A polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott európai igazságügyi együttműködés történetében különleges helyet tölt be az Európai Parlament és Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről, hiszen e rendelet az első, s ezidáig az egyetlen olyan közösségi jogforrás, mely egy egységes polgári peres eljárás szabályait fekteti le. Ennek megfelelően a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletek kapcsán szinte elkerülhetetlenül szembe kell nézni a jogalkalmazóknak az elismerés és a végrehajtás kérdésével, ugyanis a pernyertessége után a fél ezen ítélet kapcsán - önkéntes teljesítés hiányában - gyakran egy újabb határokon átnyúló eljárás, a határokon átnyúló végrehajtás részesévé kell, hogy váljon.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa, hogyan, milyen feltételek mellett kerülhet sor a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet végrehajtására, valamint az ennek kapcsán elkerülhetetlenül megválaszolandó jogi kérdések tisztázása, értelmezése, s elemzése.
A határokon átnyúló igényérvényesítés problémáit felismerve az Európai Közösség létrehozói révén a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretében a határozatok elismerése és végrehajtása meglehetősen központi szerepet tölt be. Ezt bizonyítja, hogy már a kezdetektől megpróbálták szabályozni e két területet (Brüsszeli Egyezmény,1 Luganói Egyezmény,2 Brüsszel-I rendelet3). Jelenleg a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok, illetve a közokiratok esetében alapvetően a Brüsszel-I rendelet alapján az ipso iure elismerés után a végrehajtást egy végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás, az ún. exequatur eljárás előzi meg, melyet a végrehajtást kérő külön kérelme alapján a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai folytatnak le.4 Ehhez képest az igények érvényesíthetőségének egyszerűsítését vonta maga után az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról, mely lehetővé tette a nem vitatott követelések esetén a külföldi határozatok végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélküli végrehajtását egy ún. európai végrehajtási jogcímmé minősítés révén.5
A kis értékű követelések európai eljárásának egyik fő célja, azaz a határokon átnyúló igényérvényesítés egyszerűsítése és gyorsítása érdekében az ilyen eljárásokban a felek és a bíróság is a jogalkotók által a 861/2007/EK rendelet mellékleteiben rögzített formanyomtatványok kitöltésével járnak el. A formanyomtatványokat az eljáró bíróság nyelvén kell kitölteni.
Ennek megfelelően tehát a felperes az eljárást a rendelet I. Mellékletét képező "Keresetlevél" elnevezésű, kitöltési útmutatóval ellátott "A" formanyomtatvány benyújtásával indítja meg. Amennyiben a Keresetlevél szabályszerűen, megfelelő tartalommal került benyújtásra, illetőleg annak hiányosságait már orvosolták, a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló rendelet 5. cikk (2)-(3) bekezdései alapján a bíróság az alperesnek kézbesíti az "A" formanyomtatványon benyújtott keresetet és az azt esetlegesen alátámasztó iratokat a "C" Válasz-formanyomtatvány kíséretében. Erre az alperes 30 napon belül, a "C" formanyomtatvány II. részének kitöltésével - csatolva adott esetben az azt alátámasztó iratokat - és a bírósághoz történő eljuttatásával, vagy a Válasz-formanyomtatvány mellőzésével megfelelő módon válaszol. A felperesnek ugyanennyi ideje van a válaszadásra viszontkereset esetén.6 Bár a rendelet e körben nem utal erre, a 7. cikk szabályaiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes, illetve a felperes saját maga dönti el, hogy élni kíván-e válaszadási jogával.
Amennyiben az alperes, illetve viszontkereset esetén a felperes válaszol a keresetlevélben foglaltakra, a bíróság a válasznak a hozzá való beérkezésétől számított 30 napon belül ítéletet hoz.7 Ez a szabály nyilvánvalóan legfőképpen akkor érvényesül, ha az alperes, illetve viszontkereset esetén a felperes elismeri a keresetlevélben, illetőleg a viszontkeresetben foglalt követelést. A rendelet azonban az ítélet meghozatala előtt lehetőséget biztosít a bíróságnak, hogy felhívja a feleket, hogy meghatározott határidőn belül nyújtsanak be további információkat a követeléssel kapcsolatban, vagy - amennyiben ezt szükségesnek tartja - a 9. cikkel összhangban bizonyításfelvételt folytasson le, illetőleg ha úgy ítéli meg, hogy ez elengedhetetlen az ügy tisztességes elbírálásához, tárgyalásra idézze a feleket. A perhatékonyság elvének messzemenő szem előtt tartása okán a rendelet ezen intézkedések megtételére, illetve lebonyolítására 30 napos határidőt ír elő.8
Amennyiben az alperes, illetőleg viszontkereset esetén a felperes nem válaszol a keresetre a rendelkezésére álló 30 napon belül, a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően a bíróság a keresettel, illetőleg a viszontkeresettel kapcsolatban ítéletet hoz.9 A jogirodalom megosztott, s a rendeletben sem található sajnálatos módon rendelkezés arra vonatkozóan, hogy vajon ebben az esetben az ítélet meghozatala előtt aláveti-e a bíróság a keresetlevelet valamiféle vizsgálatnak vagy pedig azzal megegyező tartalmú ítéletet, azaz gyakorlatilag egy "mulasztási ítéletet" hoz. A jogirodalom szerint a rendelet "hallgatásából" azonban arra lehet következtetni, hogy a jogalkotók nem kívánták kifejezetten alkalmazni a több tagállamban ismert "elismerési vélelmet", azaz a rendelet 19. cikke értelmében ennek eldöntése kapcsán a jogalkalmazóknak a nemzeti polgári eljárásjogi szabályok alapulvételével kell dönteniük.10 Ennek megfelelően tehát a bíróságnak nem feltétlenül kell a keresetlevél tartalmával egyező tartalmú ítéletet hoznia, bár - mivel csupán a keresetlevél áll rendelkezésére - feltehetőleg arra fogja döntését alapozni.11 Ha a bíróság a keresetlevél hiányosságát vagy esetleg hibáját észleli, akkor -ahogyan arra többen fel is hívták a figyelmet - annak orvoslására a 7. cikk (1) bek. a) pontjában foglalt intézkedés megtételével kerülhet sor.12 A bíróságnak a 7. cikk (3) bekezdése alapján meghozott ítélete nyomán egy olyan követelés jön létre, mely kimeríti a 805/2004/EK rendelet 3. cikk (1) bekezdésének b) pontját, azaz teljesül a feltétel, miszerint a bírósági eljárás során a származási tagállam joga szerinti eljárási szabályokkal összhangban az adós a követeléssel szemben nem emelt kifogást. Ezáltal a felperes (ítéletben rögzített) követelése nem vitatott követelésnek minősül, így határokon átnyúló, exequatur eljárás nélküli végrehajthatósággal bír.13
Az ítélet ellen a rendelet 17., illetve 18. cikke szerinti jogorvoslattal lehet élni, azaz a 17. cikk értelmében az általános (nemzeti) szabályok által szabályozott jogorvoslat áll a felek rendelkezésére,14 emellett azonban az alperes kérheti a 7. cikk (3) bekezdése alapján hozott ítélet felülvizsgálatát is a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
