Sokak számára az állatvédelem valami XXI. századi marhaságnak tűnik, kiskutyák-kismacskák érzelgős pesztrálásának, amivel jellemzően nők foglalkoznak. Szerencsére ezzel a "marhasággal" komoly, szakmai szinten már több mint 200 éve foglalkoznak Magyarországon, a kezdetekkor komoly tudósok, országgyűlési képviselők, ügyvédek és a Monarchia akkori felső tízezrének további illusztris tagjai álltak olyan ügyek mellé, mint az első állatvédő egylet létrehozása, állatmenedék létesítése, az akkori omnibuszvállalkozás lótartási szabályainak kidolgozása, a millenniumi ünnepségsorozatra tervezett bikaviadal megakadályozása, vagy az akkori népiskolákban tanulók számára évente ingyenes állatvédelmi kalendárium készítése.
Az első állatkínzás elleni felszólalás 1820-ból való, amikor is a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat májusi számában megjelent "Az oktalan állatokon való kegyetlenkedés" című cikk.
1843-ban Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója 12 arany díjazású pályázatot írt ki az állatkínzások felderítéséről és "az állatok iránti szelidebb bánásmód meghonositásáról" szóló pályamunkákra.
1845-ben Almási Balogh Pál orvos és tudós több szakmai lapban toborzott egy állatvédő egylet létrehozásához tagokat, azonban a történelmi környezet nem igazán volt alkalmas a cél megvalósítására.
1870-ben vetette fel ismét az egyesület létrehozásának gondolatát dr. Zlamál Vilmos, az állatorvosi akadémia igazgatója, amely egyesület aztán forráshiány és más problémák miatt elhalt.
ás problémák miatt elhalt. Az állatvédelem felkarolása és sikeres, működő szervezet létrehozása és fenntartása Herman Ottó polihisztor tudósnak sikerült, aki az 1881-1883. évi országgyűlési ciklusban mint képviselő szólalt fel az állatvédelem ügye mellett, majd sikeresen bábáskodott az Országos Állatvédő Egyesület létrehozása felett, melynek az 1883. évi beszámolója szerint 24 alapító tagján túl 639 (!) rendes tagja volt.
Herman Ottó az egyesület alakuló ülésén a következőképpen fogalmazott: "Nekünk el kell vinnünk a szeretet, az irgalom eszméit a családi tüzhelyhez, így be kell vinnünk oda az állatvédelmet is. A gyermek, aki általunk vezéreltetve felismeri, hogy az állat hasznos, az ember szeretetére és irgalmára is méltó lény, szívében fel fog melegedni, érzelmei nemesbülni fognak s e talajból majd kihajt a virágok virága: a tiszta emberszeretet is."
A fenti gondolat több mint 100 éves, mondanivalója pedig mit sem változott az elmúlt idők alatt.
1929-ben az Országos Állatvédő Egyesület közlönyében még arról álmodozott, hogy eljön az idő, amikor a veszettség elleni oltás kötelező lesz - de ugorjunk vissza időben még 24 évet! Miről szólt az egyesület 1905. évi működéséről szóló jelentése?
A korabeli jegyzőkönyv szerint Franke Ágost titkár előadta, hogy 44 757 koronáért az egyesület 400 négyszögöl területű telket vásárolt és a rajta lévő földszintes épületek átalakításával menedékházat hozott létre állatok számára a IX. kerület, Ernő utca 11-13. szám alatt. A vételárat adományokból és egy másik ingatlan eladásából finanszírozták. "Az állatmenedékház czélja az, hogy ott gazdátlanúl talált, vagy oly állatok, melyektől gazdájuk megválni kíván, kiváltképpen kutyák, ideiglenesen elhelyezést találhassanak, továbbá, hogy ott oly állatok részesüljenek ideiglenes tartásban, mely állatokat gazdáik rövidebb-hosszabb időre, tartásra beadnak." (Itt látjuk tehát, hogy korszerű fogalmakkal élve, keveredett a menhely és a panzió fogalma).
A menedékház mellett a titkár a másik fő sikerként azt az állatvédő kalendáriumot jelölte meg, melyet az előző évben minden elemi (!) iskolai tanuló megkapott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
