A kvantifikálás, azaz a dolgok mennyiségének mérése ugyan visszanyúlik az emberiség történetének úgyszólván a kezdetéig, a cserekereskedelem kialakulásáig, domináns szerephez azonban XIX. századi ipari forradalom, illetve a teljesítmény orientált kapitalizmus megjelenésével jutott. Csakhamar igénnyé vált, hogy a mennyiség mérőeszközei a minőséget is kifejezzék, ezért nemzetek közötti megegyezés születetett bizonyos etalonok kialakításában, kölcsönös elfogadásában, melyek lehetővé teszik sok dolog tekintetében, hogy a megadott számok mind a mennyiséget, mind a minőséget tartalmazzák. Így a szén tekintetében a kalória, az acélnál a vasnak meghatározott széntartalma, az olajnál az Északi-tengeri Brent minősége, az aranynál a karát és további etalonok jöttek létre.
Visszatérve a kvalifikálás fejlődésére, rá kell mutatnak arra, hogy vele együtt született meg változásainak egyik alapvető mérőeszköze, a statisztika is. A statisztika nemcsak a termékeknél és piac felmérésénél, hanem az élővilág, elsősorban az emberek számának alakuláshoz, társadalmi rétegződéséhez, társadalmi életének bemutatásához nyújtott, illetve nyújt lehetőséget. Ez vezetett a demográfia, szociológia, futurológia tudományának és sok más új diszciplína kialakuláshoz. Mikor ezt a tényt elfogadjuk, hangsúlyozottan kifejezzük, hogy a statisztika fejlődése, különösen a számítástechnika mai szintjén csaknem kiteljesedett, egzakt tudománnyá vált. Nem mondhatjuk ezt el azonban a bűnügyi statisztika tekintetében, mert az jelenleg alapvetően a mennyiséget mutatja, illetőleg még azt sem, mert a bűnözés mennyisége helyett csak a büntetőeljárás alá vont különböző súlyú és latenciájú, azaz heterogén bűncselekményeket összegez. Nem tudjuk tehát, hogy jó vagy rossz, ha a számuk emelkedik vagy csökken, mivel a bűncselekmények összegzett száma a rendőrség fogadókészségének, a felderítés eredményességének és mindezekkel összefüggésben a sértettek feljelentési aktivitásának a függvénye.
A jelenlegi bűnügyi statisztikát hasonlítani lehetne egy vegyeskereskedés leltárához, amelyben sok száz különféle dolog szerepel. Lehetne ezt mondani, de ez mégsem lenne egészen igaz, mert a leltár valós dolgokat összegez méterben, kilóban, literben és darabban, tehát itt nincs látencia és főleg mert a leltár tárgyainak van egy közös nevezője éspedig az, hogy értéküket pénzben lehet kifejezni.
Kovacsicsné Nagy Katalin professzor asszonynak az ELTE Statisztikai és Jogi Informatikai Tanszékének egyetemi tanára, csaknem négy évtizedes tudományos kutatásainak középpontjában az az eddig megoldatlan probléma áll, amit a bűnügyi statisztika sajátosságai okoznak. A statisztika ugyanis az élet minden mérendő és mérhető területén - nem feltételezve a tudatosan félrevezető adatokat, vagy a szimplifikált megalapozatlan következtetéseket -, alapvetően valós és homogén tények felhasználásával működik. A bűnözés minősége kimutatására vonatkozó kísérletek csak az elmúlt évszázad 60-as éveire vezethetők vissza, amikor az USAban az 50-es évek elején bekövetkezett robbanásszerű növekedése egy évtized alatt nagyságrenddel magasabbra emelte mind mennyiségileg, mind minőségileg a bűnügyeket. A számos kísérletező tudós közül elsősorban két amerikai kriminológus, Sellin és Wolfgang tevékenységét mondhatjuk jelentős kísérletnek, amely azóta is - mind pozitív, mind negatív értékelése ellenére a bűnügyi statisztikusok ezirányú kísérletezéseinek egyik alapvető kiindulási pontja lett. Kovacsics professzor asszony kiemelkedő érdeme, hogy az említett kutatók megjelent könyvével (1964. év) egy időben kezdett hozzá a bűnügyi statisztika említett hiányosságainak pótlásához. Kutatásainak fókuszába a bűnözés minőségi tényezőinek kimutatására alkalmas technikák megteremtése állott. Mindehhez kötelességünk megemlíteni, hogy ebben az időben hazánkban még jó volt a közbiztonság, tehát az amerikai kutatókat nyomasztó gondok, követelmények a hazai statisztikai tudomány felé még nem jelentkeztek.
Az említett neves amerikai kutatók alapvetően nem tényszámok, hanem a "jelentős népességi körök kialakult megítélése alapján" és csak fiatalkorúak (7-18 éves korig), által elkövetett öt bűncselekmény (emberölés, testi sértés, nemi erőszak, tulajdon elleni bűncselekmények valamint a dolog rongálás) tekintetében végezték vizsgálataikat, amelyek esetében "viszonylag állandó a feljelentési hajlandóság". Sellin és Wolfgang 245 egyetemi hallgatónak, 38 fiatalkorúak bíróinak, és 286 ugyancsak fiatalkorúakkal foglalkozó rendőrök tapasztalatait, tehát becslésük alapján pontrendszert alakított ki a bűnesetek súlyértékeinek meghatározásához. Táblázatuk szerint pl. 1 pontnak számított a könnyű testi sértés, 10 pontnak az erőszakos közösülés, valamint 28 pontnak a halállal végződő szándékos emberölés. Külön súlyozták (2 ponttal), ha a cselekményeket lőfegyverrel fenyegetve követték el. A Sellin-Wolfgang index tehát a minőséget kifejező mérőskálát szubjektív értékítéletekre helyezte, ami természetesen bizonytalanná teszi adataik hitelességét.
Hazánkban a 60-as évek második felétől a 70-es évek első feléig a büntetés kiszabási gyakorlat objektív vizsgálati módszerei kialakítására, a szabadságvesztéses bűncselekmények átlagolásával (Kulcsár, Hoóz) történtek kutatások, illetve a büntetési tételek középmértékének az ítéletek átlagának összehasonlításával (Vavró). Ide kapcsolható Kovacsicsné Nagy Katalin a kriminalitás mérésével kapcsolatos kutatási tevékenysége is. Mindez azt mutatja, hogy a magyar statisztika tudomány a valós tények, tehát az objektív bizonyítás eszköztárának kialakítása felé tette meg első lépéseit is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
