A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, a továbbiakban: BGH) 2022. szeptember 29-én hozott ítéletével[1] tisztázott két olyan kérdést, amelyben az ítélkezési gyakorlatban eltérő döntések születtek, és ezzel véget vetett az évek óta tartó jogalkalmazási bizonytalanságnak. E jogbizonytalanság történetesen magyar vonatkozású volt, a magyarországi autópálya-pótdíj németországi üzembentartókkal szembeni érvényesítésével kapcsolatos. Az egyik kérdés a pótdíjkövetelés alapjául szolgáló jogviszony jellegét érintette, vagyis, hogy közjogi jogviszonyról, jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelemről van-e szó. A másik az ún. "emelt pótdíj" német közrendbe ütközésének kérdése volt. A német bíróságok a magyar jogot változó jogalapon rendelték el alkalmazni, a szóban forgó jogviszonyt hol a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szó Róma I. rendelet,[2] hol a Róma II. rendelet[3] hatálya alá sorolva, amely így - legalábbis normatechnikai értelemben - a közrendi kifogást jogalapjára is kihatott.[4]
Az ítélkezési gyakorlatban kialakult jogalkalmazási bizonytalanság egyik állomásaként említhető például a Müncheni Járásbíróság 2020. július 20-i ítélete,[5] amely egyrészt az akkor hatályos 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet[6] (a továbbiakban: Útdíj-rendelet) 1. §-ára támaszkodva azt állapította meg, hogy az autópálya használatáért fizetendő útdíj polgári jogi jogviszonyból fakadó kötelezettség és ezért német polgári jogi bíróság előtt érvényesíthető. Másrészt pedig azt, hogy ez nem szerződéses jogviszonyból fakad és ezért a Róma II. rendelet hatálya alá tartozik. Az ítélethez fűzött rövid jogirodalmi magyarázat egy pont kivételével egyetértett a Müncheni Járásbíróság következtetéseivel (ti. nem szerződésből fakadó kötelezettség, valamint a Róma II. rendelet 26. cikke és 32. preambulumbekezdése alapján az "emelt pótdíj" büntető kártérítés és ezért német közrendbe ütköző jellege).[7] A vitatott pont a Müncheni Járásbíróság azon okfejtése volt, amely szerint joghatóságát a Brüsszel I. rendelet[8] 1. cikk (1) bekezdése szerint az alapozta meg, hogy Magyarország az úthasználatot polgári jogi és nem pedig közjogi jogviszonyként szabályozta.[9] A kritika arra irányult, hogy a jogviszony kvalifikálása tekintetében nem az alkalmazni rendelt nemzeti jog, hanem az autonóm európai jog kritériumai irányadóak, amely szerint az állami közhatalom gyakorlásáról akkor van szó, ha a jogosult maga foglalhatja végrehajtható okiratba és hajthatja végre a követelést.[10] Ilyen körülmény a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. által érvényesített autópálya-pótdíj esetében nem áll fenn.
A felperes egy autópályadíjak behajtására szakosodott magyar társaság (Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.), amely az Ungarische Autobahn Inkasso GmbH eggenfeldeni székhelyű németországi követelésbehajtó társaságon keresztül hajtja be a magyar autópályadíjakat németországi üzembentartóktól.[11] Az alperes a Hertz autókölcsönző társaság, amelynek négy bérbe adott járműve 2017 novemberében összesen öt alkalommal használt útdíjköteles autópályaszakaszt Magyarországon anélkül, hogy rendelkezett volna az erre jogosító e-matricával. A Kkt.[12] 15. § (2) bekezdése szerint az útdíj megfizetéséért a járműnek a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvény szerinti üzembentartója felelős, tehát a létrejött autópálya-használati szerződésből esetlegesen felmerülő pótdíjfizetési követelésnek ő a kötelezettje. A Kkt. 33/A. § (1) bekezdésével összhangban az Útdíj-rendelet 7/A § (10) bekezdése, továbbutalva az 1. melléklet 1. pontjára az autópálya érvényes e-matrica nélküli használata esetén fizetendő pótdíjat a felszólítástól számított hatvan napon belüli megfizetés esetén 14 875 forintban ("alappótdíj"), hatvan napon túli megfizetés esetén pedig 59 500 forintban állapította meg ("emelt pótdíj").[13] A felperes keresetében 958,95 euró (vagyis az öt alkalomnak megfelelő emelt pótdíj átszámítva euróra) és kamatai, valamint 409,35 euró bíróságon kívüli behajtási költségek megfizetését kérte.[14]
- 25/26 -
A felperes keresetét az első fokon eljáró Majna-Frankfurti Járásbíróság[15] (a továbbiakban: Elsőfokú Bíróság) elutasította.
Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a jogvitára a magyar jogot kell alkalmazni [Róma I. rendelet 4. cikk (2) bekezdése]. A Róma I. rendelet 3. cikke szerinti jogválasztásra nem került sor, és a 5. és azt követő cikkekben szabályozott speciális szerződéses jogviszonyokról sincs szó. Az alkalmazandó jog annak az országnak a joga, amelyben a szerződés jellemző szolgáltatásának teljesítésére kötelezett fél szokásos tartózkodási helye található. A szerződéses megállapodás központi eleme a használati jog engedése. A szerződés - a közösségi közlekedési eszközökhöz használatához hasonlóan - a szolgáltatás igénybevételével, azaz a fizetős út használatával jön létre. A szerződés jellemző szolgáltatását a felperes nyújtja, amely szokásos tartózkodási helyének a Róma I. rendelet 19. cikk (1) bekezdése szerint a székhelye minősül. Ez Budapesten található, így a szerződéses jogviszonyra a magyar jog alkalmazandó.[16]
Az elutasítás központi indokaként az Elsőfokú Bíróság a Róma I. rendelet "eljáró bíróság országának közrendje" címet viselő 21. cikkére hivatkozott. E cikk szerint a szerződéses jogviszonyra alkalmazandó jog valamely rendelkezésének alkalmazása megtagadható, "ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével ("ordre public")." Az Elsőfokú Bíróság szerint a Kkt. és az Útdíj-rendelet üzembentartói felelősséget előíró rendelkezései összeegyeztethetetlenek a német polgári és büntetőjog alapkoncepciójával.[17] Ezzel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság kifejti, hogy az üzembentartói felelősség a német jog számára sem idegen, a német közúti közlekedésről szóló törvény (Straßenverkehrsgesetz) 7. §-a is ismeri az üzembentartóra telepített felelősséget, amely ún. "veszélyeztetési felelősséget" jelenti (Gefährdungshaftung), és amely egyébként a Ptk. veszélyes üzemi felelősségének felel meg. A norma célja a gépjármű megengedett üzemeltetése során magánjogi jogalanyok között bekövetkezett károk rendezése. Az üzembentartó felelősségét megalapozó döntő tényező tehát a gépjárműből kiinduló veszély megvalósulása.[18] Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a német jog gépjárművekre szabott üzembentartói felelőssége azonban nem hasonlítható a magyar útdíjszabályozás úthasználati díj megfizetéséért fennálló üzembentartói felelősségéhez, mivel a német szabályozás a gépjárműből mint közlekedési eszközből kiinduló potenciális veszélyt és kockázatokat, és az abból eredő károkat kívánja kezelni. A veszélyeztetési felelősségi tényállások lényege, hogy valamely személy a veszélyforrást megengedetten saját érdekében üzemelteti, amely jellegénél fogva teljesen nem uralható, és ezért alkalmas arra, hogy harmadik személyeknek kárt okozzon. Ha az üzemetetéssel kapcsolatos kockázat bekövetkezik és másnak kárt okoz, akkor a veszélyforrás üzemeltetője vétkességétől függetlenül köteles a kár megtérítésére.[19] Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint ennek az Útdíj-rendelet nem felel meg, mivel nem a gépjárműüzem-kockázat megvalósulásáról van szó károkozás keretében, hanem a díjköteles útszakasz használatával mint ráutaló magatartással létrejött szerződéses jogviszony. Ebből fakad az úthasználatért járó díjfizetési kötelezettség.[20] Az Elsőfokú Bíróság a matrica nélküli úthasználat esetén fizetendő pótdíjfizetési kötelezettséget nem találta aggályosnak, azt lényegében kötbérként azonosította, amelyet a német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) is ismer (BGB 339. § skk. együttes alkalmazásban az ÁSZF-kontrollról szóló 305. § skk.) és a közösségi közlekedési eszköz jegy nélkül történő használata esetén fizetendő kötbérjellegű pótdíjazással vont páthuzamot.[21] Aggályosnak találta viszont azt, hogy ellentétben a közösségi közlekedési eszköz használatáért, a magyar szabályozás alapján nem az úthasználó felel a pótdíjért, hanem a gépjármű üzembentartója. A problémát abban látta, hogy a szerződést a gépjárművezető köti, viszont az üzembentartó felel a szerződéses kötbér megfizetéséért. Ez harmadik személy hátrányára létrejött szerződést jelent, ami ellentétes a német polgári jog alapelveivel. Az üzembentartónak nincs közvetlen befolyása a gépjárművezető magatartására, mégis ő felel a szerződéses kötbérért.[22] A járművezető szabályszegése miatti kötbér érvényesítése az üzembentartóval szemben tehát a klasszikus üzembentartói felelősségnek felel meg, amely általában a pénzbírsággal járó szabálysértésekkel összefüggésben áll fenn.[23] Azonban a szabálysértési tényállásként kialakított üzembentartói felelősség sincs összhangban a német jog alapelveivel. Ennek oka, hogy a német jogrendszerben a bűncselekményhez vagy szabálysértéshez kapcsolódó állami szankció alapvetően vétkességet (bűnösséget) feltételez, amely nem más, mint az államnak a jogellenes, vétkes magatartásra adott, azt rosszalló válasza.[24] A közrend megsértésének kérdése kapcsán az Elsőfokú Bíróság rögzíti, hogy ebből csak akkor lehet kiindulni, ha nemzeti jogrend megváltoztathatatlan magjának, tehát alapelveinek és alapvető értékeinek jelentős megsértése áll fenn. Ez nem áll fenn akkor, ha a magyar útdíjszabályozás joghatásaira egyébként a német jogban is van példa. Az Elsőfokú Bíróság itt a tehergépjárművek útdíját szabályozó német törvényt (a továbbiakban: BFStrMG)[25] veszi alapul - tekintettel arra, hogy személygépjárművek esetén ismeretlen az útdíj Németországban -, amely szintén úgy rendelkezik, hogy a tehergépjármű üzembentartója felel az útdíjért és az esetleges bírságokért (BFStrMG 2. §). Ez azért indokolt, mert a köz útdíjigényének biztosítását szolgálja, és így a társadalom olyan jogos érdekét képezi, amely alkotmányosan nem kifogásolható.[26] Eltérően azonban az Útdíj-rendelet 7/A. §-ától, a BFStrMG 10. § -a szerint bírság csak az üzembentartó szándékos vagy gondatlan magatartása esetén szabható ki. Így a BFStrMG nem éri el a magyar Útdíj-rendelet joghatásait.[27] Ennek ellenére megvan a lehetőség az üzembentartó felelősségének érvényesítésére Németországban az Európai Unió Bírósága által meghatározott feltételek szerint. Ugyanis az üzembentartó szemszögéből nincs jelentősége annak, hogy az üzembentartóra kirótt szabálysértési bírságot Német-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
