Tanulmányomnak a folyóirat 2011. júniusi számában megjelent első részében a gyermek meghallgatásával kapcsolatos jogszabályi háttér bemutatását követően a bírósági gyakorlatban előforduló eseteket vázoltam. A második rész a gyámhivatali eljárásokban tapasztaltakat és a jövőbeli esetleges változtatások lehetőségét tárgyalja.
A gyámhivatal előtt folyó eljárásokkal kapcsolatos anyaggyűjtést Dunaújváros Megyei Jogú Város Gyámhivatalánál végeztem, olyan tipikus ügyek alapján, amelyekben rendszerint sor kerül a gyermek meghallgatására.[1] Ezek az ügyek a kiskorú gyermek vagyonával, átmeneti nevelésbe vételével, családba fogadásával, illetve a szülő, valamint a nagyszülő és a gyermek közötti kapcsolattartással összefüggő eljárások voltak.
Az olyan további ügyek, amelyek szülői ház elhagyásával vagy az életpálya kijelölésével kapcsolatosak, a gyámhivatal dolgozóinak elmondása szerint a gyakorlatban igen ritkán fordulnak elő.
A kiskorú vagyonát érintő[2] gyámhivatali ügyek közül több esetben maga a nevelőszülőnél élő gyermek fordult - önállóan vagy a nevelőszülővel együtt - a hatósághoz a gyámhivatali fenntartásos bankszámláról kisebb összegű kivét engedélyezése végett, például a nyári táborozással kapcsolatos költségek fedezése, ruha-, illetve cipővásárlás vagy karácsonyi ajándék vásárlása céljából.[3] A gyermekek között volt tizennégy év alatti is.
Ilyenkor a gyámhivatal rendszerint elegendőnek tartja az írásbeli kérelmet, illetve a kiadásokkal kapcsolatos, valamiféle írásbeli igazolást, és a gyermeket személyesen nem hallgatja meg.
A nagyobb volumenű, általában a kiskorú által örökölt ingatlannal, vagy jelentősebb pénzösszeggel kapcsolatos ügyekben azonban az általam áttekintett ügyek közül a gyámhivatal mindegyikben meghallgatta a kiskorú gyermekeket, akik a meghallgatás időpontjában valamennyien betöltötték a tizennegyedik évüket.
Tipikus esetben a kérelmet a törvényes képviselő terjesztette elő abból a célból, hogy az ingatlant, annak felújítására felvett kölcsön miatt megterhelje, vagy egyéb módon hasznosítsa.[4] Úgyszintén előfordult a kiskorú gyermek meghallgatása annak érdekében, hogy részben a tulajdonát képező ingatlan eladásából befolyó pénzből az általa is lakott lakással kapcsolatban felhalmozódott közüzemi tartozásokat rendezzék.[5] Ilyen esetekben a gyámhivatal a kiskorú részére rendszerint ügygondnokot rendel ki.
A meghallgatásokról készült jegyzőkönyvek meglehetősen szűkszavúak és a nyilatkozat formális jellegére utalnak. Az 5761/2010 számú ügyben például több ízben került sor a tizennegyedik évét betöltött gyermek meghallgatására. A kiskorú gyermek 200 000 forintnak a gyámhatósági fenntartásos betétből való kivételének engedélyezése iránti kérelem kapcsán, miután az apa elmondta, hogy a pénzt közüzemi tartozás rendezésére, osztálypénz befizetésére, illetve egyéb kiadásokra kívánják fordítani, így nyilatkozott: "Én is kérem a gyámhivatalt, hogy engedélyezze a pénz felvételét." Amikor a gyámhatóság az ugyanezen kiskorú tulajdonát képező bérleti szerződésről kérdezett, a kiskorú gyermek elmondta, hogy tudott a szerződésről és azt alá is írta, mert a szerződést készítő ügyvéd mondta, hogy írja azt alá. Azzal kapcsolatban, hogy a bérbeadásból befolyt pénzt miért az apa által működtetett cégbe fektették, elmondta továbbá, hogy a család a cég bevételeiből élt, így az ő javát is szolgálta, hogy a pénzt beforgatták a cégbe. Utóbb ugyanezen ingatlan eladásával kapcsolatban pedig azt mondta el, tisztában van vele, hogy az ingatlan értékesítésével károsodás éri, de azért, hogy ne nőjenek rajta a terhek és ne kelljen pereskedni, hozzájárul az eladáshoz. Hozzátette, hogy tudomása szerint a perköltség is magas lenne és a per biztosan áthúzódna a nagykorúsága idejére. Bár a gyermek a meghallgatásokkor tizenhét éves volt, a jegyzőkönyvi megfogalmazás arra enged következtetni, hogy valójában nem saját, hanem törvényes képviselőjének véleményét tükrözi a nyilatkozat.
A következő ügycsoport az átmeneti nevelésbe vétellel kapcsolatos eljárás,[6] amelyre a gyermek fejlődését veszélyeztető körülmények adnak okot.
Bár azt gondolhatnánk, hogy az ilyen krízishelyzetekben a kiskorú gyermek véleményének nem sok szerepe van, mégis - különösen az átmeneti nevelésbe vétel megszüntetése iránti kérelemnél - akadt rá példa, hogy gyámhatóság a határozat meghozatala során a kiskorú véleményét meghallgatta, sőt figyelembe vette. Az 1448/2009 számú ügyben a tizenhat éves kiskorú gyermek a meghallgatás során úgy nyilatkozott, hogy nagyszülőjénél szeretne a továbbiakban élni, s a gyámhatóság ennek megfelelően döntött.
Más esetekben viszont[7] úgy tűnik, a meghallgatást szükségtelennek ítélte a gyámhatóság. Ennek nyilvánvaló oka - az iratokból kitűnően - a szülők nevelésre való alkalmatlansága volt.
A családba fogadással kapcsolatos eljárásokban,[8] valamennyi, általam áttekintett ügy[9] a tizennegyedik életévét betöltött kiskorút érintett. A gyámhivatal mind a családba fogadás elrendelése, mind annak felülvizsgálata iránt indult eljárásban meghallgatta a kiskorú gyermekek véleményét - az egyik esetben az ügy az anya, az anyai nagyszülő és a kiskorú gyermek együttes kérelmére indult -, és valamennyi esetben a kiskorú gyermekek kívánságával egyező határozatot hozott.
A vizsgált ügycsoportok közül talán a kapcsolattartási ügyek[10] azok, ahol leginkább jellemző a gyermek meghallgatása, tipikusan közvetlenül a gyámhivatali ügyintéző által, de előfordul olyan is - főként a problémásabb esetekben -, hogy a gyámhivatal pszichológus szakértő segítségét veszi igénybe. Ezek az eljárások jellemzően a bíróság vagy a gyámhatóság által szabályozott kapcsolattartás végrehajtása céljából indultak,[11] de akadt példa a nagyszülői kapcsolattartás szabályozására[12] vagy a korábban megállapított kapcsolattartás újraszabályozására[13] is. A gyermek meghallgatása ezekben az ügyekben részletesebb, s kevésbé tűnik formálisnak, mint például a vagyoni ügyekkel kapcsolatos eljárásokban.
A kapcsolattartás kérdésében született határozatok végrehajtása iránt indult ügyek legtöbbször igen elmérgesedett viszonyokat tükröznek. Ekkorra már - általában a gyermeket gondozó - szülő rendszerint oly mértékben befolyást gyakorolt a kiskorú gyermekre, hogy őt a gyámhivatali ügyintéző által kilátásba helyezett szankciók sem tántorítják el álláspontjától. A 33808/2010 számú ügyben a tizennégy éves gyermek így nyilatkozott az apával való nyári kapcsolattartás végrehajtása iránt indult ügyben: "Egyébként én már annyiszor elmondtam, hogy nem megyek vele, lehet pénzbírság vagy bármi, nem értem, miért nem értik meg."
Szintén befolyásolásra utal annak a nyolcéves gyermeknek a válasza, melyet a gyámhivatali ügyintéző azon kérdésére adott a 9123/2010 számú ügyben, hogy miért nem akar az apjához menni a kapcsolattartásra: "Azért, mert az apa sem karácsonyra, sem pedig szülinapomra nem adott ajándékot. Meg azért, mert az apa azt hazudta, hogy visszaadta a cuccaimat, de nem adta vissza akkor, csak később. Most már el fogok menni apához azért, hogy anyának ne legyen ebből baja. Félek, hogy apa ezt elolvassa, akkor bajom lesz belőle."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
