Aerem corrumpere non licet1
"...a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon része, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából, e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását..."
(A Környezetvédelemről szóló 1995. évi LIII. törvény Preambuluma).
A környezetvédelem, illetve a környezet-egészségügy problematikájának gyökerei egész az ipari forradalom kezdetéig nyúlnak vissza, ugyanis ekkor indult meg az a folyamat, amelynek során a technika, különösen napjainkban rohamosan fejlődik. Az ipari termelés gyors ütemű fejlődésének káros egészségügyi következményei voltak, az új termékek előállítása és felhasználása folytán megnőtt a gazdaság energiaszükséglete, amit csak a természeti erőforrások (különösen a meg nem újuló erőforrások, mint a szén, kőolaj, földgáz) fokozott felhasználásával lehetett kielégíteni. Az ún. alternatív erőforrások (mint a szél, vagy a napenergia stb.) használata csak napjainkban kezd elterjedni, és sajnos nem a kívánt mértékben. A felgyorsult technikai fejlődés kísérőjének tekinthetők olyan jelenségek is, mint az ózonpajzs elvékonyodása, a savasodás, a légszennyezettség, az üvegházhatás, hogy csak a legismertebbeket említsem.2
A gazdasági tényezők mellett azonban a termelési struktúra és a piac megváltozásának komoly társadalmi hatásai is vannak. Elég, ha csak a fogyasztói szokásokra gondolunk: szinte minden árut tetszetős, azonban ritkán környezetbarát csomagolásban kínálnak; a tartós élelmiszerek széles körű elterjedése táplálkozási és vásárlási szokásainkat is nagyban befolyásolja; és valljuk be: azzal, hogy mindig mindent lehet kapni, s a lakások tárolókapacitása szűkös, kevésbé vagyunk rászorítva az ésszerű gazdálkodásra, s így sok megvásárolt termék vész kárba.
Mára elértük azt a szintet, hogy a környezet túlzott, s sokszor ésszerűtlen használatának hatásait az ember már saját bőrén is megtapasztalja, elég példaként a különböző légúti, illetve allergiás megbetegedések elterjedésére gondolni. Fontos lenne ezért tudatosítani, hogy a környezeti ártalmak az egyes egyénekre, emellett az egész társadalomra is káros hatással vannak. Ha ez a felismerés megtörtént, akkor könnyebb lesz elérni azt, hogy az állampolgárok ténylegesen tegyenek a környezetért, hajlandók legyenek áldozatokat is hozni érte, s a problémát ne valami távoli, elvont kérdésként kezeljék. Egyfajta kollektív szociális tudatra lenne szükség, hisz a környezet védelme nem egyéni érdek, hanem fontos közügy.3
Ahhoz, hogy a környezetvédelem, az emberi környezet és az egészségügy fogalmai közötti kapcsolatot megvizsgáljuk, kiindulópontként szükséges a személyiségvédelem és a környezetvédelem közti összefüggések rövid analízise. A környezet-egészségügy vizsgálata során az ártalmak vagy közvetlen4, vagy közvetett5 módon jelentkeznek az embernél is, s ezek a legtöbb esetben egészségünket, testi épségünket, vagy akár életünket is veszélyeztetik; azaz sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) meghatározott személyiséghez fűződő jogainkat. Ezt az összefüggést tekintem ugyanis a kutatásaim bázisának, ez ad alapot arra, hogy a környezetvédelem és az emberi élet és egészség viszonyát ilyen szoros összefüggésben tárgyalhassuk, s törekedjünk egy egységes szabályozási rendszer kialakítására a személyiségvédelem és környezetvédelem körében.6
Személyiség alatt a Ptk. a jogalanyiságot, a jogképességet érti. A Ptk., illetve a Magyar Köztársaság Alkotmánya7 (a továbbiakban: Alkotmány) szerint a személyiséget elismerő jogképesség a magyar jogban általános, egyenlő és feltétlen. A személyiségi jogok alapvetően az ember szubjektumából, egyéniségéből indulnak ki, általánosságban elmondható, hogy a jog az ember testi és szellemi működését, szabadságát, egységét védi. A Ptk.-ban szabályozott személyiségi jogok összhangban vannak az Alkotmány XII. fejezetével. Az alapvető jogok és kötelezettségek közt szerepel az élet, az emberi méltóság védelme is8, mely a személyiségvédelem jogi garanciáinak szempontjából kiemelkedő jelentőségű.9
Nehezebb kérdés magának a környezetnek, illetve a környezetvédelemnek a definiálása. Pattantyús H. Endre szavaival élve "A környezet rendkívül bonyolult, ennek következtében meghatározása igen sokféle szempontból és sokféleképpen lehetséges. Komoly nehézséget jelent például az a tény, hogy a környezet önmagában nem létezik, a környezet fogalma viszonylagos, eleve valamihez kapcsolódást tételez fel."10 A téma szakértőinek többsége egyetért abban, hogy emberi környezetről kell beszélnünk, hisz az ember az élők világának legfejlettebb, és az egyetlen olyan képességekkel rendelkező tagja, melyek segítségével nem csak elviseli a természet törvényeit, hanem megismeri azokat, s tudatosan alakítja a természetet.11
Kerényi Ervin meghatározása szerint a környezet "mindazon élő és élettelen tényezők, tehát élőlények és tárgyak, jelenségek és körülmények összessége, amelyek valakiket, vagy valamiket körülvesznek."12 Ezt a definíciót kissé pontosítva emberi környezet alatt azoknak az élő és élettelen, természeti és mesterséges tényezőknek, valamint jelenségeknek rendszert alkotó összességét kell értenünk, amelyek az embert körülveszik, és amelyekkel közvetlenül vagy közvetve állandó és elválaszthatatlan kapcsolatban van.13
Mindezek alapján megkísérelhetjük meghatározni magát az emberi környezetet. Azoknak az élő és élettelen természeti és mesterséges tényezőknek, valamint jelenségeknek rendszert alkotó összessége, amelyek az embert körülveszik, és amelyekkel közvetlenül vagy közvetve állandó és elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Ez a meghatározás mindazokat az elemeket tartalmazza, amelyek az ember léte szempontjából értékek, s ezeket az embernek védelmeznie kell saját léte érdekében. Ha ezeket az értékeket óvjuk, közvetve védjük magát az embert is.14
A környezetet sok esetben éri támadás, azonban egy beavatkozást, bizonyos hátrányt, vagy kárt csak akkor tekinthetünk környezeti ártalomnak, ha a sérelem terjedelme és súlya már eléri azt a mértéket, ahol minőségi változás következik be: egyéni mellett közösségi érdeket is sért; ha adott környezeti tényezőt úgy érint, hogy ezáltal maga a környezet, mint rendszer is érintetté, sértetté válik; s egyben az emberi életfeltételeket, az élet minőségét, vagy az emberi egészséget sérti, veszélyezteti, vagy más módon befolyásolja.15
Láthatjuk, hogy a környezetkárosodás nem egyszerűen egyes dolgok, vagy jelenségek sérelmét jelenti, hanem végső soron az emberek, emberiség életkörülményeit rontja, és egyes környezeti ártalmak hatásai közvetlenül a lakosságot érik (pl. a légszennyezés). Megállapíthatjuk, hogy a környezet, s a környezeti tényezők nem önálló jelenségek, hanem komplex rendszert alkotnak, így az egyes elemek nem csak mint egymagukban szennyezett tényezők károsulhatnak, hanem közvetítőként az ártalmat a környezet egyéb területeihez továbbítják. Tehát, azon komplex környezeti ártalmak problematikája, amelyek az embereket, végső soron pedig az emberi személyiséget érintik, már nem pusztán környezetvédelmi, hanem a környezet-egészségügyi szakkérdésnek minősülnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
