A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról született a 2017. évi CXXX. törvény. A törvénynek nincs hivatalos rövid jelzése, ezért magam is többször módosító törvénynek hívom.
Az új Pp.-ben bevezetett koncepcionális változások jelentős átgondolást igényelnek a teljes jogrendszer vonatkozásában, valamint szükségessé teszik a jogrendszer szabályozó eszközeinek hozzá igazítását az újonnan megalkotott szabályrendszerhez, a jogrendszer koherenciájának a biztosítása érdekében- mondja a törvény indokolása. A hatályos Pp.-re, annak egyes szabályaira, jogintézményeire számos jogszabály hivatkozik, ezért a hatálybalépésig rendelkezésre álló időben valamennyi ilyen hivatkozást is felül kell vizsgálni és módosítani kell annak érdekében, hogy az új Pp. alkalmazásakor a lehető legkisebb mértékű bizonytalanság merüljön fel. Elsősorban ezért módosítja a törvény a Cstv. rendelkezéseit, de becsempész olyan előírásokat, amelyeknek semmi köze az új Pp. hatályba lépéséhez. Ezekre majd külön felhívom a figyelmet.
A legfontosabb általános szabályt a módosító törvény 11. §-a tartalmazza, amely a Cstv. 6. § (3) bekezdését változtatta meg. Részben kiegészítette a hatályos szabályokat az új Pp.-re tekintettel, de új rendelkezéseket is találunk.
A módosított 6. § (3) bek szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény eltérően nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek (ez a törvény a már ismertetett Bpnp.) a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eltéréseket külön a csőd- és külön a felszámolási eljárásokra határozza meg.
A csődeljárásban
a) felfüggesztésnek nincs helye;
b) félbeszakadásnak és szünetelésnek nincs helye;
c) a kifogás alapján indult eljárást kivéve nincs helye beavatkozásnak, és a beavatkozás vagy perbehívás bejelentésének legkésőbb a kifogás elbírálása tárgyában hozott elsőfokú határozat meghozataláig van helye.
A c) pontban foglalt szabály új, egyértelműen kodifikálja, hogy nem csak a felszámolási, de a csődeljárásban indult kifogásolási eljárásban mód van a beavatkozó fellépésének.
A felszámolási eljárásban
a) nincs helye félbeszakadásnak;
b) a vitatott igény elbírálására irányuló és a kifogás alapján indult eljárást kivéve nincs helye beavatkozásnak, és a beavatkozás vagy perbehívás bejelentésének legkésőbb a vitatott igény, illetve a kifogás elbírálása tárgyában hozott elsőfokú határozat meghozataláig van helye;
c) az eljárás szünetelésének csak kérelemre, a 26. § (4) bekezdésben foglaltak esetén van helye azzal, hogy három hónap szünetelés elteltével az eljárás megszűnik;
d) az eljárás felfüggesztésének a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig, továbbá a 6/A. § (1) és (2) bekezdése, a 38/A. § szerinti és a Pp. 126. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben van helye, azzal, hogy az eljárást felfüggesztő végzés elleni fellebbezésnek a 6/A. § (1) és (2) bekezdése, a 38/A. § szerinti és a Pp. 126. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben nincs helye.
A szünetelés esetén annyi újdonság van, hogy a törvény kimondja, hogy három hónapi szünetelés után az eljárás megszűnik, így nem lehet hosszabb ideig tárgyalni a tartozások rendezéséről. A törvény indokolása szerint a szünetelés időtartama az eljárás gyorsítása érdekében rövidebb időtartamban került meghatározásra.
A felfüggesztés esetén újdonság a Pp. 126. § (1) bek. a) és b) pontjára utalás. A Pp. 126. § beidézett pontja akkor teszik lehetővé a per felfüggesztését, ha
a) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának,
b) az Alkotmánybíróságnak a jogszabály, jogszabályi rendelkezés, közjogi szervezetszabályozó eszköz vagy jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló eljárásának kezdeményezéséről határoz.
Az eljárást felfüggesztő végzés elleni fellebbezésnek ezekben az esetekben nincs helye, a szabályozás logikájából következően az eljárás felfüggesztése iránti kérelem elutasítása esetén sincs helye fellebbezésnek.
A módosítás kifejezetten kimondja, hogy
- bíróság által tárgyalás tartásának csak az e törvényben meghatározott esetekben van helye;
- ha a fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb személy nyilatkozatának beszerzése szükséges, a bíróság őket írásbeli nyilatkozattételre hívja fel vagy szükség esetén szóbeli meghallgatást tart.
A Cstv.-ben szabályozott eljárásokban tehát csak kivételesen tartható tárgyalás, akkor, amikor a törvény nevesíti. Ilyen az egyezségi tárgyalás a felszámolási eljárásban (41-44. §), illetve a zárómérleg elleni kifogás elbírálása [56. § (1) bek.]. Minden más esetben meghallgatás tartásáról lehet szó, a kettő közötti különbséget sem a Pp., sem a Bpnp. nem definiálja.
- 3/4 -
A módosított szabályok szerint a csőd- és felszámolási eljárásokban a Pp. szerinti költségmentesség engedélyezésének nincs helye, a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog pedig nem terjed ki
a) a csődeljárás és a felszámolási eljárás illetékére;
b) a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás illetékére.
A Pp. 94. § szabályozza a költségkedvezmények fajtáit, az (1) bek. kimondja, hogy a felet - ideértve a beavatkozót is - a perben a jogai érvényesítésének az elősegítése érdekében az alábbi költségkedvezmények illethetik meg:
a) tárgyi és személyes költségmentesség,
b) tárgyi és személyes költségfeljegyzési jog,
c) tárgyi és személyes illetékmentesség,
d) tárgyi illetékfeljegyzési jog,
e) mérsékelt illeték,
f) pártfogó ügyvédi díj előlegezése vagy megfizetése alóli mentesség.
Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a felet a személyes költségmentesség és a személyes költségfeljegyzési jog a jövedelmi- és vagyoni viszonyai alapján kérelemre, míg a személyes illetékmentesség a személye alapján hivatalból illeti meg.
Az új Pp. 95. § értelmében mind a költségmentesség, mint a költségfeljegyzési jog biztosítása esetén a fél mentes az illeték előzetes megfizetése alól.
A költségmentesség engedélyezésének feltételeit külön törvény tartalmazza. A költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény hatálya a polgári peres és bírósági polgári nemperes, valamint a közigazgatási bírósági eljárásban érvényesülő költségmentességre és költségfeljegyzési jogra (a továbbiakban együtt: költségkedvezmény) terjed ki.
Az illeték lerovása alóli mentesség tilalma a csőd és felszámolási eljárásban véleményem szerint túlzóan szigorú. Semmilyen jogpolitikai érdek nem indokolja, hogy egy magánszemély által indított felszámolási eljárásban egyrészt ne biztosítson a jogalkotás költségmentességet, másrészt a költségfeljegyzési jog miért ne terjedjen ki az illeték lerovásárának mellőzésére, a peres eljárásokkal ellentétben. A közzétételi költségtérítés alól sem mentes a fél költség kedvezmény esetén, magánszemély által indított felszámolási eljárásban ezért mind az illeték, mind a közzétételi költségtérítés összege megfizetendő a kezdeményező fél által. A törvény a módosítást az azzal indokolja, hogy a fizetésképtelenségi eljárásokban fizetendő tételes illetékek viszonylag alacsonyak, évek óta nem változtak, az összeg lényegesen kevesebb, mint a bíróság adminisztratív munkaterhe. A felszámolási eljárásban az eljárást kezdeményező hitelező számára az általa fizetett illetéket, költségeket az adós csődvagyonából a felszámoló haladéktalanul, felszámolási költségként fizeti ki [Cstv. 27. § (1a) bek.], ezért költségfeljegyzési jog biztosítása nem indokolt.
Ahogy jeleztem, ezzel az indokolással nem lehet egyetérteni. A jogalkotó dönti el az illetékek mértékét, de bármilyen álláspontja van, ez a költségmentesség általános szabályai alkalmazásának kizárásához nem vezethet. Azt pedig tudjuk, hogy az ügyek jelentős számában vagyon hiányában nincs lehetőség az eljárás megindítása költségeinek a megtérülésére.
A módosító törvény 11. § (2) bek. által módosított Cstv. 6. § (3) bek. f) pontja mondja ki, hogy a jogi képviselet az elsőfokú eljárásban a Cstv. által meghatározott esetekben kötelező. A törvény a módosítás előtt is tartalmazta, hogy a csőd- és felszámolási eljárások megindítása esetén a jogi képviselet kötelező [7. § (1) és 22. § (3) bek.]. A gyakorlatban a szabály értelmezése azonban ellentmondásos volt, a legtöbb bíróság mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásban megkívánta, hogy a kezdeményező fél az egész eljárás alatt rendelkezzen jogi képviselővel. A módosított 7. § (1) bek. és 22. § (3) bek. január 1-jétől azt tartalmazza, hogy a kérelem benyújtása tekintetében az adós részéről a jogi képviselet kötelező. Ezzel egyértelművé vált, hogy csak a kérelem benyújtásához kívánja meg a jogalkotó a jogi képviseletet, az eljárás további szakaszaiban ez nem kötelező.
Itt is megemlítendő, hogy a Bpnp. 1. § (6) bekezdése értelmében az ítélőtábla előtti eljárásban az ügy érdemében hozott végzés elleni fellebbezést, továbbá a Kúria előtti eljárásban a fellebbezést és a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő személy számára a jogi képviselet kötelező.
A módosított 6. § (3) bekezdés értelmében a nemperes eljárásokban
g) közvetítői eljárásra történő kötelezésnek nincs helye;
h) magánszakértő alkalmazásának a vitatott hitelezői igény, illetve a kifogás elbírálásakor van helye;
i) a vitatott hitelezői igény elbírálása iránti eljárásban a félbeszakadás helyett az eljárás megszüntetésének nincs helye.
A közvetítői eljárással kapcsolatos előírás magyarázatot nem igényel. A magánszakértő alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket a Bpnp. kapcsán elemeztük, s utaltunk ezzel kapcsolatban a Pp. előírásaira. Különösen a vitatott hitelezői igény elbírálása vet fel gyakran olyan kérdéseket, amelyek szakértői véleménnyel tisztázhatók, s ezekben az eljárásokban tulajdonképpen jogalkotói elhatározás kérdése, hogy a jogvitát perben vagy ezen peren kívüli eljárásban kell elbírálni, a vitatott hitelezői igények elbírálása lássuk be gyakorlatilag perre kívánkozó kérdéseket rendez.
A félbeszakadás szabályait a Pp. 119-120. § tartalmazza, a Cstv. módosított rendelkezéseire a Bpnp. szabálya miatt volt szükség, mely kimondja, hogy ha a Pp. szerint szünetelésnek vagy félbeszakadásnak lenne helye, de törvény azt kizárja, az eljárás hivatalból történő megszüntetésének van helye. A Cstv. mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásban generálisan kizárja a félbeszakadás lehetőségét, a vitatott hitelezői igény - és csak ennek - kapcsán zárja ki a törvény a félbeszakadás helyett az eljárás megszüntetését, minden más esetben továbbra is megszüntethető az eljárás.
- 4/5 -
A csődeljárásban az adóst, a hitelezőt és a vagyonfelügyelőt, a felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót - ideértve az ideiglenes vagyonfelügyelőt és a rendkívüli vagyonfelügyelőt is - félnek kell tekinteni. Ha a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
A szakasz módosítására a rendkívüli vagyonfelügyelő tisztség bevezetése miatt volt szükség. Rendkívüli vagyonfelügyelő kirendelésére a stratégiailag kiemelt szervezetek esetében van lehetőség, az előírásokat a Cstv. 69. § tartalmazza.
A módosító törvény a Cstv. 4. §-át a (4a) bekezdéssel egészíti ki:
"(4a) A Pp. 410. §-a szerinti felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a fél a jogerős végzés közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye. A Kúria a felülvizsgálat engedélyezése tárgyában 30 napon belül határoz."
Az új Pp. a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat szabályai körében ún. vegyes rendszert vezet be, amelyben objektív, kizáró feltételek keretei között megmarad a felülvizsgálathoz való jog, de egyes, kizáró feltételekkel érintett határozatok esetében a Kúria jogegységi szempontokat is figyelembe véve engedélyezheti a felülvizsgálatot.
A törvényben meghatározott vagyonjogi ügyek esetében a Kúria kivételesen engedélyezheti a felülvizsgálatot, jogegységi szempontokra figyelemmel, illetve akkor, ha a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége azt indokolja.
A Pp. 406-407. §-a szabályozza a felülvizsgálat benyújtásának lehetőségét és a 408. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza azt, hogy mikor kizárt a felülvizsgálati kérelem benyújtása. Eszerint nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték, illetve annak a Pp. 21. § (1)-(4) bekezdése alapján, továbbá a Pp. 21. § (5) bekezdésének az egyesített perekre történő megfelelő alkalmazásával megállapított értéke az ötmillió forintot nem haladja meg. Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre. Nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.
Az ilyen ügyekben teszi lehetővé a törvény kivételesen a felülvizsgálati kérelem benyújtását a 409. § (1) bek.-ben, ahol kimondja, hogy ha a felülvizsgálatnak a 408. § alapján nem lenne helye - ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki - a felülvizsgálatot a Kúria kivételesen engedélyezheti.
A 409. § (2) értelmében a Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
a) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
b) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
c) - a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában - az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége, vagy
d) a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés
miatt indokolt.
A törvény szerint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a felülvizsgálati kérelemmel együtt kell előterjeszteni, biztosítva ezzel az eljárás gyors és célratörő lefolytatását. Ennek határideje megegyezik a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határidejével, tehát a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidő nem lesz hosszabb abban az esetben sem, ha az engedélyezés iránti kérelmet is csatolni kell a felülvizsgálati kérelemhez. A határidőt a törvény egységesen negyvenöt napban határozza meg.
Az új Pp. - a kérelemhez kötöttség elvére és az engedélyezés kivételességére is tekintettel - egyértelművé teszi, hogy az engedélyezés feltételeinek fennállását a kérelmezőnek kell konkrétan megjelölnie, illetve igazolnia; a Kúria nem köteles e körön kívül vizsgálódni. A törvény részletesen felsorolja az engedélyezési kérelem kereteit és tartalmát. Ezek olyan kógens rendelkezések, melyek hiányának jogkövetkezménye a kérelem visszautasítása. Sajátossága az eljárásnak, hogy az engedélyezés iránti kérelmet az ellenfélnek nem kell megküldeni.
Az engedélyezés iránti kérelmet - a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálatára és visszautasítására vonatkozó utaló szabály alapján - a felülvizsgálati kérelemhez hasonlóan előzetesen meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy az megfelel-e az előírt alaki és tartalmi feltételeknek, nem kell-e azt visszautasítani (pl. ha olyan határozattal kapcsolatban kéri a felülvizsgálat engedélyezését, amellyel szemben a felülvizsgálat kizárt, a kérelem elkésett).
A perekben a felülvizsgálat engedélyezése iránti külön kérelmet - és a felülvizsgálati kérelmet is, mint látjuk - negyvenöt napon belül kell benyújtani, a csőd és felszámolási ügyekben ezt a határidőt rövidíti le a törvény harminc napra.
A Cstv.-ben gyakran szerepel, hogy bizonyos intézkedéseket haladéktalanul kell megtenni. Ennek értelmezése időnként zavart okozott a gyakorlatban, ezért a módosítás a Cstv. 3. §-át (2) bekezdéssel egészítette ki, ebben kimondva, hogy ahol e törvény valamely intézkedés haladéktalan megtételét vagy végzés haladéktalan meghozatalát írja elő, annak 3 munkanapon belül kell eleget tenni. A csődeljárásban találkozunk eltérő előírással, a Cstv. 10. § (1) bekezdésében a "haladéktalanul végzést hoz" szövegrész helyébe a "15 napon belül végzést hoz" szöveg került. ■
Visszaugrás
