A tanulmányban megvizsgálom Dánia, Írország, Lengyelország, Litvánia, Svédország és Oroszország kábítószerrel összefüggő problémáit, a fogyasztási szokásokat, valamint a fogyasztás elterjedtségét. Felvázolom a kábítószer-bűncselekményekre vonatkozó jogi hátteret, és ismertetem a drogpolitikai irányvonalakat. Foglalkozom a kábítószerfüggők és a kábítószerfüggő elítéltek jogi helyzetével és a kezelési lehetőségeikkel is.
Svédországban a hagyományok szerint szigorú a drogpolitika, minden szinten találunk korlátozást, a fogyasztástól, a termelésen át a szállításig. A lengyel társadalomban a drogozás egyáltalán nem elfogadott, ellentétben az alkohollal, amit széles körben és nagy számban fogyaszt a lakosság. Mára a kábítószerek megjelenése súlyos szociális problémát gerjesztett, nagymértékben megugrott a függők száma. Dániában is igyekeznek a kábítószerek legalizálását visszaszorítani, bár sokan úgy vélik, hogy a drogok a szórakozáshoz szükséges szerekké váltak. Dániában és Írországban a kannabisz a legnépszerűbb kábítószer.
Kitekintést teszek Oroszországra is, ahol megfigyelhető, hogy a rehabilitáció kérdésében az érintett hivatalos szervek és a kábítószerfüggők ellentétes állásponton vannak. Amennyiben egy drogfüggő kezelésre jelentkezik, rögtön regisztrálják, ami azonban hátrányt jelent a munkavállaláskor. A rendelkezésre álló statisztika szerint az utóbbi hét évben a kábítószerfüggők száma kb. 4,5-szer nőtt meg. A rehabilitációs intézmények Dániában, Írországban nagyon hatékonyan működnek. Oroszországban azonban a megelőzéshez szükséges intézkedések és egészségügyi programok finanszírozására nincsen keret. Feltehetően a drogpolitikai irányvonal is szigorodni fog.
Egy 2000. évi jelentés azt mutatja, hogy a 16-44 év közötti felnőtt populáció kb. 37%-a már kipróbálta a kannabiszt vagy más drogot, 6% pedig az előző 12 hónapban is használt kannabiszt. A többségük újra és újra fogyaszt az említett anyagból. A vizsgált mintában több férfi fogyasztó volt, mint nő.
1999-ben a 16-44 éves dánok kevesebb, mint 1%-a használt kemény drogot (amphetamin, kokain, heroin, hallucinogének), kb. 5%-uk már valamikor kipróbálta az említett drogokat. A célcsoport 3%-a már élete során valamikor kipróbált valamilyen kemény drogot, kivéve az amphetamint. A férfiak szintén nagyobb arányt képviseltek, mint a nők. Kétszer annyi kábítószer fogyasztó él a fővárosban és a nagyvárosokban, mint a kisvárosokban és a külső területeken. Észrevehetően sok a drogos a munkanélküliek, korán nyugdíjba vonultak és a szociális támogatásra szorulók között.
A heroin kivételével nőtt a kábítószert csak kísérleti jelleggel kipróbáló fiatalok száma. Aparty drogok használatát tekintve változás figyelhető meg a fiatalok körében, mivel egyre nő ezeknek a szereknek a szimbolikus értéke, és mint a "szórakozáshoz szükséges eszközök" egyre elfogadottabbakká válnak. Az illegális kábítószerek már nem csak a szubkultúrákhoz kötődnek.
A kemény drogosok elsősorban heroint használnak, az intravénás heroin fogyasztók száma sem mutat csökkenést.
Dániában a drogkérdés kezelése több szektort érint és kooperációt igényel.
A főbb irányvonalak:
- a drogok legalizásának visszaszorítása,
- prevenció és kezelés egyensúlya,
- kezelés mint alternatív szankció,
- a helyi szintű megelőzés, veszélyeztetett csoportok figyelése.
A kezelésben szerepet játszanak a független, önkéntes és magán szervezetek is. A drogfüggő gyógyítása és életvitelének javítása is cél.
Az 1970-es években került sor a methadon program bevezetésére. Jelenleg kb. 4500 fő vesz részt benne.
Sokféle kezdeményezés indult, amelynek során a megyék és az önkormányzatok közösen próbálják a fiatalokat megóvni.
Elfogadásra még nem került az a kísérleti program, amely lehetőséget nyújtana az intravénás kábítószerfogyasztóknak arra, hogy belövő szobákban, higiénikus körülmények között fogyasszanak drogot.
A Szociális Ügyek Minisztériuma vállal felelősséget a kezelő intézmények működéséért, amelynek a Szociális ellátásról szóló törvény nyújt jogi keretet.
Az Egészségügyi Minisztérium felelős az orvosi kezelésért, a methadon felírás szabályozásáért és az AIDS/HIV fertőzöttség csökkentéséért. Az Igazságügyi Minisztérium a kábítószer bűncselekmények jogi szabályozásáért felel. A kábítószerhelyzet felmérését a Szociális Ügyek Minisztériumának megbízásából a
Társadalmi Kutatások Országos Intézete és számos egyetem végzi. A Statisztikai adatgyűjtés hivatalosan az Egészségügyi Minisztérium feladata.
A methadon kezelés jelentős erőt képvisel, amit az 1970-es években még csak a házi orvosok adminisztráltak. Akkoriban ez a kezelési mód még nem volt bevezetve az egészségügyi intézményrendszerbe.
Az 1980-as években azonban meg akarták szüntetni azt az állapotot, hogy csak a "kiváltságos betegek" vegyék igénybe a programot, ráadásul az illegális methadon piac is kezdett erősödni. 1995-ben egy jogszabály módosítással a methadon kezelés bekerült az egészségügyi szervezetbe, a megyék felelősségvállalása mellett. A programba általában ritkán kerülnek be 25 év alattiak, mivel kezelést csak az kap, aki több éve ópiát függő és már többször is megkísérelte a leszokást.
Az önálló megyék szubsztitúciós programot úgy szerveznek, hogy a háziorvost ruházzák fel recept felírási joggal. A doktoroknak havonta kell jelentést tenniük a Drogfüggők Országos Egészségügyi Tanácsának Methadon Regisztrációs Központjába.
1998-tól kísérleti jelleggel Koppenhágában bupre-morphint is alkalmaznak.
1993-95 között évente kb. 3000 fő jelentkezett me-thadon kezelésre, 1996 végén 3276, 1997 végén 4047 főt említenek a statisztikák, 1998-ra 4298-at ért el a számuk. A kb. 4300 főből, 1998 végén 12% 25 év alatti volt, 35% nő, 65% férfi. 30 és 39 év közöttiek 38%-ot tettek ki, 31% nő, 69% férfi volt. A 4049 év közöttiek 35%-ot alkottak, 14% nő volt.
A Drog Törvény 2. § (4) szerint a heroin (valamint más kábító hatású anyag) országba történő behozatala, kivitele, eladása, megszerzése, szállítása, átvétele, gyártása és birtoklása tiltott. A 3. szakasz értelmében a büntetés pénzbüntetés vagy 2 évig terjedő szabadságvesztés.
Az 1971. évi (08. 16.) Tájékoztató a büntetőeljárásról azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a Drog Törvény nem szándékozott kriminalizálni a kábítószer saját használatra történő birtoklását.
A saját használatra történő, kis mennyiségű kábítószer birtoklása (például heroiné) esetén a büntetőeljárás figyelmeztetéssel és a kábítószer elkobzásával zárul. Amennyiben többször megismétlődik a cselekmény, az elkövető már pénzbüntetésre számíthat. A Btk. 80. §-a értelmében, a büntetés kiszabásakor vizsgálni kell az elkövető személyiségét és szociális hátterét, valamint a bűncselekmény elkövetésének a motivációját. A Közigazgatási Jogi Törvény 808-11 szakasza kimondja,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
