a nemzetközi iparjogvédelmi fórumok előtt, továbbá kétségeket ébreszthetett volna a magyar kormányzatnak mind a szellemi tulajdon hatékony védelme, mind az európai integráció iránti elkötelezettségét illetően. A jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2099/2002. (III. 29.) Korm. határozat az Szt.-nek az ESZE-hez való csatlakozása kapcsán szükségessé váló módosítását 2002. második félévi feladatként jelölte meg, abból kiindulva, hogy az Egyezményhez való csatlakozás várható időpontja: 2003. január 1. (az előző jogharmonizációs program is ugyanígy irányozta elő e jogalkotási feladat teljesítését). A jogharmonizáció kormányzati programjával összhangban magyar részről több ízben, számos fórumon jeleztük és meg-
- 188/189 -
erősítettük mind az Európai Unió, mind az Európai Szabadalmi Szervezet irányában az ESZE-hez való csatlakozásunknak az előzőekben említett, várható időpontját. Az ESZE-hez való csatlakozás tervezett időpontjáról adott tájékoztatás természetesen nem eredményezett nemzetközi jogi értelemben vett kötelezettségvállalást, mindazonáltal az ESZE-hez való csatlakozás magyar részről eltervezett menetrendjének betartása fontos fokmérőjévé vált - legalábbis a szellemi tulajdon területén - európai integrációs felkészülésünk előrehaladottságának.
A szóban forgó hatásvizsgálatok eredményei a szabadalmi rendszer általános gazdasági funkcióinak áttekintése után és az Egyezményhez való csatlakozás közvetlen jogi következményeinek ismeretében értékelhetők csak megfelelően.
5.2. A szabadalmi rendszernek az innovációhoz való viszonyát az idők során különféle módokon közelítették meg és mutatták be. Számos elhíresült "aforizma" utal arra, hogy az innováció két irányból, a kutatási-fejlesztési kínálat és a piaci kereslet felől vezérelt folyamat, amelyen belül mindkét irányban ösztönző, mozgósító erejű lehet a hatékony szabadalmi rendszer.[46] Az angol közmondás a szükséget tartja a találmány szülőanyjának, míg a franciák úgy vélik: a találmány az alkotószenvedély szülöttje, a megvalósítás pedig a szükségé. A legtalálóbb és legtöbbször idézett megfogalmazás Lincoln amerikai elnöktől származik, aki a szabadalmi rendszer lényegét a következő szavakkal fejezte ki: "A szabadalmi rendszer a tehetség tüzéhez az érdek olaját adta".
Míg a tervgazdálkodás, a túlsúlyos állami tulajdon és a hiánygazdaság viszonyai között a szabadalmak szerepe Magyarországon elsősorban arra korlátozódott, hogy a hatóság által kiállított "fizetési bizonylatként" szolgáljanak a feltalálók munkabéren felüli díjazásához, az elmúlt másfél évtizedben a magántulajdon arányának növekedése, a külföldi működőtőke behozatala, a gazdasági verseny kibontakozása és a tudásra épülő gazdaság kiépülése mellett a szabadalmak hagyományos - a piacgazdaságokban jellemző - funkciói kerültek előtérbe hazánkban is.
A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotó tevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben ruházna be a kutatásba és a fejlesztésbe.
A szabadalmi oltalommal járó kizárólagosság, időleges piaci monopolhelyzet teremt ugyanis lehetőséget arra, hogy a találmány szerinti új termék forgalmazásával, illetve új eljárás alkalmazásával kifejlesztője profitot érhessen el. Oltalom híján ugyanis az új terméket utánzók, az új eljárást másolók a kifejlesztőnél alacsonyabb árat érhetnének el, hiszen áruikat nem terhelnék a kutatás-fejlesztés költségei, sem pedig az eredeti fejlesztések kockázati tényezőivel nem kellene számolniuk, hiszen csakis a sikeres termékeket utánoznák.
Noha a jogi védelem hiánya nem szüntetné meg az alkotószenvedélyből táplálkozó feltalálói tevékenységet, a szabadalmi oltalom által nyújtott ösztönzés nélkül - nemzetközi számítások szerint - a találmányok mintegy egynegyede-egyharmada soha nem születne meg.
A szabadalmi oltalomból folyó jogi kizárólagosság alternatívája a találmány titokban tartása. A tudomány és a technika fejlődését azonban az új műszaki megoldások mielőbbi nyilvánosságra hozatala segíti elő. A szabadalmi oltalom ezt azzal szolgálja, hogy a találmány nyilvánosságra hozatala fejében időleges hasznosítási monopolhelyzetet biztosít. Ha nem lenne mód a szabadalmaztatásukra, a találmányok jelentős hányadát (25-35%-át) biztosan titokban tartanák.
A szabadalmi oltalom információs funkciójához tartozik, hogy a nemzetközileg egységesített rendszerben a köz számára rendelkezésre bocsátott - mintegy 80-90%-ban csak ilyen módon hozzáférhető - szabadalmi műszaki információ pótolhatatlan ismeretanyagot nyújt a műszaki fejlesztéshez, és elkerülhetővé teszi a párhuzamos fejlesztésekből folyó társadalmi és vállalkozói többletköltségeket. A szabadalmi információ jogi jelentősége pedig az, hogy a köz számára ezáltal válik ismertté azoknak a jogoknak a köre és a terjedelme, amelyeket a műszaki fejlesztési, sőt, általában a gazdasági tevékenység során tiszteletben kell tartani. A szabadalomnak mind az oltalmi, mind pedig az információs funkciója nagyban hozzájárul a licenciaforgalom, a technológia-transzfer feltételeinek megteremtéséhez.
A szabadalom megszerzése nem garancia a találmány üzleti sikerére, annak csupán egyik előfeltétele. A szabadalmaztatás nem öncél, sem pedig a piaci sikert garantáló automatizmus. Igaz viszont, hogy számos esetben az üzleti siker, a piaci áttörés, illetve a vállalkozói gyarapodás a szabadalom vagy más jogi oltalom híján marad el.[47]
Valamely nemzetgazdaság szabadalmi teljesítményére a legnagyobb hatást a kutatás és a fejlesztés színvonala, fejlettsége, hatékonysága gyakorolja. A
- 189/190 -
kutatási és fejlesztési ráfordítások volumenén túlmenően döntő jelentőségű lehet azok struktúrája, valamint a rendelkezésre álló források felhasználásának hatékonysága (ez utóbbit számos tényező befolyásolhatja; így - egyebek mellett - az innováció intézményrendszerének kialakultsága, az információs és kapcsolati hálózat fejlettsége, az adó- és pénzügyi környezet, a kutatásban és fejlesztésben foglalkoztatottak száma, felkészültsége, strukturális megoszlása). Az ESZE-hez való csatlakozás a szabadalmi rendszer alapvető funkcióin, az innovációs folyamatokhoz fűződő viszonyán, illetve a kutatáshoz és a fejlesztéshez való kötődésén nem változtat. A csatlakozásból eredő hátrányok enyhítése és az abból származó előnyök kibontakoztatása ezért szintén csak e kereteken belül, ebben a viszonyrendszerben valósítható meg.
5.3. Az ESZE-hez való csatlakozásból közvetlenül adódó jogi hatások közül mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a csatlakozás következtében a Magyar Köztársaság területére kiterjedő hatállyal is igényelhető, illetve adható európai szabadalom. Magyar bejelentők korábban is igénybe vehették az európai szabadalmi rendszert: tehettek európai szabadalmi bejelentést és szerezhettek európai szabadalmat az Egyezmény szerződő államaira kiterjedő hatállyal. Ez következik abból, hogy az ESZE a bejelentési lehetőség szempontjából "nyílt" rendszer: európai szabadalmi bejelentést bármely természetes vagy jogi személy tehet, olyan országból is, amely nem részese az Egyezménynek (ESZE 58. cikk; ld. a 2.3. pontot). Ellenben európai szabadalom csak az ESZE szerződő államainak területére kiterjedő hatállyal igényelhető és adható meg (ESZE 2. és 3. cikk). Az Egyezményhez való csatlakozással tehát Magyarország is olyan szerződő állammá vált, amelyre kiterjedően európai szabadalmat lehet igényeli és szerezni.
Amint arról már többször is szó esett, magyar bejelentők az ESZE-hez való csatlakozást megelőzően is benyújthattak európai szabadalmi bejelentéseket és szerezhettek európai szabadalmakat. A csatlakozás mindazonáltal e korábban is nyitva álló utat könnyebben járhatóvá teszi a magyar bejelentők számára alapvetően a következők miatt:
- ezentúl az MSZH-nál is tehetnek európai szabadalmi bejelentést (ESZE 75. cikk);
- európai bejelentésüket magyar nyelven is benyújthatják és az Egyezmény valamelyik hivatalos nyelvére történő fordításra további három hónapot nyernek (ESZE 14. cikk);
- magyar szabadalmi ügyvivő is képviselheti őket az ESZH előtti eljárásban az Egyezmény előírásaival összhangban, ami a külföldi professzionális képviselő külön megbízásával járó költségeket megtakaríthatóvá teszi számukra (ESZE 133-134. cikk és 163. cikk);
- mivel hazánkkal szinte egy időben több közép- és kelet-európai ország is csatlakozott az ESZE-hez, az Európai Szabadalmi Szervezet e nagyszabású bővülése a magyar bejelentők számára is megkönnyíti az oltalomszerzést a szóban forgó országokban.
A magyar bejelentőket mindazonáltal az a kedvezőtlen hatás is éri, hogy a csatlakozás következtében elvesztik az ESZH-nak a PCT alapján fizetendő nemzetközi kutatási és érdemi elővizsgálati díjak 75%-os csökkentésére való kedvezményes jogosultságukat. E számottevő költségnövekedés ellensúlyozásában juthat kulcsszerep a külföldi szabadalmaztatást (és egyéb iparjogvédelmi oltalomszerzést) támogató pályázati rendszernek, amelynek a reformja nemrég zárult le a támogatás feltételeit és a pályázati rendszer működését újraszabályozó gazdasági és közlekedési miniszteri rendelet kiadásával.[48]
Az Egyezményhez való csatlakozás fontos jogi következménye, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Szabadalmi Szervezet tagjává vált és a Szervezeten belül - az Igazgatótanácsban és más testületekben - feltételek és korlátozások nélkül gyakorolhatja a szerződő államokat megillető jogokat, illetve teljesítenie kell a tagsággal járó együttműködési, információszolgáltatási és pénzügyi kötelezettségeket.
Az ESZE-hez való csatlakozás a magyar szabadalmi ügyvivői kar jogi helyzetét is befolyásolja: megnyitotta előttük az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét (méghozzá - egy egyéves átmeneti időszak alatt igénybe vehető - kedvezményes feltételekkel), és újszerű feladatokat hárít rájuk az európai szabadalmakkal összefüggő ügyekben az MSZH és a hazai bíróságok előtti eljárásokban is.
5.4. Az ESZE-hez való csatlakozás jogi következményei közül ahhoz, hogy a csatlakozás után a Magyar Köztársaság területére kiterjedően is igényelhető, illetve adható európai szabadalom, általában azt a feltételezést fűzik a gazdasági hatásokat illetően, hogy jelentősen meg fog emelkedni a külföldiek által Magyarországon szerzett szabadalmak száma és emiatt a hazai kutatásnak és fejlesztésnek, a magyarországi vállalkozásoknak - köztük a kis- és középvállalkozásoknak - a mainál lényegesen több szabadalmi jogi korláttal kell majd számolniuk. Az elvégzett hatásvizsgálatok ezt a feltételezést mindazonáltal csak részben támasztották alá;[49] az Egyezményhez való csatlakozás hatásai ennél csak jóval árnyaltabban írhatók le.
- 190/191 -
Az Egyezményhez korábban csatlakozó országok példája is azt mutatja, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kétségtelenül általában az adott országra vonatkozó szabadalmi bejelentések számának emelkedését hozza magával. Görögországban, Spanyolországban és Dániában, amelyeknek az esete magyar szempontból talán a leginkább tanulságos lehet, a bejelentési szám növekedése szintén bekövetkezett a csatlakozás után (30 és 95% között változó mértékben). A bejelentések számának ez a várható növekedése azonban egyfelől nagyobb mértékű, mint a valós oltalmi igények, illetve a végül hatályossá váló szabadalmak számának emelkedése, másfelől pedig csak annak tükrében, ahhoz viszonyítva értékelhető reálisan, hogy az ESZE-hez való csatlakozás elmaradása esetén - azaz ESZE-tagság nélkül - milyen mértékben nőne a PCT alapján benyújtott, hazánkat is megjelölő nemzetközi szabadalmi bejelentések, illetve az ilyen bejelentések közül is az úgynevezett nemzeti szakaszba lépők száma.
Mivel az európai szabadalmi bejelentés megtételekor általában az ESZE valamennyi szerződő államát megjelöltnek tekintik (ld. a 2.5. pontot), a tényleges jogszerzési szándékra csak akkor lehet majd következtetni, amikor az ESZE előtti eljárásban közzétett európai szabadalmi bejelentés igénypontjainak magyar nyelvű fordítását a bejelentő az MSZH-hoz benyújtja. Ez az ügyek többségénél időben nagyjából egybeesik azzal az időponttal, amikor a PCT szerinti eljárás esetén a nemzeti szakaszba lépéshez szükséges cselekmények teljesítésére (köztük a fordítás benyújtására) sor kerül. A két rendszer tehát hasonló függő jogi helyzetet eredményez. Különbséget az jelenthet, hogy míg a PCT alapján a nemzeti szakaszba való belépés biztos jelzésként értékelhető a jogszerzési szándékot illetően, addig az ESZE rendszerében az igénypontok fordításának benyújtása ezt általában csupán valószínűsíti, az igénypont-fordítás benyújtásának elmaradása pedig egyáltalán nem értékelhető a tényleges jogszerzési szándék hiányára utaló körülményként. Emellett az európai szabadalmi bejelentések bejelentői az európai szabadalom megadására irányuló eljárás teljes időtartama alatt benyújthatják az igénypontok magyar nyelvű fordítását, ami a függő jogi helyzet időtartamát meghosszabbíthatja.
Nagy különbség van a két rendszer között a teljes magyar nyelvű szabadalmi leírás hozzáférhetővé válásának időpontját illetően. A PCT szerint folyó eljárásban a magyar nyelvű leírás közzététele az elsőbbség napjától számított mintegy három év elteltével megtörténik, az ESZE-hez való csatlakozás után a Magyarországon is hatályossá váló európai szabadalmak magyar fordításának benyújtására csak az európai szabadalom megadását követően, átlagosan a bejelentés napjától számított négy-öt, vagyis az elsőbbség időpontjától számított öt-hat év elteltével kerül majd sor. A függő jogi helyzet az európai szabadalmi rendszerben tehát később zárul le abban a kérdésben, hogy a külföldi bejelentő jogszerzési szándéka valós-e, vagyis ténylegesen kívánja-e érvényesíteni oltalmi igényét hazánk területére vonatkozóan is. A magyar vállalkozók és szakemberek pedig az eddigi helyzethez képest több évvel később juthatnak majd hozzá magyar nyelven a szabadalmi leírásokban foglalt információhoz, azaz csak később ismerhetik meg anyanyelvükön a szabadalmazott találmányokat. Az ESZE-hez való csatlakozás egyetlen számottevő hátránya csupán ez lehet, mivel - a felmérések szerint - semmi nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy a külföldiek által hazánkra kiterjedően szerzett szabadalmak száma a csatlakozás folytán jelentősen meghaladná azt a nagy valószínűséggel becsülhető növekményt, amely ESZE-tagság híján is bekövetkezne a külföldiek magyarországi - többnyire a PCT szerinti eljárás közbejöttével megszerzett - szabadalmainak számában. A valós oltalmi igények száma ugyanis sokkal inkább függ a magyar nemzetgazdaság és a hazai piac iránti külföldi befektetői és egyéb üzleti érdeklődéstől, mint az oltalomszerzésre nyitva álló eljárási lehetőségektől. Ezt támasztják alá a szabadalmi statisztika magyarországi adatai is.
Az érintett hazai vállalkozók körében - interjúk készítésével - elvégzett felmérés szerint a megkérdezetteknek kevesebb mint negyede várja azt, hogy az ESZE-hez való csatlakozás miatt a külföldi szabadalmi bejelentők magyarországi oltalomszerzési szándékának kiszámíthatósága csökkenni fog. A felmérésbe bevont vállalkozók közel azonos arányban számítottak arra, hogy az ESZE-hez való csatlakozás jelentősen növelni fogja Magyarországon a külföldiek szabadalmainak számát, mint arra, hogy ilyen hatás nem következik be. Figyelemre méltó, hogy csupán a megkérdezettek elenyésző hányada (7%-a) számára jelent majd problémát a magyar nyelvű szabadalmi leírás későbbi hozzáférhetősége. (E véleményt természetesen csakis úgy lehet értelmezni, hogy a tájékozódás, a műszaki információhoz való hozzájutás szempontjából nem jelent gondot, hogy a fordítás később áll rendelkezésre. Ez azonban nem érinti azt a konszenzust, hogy az európai szabadalmi leírások magyar nyelvű fordítását meg kell követelni, hiszen - a jogbiztonsági és a műszaki tájékoztatási követelmények teljesítése mellett - így biztosítható, hogy csak a valós, a tényleges gazdasági érdekeltséghez is köthető oltalmi igényeket érvényesítsék hazánkban). A válaszadók enyhe többsége szerint saját üzleti tevékenységük szempontjából az ESZE-hez való csatlakozás folytán a helyzet se pozitív, se negatív irányban nem változik, míg a kisebbség inkább előnyösnek, mint hátrányosnak véli a csatlakozást.
5.5. Az ESZE-hez való csatlakozás előnyeinek kihasználásához, a csatlakozás kedvező hatásainak felerősítéséhez és a hátrányok mérsékléséhez elengedhetetlen annak számos eszközzel történő elősegítése, hogy a hazai kis- és középvállalkozások a szabadalmi eszköztár tudatos felhasználásával lépjenek piacra és álljanak ott helyt in-
- 191/192 -
novatív termékeikkel, illetve szolgáltatásaikkal.[50] Ez felel meg a nemzetközi és európai törekvéseknek is. A Szellemi Tulajdon Világszervezetében, azaz a WIPO-ban a közgyűlés 2000-ben külön programot fogadott el a kis- és középvállalkozások támogatására;[51] a 2002-2003. évi költségvetésben és programban pedig több mint két és fél millió CHF-t különítettek el a kis- és középvállalkozások és a szellemi tulajdon kapcsolatának szentelt alprogram finanszírozására.[52] Az Európai Bizottságnak az európai szabadalmi rendszer reformjával foglalkozó - már említett - munkaanyagai (ld. a 3.5. pontot) szintén megkülönböztetett figyelemben részesítik a kis- és középvállalkozások ösztönzésére, támogatására hivatott iparjogvédelmi módszereket (pl.: a javukra alkalmazott eljárási díj-, illetve illetékkedvezményt, a megfelelő tanácsadó, ügyfélszolgálati hálózatok kiépítését). A Bizottság a nemzeti szabadalmi hivatalok egyik fő feladataként jelöli meg, hogy a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi ismeretek terjesztésében, a tájékoztatásban, az ügyfelek kiszolgálásában meghatározó, központi szerepet töltsenek be, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások, az egyéni feltalálók és a közhasznú szervezetek érdekeire, igényeire.[53]
A magyar iparjogvédelmi rendszer lényegében már ma is az összes lehetséges eszközt működteti az egyéni feltalálók, illetve a kis- és középvállalkozások oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében (pl. nemzetközi összehasonlításban is példaértékű díjkedvezmények és mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi hatósági eljárásokban; az MSZH ügyfélszolgálati egységeket működtet 14 vidéki városban is; megélénkült az iparjogvédelmi oktatás és képzés; az MSZH honlapját havonta több mint félmillióan látogatják). Ezeknek az intézkedéseknek a továbbfejlesztése mindazonáltal feltétlenül szükségesnek tűnik az ESZE-hez való csatlakozás kapcsán. Erre tekintettel az érintett minisztériumok és az MSZH együttműködésében átfogó intézkedési terv készül a kis- és középvállalkozások iparjogvédelmi tevékenységének erősítésére.
5.6. Az ESZE-hez való csatlakozás folytán az MSZH-t érő hatások közül mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a külföldiek által az MSZH-nál -akár közvetlenül, akár a PCT rendszerében - tett bejelentések száma várhatólag mintegy hetvenöt százalékkal vissza fog esni. Ezt a visszaesést valamelyest ellensúlyozhatja a hazai eredetű bejelentések mennyiségének enyhe növekedése. Fontos körülmény az is, hogy az MSZH munkaterhe az ESZE-hez való csatlakozást követő években még növekedni fog abból adódóan, hogy ekkor lépnek majd a nemzeti szakaszba a csatlakozást megelőzően benyújtott, hazánkat is megjelölő PCT-bejelentések (2003-ban 6000, 2004-ben 2000 PCT-bejelentés nemzeti szakaszba lépése várható). Ennek eredményeként az prognosztizálható, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő szabadalmi bejelentések száma még 2005-ben is alig marad alatta a 2002. évi mennyiségnek (2002-ben 18 137 ilyen bejelentés volt, míg a számítások szerint 2005-ben mintegy 17 900 szabadalmi bejelentés fog elbírálásra várni az MSZH-nál, ez a szám várhatólag 2007-ben sem csökken 12 000 alá). Figyelemre méltó távlatot rajzol továbbá a nemzeti iparjogvédelmi hatóságok elé az a megállapodás is, amely a közösségi szabadalomról szóló rendelet megalkotására irányuló előkészületek során jött létre az Európai Unió tagállamai között arról, hogy a közösségi szabadalmi bejelentések vizsgálatával járó munkát részlegesen decentralizálják és - szigorú minőségi követelmények érvényesítésével - megosztják a túlterhelt ESZH és a nemzeti hivatalok között.[54]
Emellett az európai szabadalmi rendszer reformjával összefüggésben általánossá vált az a nézet, hogy a nemzeti szabadalmi hivatalokra a reform véghezvitelét, a közösségi szabadalom bevezetését követően is feltétlenül szükség van, sőt, a hatósági munka említett decentralizálása mellett növelni kell a szerepüket az ügyfélszolgálat terén, valamint a tájékoztató munkában és a szabadalmi információ terjesztésében is.[55]
5.7. Az 1995. évi XXXII. törvény alapján működő magyar szabadalmi ügyvivők tevékenységi körét - a Szabadalmi Ügyvivői Kamara adatai szerint[56] - főként a következő feladattípusok jellemzik: képviselet az MSZH előtt belföldi és külföldi ügyfelek megbízása alapján iparjogvédelmi ügyekben; szaktanácsadás és kutatás; a szabadalmi fenntartási díjak megfizetése; magyar ügyfelek külföldi bejelentéseivel kapcsolatos teendők ellátása. A hazai szabadalmi ügyvivők érdekeltségére jellemző, hogy az MSZH-nál folyamatban lévő szabadalmi bejelentések mintegy 92 százalékában, az ilyen védjegybejelentéseknek pedig 65 százalékában szabadalmi ügyvivők látják el az ügyfél képviseletét.
- 192/193 -
A Szabadalmi Ügyvivői Kamara nyilvántartásában 2002 elején 229 szabadalmi ügyvivő szerepelt, az ügyvivőjelöltek száma 30 volt. A szabadalmi ügyvivők egyéni ügyvivőként, meghatározott társas irodai formákban, illetve munkaviszonyban állva, annak alapján (ún. ipari ügyvivőként) fejtik ki tevékenységüket.
Az ESZE-hez való csatlakozás elsősorban azokat a szabadalmi ügyvivőket érinti, akik jelentős külföldi ügyfélkörrel rendelkeznek, hiszen a külföldről érkező - szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatos - megbízások száma csökkenni fog. A 2004. év közepétől - vagyis attól kezdve, amikor az utolsó PCT-bejelentések is nemzeti szakaszba lépnek az MSZH-nál - várhatóan egy-két évig a szabadfoglalkozású szabadalmi ügyvivők esetében számítani kell a megbízások volumenének visszaesésére. Ezt az időszakot azonban - a Kamara számításai szerint - fellendülés követheti annak következtében, hogy ekkor már jelentkezni fognak a Magyarországra is kiterjedően megadott európai szabadalmak hatályossá tételével - azaz a fordításuk benyújtásával - összefüggő, új típusú megbízások. Ezzel párhuzamosan a fenntartásidíj-fizetési tevékenység is bővülni fog, ami - a befizetések tőkeigénye miatt - várhatólag a nagyobb irodák forgalmát fogja jelentősebb mértékben növelni. Az ipari ügyvivők helyzetében a Kamara nem prognosztizál számottevő változást; ellenben arra számít - és ezt különösen fontosnak is ítéli -, hogy a kis- és középvállalkozások innovációs tevékenységével összefüggő szabadalmi ügyvivői munka súlya növekedni fog.
Az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét a Kamara becslései[57]) szerint ténylegesen mintegy 120 hazai ügyvivő fogja kihasználni; egynegyedük pedig feltehetőleg rendszeresen, magas színvonalon látja majd el az ESZH előtt is a hivatásszerű képviseletet.
A szabadalmi ügyvivők helyzetében további változásokat fog eredményezni az Európai Unióhoz való csatlakozás; a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvénynek az EK-Szerződés 43. és 49. cikkével való összehangolásához szükséges módosítását a 2003. évi VI. törvény végezte el, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításával összefüggésben.
5.8. Az ESZE-hez való csatlakozás hatásairól az előzőekben adott összefoglalóból egyértelműen kitűnnek a következők:
- A Magyar Köztársaságnak az ESZE-hez való csatlakozását nem lehetett halogatni; a csatlakozás kifejezi hazánk eltökéltségét a szellemi tulajdon hatékony védelme iránt és fontos jelzést ad e területen az európai integrációs felkészülés eredményességéről.
- Az európai szabadalmak hatályossá válásának a magyar nyelvű fordítás benyújtásától való függővé tétele nemcsak alkotmányossági megfontolásból és a szabadalmi rendszer információs funkcióinak betöltése érdekében szükséges, hanem azért is, mert e követelmény érvényesítésével biztosítható, hogy a külföldiek csak a tényleges magyarországi gazdasági érdekeltséghez kötődő oltalmi igényeiket érvényesítsék hazánkban, azaz, hogy indokolatlanul korlátozó szabadalmi jogok ne akadályozzák a hazai vállalkozásokat (különösképpen a kutatás-fejlesztést, illetve a kis-és középvállalkozásokat).
- Az ESZE-hez az előzőekben vázolt feltételekkel való csatlakozásunk várhatólag nem eredményezi a Magyarországra irányuló külföldi szabadalmi bejelentések számának azt a mértéket jelentősen meghaladó emelkedését, amelyet ESZE-tagság hiányában is progrosztizálni lehetne.
- Az ESZE-hez való csatlakozás előnyeinek kihasználása és az esetleg várható hátrányok mérséklése szempontjából kulcsfontosságú: a hazai kutatás-fejlesztés további föllendítése, a belföldi szabadalmi bejelentések számában megfigyelhető növekedési tendencia fenntartása, a nemzeti iparjogvédelmi hatóság meghatározó szerepkörének megőrzése (a tájékoztató és szolgáltató tevékenység erősítése mellett), valamint a kis- és középvállalkozások innovációs kapacitását bővítő, a szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi tevékenységüket tájékoztató, tanácsadó munkával és egyéb eszközökkel (pl. a külföldi oltalmazás támogatásával, bizonyos díj- vagy egyéb eljárási kedvezményekkel) előmozdító intézkedések meghozatala.
- A magyar szabadalmi ügyvivői kar felkészülten várta és viszonylag magas arányban fogja kihasználni az európai szabadalmi ügyvivővé válás lehetőségét. A külföldiek szabadalmi bejelentéseivel összefüggő megbízásaik száma csökkeni fog; ezt csak néhány éves átmeneti idő után és feltehetőleg csak részlegesen ellensúlyozza majd az európai szabadalmak hatályossá tételével (a magyar fordítás benyújtásával) kapcsolatos megbízások megjelenése.
Az ESZE-hez való csatlakozás előkészítése kapcsán kialakult szakmai konszenzus[58] nem találta indokolt-
- 193/194 -
nak, hogy hazánk egyidejűleg csatlakozzon az ESZE 65. cikkében szabályozott fordítási követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz (ld. a 3.3. pontot) is. E megállapodás alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak szövegének magyar fordítása, ami jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vethetne fel, továbbá kiiktatná a fordítási követelménynek a valós gazdasági érdekeltséghez nem köthető oltalmi igényeket kiszűrő hatását. A szabadalmi rendszer egyik alapelve is csorbát szenvedne, hiszen elmaradna a találmánynak a köz számára a kizárólagos hasznosítási jog ellenében való feltárása. Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információ 80-90 százaléka csak ilyen módon hozzáférhető és ez az ismeretanyag pótolhatatlan a kutatásban és a fejlesztésben. A fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézhetné. Végül nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, milyen fokú az ESZE hivatalos nyelveinek az ismerete hazánkban (általában és a leginkább érintett gazdasági, illetve szakmai körökben).[59]
7.1. Az Egyezményhez való csatlakozás - az ESZE 169. cikkének (2) bekezdése értelmében - a csatlakozási okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap első napjától válik hatályossá. Az 54/2002. (IX. 13.) OGY határozat alapján a csatlakozási okiratot a külügyminiszter 2002. október 28-án helyezte letétbe a Német Szövetségi Köztársaság Kormányánál [ESZE 165. cikk (2) bek.]. Ennek megfelelően az ESZE a Magyar Köztársaság tekintetében 2003. január 1-jén lépett hatályba.
Az ESZE-hez - a 167. cikk (3) bekezdésében meghatározott határidő lejárta folytán - nem lehetett fenntartást fűzni a csatlakozás alkalmával. Ettől függetlenül sem lett volna ok arra, hogy a Magyar Köztársaság a 167. cikk (2) bekezdésében korábban megengedett fenntartások bármelyikét is megtegye.
A 164. cikk (1) bekezdése az Egyezmény elválaszthatatlan részének minősíti a Végrehajtási Szabályzatot és az ESZE-hez kapcsolt jegyzőkönyveket. Az Egyezményhez való csatlakozás tehát a Végrehajtási Szabályzatra és a jegyzőkönyvekre is kiterjedt.
7.2. Az ESZE-hez való csatlakozásról szóló országgyűlési határozattal szorosan összefüggött az Szt. módosítására irányuló 2002. évi XXXIX. törvény, amely tartalmazza az ESZE-hez való csatlakozás miatt szükséges - az európai szabadalmi bejelentésekre és az európai szabadalmakra vonatkozó - rendelkezéseket, vagyis bevezeti az ún. illeszkedési szabályokat. Az Szt. módosításainak részletes ismertetése külön tanulmány tárgya lehetne. Mindazonáltal említést érdemel, hogy e rendelkezések megalkotásakor éltünk az ESZE-ben biztosított mindazokkal az opciókkal, amelyek a hazai kutatás-fejlesztés, illetve a magyar iparjogvédelmi intézményrendszer és szakmai kultúra ügyét szolgálják, vagy éppen azt segítik elő, hogy az európai szabadalmi rendszer közelebb kerüljön az igénybevevőihez és az egyéb érdekeltekhez. E szempontoknak megfelelően a módosított Szt.
- rendelkezik arról a lehetőségről, hogy európai szabadalmi bejelentést az MSZH-nál is be lehet nyújtani (Szt. 84/C. §);
- megköveteli az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező ideiglenes oltalom magyarországi hatályának beállásához az igénypontok magyar nyelvű fordításának a benyújtását (Szt. 84/E. §);
- a kötelező eseten kívül is módot ad az európai szabadalmi bejelentés nemzeti bejelentéssé való átalakítására (Szt. 84/F. §);
- megköveteli az európai szabadalomnak a Magyar Köztársaságban való hatályossá válásához az európai szabadalom szövegének magyar nyelvű fordítását és bizonyos feltételek fennállása esetén e fordítás szövegét minősíti hitelesnek (Szt. 84/H-84/I. §);
- nem zárja ki az európai és a nemzeti szabadalmi oltalom párhuzamos fennállását (tehát nincs ilyen értelmű szabály az Szt.-ben).[60]
Az említett országgyűlési határozat elfogadása folytán szükségessé vált az ESZE hatályos szövegének kihirdetése is, amiről külön törvény[61]) gondoskodott. Az ESZE Végrehajtási Szabályzatának és Díjszabályzatának kihirdetése pedig rendeleti szinten)[62] valósult meg. Az Szt. módosítása, az ESZE hatályos szövegét kihirdető törvény és az említett két rendelet egyidejűleg - az ESZE-hez való csatlakozásunk időpontjában, azaz 2003. január 1-jén - lépett hatályba. ■
JEGYZETEK
[1] Ld. az Országgyűlés 54/2002. (IX. 13.) OGY határozatát az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény Münchenben, 2000. november 29-én felülvizsgált szövegének megerősítéséről.
[2] Ld. a 2002. évi XXXIX. törvényt a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról.
[3] Facts and figures, 2001; European Patent Office; Gerald Paterson: The European Patent System, London, 2001, V-X., 3-4. és 20-21.; Romuald Singer és Raph Lunzer: The European Patent Convention, London, 1995, 19-20.; Vékás Gusztáv: Regionális iparjogvédelmi együttműködés, in: Iparjogvédelmi kézikönyv, Budapest, 1994., szerk.: Szarka Ernő, 246-249.
[4] Ld. Article 79 EPC, Extension of European patents to Slovenia, Latvia and Lithuania, Romania, Albania, Macedonia, in: Ancillary Regulations to the European Patent Convention, European Patent Office, 1999, 78-101.
[5] Magyarország esetében az igazgatótanácsi határozat száma: CA/D 5/99
[6] Status of ratification procedures, CA/34/02, Munich, 27. 05. 2002; továbbá CA/99/02, Munich, 25. 11. 2002.
[7] Facts and figures, i.m. (3); Annual Report 2001, European Patent Office; a 2002. évi végleges adatok a kézirat leadásakor még nem álltak rendelkezésre.
[8] Jochen Pagenberg: Diplomatic Conference on the Revision of Article 63 EPC, IIC, Vol. 23, No. 2/1992, 248-250.; Edward Armitage: Updating the European Patent Convention, IIC, Vol. 22, No. 1/1991, 5-10.
[9] A Párizsi Uniós Egyezmény legutóbbi szövegét az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet hirdette ki. Ld. még: G H. C. Bodenhausen: Guide to the Application of the Paris Convention for the Protection of Industrial Property as revised at Stockholm in 1967, BIRPI, Geneva, 1968
[10] A PCT-t az 1980. évi 14. törvényerejű rendelet hirdette ki hazánkban. Ld. még: Basic Facts about the Patent Cooperation Treaty (PCT), WIPO Publication No. 433 (E), July 2000
[11] Paterson, i.m. (3), 13-21.; Singer-Lunzer, i.m. (3), 9-11.
[12] 2001 elején a következő EU-n kívüli szerződő államai voltak az ESZE-nek: Ciprus, Liechtenstein, Monaco, Svájc, Törökország. 2002. július 1-je óta pedig az ilyen szerződő államok sora gyarapodott Bulgáriával, a Cseh Köztársasággal, Észtországgal, Szlovákiával, Szlovéniával, Magyarországgal és Romániával.
[13] Pl. Dánia és Írország csak 1990-ben, illetve 1992-ben csatlakoztak az ESZE-hez, noha 1973 óta tagjai az Európai Közösségeknek. Ugyanez a helyzet fennállt - hosszabb-rövidebb ideig - Finnország, Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország esetében is.
[14] A Community policy for the realisation of the Community patent in the context of a revision of the European Patent Convention, Commission staff working paper, Commission of the European Communities, Brussels, 7.5. 2001, SEC(2001) 744
[15] Singer-Lunzer, i.m. (3), 15-18.
[16] Singer-Lunzer, i.m. (3), 234-238.
[17] Ld. a PCT 4. cikkének 1. bekezdését, valamint az ESZE X. részét és az ESZH útmutatóját: How to get a European patent - Guide for applicants; Part 2: PCT procedure before the EPO - "Euro-PCT"; http://www.european-patent-office.org/ap-gd/part-2/index.htm.
[18] ESZE 4-51. cikk; Singer-Lunzer, i.m. (3), 20-104.
[19] A 2002. évi költségvetés 5978 alkalmazottal számol a 2001. évi 5513-hoz képest; 2002 Budget, CA/50/01, European Patent Organisation, Administrative Council, Munich, 10. 09. 2001
[20] 2002 Budget, CA/50/01, ld. az előző jegyzetpontot
[21] "Serving industry and the public", The European Patent Office, EPO, Munich, 2001, 12-15.
[22] Ld.: National law relating to the EPC, June 1999, 11th edition, European Patent Office, 55-73.
[23] Az ESZH előtti eljárás szabályait illetően ld.: ESZE 75-134. cikk és a Végrehajtási Szabályzat kapcsolódó szabályai; Hogyan kapjunk európai szabadalmat? Útmutató bejelentőknek, European Patent Office, Országos Találmányi Hivatal, Budapest, 1994.; Guidelines for examination in the EPO, http://www.european-patent-office.org/legal/gui-lines/index.htm; Paterson, i.m. (3) 41-400.
[24] Ficsor Mihály: Iparjogvédelmünk az európai integráció tükrében, Iparjogvédelmi Szemle, 1992. február, 28-29.
[25] Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. április, 43-48.; Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. június, 40-47.; Singer-Lunzer, i.m. (3), 107-214.
[26] Bendzsel Miklós: Az európai szabadalmi rendszer reformja - hazai tükörben, Iparjogvédelmi Szemle, 2000. augusztus, 1-7.; Mihály Ficsor: The Future of the Patent System in Europe - A Hungarian Perspective, Proceedings of the Hungarian Group, AIPPI, 28., 2001., 39-62.
[27] Agreement on Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights (TRIPS Agreement, 1994); hazánkban kihirdette: az 1998. évi IX. törvény.
[28] Revision of the European Patent Convention: Background and outline of proposals; Diplomatic Conference 2000; European Patent Office
[29] European Patent Organisation - Intergovernmental conference of the member states of the European Patent Organisation on the reform of the patent system in Europe, Paris, 24 and 25 June 1999, OJ EPO 1999, 545-553.
[30] Second Intergovermental Conference on the Reform of the EPO, London, 16-17 October 2000
[31] Agreement on the application of Article 65 of the Convention on the grant of European Patents (WPR/6/00 Rev. 3, Limassol, 09. 06. 2000)
[32] WPL/14/00 Rev. 1, Luxembourg, 16. 06. 2000; WPL/15/00; WPL/3/02, Munich, 11. 11. 2002 és WPL/4/02, Munich, 14. 11. 2002; Dieter Stauder: Infringement actions in Europe; A comparative view: New developments and projects in improving litigation in Europe, Seminar P4/01, "Enforcement of patents", 9-11 July 2001, Budapest; Örjan Grundén: Common Judicial Arrangements in an Integrated Market, European Law Conference, Stockholm, 10-12 June, 2001, kézirat; Jochen Pagenberg: The First Instance European Patent Court - A Tribunal Without Judges and Attorneys?, IIC, Vol. 31, No. 5/2000, 481-499.; M. Y. Verougstraete: Jurisdictional system of the Community patent, in: The community patent; The current situation and the outlook for the future, Conference of Liège, 29 November 2001, 263-285.; Jan Willems: The European Patent Court of First Instance, Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2000, Heft 9/10, 394-398.; Philip Leith: Revision of the EPC, the Community Patent Regulation and "European Technical Judges", [2001] E. I. P. R., 250-254.; Paul Cole: Centralised Litigation for European Patents: New Proposals for Inclusion in the EPC Revision Package, [2001] E. I. P. R., 219-223.; N. Jones és A. Toutoungi: Le contentieux des brevets en Europe: vers une juridiction centrale? La situation en mai 2000, PIBD No 708-15/11/2000, II-163-II-164.; J. Pitz: Aspects économiques du contentieux des brevets en Europe, PIBD No 700-15/06/2000, II-85-II-86.
[33] Special edition No. 1 OJ EPO 2001 és Special edition No. 4 OJ EPO 2001; ld. még: Basic proposal for the revision of the European Patent Convention, MR/2/00, Munich, 13. 10. 2000; Ingo Kober: Die Rolle des Europäischen Patentamts im Spannungsfeld globaler Wirtschafsentwicklungen, GRUR Int. 2001, Heft 6, 493-497.; Heinz Bardehle: Die Ergebnisse der Diplomatischen Konferenz zur Revision des Europäischen Patentübereinkommens, Mitteilungen der deutschen Patentanwälte, 2001, Heft 4, 145-148.; Ralph Nack és Bruno Phélip: Bericht über die Diplomatische Konferenz zur Revision des Europäischen Poatentübereinkommens, München 20.-29. November 2000, GRUR Int. 2001, Heft 4, 322-326.; Ralph Nack és Bruno Phélip: Diplomatic Conference for the Revision of the European Patent Convention, IIC, Vol. 32,2/2001,200-208.; Justin Watts: New Rules for European Patents, Patent World, February 2001,22-23.; Stefan Luginbuehl: Limitation and Revocation in the European Patent Convention - Outlines of the New Procedure, IIC, Vol. 32, 6/2001, 607-625.
[34] Az ESZE egységes szerkezetbe foglalt, felülvizsgált szövegét az Igazgatótanács 2001. június 28-án hozott, CA/D 18/01 számú határozata állapította meg. Ld. még: Ingo Kober: The future of the European patent system after the accession of the new Contracting States, Conference on the occasion of Hungary's accession to the EPC, Budapest, 30th January 2003,7-10.; Hajdú Tamásné: A felülvizsgált Európai Szabadalmi Egyezmény egyes rendelkezései a feltételezhető jogalkotói szándék tükrében, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. április, 5-18.; Palágyi Tivadar: Az Európai Szabadalmi Egyezmény felülvizsgálata a 2000 novemberében Münchenben megtartott diplomáciai konferencián, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. február, 30-33.; a türelmi idő ügyében ld.: Jan E. M. Galama: Expert Opinion on the Case For and Against the Introduction of a Grace Period in European Patent Law; Joseph Strauss: Expert Opinion on the Introduction of a Grace Period in the European Patent Law, mindkettő in: CA/41/00, Munich, 26. 05. 2000; J. Strauss: The Importance of the Patent for Universities: A Special Aspect, the Grace Period, in: Conference of Liege, i.m. (32), 289-296.; a szabadalmi ügyvivők EU-beli helyzetét illetően ld.: Representation before patent offices by patent agents within the internal market, European Commission, June, 2000
[35] First Action Plan for Innovation in Europe, COM (96) 589 final, 20. 11. 96.
[36] Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM (97) 314 final, 24. 6. 97.
[37] Promoting innovation through patents - The follow-up to the Green Paper on the Community patent and the patent system in Europe, COM (1999) 42 final, 5. 2. 99.
[38] Proposal for a Council Regulation on the Community patent, COM (2000) 412 final, 1. 8. 2000.; F. Bolkenstein: The Community patent: Objectives of the European Commission and the current situation, 256-258.; Ph. Busquin: The Community patent, an instrument serving European research, 259-263.; P. Theunis: Importance of the Community patent for users, 296-300., mindhárom in: Conference of Liège, i.m. (32); Simon J. Smith: Back from the Dead; The Community Patent, Patent World, November 2000,9-10.; Heinz Goddar: Status of Revision of the European Patent Convention (EPC) and the draft EU Community Patent, Patent World, April 2001, 16-18.; Alan Johnson: The Community Patent; In sight or still over the horizon?, Patent World, February 2002, 19-20.
[39] A Community policy i.m. (14); M. Desantes: The Role of the European Patent Office in the framework of the Community patent, in: Conference of Liège, i.m. (32), 286-288.
[40] A legutolsó kompromisszum-kísérleteket illetően ld.: Community patent - Common political approach, Council of the European Union, 8782/02, 2000/0177 (CNS), Brussels, 16 May 2002, valamint: Community patent - Common political approach, Council of the European Union, 6727/03, PI 16, 2000/0177 CNS, Brussels, 24 February 2003
[41] Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the patentability of computer-implemented inventions, COM (2002) 92 final, 20. 02. 2002.
[42] Vida, Kowal-Wolk és Hegyi: Ungarisches Patentrecht, München, 2001; Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság követelményei és azok vizsgálata az 1995. évi XXXIII. törvény szerint, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. június, 12-21.; Kürtös József: A szabadalom megadására irányuló eljárásnak az új törvénnyel várható változásai, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. augusztus, 8-15.; Farkas József: A gazdálkodó szervezetek és az új szabadalmi törvény, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. december, 1-5. ;Jakabné Molnár Judit: Az új szabadalmi törvény szerinti eljárás sajátosságai az európai szabadalmi eljárás tükrében, Iparjogvédelmi Szemle, 1995. december, 10-23.; Gödölle István: A magyar szabadalmi jog reformja, Jogtudományi Közlöny, 1996. január, 21-27.; Ficsor Mihály: Az új szabadalmi törvényről, Iparjogvédelmi Szemle, 1996. február, 1-11.
[43] Bendzsel Miklós: A hazai tudásipar iparjogvédelmi támogatása - A Magyar Szabadalmi Hivatal az ezredfordulón; Iparjogvédelmi Szemle, 1997. október, 1-8.; Ficsor Mihály: Az iparjogvédelmi jogharmonizáció módszertanáról, Jogtudományi Közlöny, 1995. június, 213-220.
[44] 57.2 - YB/VM, European Patent Organisation, Administrative Council, The Chairman, Munich, 19 October 2000
[45] Bendzsel, i.m. (43); Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. (Ihász Anita, Krassó Adrienn, Papp Sándor, Zsarnay Judit és Dezsériné Major Mária): Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás gazdasági hatásai, különös tekintettel a K+F-re és a kis-közepes vállalatokra, Budapest, 2002. február; Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri Ádám): Az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozás várható hatása a szabadalmi ügyvivői szakmára, Budapest, 2002. január, kézirat; Accession to EPC - Check List, DS/dk-access, 18. 02. 00, European Patent Office; a finn tapasztalatokról ld.: Christoffer Sundman: The Impact of Finland's Ratification of the EPC on the Private Profession - A Practitionier's view; The Protection of Industrial Property Rights in Hungary in the Future, Lillafüred, 5-7 May 1999, kézirat
[46] Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelem és csúcstechnika, Iparjogvédelmi Tanulmányok, Budapest, 1995., 79.
[47] Ficsor, i.m. (42), 1-2.
[48] Ld. az egyes iparjogvédelmi oltalmak megszerzésének és fenntartásának a magyar találmányok külföldi bejelentése célelőirányzatból történő támogatásáról szóló 9/2003. (II. 28.) GKM rendeletet.
[49] Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft., i.m. (45), 16-37.
[50] A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat; a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület keretében működő munkabizottság jelentése, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. október, 1-7.; Balogh Tamás: A magyar kutatás-fejlesztés helyzete az Európai Kutatási Térséggel kapcsolatban kidolgozott, összehasonlító mutatók tükrében, Védjegyvilág, 2001. (XI. évf.) 2. szám, 1-18.; Greiner István: A magyar ipar és az Európai Szabadalmi Egyezmény, Konferencia Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása alkalmából, Budapest, 2003. január 30., 1-3.
[51] WO/GA/26/5
[52] WO/PBC/4/2
[53] Ld. még ehhez a témához: Strategic review of the European patent system, CA/9/01, Munich, 20. 02. 2001; Improving synergies within the European patent system, CA/147/02, Munich, 08. 10. 2002.
[54] Common political approach, i.m. (40)
[55] Strategic review..., i.m. (53)
[56] Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri), i.m. (45), 1-4.; Szentpéteri Ádám: A magyar szabadalmi ügyvivők az európai szabadalmi rendszerben, Konferencia Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása alkalmából, Budapest, 2003. január 30., 1-8.
[57] Szabadalmi Ügyvivői Kamara (Szentpéteri), i.m. (45), 1-4.
[58] Vörös Imre: A szabadalom fordításának nyelve - alkotmányossági kérdések, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. december, 37-52.; Gödölle István: Kiegészítő észrevételek Vörös Imre tanulmányához, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. december, 53-54.; Mándi Attila: Kiegészítő észrevételek Vörös Imre tanulmányához, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002. február, 50-52.
[59] Ld. még: a Magyar Szellemi Tulaj donvédelmi Tanács állásfoglalását az európai szabadalmi dokumentumok fordításainak megkövetelésével kapcsolatos alkotmányossági szempontokról, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001. december, 36.
[60] Bendzsel Miklós: A magyar szabadalmi rendszer jövője az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozást követően, Konferencia Magyarországnak az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozása alkalmából, Budapest, 2003. január 30., 5-6.
[61] Ld. a 2002. évi L. törvényt az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) kihirdetéséről.
[62] Ld. a 22/2002. (XII. 13.) IM rendeletet az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) Végrehajtási Szabályzatának kihirdetéséről és a 45/2002. (XII. 28.) GKM rendeletet az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-i Müncheni Egyezmény (Európai Szabadalmi Egyezmény) Díjszabályzatának kihirdetéséről.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese (Budapest).
Visszaugrás
