A nemzetközi kollíziós magánjog atyja és névadója, Joseph Story (1779-1845) nevéhez fűződik a comity doktrína amerikai elterjedése és elfogadása, akinek Commentaries on the Conflict of Laws, Foreign and Domestic (1834) műve az első angolul megjelent átfogó tanulmány ebben a témában. Story e művét pályatársához és barátjához, James Kent-[1]hez (1763-1847) dedikálta, aki a Commentaries on American Law művével került be az amerikai jogtörténet nagyjai közé. Kent és Story munkásságukat akkor kezdték, amikor az amerikai jogrendszer még kialakulóban volt, nem volt az amerikai jogról írott anyag, ezért publikációik formálták koruk jogelméletét.
Kent jogelmélete elsősorban az ősi angol jogra támaszkodott, de ha a common law elégtelennek bizonyult, vagy nem létezett jogi szabályozás az adott ügyre vonatkozóan, akkor visszanyúlt a római joghoz. A kontinentális jog és a római jogi gyökerek a XIX. század elején a szövetségi Legfelsőbb Bíróság ítéleteiben, és a bíróság tagjai, köztük Joseph Story munkáiban is, gyakori hivatkozási alapként szolgáltak.[2] Story átfogó, alapos nemzetközi magánjogi kommentárja világszerte hatással volt a nemzetközi kollíziós magánjog fejlődésére. Angliában erősítette az Ulrich Huber jogfelfogása iránti korábbi bizalmat,[3] hatással volt Savignyre és a francia doktrínákra egyaránt.[4]
Joseph Story jogtudós, bíró és politikus 1779. szeptember 18-án, Marbleheadban született. A Harvard Egyetemen folytatott jogi tanulmányait 1798-ban fejezte be. Az állami szakvizsgát Massachusetts-ben, Salem városában tette le 1801-ben, és hamarosan a legjobbak között tartották számon. Massachusetts állam delegáltjaként a szövetségi állam kongresszusának tagjává választották, de a tisztséget mindössze 1808 decemberétől 1809 márciusáig töltötte be. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb bíróságának tagja volt 1811-től 1845. szeptember 10.-én Cambridge-ben, Massachusetts államban bekövetkezett haláláig.
Első felesége, Mary Oliver házasságuk első évében (1804) meghalt. Story 1808-ban feleségül vette Sarah Wetmore-t, William Wetmore bíró lányát. A Demokrata Párt képviseletében a Massachusetts-i Képviselőház tagja volt 1805-1808 között, majd 1810-től 1812-ig a Képviselőház elnöke. Az Egyesült Államok kongresszusában mindössze négy hónapot töltött: 1808. decembertől 1809. márciusig, mert megelégelte a politikusi pályát. Nem kívánt ismét indulni a képviselői mandátumért mondván: "...a párthoz tartozás túl sok áldozatot követel, s az embernek fel kell adnia véleményét és érzéseit." 1811 novemberében a harminckét éves Storyt James Madison elnök jelölésére az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjává választották, amelynek haláláig tagja volt.
Legfelsőbb bíróként találta meg küldetését, emellett kezdetben az Új-Angliai kerületi bíróságon is bírói feladatot látott el (circuit justice in New England). A szövetségi bírói szervezet, így a szövetségi Legfelsőbb Bíróság is, 1789-ben jött létre. Az Egyesült Államok tagállamai az ítélkezés területén sem nézték jó szemmel a központosítási törekvéseket, s vonakodva mondtak le a szövetségi törvényhozás javára bizonyos kiváltságaikról. Miután Story csatlakozott a szövetségi Legfelsőbb Bírósághoz, a testület hamarosan nyilvánvalóvá tette Alkotmány által biztosított hatalmát az államok bíróságai és törvényhozása fölött. Story a Legfelsőbb Bíróság tagjaként hozott döntései jelentős amerikai jogokat alapoztak meg, például a tengerészeti és a díjazási normákat (U.S. admiralty law[6], prize law[7]). Joseph Story nevéhez
- 233/234 -
fűződik az Egyesült Államok bíróságán a tengeri joghoz kapcsolódó ügyekkel foglalkozó részleg létrehozása, de nagy figyelmet fordított az equity[8] jogfilozófiájára, és felbecsülhetetlen szolgálatot tett a szabadalmi jogi hivatalnak (the department of patent law).
Story egyik legnagyobb hatású véleménye, amelyet a Legfelsőbb Bíróság tagjaként fogalmazott meg a Martin v. Hunter's Lessee (1816) ügyben, megvetette az alapját annak, hogy a szövetségi bíróságnak hatalma van felülvizsgálni azokat a szövetségi államokban elbírált ügyeket, amelyekben alkotmányjogi kérdések (constitutional law) merülnek fel. Story 1820-ban részt vett Massachusetts állam alkotmányreformjának kidolgozásában. Szinte egyedül hozta létre a Harvard Egyetem jogi karát 1829-ben, ahol ő lett az első "Dane jogprofesszor",[9] és a bíráskodás mellett ott tanított haláláig. Elkötelezett támogatója volt annak, hogy a nők is szerezzenek felsőfokú képesítést.
Publikációival nemzetközi elismerést vívott ki. Az amerikai jogról írt széleskörű kommentárjaiból 1835-1845 között tizenkét kötetet adtak ki. Sok jogi munkát, szisztematikus rendszerező tanulmányt írt az esetjog (elsősorban az angol common law) alapjairól. Megkísérelte megindokolni az ésszerű és egyöntetű jogi alapelveket, felülemelkedett azokon az általános jogi nézeteken, amelyeket regionálisan alkalmaztak. Story a központi állami hatalmat kívánta erősíteni, szemben a régiók autonómiájával, ezáltal nem ítélt jogi kiváltságokat egyetlen régió által alkalmazott joggyakorlatnak sem. Figyelemre méltó, hogy míg Story kitűnően együttműködött a hasonló nézeteket valló John Marshall főbíróval (1832-ig), a következő megválasztott legfelsőbb bíróval, Roger B. Taney-vel már korántsem volt ilyen jó kapcsolata. Nem kizárt, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy bár Story lett volna a legérdemesebb a főbírói kinevezésre, az - alig több mint egyéves - ideiglenes főbírói szerep után a posztot át kellett adnia Roger B. Taney-nek. Taney konzervatívabb volt, és bizonyos tekintetben, például a rabszolgaság intézménye kérdésében, radikális álláspontot képviselt. Story élete végéig szenvedélyesen támadta a rabszolgaság intézményét, mint olyat, amely "aláássa a társadalom szövetét", ugyanakkor elismerte, hogy a rabszolgaság az Egyesült Államok Alkotmányán alapszik, amit tisztelt, ezért változást csak a törvényhozás kezdeményezésére tartott elképzelhetőnek. Publicitást kapott két felszólalása is, amit a rabszolgasággal és rabszolga kereskedelemmel szembeni ellenérzése diktált. Az elsőre Salem városának közgyűlésén (1819) került sor,[10]) a másik alkalommal (1822) pedig a La Jeune Eugenie hajó ügyében, amely feltételezhetően rabszolga-kereskedelmet folytatott.
Joseph Story állást foglalt az ellen, hogy az új államokban, valamint Missouriban[11] a rabszolgaság tiltása alkotmányellenes.[12]
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának, és Joseph Storynak az 1840-es év egyik legnagyobb kihívása az volt, amikor megkezdték a meghallgatásokat az Amistad[13] ügyben.
Az Amistad hajó[14] 1839 júniusában Kuba (amely akkor spanyol gyarmat volt) egyik kikötőjéből egy másikba tartott, amikor az Afrikából korábban elrabolt és fogságban tartott feketék fellázadtak, hatalmukba kerítették a hajót, megölték a hajó kapitányát és a szakácsot.
A feketék fogva tartóiktól, Ruiz és Montes spanyol állampolgároktól, azt követelték, hogy vigyék őket vissza szülőföldjükre, Sierra Leoné-ba, ahonnan rabszolga-kereskedők rabolták el őket. Montes látszólag engedelmeskedett, és nappal Afrika felé kormányozta a hajót, míg éjjel nyugatnak, Amerikai partjai felé kormányzott. 1839 augusztusában a Thomas Gedney, a Washington hadihajó kapitánya a New York-hoz közeli Long Islandnál észlelte a hajót. Legénységével elfogta, és a néhány - már amerikai földön tartózkodó - afrikaival együtt a Connecticut állambeli New London kikötőjébe vontatta az Amistadot, ahol a helyi bíróságon saját maga és legénysége nevében igényt nyújtott be a hajótöröttek megmentéséért járó jutalomra. (Az átvontatásban szerepet játszott az is, hogy Connecticut-ban, a precedensek alapján, nagyobb jutalomra lehetett számítani, mint New
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
