A magyar biztosítási piacon ma a legnagyobb tarkaság uralkodik a különböző biztosítók különböző termékei között. Ez a sokszínűség azonban nem sérti a biztosításról szóló jogi kereteket, így különösen nem a Polgári Törvénykönyv vonatkozó - igen szigorú -előírásait, csak a biztosítók kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyeket a közjogi, adójogi és a Ptk. hatálybalépését követő versenyjogi keretek engednek. Mint tudjuk, a biztosítók versenye 1986-ban kezdődött, amikor az Állami Biztosítóból két biztosítót, a Hungária Biztosítót és az új Állami Biztosítót létrehozta a kormány.
A biztosítási piacon belül - ide csak az üzleti biztosításokat értve - kialakult tehát a verseny, amely a két biztosító létrehozásával kezdődött, de eljutott a termékek és szolgáltatások versenyéig a ma már húsznál több biztosító társaság, illetve egyesület között. A "harc" törvénysértő vagy legalábbis a törvényesség határán mozgó megoldásaival most nem foglalkoznék, mivel a módozatok különbözősége elegendő témát adhat.
Megindult a jó értelemben vett díj verseny, vagyis a biztosítók saját költségeik csökkentésével és a biztosítási variációk egymáshoz kapcsolásával, valamint a csoportos biztosításokból nyerhető költségcsökkentéssel lényegesen különböző díjakkal és szolgáltatási összegekkel tudnak dolgozni, az azonos halandósági táblák és azonos matematikai számítások ellenére. Jelentős költségcsökkenést hoz az új üzleti módszerek bevezetése, amellyel a szerződéseket terhelő biztosításközvetítőknek járó szerzési jutalékokat lehet megtakarítani. Bevezetésre kerültek a levélben és újabban interneten kiküldött szerződéses felhívások, amelyekre legfeljebb postaköltség rakódik.
A díj verseny természetesen nem lehet korlátlan, hiszen a biztosítottak érdekeit az sértené legjobban, ha egy-egy biztosító az aluldíjazott szerződései miatt fizetésképtelenné válna. Nem véletlen tehát, hogy a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) 62. §-ában a következő előírás került: az életbiztosítási módozat díjkalkulációjában és a járadékbiztosításokban alkalmazható technikai kamatláb maximális mértékét a Felügyelet (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, korábban: Állami Biztosításfelügyelet; továbbiakban: Felügyelet) javaslatára - a biztosítók érdekképviseleti szerveinek véleményét kikérve - a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg. A biztosítók számára így kizárttá válik, hogy "túlvállalják" magukat, vagyis garantáljanak a biztosítási összeg kiígérésénél egy olyan magas kamatot, amelyet az élet- és befektetési viszonyok változása mellett hosszabb távon teljesíteni nem tudnak. Amennyiben ugyanis a technikai kamatláb legmagasabb engedélyezett értékénél magasabb kamattal számítja ki egy biztosító társaság a befektetési eredményekkel növelt életbiztosítási összeget, úgy ezzel ugyan versenyelőnyhöz juthat, azonban adott esetben fizetésképtelenné is válhat. További megkötést jelent a Bit. előbb idézett szakaszának további rendelkezése: (2) "Az életbiztosítási ág matematikai tartalékai befektetési többlethozamának legalább 80%-át, a biztosítottaknak vissza kell juttatni. A visszajuttatás mértéke nem lehet alacsonyabb a biztosítási szerződésben foglaltaknál. (3) A többlethozam visszajuttatásának konkrét módjáról köteles a Felügyelet részére az éves beszámoló megküldésével egyidejűleg tájékoztatást adni."
Az előbbiekből következik az is, hogy a szolgáltatások tekintetében úgy alakulhat ki verseny, ha a többlethozam visszajuttatása az itt hivatkozott 80%-os mértéknél magasabb. A biztosítók ebben a versenyben már ténylegesen részt is vesznek, hiszen szinte valamennyi biztosító magasabb hozamkiígéréssel akvirálnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy néha kissé félrevezető a magasabb hozamkijuttatás, ugyanis a hozam számításánál értelemszerűen le kell vonni a biztosítók költségeit és ezeknek a költséglevonásoknak a különböző számítási móddal való figyelembevétele sok esetben nem teljesen egyértelműen igazítja el a szerződőt, hogy vajon a kiígért 90-95%-os, sőt nem egy esetben 100%-os hozam ténylegesen az általa befizetett díj hány százalékos hozammal való növelésének felel meg.
A biztosítók versenyét szabályozza - éppen az ellehetetlenülés elkerülése érdekében az engedélyhez ugyan már nem kötött, de azért a Felügyeletnek benyújtandó életbiztosítási díjszámítási követelmények előírása. Ennek megfelelően minden életbiztosítási termék árusításának megkezdése előtt a Felügyelet rendelkezésére kell bocsátani a biztosítás szerződési feltételein túl a következőket:
- a díj kialakításánál elfogadott kár- és kockázateloszlásokat,
- a díjkalkulációs elv leírását,
- a díjszámítás elemeinek és tervezett paramétereinek megadását, beleértve a díjtáblázatokat is,
- az esetleges értékkövetés módszerét,
- ponthoz tartozó díjkalkulációnak tartalmaznia kell a kalkuláció utólagos ellenőrzését szolgáló adatgyűjtésbe vont adatok körét is,
- kiegészítő adatoknak három évre előre becsülve -évenkénti bontásban - a következőket kell tartalmazniuk:
- a tervezett állomány darabszámot, az állománydíjat,
- a módozat tervezett költségfelhasználását,
- a várható díjbevételt,
- a várható kárkifizetéseket.
Hogy a biztosítók egymástól lényegesen nem térnek el a halandósági és betegségi táblázatok, a statisztikák alkalmazásában, összeállításában, valamint a közös statisztikai adatokon alapuló lényeges következtetések levonásában, arra érdekes módon utal az 50/1997. (III. 19.) Korm. rendelet, amely a biztosítási megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól történő mentesítéséről szól. Ez a mentesítés a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 96. §-ában foglalt felhatalmazás alapján született. A mentesítés lényege elsősorban az, hogy a biztosítási díj kiszámítását illetően a biztosítók közötti megállapodások nem ütköznek a kartelltilalomba, sőt éppen a biztosítottak anyagi biztonságának védelme érdekében ezekre a megállapodásokra szükség is van. A rendelet a következőket tartalmazza ebben a kérdésben. A mentesülés érvényes a következőkben: "2. § (1) bekezdés: Mentesül az a megállapodás, amelyben a felek együttműködnek a - közös statisztikai adatokon alapuló - biztosítási díj kiszámításában, ha a megállapodás per tárgya."
Versenylehetőség az is, hogy a biztosító mit ígér a szolgáltatások nyújtását illetően, például milyen gyorsasággal -esetleg milyen kamattal - ígéri meg a szolgáltatás kifizetését, mennyi bizonylatot kér, illetve követel meg, egyértelmű-e a szerződésében, hogy milyen okiratra lesz szükség a szolgáltatásnál a jogosultság igazolásához, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a kifizetés módját illetően.
Ugyancsak verseny lehet abban a kérdésben, hogy mennyire egyszerűsíti le a biztosító a szerződés megkötését. Milyen kérdésekre gondolhatunk itt? Egy-egy biztosító különböző összeghatároktól függően választja meg az orvosi vizsgálat előírásának kötelezettségét. Vonzóbb lehet bizonyos szempontból az a biztosítás, ahol mindenféle orvosi vizsgálat nélkül egy egyszerű egészségi nyilatkozat aláírásával, sőt esetleg anélkül is meg lehet kötni egy nagy összegű biztosítást, míg ezzel szemben más biztosított előtt éppen az lehet a vonzó, hogy szakszerű orvosi kivizsgálásban részesül, kap egy plusz szolgáltatást a biztosítótól a szerződés megkötésekor. A biztosítók ezeket az orvosi vizsgálatokat rendszerint ingyen vállalják, és erre akkor sem kérik el a költséget, ha a biztosítási szerződés egyébként nem jött létre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
