A centralizált európai alkotmánybíráskodás modelljeként a Hans Kelsen nevével fémjelzett 1920-as osztrák alkotmánybíróságot szokásos említeni; az ugyanebben az évben - sőt valójában még az osztrák Verfassungsgerichtshof felállítása előtt néhány hónappal az 1920. március 9-i 162/1920 sz. törvénnyel - életre hívott csehszlovák alkotmánybíróság pedig csak kivételesen kerül szóba, és akkor is legfeljebb egy lábjegyzet erejéig a szerző tájékozottságát alátámasztandó. Ezt a sokszor elfeledett és csak az osztrák intézmény árnyékában létező első európai alkotmánybíróságot vizsgálja Jana Osterkamp a könyv formájában is közreadott disszertációjában.
Jana Osterkamp 1977-ben született, jogi tanulmányait 1997-2003 között folytatta a berlini Humboldt egyetemen, majd 2004-2007 között a Majna menti Frankfurtban a Max-Planck Institut für europäische Rechtsgeschichte, majd 2007 óta a müncheni a Collegium Carolinum tudományos munkatársa. A Max-Planck Intézetben eltöltött időszak gyümölcse a Vittorio Klostermann kiadónál 2009-ben megjelent és a modern közjogtörténet egyik méltatlanul elfeledett fejezetét minuciózus alapossággal feldolgozó 309 oldalas könyv.
A könyv három részre tagolódik: az első rész (Verfassungsgericht zwischen Recht und Politik) az alkotmánybíróság szervezetével, hatásköreivel és a politikai rendszerben betöltött helyével foglalkozik; a második rész (Verfassungsgerichtsbarkeit und Ermächtigungsgesetze) az alkotmánybíróság legfontosabb döntésével és annak utóéletével foglalkozik; a harmadik (Verfassungsgerichtsbarkeit und Nationalitätenproblem) a nemzetiségi problémával és annak alkotmánybírósági lecsapódásával foglalkozik. Talán már e rövid áttekintésből is látszik, hogy a könyv nem csupán az alkotmánybírósággal, mint intézménnyel foglalkozik, hanem azt egy politikatörténeti háttérrel együtt prezentálja, és betekintést enged a két világháború közötti Csehszlovákia közjogtörténetébe is.
1. A Verfassungsgericht zwischen Recht und Politik címet viselő első rész az alkotmánybíróság hatásköreit és eljárását (A pont) valamint a politikai rendszerbeli helyzetét (B pont) elemzi.
Az 1920-as csehszlovák alkotmány I. Cikkelye kimondta, hogy minden az alkotmánnyal ellentétes törvény érvénytelen, amiből egy igen széles alkotmánybírósági hatáskör jöhetett volna létre (11-12.). Hogy mégis miért nem így történt, arra választ kapunk az alkotmánybírósági törvény elemzéséből (12-43.), amely kitér az indítványozói kör korlátozására (felsőbíróságok és a parlament kamarái) és arra is, hogy az indítványozók passzivitása mivel magyarázható (13-22.), az indítvány absztraktsága és objektivitása, vagyis amiatt, hogy az eljárás semmilyen hatással nem volt egyetlen konkrét folyamatban lévő ügyre sem, egészen 1936-ig kellett várni az első törvény-felülvizsgálati eljárásra (24-25.). Betekintést kapunk abba is, hogy milyen elképzelések voltak az alkotmánybírósági törvény reformjára (25-32.). További korlátozó tényező volt, hogy a törvények megtámadására csak annak kihirdetését követő három éven belül volt mód (32-34.). Kérdéses volt az is, hogy az alkotmánybíróság jogosult-e formális szempontból is felülvizsgálni a törvényeket vagy csupán materiális szempontokat vehet-e figyelembe (34-37.). Érdekes bepillantást kapunk abba a magyar alkotmánybíróságot is megmozgató [10/1992. (II. 25) AB határozat] vitába is, hogy vajon a határozatok joghatása semmisség vagy a megsemmisítés (37-42.). Továbbá kapunk egy elemzést arról is, hogy milyen hatása volt az osztrák és német jogfejlődésre (43-48.). Az alkotmánybíróságnak szintén hatásköre volt az alkotmányos életben gyorsan marginalizálódó parlament állandó bizottságának ideiglenes rendelkezéseinek felülvizsgálatára is (49-52.). Az alkotmánybíróság eljárásának gyakorlati kérdéseivel -például a döntések nyilvánosságra hozatalának mikéntjével - is megismerkedhet az olvasó egy rövid alfejezet erejéig (52-54.). Az alkotmánybírósági hatáskörökkel foglalkozó rész utolsó fejezete (55-65. old.) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy más alkotmányos szervek mennyiben és milyen formában vettek át alkotmánybírósági hatásköröket, így elsősorban a köztársasági elnök (58-60.) és a rendes bíróságok (60-65.).
A politikai környezetet elemző 'B' rész foglalkozik az alkotmánybírák kinevezésével (65-71.) és a két alkotmánybírósági elnök Karel Baxa (1863-1938) és Jaroslav Krejéí (1892-1956) érdekes és fordulatos
- 325/326 -
élettörténetével (72-76.) és az intézményi függetlenség elemeivel, megvalósulásának anomáliáival, amelyek egyike másika a magyar alkotmánybíróság megalakulásának idejét idézi (76-81.), valamint az 1931-től egyre erősebben jelentkező politikai befolyással (84-92.).
2. A Verfassungsgerichtsbarkeit und Ermächtigungsgesetze címet viselő második rész (93-195.) alapvetően egyetlen esettel és annak beágyazódásával, utóéletével foglalkozik. Nem véletlen, hogy a csehszlovák alkotmánybíróság 47 döntéséből éppen ez érdemel ilyen figyelmet: olyan visszhangot váltott ki az ügy ugyanis, hogy sokáig a kortársak is azt gondolták ez az alkotmánybíróság egyetlen döntése (93.). A második rész azonban nem csak ezt az egy esetet prezentálja, hanem érintőlegesen számos a fejezet gerincét adó határozathoz hasonló tematikájú más döntés is előkerül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
