Hogyan érvényesültek Magyarországon a gyerekek jogai 2023-ban? Milyen területeket érintett a jogalkotás, mely ágazatokban javult és hol romlott a helyzet, s egyáltalán, milyen volt gyereknek lenni Magyarországon 2023-ban? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a 2024 májusában immár nyolcadik alkalommal megjelenő Gyermekjogi Jelentés.[1] Jelen írás az anyag legfontosabb megállapításait ismerteti.
Az évek óta változatlan módszertannal készülő kiadvány az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága Magyarország hatodik időszakos jelentésére vonatkozó záró észrevételeinek (Concluding Observation)[2] struktúráját követi és a 2023. év jogszabályi és intézményi változásait, statisztikai és kutatási adatait, vonatkozó publikációit és a gyermekjogokkal kapcsolatos közbeszédet befolyásoló médiamegjelenéseket vizsgálja. A kilencfős szerzői és tízfős szakmai lektori csapat munkáját 2024-ben is kiegészítette 18 éven aluli gyerekeknek egy olyan csapata, akiknek véleményét, meglátásait, a jelentés szövege integráns módon tartalmazza.
Az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló, 2021. június 14-i (EU) 2021/1004 tanácsi ajánlás célkitűzéseinek megvalósítása érdekében 2023-ban a Kormány elfogadta A gyermekek jogainak garanciáit biztosító nemzeti cselekvési terv 2030 elnevezésű dokumentumot. A nemzeti cselekvési terv azt rögzíti, hogy "...kormányzati törekvések eredményeként a tanácsi ajánlásban foglaltaknak Magyarország már zömmel megfelel; az alábbiakban azok a Kormány által már korábban elfogadott programok, intézkedések kerülnek részletesen bemutatásra, amelyek végrehajtása egyben a gyerekek jogainak garanciáit biztosító nemzeti cselekvési terv végrehajtását is szolgálják".[3] Mivel a magyar dokumentum jelentős késéssel született meg, lehetőség van arra, hogy összehasonlítsuk más uniós tagállamok dokumentumaival.[4] Ez alapján szembeötlő, hogy nálunk a múltbeli eredmények bemutatása kapott elsődleges hangsúlyt a jövőbeni célok, a hozzájuk szükséges eszközök és lépések stratégiai jellegű bemutatásával szemben. Ezen túlmenően az is kiemelendő, hogy a cselekvési tervhez kapcsolódó fejlesztésekről nem beszél a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó dokumentum, miközben szakmai vélemények alapján erre szükség lenne.[5]
2023. év elején hatályba lépett az a kormányrendelet,[6] amely megváltoztatta a köznevelési intézményben foglalkoztatott közalkalmazottak és munkavállalók esetében a rendkívüli felmentésre és az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó szabályokat. A pedagógusok a megkezdődött tanévben, szeptember 15-ig kapták kézhez a jogviszonyuk átalakulásáról szóló tájékoztatót, ezt követően pedig két hetük volt arról nyilatkozni, hogy elfogadják-e a jogviszonyváltozást, a 2024-től érvényes bérekről viszont csak decemberben jelent meg a kormányrendelet. Az intézkedést kritika érte többek között azért is, mert korlátozza a pedagógusok sztrájkhoz való jogát.[7] A köznevelési szektort érintő jogszabályi változások közül a 2023. július 4-én elfogadott pedagógusok
- 9/10 -
új életpályájáról szóló ún. státusztörvényt[8] érdemes még kiemelni.
Mind a mai napig viták zajlanak arról, hogy valójában ezek az átalakítások hogyan érintették a pedagógusokat, és hányan döntöttek úgy, hogy felmondanak a munkahelyükön. Közérdekű adatigénylés adatai szerint[9] 2023. január és szeptember között 4314 tanár mondott fel a tankerületi központok által fenntartott iskolákban, mely az 5 százalékukat teszi ki, ugyanakkor a tanévkezdéskor több, mint 5000 új tanár kezdte meg a munkát. Fontos felhívni a figyelmet, hogy ezek az adatok pillanatnyi állapotokat rögzítenek, az idősödő tanárpopuláció és a tanárhiány hosszú távú jelenségnek számít. Az Európai Bizottság 2023. évi jelentése[10] felhívja a figyelmet, hogy a tanárhiány több tagállamban is jelentős. Magyarországon területi vonatkozásban a hátrányos helyzetű területek, oktatási vonatkozásban pedig a matematika és a természettudományos területek, illetve az idegen nyelvek, iskolarendszer szempontjából pedig a szakképzés küzd a legnagyobb hiányokkal. További aggodalomra ad okot, ha megvizsgáljuk az általános iskolában oktató tanárok korfáját. A KSH adatai szerint a 2022/2023-as tanévben főállásban, általános iskolában tanító pedagógusok 65 százaléka 45 éves és idősebb volt. A 25-34 évesek aránya 10 százalékkal, számuk pedig 800 fővel volt kevesebb mint az előző évben.
A státusztörvény számos ponton módosította a nemzeti köznevelésről szóló törvényt is, amely a gyerekek jogait is érintette, és elindult egy társadalmi-szakmai diskurzus arról, hogy a szektorban tapasztalható változások hogyan befolyásolják a gyerekek oktatáshoz, biztonsághoz való jogának érvényesülését, illetve hogy a diákoknak milyen lehetőségeik vannak a véleménynyilvánításra, valamint a részvételre (egyesülési és gyülekezési joguk gyakorlására). Pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de 2023-ban több olyan szervezet is aktívan részt vett tüntetések szervezésében, illetve népszavazási kezdeményezésben, amelyet diákok hoztak létre (például az Egységes Diákfront és az Adom Diákmozgalom). Ezekkel a részvételi aktivitásokkal kapcsolatban több gyermekjogi kérdés is felmerül egyrészt a versengő értékek viszonyában (tanítási időben miként vehetnek részt gyerekek tüntetésen, tiltakozáson), másrészt a biztonság oldaláról (2023-ban két tüntetésen is alkalmaztak könnygázt a tüntető diákokkal szemben, és szabtak ki szabálysértési bírságot 18 éven aluliakkal szemben amiatt, mert a szabályosan meghirdetett tüntetés befejeztével egy másik helyszínen tovább folytatták a tiltakozást), harmadrészt azért, mert mind a mai napig nem érhető el olyan teljes körű, hivatalos de gyereknyelvű tájékoztatás, amely a részvételi jogaik gyakorlásában segítené a diákokat (pl. abban, hogy az arcot eltakaró maszk viselése jogszerű-e).
A köznevelési rendszeren belül a gyermekjogok érvényesülése szempontjából fontos kiemelni a korai iskolaelhagyás problémáját. A KSH adatai alapján[11] az oktatásból kieső diákok száma folyamatosan nő. 2010-ben a korai iskolaelhagyók aránya 10,8 százalék volt, 2021-ben 12,1 százalék, 2022-ben pedig tovább emelkedett 12,4 százalékra. A magyar tendencia ellentétes az EU-s trendekkel, ahol egyre csökken a korai iskolaelhagyók aránya, 2022-ben 9,9 százalék volt. Ezzel Magyarország a harmadik legrosszabb helyen áll az Európai Unió országai között. Ennek kapcsán pedig fontos kiemelni, hogy az iskolai szegregáció továbbra is komoly probléma Magyarországon. A nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes 3/2023. számú állásfoglalásában egy egyedi ügy kapcsán hívta fel a figyelmet az oktatási inklúzió szükségességére, és hangsúlyozta, hogy "a roma gyerekek iskolai szegregációjának problémája évtizedek óta megoldatlan és folyamatosan súlyosbodó visszásság hazánkban, hiába jelezték és jelzik annak káros voltát és veszélyét a szakemberek".
A magyar oktatási rendszer szelektív működése nem csak a szegény és roma gyerekek szegregációjában mutatkozik meg. Egy 2023-ban megjelent elemzés[12] rávilágít arra is, hogy a hatosztályos gimnáziumokba a jó családi helyzetű, jobb képességű gyerekek járnak, melyet az országos kompetenciamérés adatai is megerősítenek. A kompetenciamérés eredményei pedig arra is rávilágítanak, hogy a hatosztályos gimnáziumi programok is jobban működnek, hiszen az ilyen képzésben részt vevő 10. osztályos tanulók átlagosan jobb eredményt érnek el, mint az ugyanabban az iskolában (négyévfolyamos képzésen) tanuló, ugyanabból az általános iskolából jövő, 6. osztályos korában ugyanolyan kompetenciájú, ugyanolyan családi hátterű gyerekek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
