https://doi.org/10.59851/mj.72.03.1
A védekezés céljából készült iratok (legal professional privilege, LPP) versenyfelügyeleti eljárásban bizonyítékként nem használhatóak fel. Az Európai Bíróság a 2022. év végén hozott döntést a flamand ügyvédi kamara előzetes döntéshozatali ügyében, melyben a Bíróság az ügyvéd és ügyfele közötti kommunikációra kiterjesztette az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkének érvényességét. A tanulmány elemzi e döntés hatását a versenyjogra, és számba veszi az uniós csatlakozás óta eltelt két évtizedben született hazai versenyhatósági jogalkalmazással összefüggő, a védekezési célú iratok tárgyában született bírósági döntéseket, valamint ismerteti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) védekezési célú iratokkal kapcsolatos szabályának legutóbbi módosítását. A jelen tanulmány célja e fejlemények áttekintése és a hazai és uniós antitröszt-eljárásokra való hatásának értékelése.
Kulcsszavak: uniós és hazai LPP-jogalkalmazás; LPP bírói gyakorlat; versenyjogi relevancia; megbízott ügyvéd; jogtanácsos; közhatalmi eljárás; védekezési célú irat; ügyvédi vélemény előkészítését célzó irat; tételes indokolás; levélfolyamok; LPP alapjogi védelem
Documents covered by legal professional privilege (LPP) cannot be used as evidence in competition law enforcement proceedings. In its preliminary ruling Orde van Vlaamse Balies and Others, the European Court of Justice extended the scope of Article 7 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union to communications between lawyer and its client. Firstly, the paper evaluates the possible impact of this preliminary ruling on competition law, secondly, it elaborates on LPP-related court decisions in Hungarian competition law enforcement since Hungary's accession to the EU, thirdly, it gives an overview of the latest amendments on LPP of the Hungarian Competition Act (Act LVII of 1996 on the Prohibition of Unfair Market Practices and Restriction of Competition). The aim of this study is to review latest developments of LPP enforcement in national law and to assess its impact on EU competition law proceedings.
Keywords: EU and national LPP enforcement; LPP case law; competition law relevance; external lawyer; in-house counsel; investigation of a public body; for the purposes of the defence; internal notes confined to reporting the text of lawyer-client communication; reasoning of an LPP-claim; e-mail streams; LPP and fundamental rights
Az LPP szabályokat az uniós bíróságok joggyakorlata alapozta meg. Az AM&S versenyügyben az Európai Bíróság (a továbbiakban: EUB vagy Bíróság) elvi éllel megállapította, hogy ügyvéd és ügyfele közötti írásbeli kommunikáció a jogászi (ügyvédi) hivatásrend elismerésén alapul, és mint ilyen a jogállamisághoz, de elsősorban az ügyfél védekezési jogának tiszteletben tartásához kapcsolódik.[2] Wils szerint ezért is megtévesztő az LPP megnevezés, mivel nem az ügyvéd előjogáról beszélünk, hanem elsősorban ügyféli privilégiumról.[3] A Bíróság rögzítette, hogy az az írásos kommunikáció védett, amely az ügyfél védekezési jogának előmozdításához kapcsolódik, és egy független - azaz nem munkajogi jellegű alá-fölé rendeltségi viszonyban álló - ügyvéd és annak ügyfele között született.[4] A védettség kiterjed a versenyügyi eljárást megelőző célzott kommunikációra is, ha ennek tárgya az eljáráshoz kapcsolódik.[5] Az Európai Bizottság a Hilti-ügyben[6] továbbfejlesztette az AM&S gyakorlatát azzal, hogy megállapította, a jogi védelem kiterjed azokra a vállalkozáson belül terjesztett belső feljegyzésekre is, amelyek kizárólag a külső ügyvédekkel folytatott, jogi tanácsot tartalmazó levélváltás szövegét vagy tartalmát írják le. Végül az Akzo Nobel és társai-ügyben[7] az EUB kiegészítette a korábbi LPP-védelmet azon belső feljegyzésekre, munkadokumentumokra is, amelyeket az ügyfél az ügyvéd számára készített az ügye összefüggéseinek, jellegének és terjedelmének megértése érdekében.[8] A Bíróság megállapította, hogy a védelem - megszorító értelmezés mellett - akkor is fennáll, ha ezeket az előkészítő iratokat az ügyfél nem küldte meg az ügyvédnek, de azzal a céllal készítette, hogy a védelemhez való jog gyakorlása keretében ügyvédtől jogi tanácsot kérjen. A védekezési célnak tehát kétségtelenül ki kell derülnie a dokumentumok tartalmából vagy a dokumentumok elkészítésének
- 129/130 -
és fellelhetőségének összefüggéseiből.[9] A Bíróság megállapítása szerint bár az ügy felperesének ügyvezetője faxon információkat juttatott el az ügyvédhez, és egy versenyjogi megfelelési program keretében egy felettesnek címzett feljegyzés tartalmát is megvitatta az ügyvéddel, ezek önmagukban nem bizonyítják a védekezési célt, azaz, hogy a dokumentumot kizárólag jogi tanács kérése céljából készítették volna.
A 2005 novembere óta[10] hatályban lévő Tpvt. 65/C. § (eredetileg 65/B. §-ként beiktatva) fekteti le a bizalmas jelleg alapján védelemben részesíteni kért iratok szabályozását. A jogintézmény bevezetéséhez fűzött miniszteri indokolás kiemeli, hogy az önvádra kötelezés veszélye miatt az ügyfél védekezési joga védelemre szorul a hatósági fellépéssel szemben, mivel az ügyféli védekezés esetleges tárgyiasulása nem vezethet a jogsértés esetleges elismeréséhez. Ennek során a Tpvt. megköveteli a célhoz kötöttséget is, azaz a védelem egy iratra akkor terjed ki, ha az ügyfél védelemhez való jogának gyakorlása érdekében, illetve annak keretében keletkezett. Az LPP-szabályozás a 2017. év végéig lényegében az uniós bírósági joggyakorlatot követte, 2018. január 1-jétől azonban a jogalkotó hozzáigazította azt az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 13. §-ában rögzített védekezés céljából készült iratra vonatkozó rendelkezéseihez.[11] Ennek megfelelően a Tpvt. és az Üttv. harmonizált LPP-szabályozása összességében négy konjunktív feltételt ír elő egy irat bizalmas minősítése érdekében. Az iratnak egyrészt közhatalmi eljárásban, valamely védekezéshez való jog gyakorlásának érdekében, illetve annak keretében kellett készülnie, másrészt az iratnak az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti kommunikáció során kell keletkeznie, harmadrészt e jellegnek az iratból ki kell tűnnie, és végül az iratnak az ügyvéd/jogtanácsos vagy ügyfél birtokában kell lennie.
A Módtv.4.-hez fűzött indokolás szerint az LPP védelme csak azokra a dokumentumokra terjed ki, amelyek egy konkrét jogsértés miatti közhatalmi eljárásban, az ilyen eljárással közvetlenül összefüggésbe hozható joghátrány elkerülését szolgálják. Nem minősül LPP-nek az általános jogi tanácsadás, például jogszabályok értelmezése vagy alkalmazása. Az érintett kommunikációból egyértelműen ki kell derülnie, hogy az kifejezetten egy jogsértés miatti hatósági fellépéssel szembeni védekezés céljából készült (közvetlen védekezési cél). Közhatalmi tevékenység alatt az érintett törvények definíciója híján az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfatv.) 7. §-ából[12] és egy NAV állásfoglalásból[13] indulhatunk ki, melyek értelmében a közhatalmi tevékenység "[...] jellemzően a közhatalommal felruházott szerv vagy személy által, közhatalmi eszközökkel, a jogszabályi keretek között ellátott olyan tevékenység, amely különösen jog vagy kötelezettség megállapítására, jogvita eldöntésére, ellenőrzésre, a közhatalmi tevékenységet ellátó szervezetre és az azon kívüli személyekre is kötelező döntést állapít meg, amelynek állami kényszereszközök útján is érvényt lehet szerezni". A közhatalmi eljárás lehet akár versenyjogi, akár más hatósági eljárás, amelynek keretében az ügyfél védekezéshez való jogának gyakorlásának érdekében, illetve annak keretében keletkeztek az iratok.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
