1. A gazdasági jog, mint a jogrend egészének egyik ága hálás vitatéma az elméleti-kutató jogásznak: hatalmas irodalma végig kíséri az állami beavatkozás megjelenésétől kezdve az európai jogtudományt. Az 1945 előtti - az állami beavatkozásra reflektáló - és utáni - a tervgazdaságra modellezett - magyar, sőt az egykori szovjet jogirodalomban, valamint az NDK[1] jogtudományában is helyet vívott ki magának. Kétségtelen azonban, hogy talán legszínvonalasabb piacgazdaságra modellezett kialakulása a német jogirodalom érdeme azzal együtt, hogy mibenléte a mai napig vitatott. Éppen ezért örvendetes, hogy ismét: harmadik, teljesen átdolgozott kiadásban megjelent Fritz Rittner - egyébként már az első kiadásként is alapműnek számító - átfogó gazdasági jogi munkája, ezúttal Meinrad Dreherrel közösen megírva. Az első kiadás még 1979-ben jelent meg, majd ezt követte az 1987-es második kiadás, amelyben már az első kiadáshoz képest komolyabb hangsúlyt kapott az európai gazdasági jog.[2] Az európai jog markáns kibontakozása, a gazdasági jogi integrációnak indult EU politikai unióvá válása elkerülhetetlenné tette a téma teljesen új megközelítését: ezt tükrözi a tartalom megújulását kifejező cím-változás: a harmadik kiadás már "Európai és német gazdasági jog"-címet viseli. A címváltás kifejezi a tartalom megváltozása mellett a szemlélet megváltozását, az európai jog elsőbbségéből adódóan azt a tényt, hogy ma már EU-tagállamban aligha lehet önmagában a nemzeti jogrendből kiindulva - és mintegy mellékesen odahelyezve az európai jogot - valamely jogágat elemezni.
2. A szerzők széles és mélységében is figyelemre méltó perspektívában bontják ki a gazdasági jognak általuk képviselt koncepcióját úgy, ahogyan azt a 21. század elejének integrálódó Európájában tudományosan megalapozottnak és védhetőnek tartják. A gazdasági jog ebben a felfogásban a jogrendnek, mint egésznek része: ennek megfelelően a gazdasági jog koncepciója ebben a felfogásban nem enged teret a "gazdasági igazgatási jog" és a "gazdasági magánjog" dualizmusának, hiszen a szerzők célja éppen a magánjog-közjog dichotómiájának meghaladása, nem pedig - akár a gazdasági jog terminológiájába burkolt - újra teremtése-fenntartása-konvertálása. Szerintük a gazdasági jog önálló jogág úgy, ahogyan azt még eredetileg a 20. század első felében W. Schmidt-Rimpler megalapozta.[3] E jogág funkciója a gazdasági élet "helyes", "igazságos" rendjének megvalósítása.[4] A jogág szabályozási tárgya mellett sajátos a szabályozás módszere is: a magánautonóm és közhatalmi szabályozás összjátéka, az állami beavatkozás vegyülése a mellérendeltségi jogviszonyokkal a szerzők felfogása szerint meghaladja a magánjog-közjog dualizmusát.
3. A mű rendszertani feldolgozást ígér - és az olvasó ezt kapja is. A nagyszabású, több, mint 1000 oldalas munka voltaképpen általános és különös részre tagolódik, habár a szerzők ezt így nem mondják ki: az általános rész öt részre tagolódva ad áttekintést önmagában majd' 800 oldalon a gazdasági jog általános alapkérdéseiről. A különös rész egyes speciális, államilag különösen szorosan szabályozott területek-gazdasági ágazatok gazdasági jogát elemzi (biztosítás, közlekedés, telekommunikáció stb).
3.1. Az általánosnak tekinthető rész első része az alapokkal foglalkozik, elméleti alapvetését adja e hatalmas komplex jogterületnek: a jogági probléma taglalását a gazdasági alkotmánynak a német jogirodalomban rendkívül mélyen és komplexen elemzett kategóriája követi azzal, hogy már itt is rendszertanilag az alapvetést előbb az európai, majd a német gazdasági alkotmány bemutatása követi (és nem fordítva). Ezt követi az EU és az NSzK gazdasági joga alapjainak elemzése.[5]
3.2. A második rész a gazdasági jog közhatalmi funkcióit elemzi a jogalkotás-a végrehajtó hatalmi ág-jogalkalmazás-tagállami és közösségi hatáskörök viszonya témakörök köré csoportosítva mondandó-
- 87/88 -
ját. Vitatható, de szellemes megoldás a fragmentáltan - és nem rendszertanilag a tagállamok jogrendjéhez hasonlóan szisztematikusan - fejlődő európai jog vonatkozásában a végrehajtó hatalom körében elhelyezni a Bizottság mellett az Európai Központi Bankot.[6] A korábbiak logikus folytatásaként az európai jogi aspektust követi a német gazdasági jog közhatalmi funkcióinak feltárása. Külön fejezet foglalkozik a közhatalmi funkciók magánszemélyek általi ellátásával, a privatizációval és a deregulációval. Olyan, a hazai jogirodalomban kevés figyelmet kiváltó probléma alapos elméleti feldolgozásával találkozunk itt, mint pl. a koncesszió gazdasági intézménye és a koncessziós szerződés jogintézménye, amely pedig a hazai bírósági gyakorlat számára gyakran szinte megoldhatatlan feladatot jelent.[7]
3.3. A harmadik rész bontja ki a vállalati jog problematikáját, amellyel egyben a vállalatot gazdasági jogi koncepciója magánautonóm aspektusának középpontjába állítja. E rész különösen érdekes része a Mitbestimmung kérdéskörét helyezi nagyító alá.
3.4. A negyedik - legterjedelmesebb - rész a versenykorlátozási joggal foglalkozik, melyet gyakran a gazdasági jog "szívének" is szoktak nevezni.[8] A probléma rendkívüli jelentőségére és bonyolultságára mutat, hogy a szerzők e rész alapvetésnek szánt fejezete - a munka 14. §-ként jelzett fejezete - után egyfajta "belső" függelékben közlik a vonatkozó európai és német jogforrásokat. Csak e jogpolitikai és rendszertani alapvetés után következhet az alapfogalmak és a hatály, alkalmazási kör elemzése, majd a kartelltilalmak, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, végül a szervezeti összefonódások szabályozása. A terjedelmes részt az eljárási jogi kérdések átfogó elemzése zárja.
3.5. Az ötödik rész az általános gazdaságirányítási joggal foglalkozik, vagyis azoknak a jogi eszközöknek az elemzésével, amelyekkel az állami beavatkozás piacgazdasági körülmények között élhet. Az általános alapvetést az árszabályozás, az állami támogatások joga, és a külgazdasági igazgatás jog követi.
4. Ehhez képest valóban "különös" gazdasági jogként jelenik meg az egyes speciálisan szabályozott gazdasági ágazatok gazdasági jogi szabályozásának áttekintése és a nagy egészbe való beillesztése. Itt találjuk a közbeszerzések, a biztosításfelügyelet, a hitelgazdaság, a tőkepiacok jogi szabályozását, az energia- és a közlekedési jogot, a médiajogot és a telekommunikációs jogot.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
