A Kúria szerint a felsőoktatási intézmény etikai kódexére vonatkozóan nem áll fenn a közigazgatási jog általi szabályozottság, ezért az ebből fakadó jogvita nem minősül közigazgatási jogvitának.
Ügyszám: Kúria Kfv.IV.37.266/2024/5.
Kulcsszavak: közigazgatási per; közigazgatási jog; jogalkalmazás; közigazgatási cselekmény; felsőoktatási intézmény; közigazgatási jogvita
- 748/749 -
A végzés tényállása szerint a Budapesti Corvinus Egyetem etikai bizottsága a felperes bejelentése nyomán indult etikai eljárás eredményeként megállapította határozatában, hogy az eljárás alá vont személy etikai vétséget követett el, így fegyelmi eljárás lefolytatására tett javaslatot. Az eljárás alá vont személy fellebbezése nyomán másodfokú szervként eljárt rektor (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az etikai eljárást megszüntette, mivel az etikai vétség elkövetése nem volt bizonyítható.
A felperes keresetlevelet terjesztett elő az alperes határozatával szemben, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasított. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az etikai bizottság és az alperes határozatai nem minősülnek közigazgatási jog által szabályozottnak, ekként nem felelnek meg a közigazgatási cselekmény Kp. 4. § (1) bekezdés szerinti fogalmának, azaz közigazgatási jogvita tárgyává nem válhatnak. Utalt arra is, hogy az eljárás alapjául szolgáló Etikai Kódex nem jogszabály vagy jogi norma, továbbá nincs olyan közigazgatási jogi norma sem, amely kötelezővé tenné a felsőoktatási intézmények számára az etikai szabályok megalkotását.
Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő. A másodfokú bíróságként eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási jog általi szabályozottság azt jelenti, hogy a támadott közigazgatási cselekmény alapjául szolgáló eljárásra közigazgatási jognak kell felhatalmazást adnia, valamint annak kereteit is a közigazgatási jognak kell meghatároznia. Ezek hiányában az egyetem által autonóm jogkörben elfogadott etikai szabályozás nem elégíti ki a közigazgatási jog általi szabályozottság kritériumát. Utalt arra, hogy az Etikai Kódex és az etikai bizottság Ügyrendje a közigazgatási jog általi szabályozottság hiánya folytán nem minősül a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti általános hatályú rendelkezésnek sem. Végül kifejtette, hogy ha az egyetem az autonómiáján túlmutató, a dolgozó jogait sértő döntést hoz, az ezzel kapcsolatos körülmények bírósági úton - de nem közigazgatási perben - felülvizsgálhatóak.
A jogerős végzéssel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási cselekmény fogalmának a Kp. 4. § (1) bekezdése szerint három konjunktív fogalmi eleme van, amelyek közül jelen ügyben az volt vitatott, hogy az egyetem etikai határozata és etikai eljárása közigazgatási jog által szabályozottnak minősül-e. A Kúria ennek kapcsán rámutatott, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 2. mellékletének II. alcíme meghatározza a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatának (a továbbiakban: SZMSZ) kötelező tartalmi elemeit, ebből azonban az etikai eljárásra vonatkozó szabályozási kötelezettség nem vezethető le, az Nftv. pedig ezt meghaladóan sem tartalmaz etikai tárgyú szabályra való utalást. Mindezek alapján megállapította, hogy az etikai eljárásra vonatkozóan közigazgatási jog általi szabályozottság nem állapítható meg, e fogalmi elem hiányában közigazgatási jogvitáról sem lehet szó, így az egyetem másodfokú etikai határozatával szemben nincs helye közigazgatási pernek.
A Kúria utalt arra is, hogy az Nftv. 11. § (1) bekezdés a) pontja megengedi, hogy a felsőoktatási intézmény meghatározza a működésére és szervezetére vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyeket jogszabály nem zár ki, vagy amelyekről jogszabály felhatalmazása alapján más szabályzatban nem kell rendelkezni, míg a b) pont kimondja, hogy a szervezeti és működési szabályzat részeit, annak kötelező tartalmi elemeit a 2. melléklet sorolja fel. A Kúria szerint ugyanakkor önmagában az Nftv. 11. § (1) bekezdés a) pontjának a felsőoktatási intézmény szabályozási autonómiáját biztosító szabálya nem teszi az SZMSZ valamennyi rendelkezését közigazgatási jog által szabályozottá. A Kúria hozzátette, hogy a közigazgatási jog általi szabályozottság hiányából az is következik, hogy az Etikai Kódex és az etikai bizottság Ügyrendje nem minősül a Kp. 4. § (3) bekezdés c) pontja szerinti egyedi ügyben alkalmazandó általános hatályú rendelkezésnek, annak ellenére sem, hogy azokat az egyetem az SZMSZ-e részeként szabályozta.
Végül a Kúria a felperes tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogokra való hivatkozása kapcsán kifejtette, hogy a bírósághoz fordulás joga nem korlátlan. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés alapján - leegyszerűsítve - mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogait, jogos érdekeit vagy kötelezettségeit bíróság bírálja el. Az Alaptörvény ezen belül nem tartalmaz megszorító rendelkezést, így a XXVIII. cikk "tartalmát tekintve maga generálklauzula, vagyis a legszélesebb körben biztosítja a bírói utat" anélkül, hogy a jogviták jellegére bármilyen utalást tartalmazna. Erre figyelemmel a Kúria szerint másodlagos, részben kodifikációs jellegű kérdés, hogy a jogalkotó hogyan határozza meg a közigazgatási jogvita fogalmát. Az Alaptörvény az eljárási jogok eszközeinek és fórumrendszerének szabályait részletesen nem tartalmazza, így a felsőoktatási intézmény dolgozó jogait és kötelezettségeit súlyosan és közvetlenül érintő döntéseivel kapcsolatos körülmények bírósági úton, de nem közigazgatási perben felülvizsgálhatóak.
A jogeset azt a jogkérdést veti fel, hogy a felsőoktatási intézmények azon cselekményei, amelyeket kizárólag a felsőoktatási intézmény által alkotott belső normák szabályoznak, mint például az etikai döntések, a Kp. 4. § (1) bekezdése alkalmazásában közigazgatási jog által szabályozottnak tekinthetőek-e, és ekként közigazgatási bíróság előtt megtámadható közigazgatási cselekménynek minősülnek-e. A Kúria erre a kérdésre nemleges választ adott arra hivatkozással, hogy a közigazgatási jog általi szabályozottság akkor teljesül, ha az adott eljárásra jog-
- 749/750 -
szabályban foglalt szabályozási kötelezettség áll fenn, tehát a cselekmény kibocsátására jogszabály (itt az Nftv.) ad felhatalmazást. Ezzel szemben, ha egy cselekmény kibocsátására jogszabály nem ad felhatalmazást, hanem az kizárólag egy belső normán alapul, akkor az nem tekinthető közigazgatási jog által szabályozottnak. Az elvi jogkérdés tehát az, hogy a közigazgatási cselekmény Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt fogalmi elemei közül a "közigazgatási jog általi szabályozottság" kapcsán hogyan értelmezzük a "közigazgatási jog" fordulatot: az kizárólag a közigazgatási jogi tárgyú jogszabályokat takarja, avagy magába foglalja a közigazgatási jogi tárgyú, jogszabálynak nem minősülő belső normákat is? A Kúria előbbi álláspontra helyezkedett, e jogértelmezés helyessége ugyanakkor szakmailag vitatható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
