Az eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékát (a cs.-i ingatlan 5/6 tulajdoni illetőségét, az OTP folyószámlán nyilvántartott forintkövetelést, devizaszámlákon nyilvántartott devizaköveteléseket és a hagyatékot képező ingóságokat) ideiglenes hatállyal az örökhagyó szerződéses örökösének adta át, és a törvényes örökösként öröklési igényt érvényesítő leszármazókat a jogkövetkezményekről való tájékoztatás mellett igényük per útján való érvényesítésére hívta fel.
A végzés ellen a törvényes öröklésre jogosult leszármazók fellebbeztek. Arra hivatkoztak, hogy az örökhagyó és a szerződéses örökös az 1985. március 18-án kelt öröklési szerződést 1990. szeptember 25-én módosították. A módosító szerződés alaki hibában szenved, mert azt az örökhagyó nem a két tanú együttes jelenlétében írta alá.
A Ptk. 629. § (1) bekezdése szerinti alaki érvénytelenségre nézve a földhivatal hiánypótlásra való felhívását és a szerződés-módosítás egy olyan példányát csatolták, amelyen a szerződéses örökös és a két tanú aláírása szerepelt, az örökhagyóé nem, és az örökhagyó azt csak a hiánypótlásra való felhívását követően írta alá. Sérelmezték azt is, hogy az öröklési szerződés a lakossági folyószámlára és a devizaszámlákra nem terjedt ki.
A másodfokú bíróság végzésével a közjegyző végzését helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a törvényes örökösök terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, új eljárás elrendelése és új határozat hozatalára utasítás iránt. Álláspontjuk szerint a jogerős végzés jogszabályt sért, és a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával is ellentétes. Az adott öröklési szerződésnek nincsenek meg a törvényben megszabott alaki kellékei, az öröklési szerződésmódosítást az örökhagyó utólag nem két tanú együttes jelenlétében írta alá, és az okiratot a tanúk az örökhagyó aláírását tanúsítva ismételten nem írták alá. A végintézkedés ezért alaki hibában szenved, az alaki hiányosság pedig nem orvosolható oly módon, hogy a végintézkedésre utóbb valaki, akár az örökhagyó ráírja hiányzó adatot vagy nevét.
A Legfelsőbb Bíróság - egyesbíróként eljárva - a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban az alábbiakat fejtette ki:
I. A 2001. évi CV. törvény 20. §-ának (5) bekezdésével módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint: az ítélet mellett az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt a kérdést vizsgálta, hogy a közjegyzőnek az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzése elleni fellebbezést elbíráló jogerős végzés az ügy érdemében hozott jogerős végzésnek minősül-e.
A közjegyző a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 57. §-ának (1) bekezdése szerint végzéssel határoz a hagyatéknak az örökösök részére való átadása tárgyában, amely vagy teljes hatályú (He. 58-59. §) vagy ideiglenes hatályú (He. 60. §).
A He. 89. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a jogszabályban nem rendezett kérdésekben a Pp. XI. fejezetének szabályait megfelelően alkalmazni kell, így a hagyatéki eljárásban meghozott végzésekre is irányadó a Pp. 227. §-a. A közjegyző a saját végzéséhez általában kötve van és azt saját hatáskörében - a Pp. 227. §-ának (2) bekezdése szerinti végzéseken kívül - csak akkor változtathatja meg, ha ezt a He. kifejezetten megengedi [He. 69. § (4) bek., 87. § (3) bek., 76/B. § (4) bek.].
A hagyaték ideiglenes hatállyal való átadása a hagyatéki eljárás érdemében hozott végzésnek minősül, ahhoz a közjegyző kötve van. Ez a kötöttség azt jelenti, hogy eltérő tartalommal a hagyatékátadás teljes hatályúvá válását sem állapíthatja meg, még akkor sem, ha a polgári perben a felek egyezően úgy nyilatkoztak, hogy attól eltérő tartalommal kívánnak a hagyaték sorsáról rendelkezni (PJD X. 531., BH 1985/1/27.).
Az ideiglenes átadásnál figyelembe nem vett igényeit az érdekelt - a He. 60. § (3) bekezdésében foglaltak szerint - nem a hagyatéki eljárásban, hanem az öröklési perben érvényesítheti és a (4) bekezdés értelmében, ha a bíróság határozata az ideiglenes hatályú végzéstől eltér, a közjegyző a bírósági határozattal nem rendezett igények tekintetében hoz teljes hatályú átadó végzést, ha pedig a bíróság minden igényt rendezett, a közjegyző végzésében ezt állapítja meg.
Mindezekből következően a közjegyzőnek az ideiglenes hatályú hagyaték átadására vonatkozó végzése, és ezt fellebbezés során peren kívüli eljárásban elbíráló jogerős végzés, mint az ügy érdemében hozott jogerős végzés rendkívüli jogorvoslattal: felülvizsgálati kérelemmel támadható.
II. A felülvizsgálati kérelemnek azonban az adott esetben nem állnak fenn a törvényi feltételei
A He. 61. §-ának (2) bekezdése értelmében - miként arra a jogerős végzés helyesen hivatkozott - a közjegyző csak azt vizsgálhatja, hogy annak az öröklési szerződésnek, amelyre az örökös az igényét alapítja, a törvényben megszabott alaki kellékei megvannak-e. A szerződésből és annak módosításából mint okiratból az alaki érvényességi kellék kitűnik.
A hagyatéki eljárásban - annak nemperes jellege folytán - bizonyításnak általában nincs helye. A He. kifejezett rendelkezéseket [37. §, 50. § (1) bek., 71. §, 72/C. § (2) bekezdés, 87. § (3) bekezdés] tartalmaz arra az esetre, amikor azt szűk körben lehetővé teszi. Más esetben és más tényre bizonyítás felvételének nincs helye. Így az írásbeliségre vonatkozó érvényességhez megkívánt - a Ptk. 629. § (1) bekezdésében foglalt - feltételeknek a teljesülése sem vizsgálható. Az erre vonatkozó bizonyítékok értékelésére a bíróságnak az öröklési perben van lehetősége, az érdekelt ezzel kapcsolatos igényét csak polgári perben érvényesítheti (Pfv. V. 21. 119/1996.). A jogerős végzés ezzel egyezően foglalt állást.
A felülvizsgálatnak a Pp. 270. §-ában írt jogszabályi feltétele tehát hiányzik, a jogerős végzés jogszabályt nem sért, ezért a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján hivatalból elutasította (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 105/2003. szám).
Az örökhagyó 1986. február 24-én kelt írásbeli magánvégrendeletében általános örököseként volt feleségét nevezte meg, az 1999. január 14-én kelt írásbeli magánvégrendeletében a b.-i és az s.-i ingatlanát az abban lévő ingókkal, valamint a kizárólagos tulajdonaként megjelölt kft.-üzletrészét, továbbá a bt.-t az ingóságokkal és az ingatlanokkal együtt gyermekeire hagyta.
A hagyatéki eljárásban az örökhagyó elvált házastársa a b.-i ingatlanban a hagyatéki leltárba felvett ingóságok egy részére házastársi vagyonközösségi igényt és öröklési igényt is érvényesített. Az örökhagyó gyermekei az igényt nem ismerték el.
A közjegyző az örökhagyó hagyatékát, ennek során az ingóleltár meghatározott tételei alatt felsorolt ingóságokat ½ részben teljes hatállyal, ½ részben pedig ideiglenes hatállyal a végrendelet alapján az örökhagyó kiskorú gyermekeinek adta át, a volt házastársat pedig az el nem ismert igényei perbeli érvényesítésére hívta fel. A végzés indokolásában utalt arra, hogy az örökhagyó gyermekei a volt házastárs tulajdoni igényét az örökhagyó lakásában lévő berendezési tárgyakra nem ismerték el, mert az örökhagyó korábbi házasságát a bíróság felbontotta és a perben kötött egyezség szerint a volt házastárs a b.-i ingatlant ingóságaitól kiürítve hagyta el.
A végzés megváltoztatása iránt az örökhagyó volt házastársa fellebbezett.
A másodfokú bíróság végzésével a hagyatékátadó végzés fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és egyes tételesen felsorolt ingóságokat teljesen, más ingóságok ½ eszmei részét a hagyatékból kihagyta. Az érdekelteket figyelmeztette, hogy ezen ingóságokkal kapcsolatos igényüket a törvény rendes útján érvényesíthetik. Egyebekben a közjegyző végzését azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a b.-i hagyatéki ingatlan ½ részét a volt házastárs ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti joga terheli. A másodfokú bíróság a vitatott ingóságokkal kapcsolatba a döntését a He. 64. § (1) bekezdésére alapította, amely szerint: ha az örökösök között vitás, hogy mely ingók tartoznak a hagyatékhoz, a közjegyző a nem vitás ingóságokat adja át az örökösöknek. Ezért az örökhagyó volt házastársa által megjelölt ingóságokat, illetve azok eszmei hányadát a hagyatékból ki kellett hagyni és az örökösök az igényüket a törvény rendes útján érvényesíthetik.
A jogerős végzés ellen az örökhagyó kiskorú törvényes- és egyben végrendeleti örökösei terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős végzés részbeni hatályon kívül helyezése és a hagyatékátadó végzés ingóságokra vonatkozó részét illetően a közjegyző végzésének helybenhagyása iránt. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős végzés a He. 64. §-ának (1) bekezdését sérti, mert jogerős bírósági ítélettel valószínűsített, hogy az örökhagyó és volt házastársa ingóságaikat megosztották. A hagyatéki leltárba ezért az örökhagyó tulajdonában maradt ingóságok kerültek, de ha a volt a házastárs nem szállította volna el a bontópert követően a tulajdonát képező ingókat, akkor azokat az örökhagyó az eltelt 14 év alatt elbirtokolta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, az alábbi indokok szerint.
A felülvizsgálat tárgyát csak az képezte, hogy a jogerős végzésben megjelölt ingóságok illetve azok eszmei részének a hagyatékból való kihagyása jogszabálysértő-e.
Téves a kiskorú gyermekek érvelése abban, hogy a jogerős végzés a volt házastárs tulajdoni igényét valószínűsítettnek tekintette és az ingókat emiatt hagyta volna ki a hagyatékból.
A 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása tekintetében a közjegyzőnek a tényállást hivatalból kell megállapítani. A tényállás lényeges eleme annak eldöntése, hogy mi a hagyaték tárgya, azaz mi tartozik az örökhagyó hagyatékához. A hagyatéki eljárás nemperes jellegéből következően a közjegyző a feleket nyilatkozattételre, okiratok bemutatására hívhatja fel és a bíróságtól, hatóságoktól okiratokat, iratokat szerezhet be, azonban e körben egyéb bizonyítást nem foganatosíthat. A He. 64. §-ának (1) bekezdése szerint ha vitás az örökösök között, hogy milyen ingóságok tartoznak a hagyatékhoz, a közjegyző a nem vitás ingóságokat az örökösöknek átadja és figyelmezteti őket, hogy a vitás ingóságokra vonatkozó igényüket a törvény rendes útján érvényesíthetik. A He. 64. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a vitás ingóságok esetén követendő eljárásról és az örökösökön kívülálló személy tulajdoni igényének valószínűsítését kívánja meg ahhoz, hogy a vitás ingóság a hagyatékból kihagyható legyen.
Az adott esetben, miként azt a másodfokú bíróság végzése helyesen tartalmazza, a kiskorúak és az elvált házastárs között öröklési jogi vita keletkezett, egyrészt arra nézve, hogy az örökhagyó végrendeletei alapján ki a végrendeleti örökös, továbbá abban a kérdésben, hogy az örökhagyó ingatlanában leltározott ingóságok az örökhagyó kizárólagos tulajdonát vagy korábbi házastársával közös tulajdont képeztek-e, azaz miből áll a hagyaték.
Ilyen körülmények között a helyesen felhívott jogszabály értelmében a vitás ingóságoknak az örökhagyó hagyatékakénti átadásának helye nem volt, mert a vita tárgyában a hagyatéki eljárás keretében döntés nem hozható, mind az öröklési jogi, mind a tulajdoni vitában tehát polgári perben a bíróság dönthet és e per keretében vizsgálható, hogy az örökhagyó házastársi közös vagyon megosztása jogcímén vagy elbirtoklás útján az ingóságok tulajdonosa volt-e, vagy azok tulajdonjoga egészben vagy részben volt házastársát illeti meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 22. 015/2001. szám).
T. L. örökhagyónak ifjabb T. L. a fia volt, az alperes pedig az élettársa. Az örökhagyó halála utáni hagyatéki eljárásban az örökhagyó hagyatékaként egy b.-i ingatlan, egy r.-i ingatlan, továbbá egy személygépkocsi szerepelt, valamint az örökhagyó 1986. november 9-én kelt írásbeli magánvégrendeletének fénymásolata állt rendelkezésre. E végrendeletben az örökhagyó minden vagyonát az alperesre hagyta, fiát ifjabb T. L.-t "kizárta az öröklésből". A végrendeleti és a törvényes örökös között a végrendelet érvényességét illetően öröklési vita nem volt, és a hagyatéki eljárásban osztályos egyezséget kötöttek. Ennek alapján a b.-i ingatlan ifjabb T. L. tulajdonába került, a többi hagyatéki vagyont az alperes örökölte.
Ifjabb T. L. elhunyt, törvényes örököse a felperes. A felperes T. L. örökhagyó - időközben előkerült - 1992. május 18-án kelt ügyvéd által készített végrendelete alapján az 1986. november 9-én kelt végrendelet hatálytalanságának megállapítását és a r.-i ingatlanra tulajdonjoga megállapítását kérte. Utóbb kelt végrendeletében ugyanis az örökhagyó a r.-i ingatlan tulajdonjogát fiára hagyta az alperes haszonélvezeti jogával terhelten.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy néhai T. L. örökhagyó 1986. november 9-én kelt végrendelete hatálytalan. Ennek folytán a r.-i ingatlan az 1992. május 18-án kelt írásbeli végrendelet alapján végrendeleti öröklés jogcímén ifjabb T. L.-t illette meg, aki után az ingatlan tulajdonjogát a felperes törvényes öröklés jogcímén megszerezte. A bíróság döntését a Ptk. 650. §-ának (1) bekezdésére alapította, megállapítva, hogy az örökhagyó korábbi végrendeletét visszavonta és a r.-i ingatlan örökösévé fiát jelölte, aki végrendeleti öröklés jogcímén szerzett azon tulajdonjogot, így ennek az ingatlannak a tulajdonjoga törvényes örökösét, a felperest illeti meg. Álláspontja szerint ifj. T. L. a későbbi végrendelet ismeretében az osztályos egyezséget nyilvánvalóan nem kötötte volna meg, az alperest a végrendelet alapján "megillető haszonélvező jogot pedig nem érintette".
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a jogvita eldöntésénél abból kell kiindulni, hogy T. L. hagyatékából való részesedés tárgyában az örökhagyó törvényes és végrendeleti örököse osztályos egyezséget kötöttek. Ez a PK 118. sz. állásfoglalás értelmében az örököstársak olyan megállapodása, amelyben a törvény vagy végrendelet alapján az örökhagyó halálakor rájuk szállt hagyaték megosztása tárgyában a hagyaték megnyíltának időpontjára visszaható hatállyal rendelkeznek a hagyatékból való részesedést illetően. Erre tekintettel az osztályos egyezség a szerződő feleket és jogutódaikat egyaránt köti. Ezért az időközben előkerült újabb végrendelet az osztályos egyezség érvényességét és az annak alapján szerzett jogokat "automatikusan" nem érinti. Csak arra adhatna alapot, hogy az adott örökös, ha annak tartalma ismeretében az egyezséget nem, vagy eltérő tartalommal kötötte volna meg, nyilatkozatát a szerződésekre vonatkozó szabályok szerint megtámadja. Az adott esetben azonban sem ifjabb T. L., sem a felperes a megtámadás jogával nem élt, ezért ténybeli alap hiányában indokolatlan annak megállapítása is, hogy az újabb végrendelet ismeretében a felek között az osztályos egyezség nem jött volna létre.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 650. § (2) bekezdését sérti, és téves a PK 118. sz. állásfoglalással kapcsolatos indokolás is, mert annak feltétele egy "érvényes végrendelet", ami az adott esetben nem állt rendelkezésre, továbbá sérelmezte annak ítéleti mellőzését, hogy az újabb végrendelet ismeretében az osztályos egyezség nem jött volna létre.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, az alábbi indokok alapján.
A felperes keresetében az örökhagyó 1986. november 9-én végrendelete hatálytalanságának megállapítását kérte, és az 1992. május 18-án kelt végrendeletből származó öröklési igényt érvényesített, keresete azonban nem terjedt ki a közjegyzői eljárásban megkötött osztályos egyezség érvénytelenségének megállapítására. Ezt felülvizsgálati kérelmében sem állította, sőt, maga adta elő, hogy jogelődjének nem állt módjában azt megtámadni. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott a PK 118. sz. állásfoglalásban foglaltakra ezzel kapcsolatban. Az indokolás azonban kiegészítendő azzal, hogy az osztályos egyezség, amely az örökösök között és kizárólag a hagyatéki vagyon tárgyára nézve, a hagyatékban való részesedés mellett, de arányára tekintet nélkül jön létre, nem minősül élők között létrejött szerződésnek (CDT hagyatéki eljárás 173. sz. jogeset - P. törv. II. 20. 496/1990.). Az annak alapját képező az örökösöknek a hagyaték átadására vonatkozóan tett anyagi jogi nyilatkozatai szerződési ajánlat jellegűek (PK 261. sz. állásfoglalás), amiből következően az érdekelt vagy jogutóda nyilatkozatát az általános ügyleti megtámadási alapokon támadhatja meg. Eredményes megtámadás hiányában - miként arra a jogerős ítélet helyesen hivatkozott - az osztályos egyezség a feleket köti, az alperes ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonjoga törlését csak az érvénytelenség megállapításával lehetett volna elérni és az ekképp helyreállított eredeti állapot eredményezhette volna a Ptk. 650. § (2) bekezdése alkalmazásával a felperes jogszerzésének megállapítását. A fentiekből következően a per tárgyát nem képezte annak vizsgálata, hogy a hagyatékban való részesedésre vonatkozó nyilatkozata megtételében a felperes téves feltevésben volt-e, illetve a későbbi végrendelet ismeretében milyen nyilatkozatot tett volna. Ezért nem tévedett a másodfokú bíróság abban, hogy az elsőfokú ítélet ezzel kapcsolatos ténymegállapítását mellőzte.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet sem anyagi, sem eljárási jogszabályt nem sértett, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 925/2001. szám). ■
Visszaugrás
