A szülő-gyermek viszonnyal kapcsolatos jogi szabályozás nagy változáson ment keresztül az elmúlt évszázadokban. Azt gondolhatnánk, hogy e téren napjainkban már nincs sok "új a nap alatt", a társadalmi változások azonban folyamatosan igénylik a jog reakcióját, és nem egy alkalommal kihívás elé állítják a jogalkalmazókat. A családokban felmerülő problémák, különösen, ha azok sok családot érintenek, óhatatlanul megjelennek a családjogi perekben - példaként említhetők a gyermekeket körülölelő digitális világgal járó pszichés terhelések, vagy akár a felnőtt-felnőtt, felnőtt-gyermek kommunikációs formák átalakulása stb. -, egyúttal egyfajta tükröt is mutatnak azokról a nehézségekről, melyeket - a maguk szintjén - úgy az egyénnek, mint az erre hivatott szervezeteknek (intézményeknek, hatóságoknak), illetve a jogalkotónak is feladata kezelnie, orvosolnia, megoldania.
A gyermek a jövő záloga, akinek harmonikus személyiségfejlődését, megfelelő gondozását biztosítani alapvetően a szülő köteles, de ha a szülő(k) ezt nem teszi(k) meg, az állam, a helyi önkormányzatok, illetőleg a gyermekek védelmét ellátó más személyek, szervek különböző ellátásokkal és intézkedésekkel segítséget nyújtanak a gyermeki jogok érvényesítéséhez, a szülői kötelességek teljesítéséhez, illetve gondoskodnak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről és megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról.[1]
Napjainkban egyre több családjogi perben merül fel, hogy a gyermek érdekében a gyámhatóság valamilyen gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedést[2] foganatosított, és így egyre gyakoribb, hogy a perrel érintett gyermek(ek) tekintetében a szülő(k) felügyeleti joga - tipikusan nevelésbe vétel vagy családba fogadás miatt[3] - szünetel. Kérdésként merül fel, hogy a szülők szülői felügyeleti jogának ilyen okból való szünetelése milyen kihatással van a polgári peres eljárásra.
A gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, rendezésének megváltoztatása a szülői felügyelettel kapcsolatos peres eljárásokban,[4] illetőleg a házasság felbontására irányuló perekben lehetséges. Valamennyi pertípusban lehetősége van a feleknek arra, hogy jogvitájukat egyezséggel rendezzék, ennek hiányában pedig a bíróság dönt a kereseti (viszontkereseti) kérelem tárgyában. De feljogosítható-e az a szülő a szülői felügyelet gyakorlására, akinek aktuálisan szünetel a szülői felügyelete? Eljuthat-e egyáltalán a bíróság e kérdés érdemi vizsgálatáig? Ezeket a kérdéseket kellett vizsgálni az alábbi jogesetben.
A felek korábban fennállt házasságából négy gyermek született: két fiú és két leány. A bontóperben 2009-ben a szülők egyezséget kötöttek: a 2004-ben és 2006-ban született leánygyermekeket az édesanya gondozásában helyezték el. 2014-ben az anyánál fennálló veszélyeztető családi körülményekre tekintettel (életkörülményei, életvitele, az állandó lakókörnyezet-változás és bizonytalanság, a gyermekekkel kapcsolatos gondozási, nevelési tevékenység hiányosságai, mulasztásai, együttműködésének hiánya miatt) a két kislányt nevelésbe vették, mindketten nevelőszülőkhöz kerültek. A gyámhivatal rendelkezett a szülők kapcsolattartásáról is, amellyel egy idő elteltével az apa rendszeresen élni is kezdett. A saját tulajdonú ingatlannal, állandó munkahellyel, biztos jövedelemmel rendelkező apa így a 12 és 14 éves leánygyermekeivel egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki, többször hazavitte őket hétvégére, majd a nevelésbe
- 20/21 -
vétel megszüntetését kérte. A nevelésbe vétel soron kívüli felülvizsgálata iránti eljárásban a gyámhatóság megállapította, hogy az apa környezeti feltételei, életmódbeli változása alapján alkalmas a kiskorúak nevelésére, gondozására, így pert indított a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt, kiemelve, hogy az anyai életvitel is rendeződni látszik, azonban a gyermekek - miután több mint egy évig nem látogatta őket, ígéretei nem teljesültek - elhidegültek az anyától, elutasítják őt. A járásbíróság 2018 februárjában a keresetnek helyt adott, a szülői felügyelet gyakorlására az apát jogosította fel. Ezt követően a gyermekek továbbra is nevelőszülőknél maradtak, azonban mivel a nagyobb gyermek gondozását, nevelését a nevelőszülői család már nem vállalta, ő 2018 nyarán másik nevelőszülőhöz, majd 2019 tavaszán gyermekotthonba került.
A felperesi anya - aki időközben újraházasodott, megfelelő lakhatással, munkaviszonnyal, állandó jövedelemmel rendelkezett - 2019 márciusában indított először peres eljárást az apa ellen a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránt, annak érdekében, hogy a gyermekek a háztartásába kerülhessenek. Az alperesi édesapa a kereset teljesítését ellenezte. Az eljárás a per érdemi szakában felperesi elállás folytán megszüntetésre került.[5]
Ez idő alatt és után is az anya tartotta a kapcsolatot a gyermekekkel, az apa kapcsolata velük egy időre megszakadt, majd újra feléledt. 2020 tavaszától a nagyobbik lánygyermek kapcsolata az apával újra kiépült, így az apa kérelmére 2020 augusztusában a nevelésbe vételt a gyámhatóság megszüntette, a gyermeket az ő gondozásában helyezte el. A gyermek hazaköltözésének hétvégéjén azonban az apa és a gyermek között többször veszekedés, vita alakult ki, egy alkalommal kés is előkerült, így a gyermek az édesanyjához ment, és úgy nyilatkozott, hogy szeretne nála maradni. Ezzel egyezően az anya is elmondta, hogy szeretné a gyermekét a háztartásában nevelni. A gyámhatóság azonban - egy héttel a nevelésbe vétel megszüntetését követően - az anya ideiglenes hatályú elhelyezés iránti kérelmét elutasította, és a gyermeket előbb ideiglenes hatállyal gyermekotthonban helyezte el, majd 2020 novemberében újfent elrendelte a nevelésbe vételét, kiemelve, hogy az apához, a történtek miatt nem hazagondozható, az anyával való kapcsolata hullámzó, a hozzá való hazagondozás sikeréhez szükséges az intenzív hazagondozás.
Ezt követően a felperesi anya 2020 decemberében újfent keresetet terjesztett elő az apával szemben, elsődlegesen a gyermeknek az alperesi apához való hazatérését követően kialakult helyzetre, konfliktusra hivatkozással kérte a nagyobbik gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását, az alperesi szülői felügyeleti jog megszüntetését. Az alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, bár hangsúlyozta, hogy a felróható magatartásával a gyermek javát, testi jólétét, fejlődését súlyosan nem sértette és nem veszélyeztette.[6]
A nevelésbe vétel időközbeni felülvizsgálata során a gyámhatóság a nevelésbe vételt fenntartotta. Határozatában megállapította, hogy a gyermeknek az édesanyjával folyamatos és rendszeres a kapcsolattartása, az édesapjával teljesen megszűnt a kapcsolata. Rögzítette, hogy a kiskorú hazagondozása érdekében az anya a tőle elvárható intézkedéseket megtette - például folyamatos kapcsolattartás, "per kezdeményezése a szülői felügyeleti jog iránt", élet és lakáskörülményeinek rendezése -, azonban a gyermek magatartásában, viselkedésében tapasztalható nagymértékű negatív irányú változás (sorozatos bűncselekmények elkövetése, a gyermekotthonból történt többszöri szökése és emiatti körözése, ami miatt az iskolaévet sem kezdte meg) okán a gyámhatóság nem lát esélyt az anyához történő hazagondozásra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
