Kovács László: Változások a szerződésszegés szabályozásában VII. (CH, 2016/5., 3-5. o.)

3.5. A kártérítési felelősség szabályai sajátosak.

Az új Ptk. 6:174. §-a abban különbözik a régi Ptk. 310. §-ától, hogy megkülönbözteti a hibás teljesítésből eredő azt a kárt, amely a szolgáltatás tárgyában következett be, attól a kártól, amely a hibával okozati összefüggésben a jogosult személyét érintette vagy vagyoni helyzetét rontotta.

Az új Ptk. 6:174. §-ának (1) bekezdése a 6:143. § (2) bekezdésében meghatározott ún. következményes károkra vonatkozik. Kivételként jelöli meg a törvény azt az esetet, amikor a kötelezett "a hibás teljesítést" kimenti. A hibás teljesítésért való felelősség azonban objektív jellegű, ezért valójában a kártérítési felelősség zárható ki a 6:142. § rendelkezései szerint. Egyébként a kártérítésnek erre az esetére a szerződés megszegéséért való kártérítés szabályait kell alkalmazni.

A 6:174. § (2) bekezdése a szolgáltatás tárgyában keletkezett (a fentiek során már ismertetett) ún. tapadó kárért a kötelezett a 6:143. § (1) bekezdése szerint tartozik felelősséggel. Ezúttal a jogosult a kártérítést akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, illetve ezeket a kötelezett nem vállalta vagy e kötelezettségének nem tud eleget tenni, végül abban az esetben, ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kijavíttatáshoz fűződő érdeke megszűnt.

Az (1) bekezdésen alapuló (ún. következményes) kár elévülése az új Ptk. 6:22. §-a szerint, a (2) bekezdésen alapuló (ún. tapadó) kár viszont a kellékszavatossági igénnyel azonos módon, a 6:163. §-a szerint évül el. Kifogásként ugyanazon a szerződésen alapuló követeléssel szemben az elévült kártérítési követelés is érvényesíthető.

3.6. A jogszavatosság a hibás teljesítés egyik esete lett.

A jogszavatosság szabályait a régi Ptk. az adásvételi szerződés szabályai között helyezte el. Az új Ptk. ezeket a hibás teljesítés szabályai közé vette át.

A szabályozás tartalmát illetően az új Ptk. 6:175. és 6:176. §-a a régi Ptk. 369. és 370. §-ától abban különbözik, hogy az adásvétel tárgya helyett az új Ptk. 6:125. §-ának (1) és (3) bekezdésével összhangban a jogszavatosság tárgyának a tulajdonjog, a jog vagy követelés átruházására irányuló kötelezettséget határozza meg. További változás, hogy a jogszavatossági felelősség csak a visszterhes átruházáshoz kapcsolódik.

Egyebekben a 6:175. § (1) és (2) bekezdése abban az esetben, ha a jogosult jogszerzését harmadik személy akadályozza, a kötelezettnek ezért fennálló felelősségét a korábbi rendelkezéssel azonos módon szabályozza: a jogosultnak megfelelő határidő kitűzésével fel kell hívnia a kötelezettet az akadály elhárítására vagy biztosíték adására; ennek eredménytelensége esetén elállhat a szerződéstől és ennek megszegése miatt kártérítést követelhet. A jóhiszemű eladó csak a szerződés megkötéséből eredő kárért (költségek stb.), a rosszhiszemű viszont az átruházás meghiúsulása miatt keletkező kárért tartozik felelősséggel. (A követelés és a jog átruházását illetően lásd lapunk 2015. februári számában az adásvételi szerződésről szóló cikk 3.3. és 3.4. pontjában foglaltakat. A kártérítési felelősség természetesen az új Ptk. 6:142. §-án alapulhat.)

Egyebekben a felhívásra, az elállásra és az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó gyakorlat (BH 1985.87., BH 1999.303., BH 2002.128., BH 2010.183. sz. határozat) folytatható, azzal a megjegyzéssel, hogy ha az eladó tulajdonjoga vitás, a vevőtől nem várható el a vita elbírálásának megvárása.

Hasonló a helyzet a jogszerzés korlátolt mivolta esetén. Az új Ptk. 6:176. §-ának (1) bekezdése szerint az eladó szavatossági felelőssége akkor áll elő, ha harmadik személy joga az átruházott dolog vagy jog gyakorlását korlátozza, illetve az átruházott követelés értékét csökkenti. A (4) bekezdés ezúttal is megkülönbözteti a jó- és a rosszhiszemű átruházó kártérítési kötelességét, végül az (5) bekezdés nem vette át a jelzálogjogot megkülönböztető korábbi rendelkezést. A jelzálogjog létezése ugyanis nem terjed ki annak igazolására, hogy már teljesített tartozás van-e mögötte, és ha nem, az milyen összeget tesz ki.

Ezúttal is követhető a régi Ptk. hatálya alatt kialakult gyakorlat a használat akadályai, a tehermentesítés módja, költségei tekintetében (pl.: BH 1995.415., BH 2002.128., BH 2005.128., BH 2007.135. sz. határozat), de figyelembe véve a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének szabályaiban bekövetkezett változásokat.

3.7. Az új Ptk. gondot fordított a szolgáltatás sajátosságaira is. A hibás teljesítés szabályai főként a dolog szolgáltatására vonatkozó kötelezettségekre vonatkoznak. A régi Ptk. 311/A. §-a az ettől eltérő esetekre csak elnagyolt rendelkezéssel reagált. Ezzel szemben az új Ptk. tüzetesebb megoldást ad.

Az új Ptk. 6:177. §-a az eredmény létrehozására irányuló (vállalkozás stb.) szerződésekkel foglalkozik. Ennek (1) bekezdése a fogalomhasználatról szól, ha a szerződés valamely dolog vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására irányul, a kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni. A kijavítás, valamint a szolgáltatás részben vagy egészen való újbóli elvégzése (ha ez megfelel a jogosult érdekének) az eredetileg meghatározott eredményhez képest más módon is elvégezhető; azzal, hogy az ezzel járó többletköltségek a kötelezettet terhelik.

A (2) bekezdés arról szól, hogy a kötelezett mentesül a hibás teljesítés következményei alól, ha az a jogosult

- 3/4 -

által adott anyag alkalmatlanságára vagy hibájára, a tőle származó adatok hiányosságára vagy hibájára, végül célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítására vezethető vissza, és ezekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette (lásd erre nézve az új Ptk. 6:240. §-át is.)

Az új Ptk. 6:178. §-a a használatra, hasznosításra irányuló szerződésekre vonatkozik. Az ilyen szerződések esetén a kötelezettnek a szerződés teljes időtartama alatt helyt kell állnia azért, hogy a dolog szerződésszerű használatra, felhasználásra vagy hasznosításra mindvégig alkalmas legyen. A használati szerződések leggyakoribb típusa a bérleti szerződés; erre nézve az új Ptk. 6:332. §-ának (1) bekezdése a bérbeadó szavatossági kötelezettségéről azonos tartalommal rendelkezik és megfelelően alkalmazandó a haszonbérleti szerződésekre is (új Ptk. 6:356. §).

A 6:178. § (1) bekezdése vonatkozik az olyan szerződésekre is, amellyel a kötelezett az ő vagyoni joga által védett oltalmi tárgyat adja a jogosult használatába, ideértve ennek felhasználását és hasznosítását is.

Az ilyen oltalom tárgya alatt valószínűleg a szerzői és iparjogi védelem alatt álló szellemi alkotásokat lehet érteni, amelyek - mint már említettük - a vételi szerződésről szóló cikk 3.4 pontjában fel vannak sorolva, de idetartozik az új Ptk. 2:47. §-ának (2) bekezdésében definiált védett ismeret (know-how) is.

A 6:178. § (1) bekezdése a szóban forgó dolgokra és védett oltalmi tárgyakra a kellékszavatosság, (2) bekezdése pedig a jogszavatosság szabályainak alkalmazását rendeli el.

Végül még megemlítjük, hogy az oltalmi tárgyak felhasználásának kérdését a szerzői jogról szóló és az iparjogvédelmi törvények szabályozzák.