A 281/A. § hatályos szövegét a 2005. évi XCI. törvény iktatta a Büntető Törvénykönyvbe. A módosító törvény indokolása szerint a korábbi jogi szabályozás átfogó felülvizsgálata több szempontból is indokolt volt. A tényállás újraszabályozásának egyik oka, hogy "a hatályos törvény alapján a gyakorlatban értelmezési nehézségek merültek fel. ... A törvény a szakmai háttérjogszabályok figyelembevételével pontosan meghatározza az egyes tényállási elemeket és értelmező rendelkezések beiktatásával is segíti a jogalkalmazót". A tényállás dogmatikájának és a gyakorlatnak a vizsgálata ugyanakkor azt mutatja, hogy a jogalkotói törekvést olyannyira nem sikerült megvalósítani, hogy az egyes tényállási elemek értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság már a jogbiztonság követelményét sérti.
A Btk. 281. § (4) bekezdés a) pontja értelmében "E § alkalmazásában hulladék: mindaz, amit a hulladékgazdálkodásról szóló törvény hulladéknak minősít, amennyiben alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére."
A törvény szerint tehát az elkövetési tárgy a tényállás alapeseténél a hulladék. Hulladék a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényben (Hgt.) ezen a néven meghatározott dolog, vagyis hulladék bármely, a törvény 1. számú melléklete szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles. Büntetőjogi értelemben azonban akkor minősül hulladéknak, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére.
A törvény tehát a Hgt.-ben foglaltakon túl veszélyeztetésre alkalmasságot kíván meg a tényállásszerűséghez. Ennek következtében elválik a "hulladék" hulladékgazdálkodási (közigazgatási) és büntetőjogi fogalma. Ennek következtében pedig eljárásjogi és anyagi jogi szinten is kérdésessé válik, hogy adott dolog hulladéki minősége miként határozható meg. Például a) a közigazgatási hulladéki minőség szakkérdés (ténykérdés), de büntetőjogi minősége már jogkérdés, b) a közigazgatási hulladéki minőség jogkérdés, de büntetőjogi minősége már szakkérdés, c) mind a két fogalomba tartozás szakkérdés, d) mind a két fogalomba tartozás jogkérdés. Felmerül az is, hogy mit kell veszélyeztetés, illetve alkalmasság alatt érteni?
Az alkalmasságnak két lehetséges megközelítési módja van: az egyik szerint az alkalmasság jogkérdés, a másik szerint ténykérdés.
Amennyiben az alkalmasság jogkérdés, annak megállapítása nem szakértői feladat, hanem a bíróság döntési kompetenciájába tartozik. Ez utóbbi álláspontra helyezkedett a jogirodalom a garázdasággal kapcsolatban, mely a másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmasságot teszi jogkérdéssé.3 A megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmasság objektív szempontú vizsgálata a bírói gyakorlatban is töretlennek tekinthető.4 Ebből fakadóan nem kell, és nem lehet tanúbizonyítást lefolytatni arra, hogy a cselekmény megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas volt-e, hanem a társadalom objektív megítélésére figyelemmel a bírónak kell mérlegelnie.
Hasonló megközelítésnek lehetünk tanúi a közösség elleni izgatás esetében is.5 Továbbá említhetjük a rágalmazást, ahol a jogirodalom és a bírói gyakorlat szerint a tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására.6
Amennyiben viszont az alkalmasságot ténykérdésként kezeljük, szakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a hulladék veszélyeztetésre alkalmas-e, azaz büntetőjogi szempontból is hulladéknak minősül-e.
"Veszélyen a sérelem bekövetkezésének objektív lehetőségét értjük. A veszélyeztetési materiális bűncselekmények az eredménynek nem reális sérelemként, hanem csak lehetőségkénti megfogalmazásával a büntethetőség feltételeit időben előbbre hozzák".7 "A lehetőség realizálódásának valószínűsége alapján megkülönböztethetők: 1. absztrakt veszélyeztetési bűncselekmények, 2. közvetett veszélyt megfogalmazók és 3. közvetlen (konkrét) veszélyt definiálók."8
"Absztrakt veszélyeztetési bűncselekmény, pl. a járművezetés ittas vagy bódult állapotban (188. §), mely során a bűncselekmény megvalósulásához nem szüksé-
-287/288-
ges, hogy bárkinek a testi épsége, vagyona, még csak a legtávolabbi veszélybe is kerüljön, minden ittas járművezetés magában hordja a jogtárgy-sérelem absztrakt veszélyét.
Közvetett a veszély, amikor tudni lehet, hogy az adott szituációban potenciálisan veszélybe kerülhet valaki, esetleg ez meg is történt, de a bűncselekmény elkövetéséhez, így annak bizonyításához ez nem szükséges. Erre példa lehet a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (184. §), amikor a villanysorompó rézkábeleinek és akkumulátorának ellopásával a villanysorompó működésképtelenné válik: tudni lehet, hogy aki itt átkel, potenciálisan veszélybe kerülhet, de a vádnak nem kell bizonyítania, hogy ez meg is történt.
Ezzel ellentétben a konkrét, közvetlen veszély esetében személyre, helyre, időre pontosan meg kell határozni a veszély létrejöttét, vagyis például a közúti veszélyeztetés (186. §) esetében a vádnak bizonyítania kell, hogy 16:35 órakor a 35-ös km-kőnél X. Y. élete veszélybe került".9
Okszerűen adódik tehát a kérdés, hogy absztrakt, közvetett vagy konkrét veszélyeztetésre kell-e alkalmasnak lennie a Hgt. szerinti hulladéknak?
Az ólom köztudottan mérgező, veszélyes az emberre és környezetére.10 Következik-e ebből, hogy büntetőjogi értelemben hulladék például egy darab ólomtartalmú rúdelem?, - egy darab ólomtartalmú rúdelem a biosalátában?, - egy darab akkumulátor?, - egy darab akkumulátor a biosalátában? - 1000 darab akkumulátor?
Amennyiben tudnánk, hogy absztrakt, közvetett vagy közvetlen veszélyről van szó a törvényi tényállásban, a ténykérdésként való felfogást feltételezve, a mennyiség, az elhelyezés módja és helye meghatározná, hogy büntetőjogi értelemben hulladékról van-e szó. Ha ugyanis absztrakt veszély előidézésére alkalmasságot kívánunk meg a tényállásszerűséghez, egy elem elhelyezése esetén is megvalósul a cselekmény. Ha azonban konkrét veszélyt kíván meg a tényállás, a vádnak bizonyítania kell, hogy a veszély az adott elhelyezési körülmények mellett, az adott helyen és időben, az adott környezeti elem vonatkozásában bekövetkezett.
A másik lehetséges változat a hulladék fogalmának jogkérdésként való kezelése, ám ebben az esetben sincs semmilyen támpontja a bíróságnak, sőt lehetetlen és szakszerűtlen lenne a bíróság megítélésére bízni egy olyan kérdést, aminek megválaszolása alapos, részletes és szak-specifikus természettudományos ismereteket feltételezhet. Ám még ilyen ismeretek hiányában sem lehet megválaszolni azt a kérdést, hogy az adott anyag minőség, mennyiség, elhelyezési módtól független veszélyességre alkalmasságát kell alapul venni vagy az alkalmasság valamely szubjektivizációs elemmel kibővített formáját. E rendkívül széles megoldási spektrum másik végén a ténykérdésként szubjektivizálódó konkrét veszélyt magában foglaló hulladék fogalom helyezkedik el. Ezen utóbbi esetben a szakértő véleményében abban is állást kell foglaljon, hogy az adott anyag minősége, mennyisége, elhelyezése és az összes egyéb valós körülmény alapján alkalmas volt-e, pl. konkrét emberi élet veszélyeztetésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
