A személyes adatok védelmének kérdése napjainkra jelentősen felértékelődött a munkajog területén. Az új általános adatvédelmi rendelet - igazodva a jelenkori társadalmi és gazdasági változásokhoz - egységes szabályozás lehetőségét teremti meg valamennyi adatvédelmi vonatkozású kérdéskört illetően. Ám alappal tehető fel a kérdés, hogy a foglalkoztatás speciális aspektusai miatt miként képzelhető el az általános szabályok hatékony alkalmazása a munkajog vonatkozásában, különös tekintettel a transznacionális vállalatok tevékenységére.
"A személyes adatok kezelését az emberiség szolgálatába kell állítani. A személyes adatok védelméhez való
jog nem abszolút jog, azt az arányosság elvével összhangban, a társadalomban betöltött szerepének függvényében
kell figyelembe venni, egyensúlyban más alapvető jogokkal..."
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete
Az információ - hatalom. Ez a kijelentés rendkívül helytállónak bizonyul napjainkban, a 21. század által támasztott kihívások fényében az élet számos területén, s nincs ez másként a munkajog esetében sem. Hiszen nem csupán egy fennálló munkajogviszony ideje alatt, hanem már azt megelőzően, a munkaerő-felvételi eljárásban, továbbá a munkajogviszony megszűnését, illetve megszüntetését követően is relevanciával bír a felhalmozott információtömeg megfelelő megőrzése, kezelése.
Publikációnk elkészítésével alapvető célkitűzésünk, hogy speciális aspektusból tanulmányozzuk a munkajog és az adatvédelem kapcsolódási pontjait. Ennek keretében a transznacionális vállalatok mint munkáltatók - a munkavállalói személyes adatok tekintetében pedig adatkezelők - szemszögéből vesszük górcső alá az adatvédelmi szabályozás aktuális helyzetét a munkavállalói személyes adatok védelmét illetően. Kulcsfontosságú mérföldkő és kiindulási alap a téma vonatkozásában a 2018. május 25. napjától alkalmazandó jogszabály, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679-es új általános adatvédelmi rendelete (a továbbiakban: GDPR),[1] mely alapjaiban egy egységes védelmi szintet biztosító adatvédelmi szabályozás kereteit fektette le az Európai Unió tagállamaiban, törekedve mindezzel a 95/46 EK irányelv[2] hiányosságainak kiküszöbölésére.[3] Az egységes belső piac működése gazdasági és társadalmi integrációt eredményezett, ami jelentős növekedést generál a személyes adatok határokon átnyúló áramlásának vonatkozásában.[4] Ebből adódóan pedig ugyancsak felerősödött az igény a személyes adatok védelmére, ami új kihívások leküzdésére sarkallja az adatvédelmi szabályozást, hogy eredményesen sikerüljön lépést tartani a rohamos technológiai fejlődéssel, a globalizációs folyamatok térhódításával.[5] Mindez természetesen a munkajog területén is érvényesül, tekintve, hogy az adatvédelem a munkavállalók életének minőségére, a megfelelő munkakörülmények biztosítására, továbbá a munkajogi jogok gyakorlására, kötelezettségek teljesítésére is meghatározó befolyást gyakorol.[6] Problematikus kérdéskörnek bizonyul viszont az adatkezelések, adattovábbítások azon esetköre, amelyekben az Európai Unió tagállamain kívüli országok is érintettek, mivel ilyenkor a személyes adatok továbbításának folyamata kilép a harmonizált
- 191/192 -
uniós jog keretei közül, újabb nehézségekkel szembesítve a jogalkotót tagállami és nemzetközi szinten egyaránt. Mindezek mentén elsők között - a globális társadalmi és gazdasági változások feltérképezését követően - a határon átnyúló adatkezelések problematikájának vizsgálatára térünk ki, ezt követően pedig a kollektív tárgyalások adta lehetőségeket térképezzük fel. Vizsgálódásunk eredményeként összességében arra keressük a választ, hogy a személyes adatok határokon átnyúló továbbítása, kezelése a hatályos rendelkezések tükrében megfelelően beilleszthető-e a foglalkoztatás kontextusába.
A téma specialitásából fakadóan szükségesnek véljük, hogy kiindulási pont gyanánt az adatvédelem munkajogban betöltött szerepét határoljuk körül. Habár a személyes adatok védelme iránti igény csupán néhány évtizede nyert teret, a permanens informatikai és technológiai fejlődéssel lépést tartva egyre növekvő számú általános adatvédelmi szabályanyag került megalkotásra.[7] Ehhez mérten természetszerűleg a munkavállalói személyes adatok védelmének szabályozásában is töretlen fejlődés figyelhető meg, melynek origójában a megfelelő védelmi szint biztosítására irányuló törekvés húzódik. Kiemelést érdemel ezek köréből az első adatvédelmi tárgyú szabályozás, amely 1970-ben, Nyugat-Németországban, Hessen tartományban került megalkotásra egységes szabályozási modell mentén, s az Európai Unió tagállamaiban számos adatvédelmi tárgyú jogszabály mintájául szolgált a későbbiekben.[8]
Az adatvédelem, s ehhez kapcsolódóan a személyiségvédelem munkajogban betöltött szerepét illetően - a hazai jogrendszer sajátosságaira támaszkodva - Arany Tóth Mariann véleményét osztjuk, amelynek értelmében a munkavállalói személyes adatok védelmének követelménye egy önálló mellékkötelezettségként aposztrofálható a munkáltató oldalán, melynek tartalmát az adatvédelmi jog segítségével lehet meghatározni.[9] Álláspontunk szerint, habár mellékkötelezettségről van szó, mégis hasonlóan fajsúlyos terhet jelent a munkáltatóra nézve, mint az egyéb, elsődleges kötelezettségei, hiszen a személyes adatok védelme alkotmányos jogosultságként minden embert megillető jog.[10] Erre tekintettel a munkáltató köteles a munkajogviszony valamennyi létszakában az adott jogosultság biztosítására kiemelt figyelmet fordítani.
Az adatvédelem témakörét érintően az évek folyamán egyre gyarapodó számú nemzeti szintű jogalkotási aktus mellett közösségi szintű szabályozási igény is megmutatkozott, amely napjainkban is formálódik számos tényező együttes hatásának következményeként, jelentős befolyást gyakorolva mindezzel a munka világára. A nemzetközi szabályozás sarokpontjait áttekintve az adatvédelem témakörét érintően kiemelést érdemel a legelső jogharmonizációs célú rendelkezés, az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK Irányelve "a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, mely alapjaiban határozta meg a későbbiekben megszülető normaszövegek által alkalmazandó standardokat és paneleket.[11] Továbbá szintén a jelentős jogalkotási aktusok közé sorolható az Európai Szociális Karta, mely a munkához való jog egyes részterületeinek szabályozása kapcsán deklarálja a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogot.[12] Nézetünk szerint viszont - a jelenkori gazdasági és társadalmi változások tükrében - mindez nem csupán a munkabiztonsági és munkaegészségügyi szabályzatok elkészítésének, illetve végrehajtásának kötelezettségét takarja, hanem a munkavállalói személyes adatok védelmét is, s ebben a kontextusban az adatvédelem célja a munkajogban egyfajta többletgaranciaként jelenik meg a munkavállalói joggyakorlás védelmének biztosítása érdekében. Tekintve, hogy a vállalatok is egyszerűbben tudnak üzleti kapcsolatokat létesíteni, megállapodásokat kötni egymással, aminek egyik szemléletes példája az európai piacra szánt termékek Ázsiában történő elkészítése, a bérköltségek közti jelentős eltérések miatt. Ebből eredően pedig kiemelt relevanciát nyert napjainkra, hogy a kiterjedt kooperációval összhangban miként teremthető meg az egyensúly a vállalatok profitorientált szemlélete, összefüggésben a versenyképesség növelésével és biztosításával, valamint a munkavállalók jogainak teljes körű biztosítása között,[13] mely magában foglalja a munkavállalók személyes adatainak védelmét egyaránt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
