Az 1998-tól kialakuló kétpólusú politikai rendszerben rendkívül szoros verseny alakult ki a FIDESZ és az MSZP között. 1998-ban a FIDESZ, 2002-ben az MSZP nyert, de mindkét választásnál nem az volt a befutó, aki megnyerte a választásokat. Míg 1998-ban a kisgazda Torgyán doktor volt a "királycsináló", addig 2002-re a FIDESZ-nek már nem maradt szövetségese. Gyurcsány Ferenc 2004-ben vette át a kormányfői stafétát Medgyessy Pétertől és szívós küzdelemmel tornázta fel pártjának alacsony népszerűségi indexét. A 2006-os országgyűlési választások előtt mintegy 10 hónappal "adócsökkentési programot hirdetett: az áfa 25 százalékról 20 százalékra csökkent, alacsonyabb lett a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsa, lefaragták a munkabért terhelő járulékokat is. A 2006-os választások előtt ugyan sok olyan jelzést kapott közgazdászoktól, melyekben arra figyelmeztettek, hogy az ország költségvetési hiánya katasztrofális méreteket öltött, ezért annak lefaragása érdekében fájdalmas lépésekre, megszorításokra lesz szükség. Az államháztartás negatív adatai azonban nem kerültek napvilágra, ezért Gyurcsány megtehette azt, hogy a választási programjában ötéves távlatra szóló "adócsökkentési" programot hirdetett meg. Ezek után a FIDESZ "depressziós kampánya", a "rosszabbul élünk, mint négy éve" hiteltelennek tűnt, akkor ráadásul nem is volt igaz, hiszen az életszínvonal valóban magasabb volt 2006-ban, mint 2002-ben. Mivel Orbán Viktor nem rendelkezett hiteles statisztikai adatokkal az államháztartás reális állapotáról, így aztán Gyurcsány - a maga impulzív fellépésével - magabiztosan oktathatta ki Orbánt és kérhette ki magának az olyan "vádakat", miszerint vizitdíjat, avagy gyógyszertári dobozdíjat szándékozna bevezetni, stb. Az MSZP "belehúzott" és 43,5 százalékkal megnyerte a választásokat. A FIDESZ ugyan csupán egy-másfél százalékkal maradt le, de az MSZP-SZDSZ-koalíciónak magabiztosabb fölénye lett 2006-ban, mint 2002-ben volt.
Ami azonban a választás után következett, az olyan politikai folyamatokat indított el, amelynek egyre mélyülő és felgyorsuló sodrása már előre jelezte a kormányzó pártok népszerűségének radikális esését és egy olyan egyre mélyülő kitartó apályba taszította azokat, melynek nyomán már 2006 végén előre lehetett látni annak távolabbi következményeit. A népszerűségi index leesése nem átmeneti volt, innentől kezdve ugyanis az MSZP-SZDSZ-koalíció már nem tudott a maga ásta gödörből kijutni. A választási győzelem után félévvel már nem volt nagy merészség kijelenteni: hosszú távra ez a hitelvesztés a következő választás kimenetelét eleve meghatározza. Ahogy telt az idő egyre több jelzés és figyelmeztetés mutatott erre.
A 2006-os parlamenti választás második fordulója utáni napon, április 24-én egy nemzetközi sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc kijelentette, hogy a rendszerváltást követő időszak "legintenzívebb reformkorszaka következik". Az "Új Magyarország" címet viselő 82 oldalas kormányprogram sikeres, modern és igazságos országot ígért. Többek között hatékonyabbá tették volna a közigazgatást, az egészségügyet, az oktatási rendszert, felszámolták volna a korrupciót, illetve annak egyik fő melegágyát a pártfinanszírozás negatívumait. Ebben a dokumentumban a reform kifejezés mintegy félszázszor fordult elő (a gyakorlatban e szó jelentése később a megszorítások szinonimájává vált).
2006 május 26-án, egy hónappal a választási győzelem után az MSZP-frakció zárt, balatonőszödi ülésén hangzott el az az ominózus Gyurcsány-beszéd, melyben a kormányfő a maga sajátos hangnemében az azonnal bevezetendő reformok mellett érvelt. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi..." "Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt."[1]
Gyurcsány ezzel kimondta, hogy változtatni kell, mert az utóbbi másfél év hazugságokra épült. Ugyan később ezt úgy magyarázta, hogy a rendszerváltástól eltelt 16 esztendőről beszélt és bírálata a mindenkori politikai elitnek szólt, azonban teljesen nyilvánvaló volt, hogy a parlamenti választások előtt a választó-
- 27/28 -
polgárok elől gondosan eltitkolt tényekről volt szó ("úgy tettem, mintha kormányoznék"...).
Gyurcsány második kormánya 2006 június 9-én alakult meg. Június 10-ére összehívták az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülését, melyen a kormányfő ismertette a bevezetendő reformokat tartalmazandó "Új Egyensúly program fő elemeit, melyek mondanivalója a gazdasági és költségvetési stabilitás megteremtése, olyanképpen, hogy a politikai stabilitás se kerüljön veszélybe. Kinyilvánította, hogy a korábban bejelentett adócsökkentései programot el kell halasztani és egyben bemutatta az adóemeléseket tartalmazó programot. Az "Új Egyensúly" program azzal a hírhedt kifejezéssel reklámozódott, miszerint "nem kell félni, nem fog fájni". A legszükségesebb reformok közül Gyurcsány az államigazgatást, az oktatást, az egészségügy átalakítását, a nyugdíjreformot emelte ki.[2]
A "Gyurcsány-csomag" a makrogazdasági pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében olyan megszorító intézkedéseket tartalmazott, amelyek elsősorban az állami bevételek növelésére törekedtek (mint pl. új adók, tandíj, vizitdíj bevezetése), vagy éppen visszafogták az állami kiadásokat (pl. gázártámogatások és lakáshitel-támogatások csökkentése, állami alkalmazottak elbocsátása, a betegszállítás privatizálása, stb.). 2006 augusztusától 30 százalékkal emelkedett a gáz, 10-14 százalékkal a villany ára, 2 százalékkal több lett az egészségügyi hozzájárulás, 4 százalékkal emelkedett az szja felső kulcsa. Drágult a cigaretta és az alkohol, a középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra emelkedett, az EVA-t - év közben! - 30 százalékra növelték, stb.
Az első tüntetésre 2006 július 8-án került sor a szakszervezetek szervezésében, melyben követelték a megszorító intézkedések visszavonását és részben a kormány lemondását is. (Az őszödi beszédben maga Gyurcsány is valószínűsítette a tüntetések megindulását, de azzal bagatellizálta el, hogy "majd megunják, s hazamennek".)[3]
2006 szeptember 17-én került nyilvánosságra az őszödi beszéd, amelynek kiszivárogtatása máig sem tisztázott. A miniszterelnök a stílust és a hangnemet egy ún. szenvedélyes "igazságbeszéd" fontos részének tekintette, Lendvai Ildikó pedig úgy interpretálta, hogy Gyurcsány nemcsak magáról, a kormányról és az MSZP-ről beszélt, hanem az egész politikai elitről és nemcsak az utóbbi egy-két évről, hanem a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedről szólt. Az
SZDSZ-frakció is kiállt Gyurcsány mellett és támogatásukról biztosították a miniszterelnököt. Az MSZP-n belül az egyetlen csoportosulás, amely negatívan értékelte a beszédet, az a párt Társadalompolitikai Tagozata volt, melynek tiszteletbeli elnöke, Gazsó Ferenc szerint a Gyurcsány-beszéd eredményeképp "megsérült a parlamenti demokrácia tekintélye", és a miniszterelnök elvesztette erkölcsi hitelét.[4]
A beszéd nyilvánosságra kerülése után a parlamenti ellenzéki pártok lemondásra szólították fel Gyurcsány Ferencet. A FIDESZ frakcióvezetője, Navracsics Tibor pedig levélben kérte a köztársasági elnöktől, hogy ő is szólítsa fel lemondásra a miniszterelnököt. Sólyom László szeptember 18-i beszédében kijelentette, hogy nincsen közjogi lehetősége a beavatkozásra, de kihangsúlyozta, hogy ez a beszéd "morális válságba sodorta az országot és ezt a válságot a miniszterelnök reakciói csak fokozták. Személyes felelősségét összemosta az elmúlt 16 évvel".[5]
Néhány nappal később Orbán Viktor már a legitimitását is megkérdőjelezte a miniszterelnöknek azzal, hogy Gyurcsány Ferenc "a FIDESZ számára csak jogi értelemben Magyarország miniszterelnöke, erkölcsi és politikai értelemben bukottnak tekintjük, nincs vele miről tárgyalnunk...a mi higgadt, nyugodt álláspontunk az, hogy egy beteges hazudozóval van dolgunk".[6] A lemondás kikényszerítésére a közelgő önkormányzati választásokat tekintette, amelyet "népszavazásnak" fogott fel, olyannak, amely ha az MSZP vereségét eredményezné, akkor elkerülhetetlen lesz Gyurcsány lemondása. Az új parlamenti választásokig pedig egy szakértői kormány vezethetné az országot.[7]
A beszéd következményeképp felgyorsult a koalíció népszerűségi indexének süllyedése, az MSZP támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt, mint ahogy Gyurcsány megítélése is jelentős mértékben csökkent és egyre közelebb került a sereghajtóknak számító kormánypolitikusokhoz.
A beszéd kiszivárgását heves állampolgári tiltakozások követték. 2006 szeptember 17-én a Kossuth téren spontán tüntetés kezdődött, amely permanenssé változott. Majd több alkalommal utcai zavargások törtek ki a fővárosban, aminek egyik csúcspontját a szeptember 18-i a Magyar Televízió székházának ostroma jelentette.[8]
2006 október 23-án Budapesten be nem jelentett tüntetések kezdődtek, melyek a délután folyamán
- 28/29 -
összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a tüntetők között. A FIDESZ által szervezett, belvárosban tartott ünnepi megemlékezést követően a hazafelé igyekvő tömeg összekeveredett a tüntetőkkel, a rendőrség pedig nem téve különbséget köztük oszlatásukba kezdett. A szükségtelenül és aránytalanul nagymértékben alkalmazott erőszak, a sok esetben ártatlanul bántalmazott és letartóztatott jelenlevők miatt a belvárosban több helyszínen is erőszakos tüntetésekhez vezetett. Mindezek tovább irritálták és polarizálták a közvéleményt.[9]
Október 23. után a rendőri fellépés megítélése került a belpolitikai viták középpontjába. Az ellenzéki pártok szerint e fellépés "diktatórikus hatalmi intézkedés volt" és az ellenvélemények elnyomását szolgálta. Az MSZP és az SZDSZ politikusai természetesen "indokoltnak és törvényesnek tartották a rendőrség fellépését és az erőszakos cselekmények igazi okát a "FIDESZ hatalmi politikáját szolgáló uszító kampányban" látták.[10]
A következő években a nemzeti ünnepeken (március 15-én és október 23-án) már nem a megemlékezésé volt a fő szerep, hanem a tiltakozásoké és a további utcai megmozdulásoké.
2006 október 1-jén tartották az önkormányzati választásokat. Az eddigi belpolitikai események már előre jelezték az MSZP és az SZDSZ vereségét és a FIDESZ nagyarányú győzelmét. A kis települések ugyan továbbra is a függetlenek dominanciáját mutatta, ám politikailag relevánsnak - egyben a lakosság mintegy 60 százalékos többségét jelentő - fővárosi, megyei és városi közgyűlések és azoknak vezető pozíciói bizonyultak. Ezek az erőpozíciók jelentős mértékben átrendeződtek a FIDESZ javára. A fővárosi és a megyei közgyűlési választásokon az ellenzéki pártok a szövetségeseikkel együtt a szavazatok 52,7 százalékát szerezték meg, míg a kormánykoalíció 37,7 százalékot ért el. A választások legnagyobb vesztese az SZDSZ volt. Bár a fővárosban - az MSZP támogatásával, de így is csupán másfél százalékkal előzve meg fő riválisát, Tarlós Istvánt - Demszky Gábor ismét főpolgármester lehetett, ám nemcsak Budapesten csökkent jelentősen a támogatásuk, hanem a vidéki városokban is elvesztették polgármesteri pozícióikat. Szinte valamennyi megyében FIDESZ-es többségű önkormányzat alakult (kivéve Somogy megyét - ahol az ellenzék a szavazatok felét szerezte meg és Heves megyét).[11]
Az önkormányzati "népszavazás" sem vezetett azonban a miniszterelnök lemondásához, ellenkezőleg, megerősítette pozícióját. 2007 február 24-én az MSZP tisztújító kongresszusa - mint egyetlen jelöltet - 89 százalékos támogatottsággal pártelnökké választotta.[12]
2008 március 9-én került sor az ún. "háromigenes" népszavazásra, amelyben a feltett kérdések a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj fenntartására, avagy eltörlésére irányultak. Már a kérdések feltevése is predesztinálta a választ: "Egyetért-e azzal, hogy. ne kelljen vizitdíjat fizetni?" Természetesen nem ez a három kérdés volt a legfontosabb az állampolgároknak, nem ezek voltak a legfájóbbak a megszorítások közül, mégis az ezekre adott válaszok egyben a Gyurcsány-kormány egész programját és tevékenységét értékelték. A miniszterelnök egyrészt reménykedett a népszavazás eredménytelenségében, másrészt előre próbálta elbagatellizálni a szavazás jelentőségét. ("Mi lesz március 9. után? Március 10."). A népszavazás azonban érvényes és eredményes volt. A részvétel valamivel 50 százalék felett volt (bár már csak a választópolgároknak csupán 25 százalékának kell azonos módon szavazni) és a voksolók 82-84 százaléka e díjak eltörlése mellett döntött.[13] A miniszterelnök ebből sem vont le semmilyen konzekvenciát, koalíciós partnere viszont igen, hiszen ezek a területek az SZDSZ elképzeléseinek alapvető részeit képezték. Gyurcsány a parlamentben nemcsak megszavaztatta e díjak eltörlését, hanem leváltotta Horváth Ágnest miniszteri pozíciójából. Az SZDSZ válasza erre a koalíció felmondása lett.[14] Az MSZP így 2010-ig "látszat"-kisebbségben kormányozott. Innentől kezdve már szó sem volt bátor reformokról és "új reformkorról". Helyettük Gyurcsány meghirdette a "bársonyos reformokat". "Nem a célokat kell feladni, hanem meg kell hallani azt, amit az emberek mondanak, hogy így ez a teher, ez a megoldás túlságosan sok. Az eszközökben lehet és kell is változtatni" - mondotta 2008 március 31-én a parlamentben.
Az állampolgárokkal azonban már a "bársonyos reformokat sem tudta elfogadtatni, hiszen maga a "reform" szó már régen pejoratív hangzásúvá vált, mint ahogy Gyurcsány havonta-hetente jelentkező reformötletei nem hozták lázba még híveit sem.
2008-2009 fordulójára Gyurcsány Ferenc és az MSZP népszerűsége példátlan mélységbe zuhant (az SZDSZ-é nemkülönben). 2009 tavaszára népszerűsége odáig esett, hogy 18 százalékos népszerűségi indexével a demokratikus Magyarország valaha volt legnépszerűtlenebb miniszterelnöke lett (egyik volt
- 29/30 -
miniszterével, Kóka Jánossal). Az állampolgárok 81 százaléka szerint Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.[15]
Gyurcsány Ferencet az MSZP 2009 március 21-én tartott kongresszusán 85 százalékos eredménnyel újraválasztották pártelnöknek. Meglepetésszerűen jelentette be, hogy nem kívánja többé betölteni a miniszterelnöki tisztséget. Javasolta, hogy két héten belül találjanak miniszterelnök-jelöltet, majd konstruktív bizalmatlanság útján válasszák meg a parlamentben. Bejelentését azzal indokolta, hogy nem óhajtja akadályozni a szükséges reformokat és pártja sikerességét. Lemondásának hírére a FIDESZ kezdeményezte az országgyűlés feloszlatását és előrehozott választások kiírását, ám ezt az MSZP-SZDSZ többségű parlament elutasította (Sólyom László is új választásokat sürgetett)[16]. Gyurcsány első jelöltjei Surányi György, Glatz Ferenc és Vértes András voltak, akik nem vállalták a jelöltséget, csakúgy, mint a kicsit később felkért Takács János. Bokros Lajos, Békesi László és - talán a legnépszerűbb minisztere -, Gráf József sem álltak kötélnek.
Az MSZP következő jelöltje Bajnai Gordon lett, aki már vállalta és március 30-ra az SZDSZ is elfogadta személyét. Gyurcsány Ferenc pedig március 28-án az MSZP megyei elnökeinek találkozója után a pártelnöki posztjáról is lemondott.
Miniszterelnök-jelölti bemutatkozó beszédében Bajnai a megszorítások szükségességéről szólt, hogy a világgazdasági válság negatív hatásai Magyarországon, illetve gazdaságunkban ne mélyüljenek tovább: "Nyíltságra, egyenességre van szükség. Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot, minden embert érinteni fog, de lesz eredménye".[17]
Valóban fájdalmas intézkedéseket hozott a Bajnai-kormány. A közszférában megszűnt a 13. havi illetmény, 2 évre rögzítették a nominális bruttó kifizetéseket. Csökkentették az önkormányzati támogatásokat. Tervezték a nyugdíjkorhatár - több lépcsőben - 65 évre emelését. Megszüntették a 13. havi nyugdíjat. 10 százalékkal csökkentették a táppénzt, két évre rögzítették a családi pótlék összegét, jogosultságát 23 évről 20 évre csökkentették, ugyancsak csökkentették a GYES-t és az időtartamát (három év helyett csak 2 évig jár), megszüntették az eddigi lakástámogatási (szocpol) rendszert, csökkentették a gáz- és távhőtámogatást - majd tervbe vették annak megszüntetését is. Az általános áfakulcsot 20-ról 25 százalékra emelték (néhány alapvető élelmiszer és a távhő esetében 18 százalékos ún. 18 százalékos középső kulcsot vezettek be). Egy általános értékű ingatlanadót is bevezettek, valamint nagyértékű ingatlanra, járműre vagyonadót vetettek ki.[18]
A magyar társadalom jelentős része - csakúgy, mint a Gyurcsány-kormánnyal szemben - elutasítóan viszonyult Bajnaihoz is. 2009 áprilisában a Századvég és a Forsense közös közvélemény-kutatása szerint csupán a válaszadók 28 százaléka tartotta őt alkalmasnak. Egy júniusi felmérés szerint a megkérdezettek 49 százaléka támogatta volna egy előrehozott választások kiírását. 2010 tavaszára némileg javult személyének és kormányának megítélése. A kezdeti 17 pontos (a 100-ból) népszerűségi indexe a végére 24 százalékra nőtt (megelőzve Gyurcsányt, Kókát és Demszkyt.[19]
2009 június 9-én tartották az európai parlamenti választásokat. Csakúgy, mint az Európai Unió tagállamaiban ez a választás igazából nem az EU-ról és az Európai Parlamentről szól, hanem mindenütt a belpolitikáról. Ez az induló pártok programjaiban és kampányában is tükröződött. A közvélemény-kutatási felmérések egyértelműen a FIDESZ fölényes győzelmét jelezték, de ugyanakkor a magyar pártpolitikai struktúra megváltozását is. Magyarország 22 hellyel rendelkezik az Európai Parlamentben. A Fidesznek 13-17 helyet jósoltak, az MSZP-nek 4-6-ot. A Jobbik politikai tényezővé válását jelezte, hogy valamennyi közvéleménykutató bejuttatta volna a Parlamentbe (bár kissé alábecsülték a párt eredményét). Az MDF-et a bekerülés határára tették, az SZDSZ mandátumszerzésére viszont kicsi esélyt láttak.
A választási részvétel viszonylag alacsony volt (36,29 százalék). A FIDESZ a szavazatok 56,36 százalékát szerezte meg és ezzel 14 képviselőhelyet szerzett. Az MSZP katasztrofális vereséget szenvedett, a 17,37 százalék csak négy helyre volt elegendő. A közvélemény-kutatók alábecsülték a Jobbik eredményét, amely a 14,37 százalékkal 3 képviselői helyett kapott. Az MDF éppen, hogy becsúszott (5,331 százalékkal) és 1 mandátumhoz jutott. (Talán köszönhető a listavezető Bokros Lajosnak, mert így az SZDSZ-ben csalódó liberális szavazók egy részét is átcsábíthatta.)[20] Az SZDSZ nem tudott képviselőt küldeni az Európai
- 30/31 -
Parlamentbe, erre az elért 2,16 százalék nem volt elegendő (bár a negatív népszerűségi előrejelzések alapján erre lehetett számítani, mégis óriási csalódást okozott az eredménytelenség. Az SZDSZ-t még egy új szerveződő alakulat is leelőzte, a 2,61 százalékot elérő Lehet Más a Politika.[21]
Az 56 százalékot a FIDESZ úgy interpretálta, hogy ez egy rendes választás esetén kétharmados győzelmet hozna és ismét felmerült az előrehozott választás gondolata. Erre azonban továbbra sem mutatkozott esély, hiszen a parlamentben az MSZP-SZDSZ megőrizte többségét (annak ellenére, hogy elvileg a koalíció megszűnt és az MSZP kisebbségben kormányzott). Mégis ez a választás a legnagyobb mértékű közvélemény-kutatásnak fogható fel, csak éppen a felmért minta nem egy-két ezres volt, hanem majd 3 millió ember mondott ítéletet a kormányról.
Magyarország közepesen fertőzött országnak számít a Transparency International felmérései szerint. A rendszerváltás hajnalán a privatizációs ügyek voltak a legjellemzőbb esetek, majd később a közbeszerzések váltak azzá. A "fekete- és szürke"-gazdaság a GDP-nek körülbelül 27 százalékát tette ki. Az esetek jó része a politikával volt összeköttetésben és pediglen általában a hatalmon lévőknek vannak nagyobb sanszai arra, hogy bekapcsolódhassanak a korrupciós hálózatba. Természetesen még csak kísérletet sem tehetünk akár egy esettanulmány megalkotására, mert az másrétű kutatásokat feltételezne. Az MSZP nyolc évig tartó hatalma (részben az SZDSZ-szel) alkalmat adott az ilyen esetek felhalmozódására és ezeknek napvilágra jutása tovább növelte a kormányzó erők és politikusok iránti ellenszenvet. A FIDESZ nagyon jó érzékkel használta ki és fel a korrupciós ügyeket és 2008 májusától külön honlapot nyitott és úgynevezett "korrupciós lexikont" állított össze, amelynek az adatai folyamatosan bővültek.[22]
Természetesen a teljesség igénye nélkül meg kell említeni a korrupciónak néhány fő fajtáját és esetét, illetve a hatalmon lévő politikusok közül azokat, akiknek folyamatban levő és feltárás alatt álló ügyei egy-egy újabb koporsószeget jelentettek az MSZP-nek és az SZDSZ-nek.
Ezek az esettípusok: a privatizáció, az ingatlaneladások, a közbeszerzések, a látszatszerződések, tanácsadások, vesztegetések, zsarolások, végkielégítések, pályázati, alapítványi ügyek, politikai, rokoni, baráti és egyéb kapcsolatok, valamint az offshore cégek működései. Nálunk épültek Európában a legdrágábban autópályák (pl. az M 7-esnél a kőröshegyi híd, az M 6-os alagútjai) és metró (a 4-es), Az ingatlanpanamák közül kiemelkedtek pl. a moszkvai Kereskedelmi Képviselet épületének botrányos eladása, az önkormányzati ingatlanok elkótyavetyélése, a sukorói ingatlancsere, a MALÉV-ügy, az MTV székháza, a MÁV ZRt. A közbeszerzések, vagy éppen azok elmaradása, a szerződések manipulálása, egyéb tanácsadások, PR-ügyek. Nagy port vertek fel a Honvédelmi Minisztérium korrupciós hálózatának feltárásai, a BKV-és végkielégítések, a FŐTÁV, a Posta érintettsége, az önkormányzati vagyonvesztések. Nevesítve pedig azokat, akiknek érintettsége nyilvánvalóan kihatott az MSZP és SZDSZ presztízsére: talán a Zuschlag-üggyel kezdődött, majd következtek sorban Hagyó Miklós (volt főpolgármester helyettes), Mesterházy Ernő (Demszky főtanácsadója), a Hunvald-ügy stb.[23] Mindezek tovább mélyítették az MSZP és az SZDSZ válságát és egyre negatívabb társadalmi megítélésüket.
Két nagy változás történt a pártpolitikai struktúrában. Az egyik az ún. "történelmi pártok" korábbi eltűnése és a rendszerváltó pártok haldoklása. A Szociáldemokrata Pártot még az 1990-es választások előtt tette tönkre Petrasovics Anna, a Független Kisgazdapártot pedig a korrupciós botrányok sorozata és Torgyán dr. verte szét 2002-re.
2009-re az SZDSZ is megroggyant. Ennek a kétségbevonhatatlan jele volt, hogy nem jutottak be az Európai Parlamentbe. 2010 elejére a haldoklás szélére jutottak, a parlamenti választásokon már indulni sem voltak képesek. Az ehhez vezető fő ok a neoliberális politika teljes társadalmi elutasítottsága, ami elsősorban Kóka János gazdaságpolitikájának köszönhető. Az ún "öngondoskodás" programjának meghirdetése és politikája az egyre növekvő szegénység közepette mélységes ellenszenvet váltott ki a "multi" politikus iránt, amit jól jelzett a népszerűségi indexeknél az utolsó helyezése. Hasonlóképpen jártak az egészségügy "átszervezései" és annak vezetői (kórházak felszámolása, vizitdíj, kórházi napidíj, széfek beszereltetése, stb.). Vagy az oktatási rendszer szétzilálása - főleg alap- és középfokon -, minek következtében Magyarországon a kb. félmilliós "klasszikus" analfabéta mellett, kitermelődött egy mintegy másfél milliós funkcionális analfabéta réteg is. A közlekedési tárcánál a brókerbotrányok és a botrányos közbeszerzések irritálták a közvéleményt. A főváros botrányai Demszky személyének megítélésére hatottak negatívan.
A személyi kérdésekben Kóka pártelnökké választása és abban manipulatív eszközök napvilágra
- 31/32 -
kerülése tovább mélyítette az SZDSZ válságát.[24] 2008 június 7-én a rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen szoros eredménnyel Fodor Gábort választották elnöknek. A kudarccal végződött európai parlamenti választások után ő viszont levonta a konzekvenciát és lemondott. A 2009 júliusi küldöttgyűlésen Retkes Attilát választották vezetőnek. A neoliberalizmus helyett nemzeti liberalizmust és szociálliberalizmust hirdetett. Emiatt és azzal, hogy bocsánatot kért a polgároktól az SZDSZ-t érintő korrupciós ügyek miatt, kettészakadt a párt. Az új pártvezetésre és a párt parlamenti frakciójára - Kókával - akik de facto nem ismerték el Retkest. A parlamentben helyet foglaló képviselők - annak ellenére, hogy már 2008 április végén elvileg kiléptek a koalícióból - nem igazi ellenzékként politizáltak. Bukásukig rendre megszavazták a kormány elképzeléseit. 2009 őszétől megkezdődött a kilépések sorozata, ami 2010 elejétől felgyorsult. Magyar Bálinttól Demszky-ig a párt prominens alapítói és alakítói mind otthagyták pártjukat - de ők sem vontak le semmi konzekvenciát az SZDSZ haldoklása miatt. A párt a 2010-es parlamenti választásokon önállóan már indulni sem volt képes. Az MDF-el való közös lista sem volt eredményes, ezért a 2010-es választást követően Retkes Attila is lemondott. Azt követően egy ötfős ügyvivői testület irányította a már "kimúlt" szervezetet.
Az MDF-nél is súlyos betegséget diagnosztizáltak a választások előtti évben. Pedig az európai parlamenti választás sikert jelentett. Bokros Lajos jelölése azonban heves vitát váltott ki a pártban, melynek nyomán nemcsak az addigi EU-s képviselő, Olajos Péter lépett ki a pártból, hanem Csáky András parlamenti képviselő is, és vele 2009 március 20-án megszűnt a párt parlamenti frakciója.[25] Ugyancsak súlyos érvágást jelentett Boross Péter levele a párt elnökségéhez, amelyben a volt miniszterelnök bejelentette, hogy megszakítja minden kapcsolatát az MDF-el, mert nem ért egyet a párt legutóbbi irányváltásával.[26] Nem tett jót az MDF és különösen Dávid Ibolya megítélésének az ún. "megfigyelési ügy" sem, amellyel az elnök asszony ellenlábas riválisát, Almássy Kornélt kívánta lejáratni és lehetetlenné tenni. Felbuzdulva az EP-választások sikerétől, a magyar parlamenti választásokra is Bokros Lajos nevével - mint miniszterelnök-jelölttel - óhajtottak felkészülni. Dávid Ibolya a Retkes Attila által irányított SZDSZ-el választási együttműködést is tető alá akart hozni. Ennek a hatása a további kilépések, illetve kizárások lettek, ami megrendítette az MDF-et.
A pártpolitikai struktúra átalakulásának másik jele a kétpártrendszerű, váltógazdasággal működő rendszer megváltozása volt. Választójogi rendszerünk alapján - elsősorban a magas, 5 százalékos küszöb miatt - a parlamentbe legfeljebb 6 pártot juttathat be. Ennek nyomán 1998-tól kialakult a kétpólusú rendszer, két nagy párttal és 3-4 kisebb követő pártokkal, kiknek a kormányra kerülésre legfeljebb koalíciós kényszer esetén volt esélyük.
Az MSZP a fentebb elemzett okok miatt fokozatosan nagy pártból közepes párttá változott és a leépülési folyamatnak még nem volt vége. Ugyan nem voltak látványos kilépések, avagy kizárások, a párt általában mindig összezárt, ha kellett Gyurcsány mellett, ha kellett Bajnai mellett. A fent említetteken kívül a népszerűségi index zuhanásának egyik fő oka, hogy a párt identitásválságba került. Elvesztette baloldali jellegét és koalíciós partneréhez hasonlóan neoliberális programot hajtott végre. Azt a konzekvenciát sem vonta le, hogy a magyar gazdasági válság mélyülésének nemcsak a globális válság az oka, hanem saját kormányzati tevékenységük is. Gyurcsány újabb hiteleket vett fel az IMF-től az államháztartási hiány kezelésére. Ennek következtében a magyar államadósság soha nem látott méreteket öltött, elérte a GDP 80 százalékát. A "nagy a jólét" és a "pannon puma" illúziója hamar elillant az IMF-el vállalt újabb és újabb megszorítások vállalásával, mindenfajta gazdaságélénkítő elképzelések híjával. Gyurcsány már 2006-ban elvesztette gyakorlati legitimitását, reformötlet halmaival, "felvilágosult abszolutista" attitűdjeivel, magát hol II. Józsefnek, hol Széchenyinek képzelő képzelgésével nemcsak magának, hanem pártjának is rengeteget ártott. A konzekvenciát természetesen ő sem vonta le a sem a háromigenes szavazás, sem az európai parlamenti választás kudarcaiból. De pártja sem gyakorolt önkritikát, csupán az MSZP legnépszerűbb politikusa Szili Katalin volt az, aki többször célozgatott az úttévesztésre, de féligazságok kimondásán túl másra ő sem vállalkozott. Mint ahogy az MSZP kormányfőjelöltje, Mesterházy Attila sem. A váltógazdaság véget ért, hiszen tisztán látszott, hogy nagy vereségbe megy bele a választásokon a párt és még arra sem lehetett esélye, hogy megszorítsa a FIDESZ-t. Eleve felemelt kezekkel indultak neki a választásoknak, maximális elvárásuk a "kétharmados vereség" elkerülése volt.
A Jobbik (Jobboldali Ifjúsági Közösség) 2003-ban alakult párttá és néhány évig a MIÉP árnyékában és azzal együtt politizált. A 2006-os választási kudarc nyomán azonban teljesen önállósodott, a 2009-es európai parlamenti választások nyomán, ahol is 3 képviselőt küldhetett Strasbourgba, már harmadik erőnek hirdette magát. S valóban azzá vált, demonizálása ellenére. A náci-fasiszta címkézéssel való megbélyegzés nem állta meg a helyét. Ideológiáját tekintve radikális jobboldali párt, nacionalista, kereszténydemokrata vonásokkal és némi rasszista beütéssel. Egyértelműen a Gyurcsány-kormánynak köszönheti megerősödését, hiszen olyan jelenségekre
- 32/33 -
világított rá és adott - radikális - válaszokat, amik valóban aggasztóknak bizonyultak, a kormánypárt pedig a szőnyeg alá seperte ezeket. Társadalmi igény mutatkozott azok reális magyarázatára és kezelésére. Így pl. a cigánykérdés - cigánybűnözés -, a nyomor, a multik kedvezményei, a megrendült közbiztonság, a politikusbűnözés és az elszámoltatás igénye. A
2009- es időközi parlamenti, vagy önkormányzati választásokon néhány helyen 7-10 százalékot is elértek.[27] A 2010-es parlamenti választások előtt már nem a harmadik erő pozíciója volt a kérdés, hanem az, meg tudja-e előzni az MSZP-t. Demonizálásuk egyaránt érdeke volt az MSZP-nek, de a FIDESZ-nek is, akiktől szavazatokat vehettek el.
Az LMP (Lehet Más a Politika) 2008-ben alakult meg és a magyar politika megreformálását tűzte ki célul. A zöld pártokhoz közel álló mozgalom volt - az Élőlánchoz hasonlóan, de attól függetlenül - részben a Védegyletből nőtt ki. 2009 február 26-án alakult párttá. Alapító Nyilatkozata szerint a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens ökológiai és demokrata politikai irányvonalat követ. A legfontosabb kérdéseknek a részvételi és képviseleti demokrácia minőségét, a társadalmi igazságosságot, valamint a környezetvédelem és az ökológiai fenntarthatóság kérdéseit tekintik. A párt fő témái a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés mellett a jelenlegi politikai elit korrumpálódása, a baloldali-jobboldali felosztás értelmetlensége, célja a társadalom és a politikai elit közötti távolság csökkentése.[28] Az európai parlamenti választáson ugyan nem sikerült mandátumot szereznie, azonban meg tudta előzni az SZDSZ-t. Annak bomlási folyamatából pedig további utánpótlást tudott szerezni (még ha formálisan el is határolódott tőlük). Joggal bízhattak a bejutásban a 2010- es magyar parlamenti választáson.
A FIDESZ az őszödi beszéd napvilágra kerülése után vetette fel először az új választások szükségességét, melyet több alkalommal is megismételt. Így a 2006-os önkormányzati választásokat követően, a háromigenes 2008-as népszavazás után, a Gyurcsány-Bajnai cserét követően, majd az európai parlamenti választásokon elért győzelme nyomán tartotta szükségesnek egy előrehozott választások megrendezését. Igazából azonban - tekintve a magyar gazdaság aggasztó állapotát - hasznosabb volt számára az, ha az elkerülhetetlen megszorításokat az MSZP végzi el. Ki lehetett számítani, hogy azzal ugyanis megrendül morális tartása, teljesen elveszti hitelességét és politikai támogatottságát is nagyrészt. Ezért már 2009 őszétől a FIDESZ ún. "kockázatminimalizáló" kampányt folytatott, hogy tartsa a közvélemény-kutatások által mutatott előnyét. Ennek egyik meggyőző jele volt pl. Orbán Viktor 2010 február 5-én tartott - szokásos - évértékelője, ahol a párt kampánystratégiájának megfelelően óvatos, konkrétumokat kerülő beszédet mondott, melyben nagy célokat vázolt fel, de az ezekhez vezető eszközökre már nem tért ki. A FIDESZ-nek szinte semmit sem kellett mondania, elég volt kényelmesen kivárni a hátralevő időt. Még azt is megtehette, hogy tudatosan kerülte a vitákat és visszautasította Mesterházy Attila és Bokros Lajos kormányfő-jelölti vita kezdeményezéseit, holott az már 12 éves hagyománnyal bírt. Az MSZP kampányraktárában 2006-ig bevethető fegyverként rejtőzött Orbán demonizálásának lehetősége is, de Őszöd után már az sem nem tudott funkcionálni. Sőt 2009-től Orbán mumusból ígéretté vált, a konszolidáció megvalósítójaként. Nemcsak a társadalom majd fele gondolta így, hanem a hazai és a nemzetközi pénzügyi körök jó része is. Orbán ugyanis számos gazdasági fórumon kiszámítható gazdasági környezetet ígért és megkötötte paktumát a nemzeti tőkével is egy korszerű protekcionista gazdaságpolitika kialakításáról. Megígérte az adóterhek csökkentését, a magyar tőke előnyösebb megítélését a közbeszerzésekben. De kiemelte a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatásának szükségességét is.
Soha nem voltak ilyen könnyű helyzetben a közvélemény-kutatók, hiszen nem volt nehéz megjósolni a FIDESZ győzelmét. Nemcsak ebben, de még a győzelem arányának becslésében is közel álltak egymáshoz a felmérések. A biztos szavazók tekintetében - 2009 novembere és 2010 április eleje között - 59 és 68 százalék közötti tartományban helyezték el a FIDESZ-re leadott szavazati arányt. Közvetlen a választások előtt egyre jobban csökkentek szóródások 59-61 százalék között. Az MSZP 2010 februárjáig még 19-22 százalékon állt, de április elejére már csak a Szonda Ipsostól kapott 20 pontot, az összes többi felmérés 16 és 19 pont közé tette várható eredményét. A jobbik harmadik helyét egyöntetűen - bár szoros eredménnyel - prognosztizálták, kivéve a Gallupot, amelynél a Jobbik megelőzte az MSZP-t. (17-16 százalék) Az LMP bekerülését legkorábban a Forsense valószínűsítette 2010 februárjában. A nagy áttörésre április elején került sor, a közvélemény-kutatók akkorra már valamennyien bejuttatták - 5-7 százalékkal - a parlamentbe. Az MDF 2010 márciusáig még a Forsense-nél, a Századvégnél és a Nézőpontnál szerepelt bekerülő pozícióba 5 százalékkal, ám március közepétől már mindenkitől csupán 1-3 százalékot kapott.
- 33/34 -
A FIDESZ ilyen arányú győzelmének előrejelzése feltételezte a parlamentben a kétharmados arány elérését is. Ezt valamennyi közvélemény-kutató valószínűsítette és 68-74 százalék közé tették a végeredményt. Mint ahogy egyöntetű volt a vélemény abban is, hogy négypárti parlament alakul.[29]
A parlamenti választásokra 2010 április 11-én és 25-én került sor. 43 párt jelentkezett be, ebből 2 nem indult, egyet az OVB elutasított. Országos listát hat párt állított: a FIDESZ-KDNP, az MSZP, a Jobbik, az LMP, az MDF és a Civil Mozgalom. Területi listát szerzett - de a bekerülés reménye nélkül - a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Független Kisgazdapárt, a MIÉP és az Összefogás Párt.[30]
Ami a közös: minden pártprogramnak világos - bár részleteket mellőző - jövőképe van, amely a munkára, a biztonságra és a kiszámítható életkörülményekre épül. A szakpolitikákban leggyakrabban a "vállalkozásbarát adórendszer, az oktatás minősége, a költségvetési politika stabilitása és kiszámíthatósága emelődik ki - bár ez utóbbi taglalásánál az MSZP szűkszavú volt. Ami hiányzik mindenkinél: a programok költségvetési feltételrendszere, az ezzel járó kockázatok, hatások. Az ígéretek elnagyoltak, pontatlanok és homályosak. Ennek viszont az az előnye, hogy a program alapján egyetlen pártot sem lehet később számon kérni a teljesítésről.
A választópolgárok általában nem a programok szerint választanak, hiszen azokat el sem olvassák, legfeljebb a programok "zanzásított", rövid lényegre törő szlogenjeit értik meg. Az országos listát állító pártok közül a legrövidebb az MDF programja volt, mindössze 36 oldal, az MSZP-é 50 oldal, a Jobbiké 88, a FIDESZ-é 95 oldal volt. Az LMP 225 lapon keresztül fejtette ki elképzeléseit, de még őket is megelőzte a civil mozgalom a 261 oldalas kötetével! Ezért én is a programokból azokat a fő elemeket emelem ki, amelyekkel a pártok kampányoltak.
A kockázatminimalizáló FIDESZ-nek nem kellett konkrét programot kibontania, pláne vállalnia. Elég volt általános ígéreteket tenni. Választási elképzelései a legrövidebben és legáttekinthetőbben a "Szövetségi szerződés a nemzeti újjászületésért" című dokumentumban lelhetők fel, amelyet a KDNP-vel, a Fidelitas-szal, a Lungó Drommal, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségével a Nemzeti Fórummal, a Vállalkozók Pártjával és a Kisgazda Polgári Egyesülettel közösen vállaltak 2010 március 10-én . A fő mondanivaló: az előző kormányok "példátlan, gazdasági, megélhetési, politikai és erkölcsi válságba taszították az országot". Ezért "Magyarországot újjá kell építeni". Talpra kell állítani és tartós fejlődési pályára kell állítani a magyar gazdaságot, tíz év alatt egymillió új munkahelyet kell létesíteni, helyre kell állítani a rendet, megteremteni a megélhetés biztonságát, meg kell konkrétan határozni az erkölcsi-politikai felelősséget, visszaszorítani a korrupciót, biztosítani a magyar vállalkozóknak az esélyegyenlőséget, meg kell védeni a magyar termőföldet, támogatni a családi mezőgazdasági vállalkozásokat, helyreállítani a közbiztonságot, a jogbiztonságot, visszaadni a pedagógusok szakmai tekintélyét, igazságos közteher-viselést,visszaállítani a lakástámogatási rendszert, rendbe kell tenni az egészségügyet, meg kell felezni a parlament és az önkormányzati képviselőtestületek létszámát, stb.[31]
Az MSZP programja áttekintette az elmúlt hét év eredményeit, a fizetések és a nyugdíjak "vásárlóerejének növekedésétől" kezdve a sorkatonaság eltörlésén és az autópálya építéseken át az adófizetői kör szélesítéséig. Ugyanakkor elismerte, hogy nem javult a közigazgatási rendszer, az egészségügy, a világválság pedig mély konfliktusokat hozott felszínre a közbiztonság, a létbiztonság és a cigánykérdés területén. A program kulcsszava: modellkorrekció, amely szerint rendszerváltásra nincs szükség, csak "rendszerjavításra". Mindez erősebb államot feltételez. A párt folytatná az Út a munkához programot, erősítené a közbiztonságot, a jogbiztonságot, folytatná a romaintegrációs programot is. Az MSZP a kis- és közepes jövedelműek pártja akar lenni. Ami hiányzik a programjukból, az a szembenézés a közelmúlttal és az elszámolás. Azzal, hogy mi ment félre és mi nem valósult meg. Azonban a párton belül kisebbségbe kerültek azok, akik úgy gondolták, hogy az effajta szembenézés növelné az MSZP hitelességét. Az sem tett jót a párt imázsának, hogy a választási program alcíme a "demokratikus oldal" programjaként aposztrofálódott, megkérdőjelezve ezzel a többi párt demokratikus jellegét.[32] Ez a program még a párttagokat és a szimpatizánsokat sem hozta lázba.
A Jobbik célja a törvények mindenki által való betartatása, a "politikusbűnözés" elszámolása, érdemi cselekvések a rendvédelemben. Csendőrség felállítása, határozott fellépés a korrupció ellen, "önfenntartó börtönök", létrehozása. Zéró tolerancia a jogalkotásban és jogalkalmazásban, teljes körű számonkérés. Nyilvánosságra hoznák az ügynöklistákat és a vezetők átvilágítását ígérik. Sajátos stílusban, radikális, olykor drasztikus megoldásokkal ugyan, de olyan kérdéseket emeltek választási programjuk előterébe, amik akutnak bizonyultak és sürgős megoldásra vártak: a szegénység, a romakérdés, a köz-
- 34/35 -
biztonság problémái, a korrupció aggasztó állapota és a politikával való összefonódása.[33]
A Lehet Más a Politika a közjogi renden nem változtatna, de a "demokrácia újjáélesztése" érdekében megújítaná a közigazgatást, erősítené a hatalom intézményi és civil ellenőrzését. Fontosnak tartja a politikától mentes köztisztviselői életpályamodell alkalmazását. A korrupciót a szabályok egyszerűsítésével és a nyilvánosság segítségével szorítanák vissza. Fontosnak tartják továbbá a vidékfejlesztés intézményrendszerének régiós szintre emelését, a közrend védelmét, a szociális szolgáltatókkal is együttműködő rendőrség megszervezését. A program kulcsfogalmai: a környezetvédelem, energiapolitika, esélyegyenlőség és a fenntartható fejlődés.[34]
Az MDF önmagát liberális konzervatív pártnak határozta meg. A párt fő célja "megmenteni és megújítani a magyar demokráciát". Az LMP által hangoztatott "fenntartható fejlődés" elképzelésének legkorábbi kibontását Bokros Lajosnak tulajdonítják és személyében látják az egyetlen olyan komoly gazdaságpolitikai koncepciót, amely az országot a válságból kivezetheti. Ezért növelni kell a vállalkozói szabadságot és a versenyképességet. Közteherviselés, az adózók körének kiszélesítése, amiben a minimálbért is megadóztatnák. A közkiadások csökkentése, kisebb, de jobban működő állam kiépítése. Helyre kell állítani a Belügyminisztériumot és önálló Népjóléti Minisztériumot kell létrehozni. Elengedhetetlen a rendőrség reformja és emelni kell a szakiskolai képzés színvonalát is.[35]
A legnagyobb volumenű programalkotásra a Civil Mozgalom vállalkozott. Teljes megoldásokat ajánlott szinte minden szakterületre. Hasonló válaszokat adott a reális problémákra, mint a pártok többsége. Ami kiemelődött mégis: a civil kontroll, a bürokrácia megszüntetése, az "e-közigazgatás" bevezetése. A parlament létszámát 200 fő alá csökkentenék, 3200 települési önkormányzat helyett 173 kistérségi és 23 kerületi (vagyis 196) önkormányzatot alakítanának. Az önkormányzás megyei és fővárosi szintjét megszüntetnék. A megélhetési bűnözést a közmunkaprogramokkal és az oktatással szüntetnék meg. Újjáépítenék a rendvédelem intézményeit is. A köztársasági elnökválasztás a nép kezébe kerülne.[36]
A politológusok egy része attól tartott, hogy a kampány eldurvul és talán még a 2006-os, vagy még inkább a 2002-es választásoknál is elfajultabbá válik. Ám nem ez történt. A választás már rég eldőlt, ezért különösebb - főleg negatív - kampányra már nem is volt szükség. Mivel nem telt el hét korrupció-gyanús ügyek nélkül, az ellenzéki pártoknak nem is kellett kampányolniuk, mert annál jobbat nem találhattak volna ki, mint az ún. "cuslágolás", sukorózás, "Nokia-dobozolás", "BKV kitalicskázás", "Hunvaldozás, valamint a "Hagyó saga". Még csak vita sem alakult ki a pártok között, legfeljebb egymás melletti elbeszélések. A FIDESZ-nek emellett elegendő volt a "nemzeti összefogásra buzdító" békésebb kampánya.
A hivatalos kampány kezdetét az jelentette, amikor a köztársasági elnök, Sólyom László 2010 január 22-én kiírta a választások időpontját. Elvileg tehát 79 nap állt a pártoknak a kampányidőszakra. Valójában a kampány már jóval korábban elkezdődött, sőt abba sem hagyódott a 2006-os választás óta.
Az MSZP már 2009 tavaszán határozott a budapesti listáról, bár októberben felmerült, hogy azt módosítani kellene, de erre végül nem került sor. November közepén pedig sikerkampányba kezdett óriásplakátokon, sajtóhirdetésekben és a háztartásokba eljuttatott brosúrákban. Néhány héttel később a FIDESZ is elindította az óriásplakátos akciókat.[38]
A FIDESZ egyéni választókerületi jelöltjeinek kiválasztása hónapokon keresztül folyt Orbán Viktor - pártelnök és miniszterelnök-jelölt - felcsúti házában. A végleges névsort 2009 december 14-én fogadták el. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila volt, a Jobbiké Vona Gábor, az LMP-é Schiffer András, az MDF-é pedig Bokros Lajos. Január elején kiszivárgott, hogy az MDF és az SZDSZ választási együttműködésre készül. A megállapodás szerint SZDSZ-es politikusok helyet kaphatnak az MDF listáján (befutó helyen) és ez az együttműködés a fővárosi egyéni választókerületekre is kiterjedt. A listán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Kapolyi Lászlóval is helyet kapott.[39]
Orbán Viktor februári évértékelője nyomán a FIDESZ-nek a jó választási szereplést megalapozó célja kétmillió ajánlószelvény összegyűjtése volt. (Február közepéig már 850 000-nél tartottak, egy hónapra rá pedig el is érték.)
Az MDF-ben kiújultak a harcok Bokros jelöltségét követően az SZDSZ-el való együttműködés miatt és felgyorsult a kizárási-kilépési folyamat. Bokros is visszalépéssel fenyegette meg a párt vezetőit.[40]
Az MSZP 2010 február 20-án tartotta hivatalos kampánynyitó rendezvényét a SYMA-csarnokban. Két nap múlva pedig a Parlament utolsó ülésén Bajnai Gordon - miközben "tanácsokat adott a pártoknak és a következő kormánynak"- a Jobbik elleni összefogásra szólította fel a pártokat. Ezzel mintegy előre vindikálta nemcsak az MSZP vereségét, hanem kimondatlanul arra célzott, hogy az MSZP-nek immáron nem a FIDESZ, hanem a Jobbik a vetélytársa a 2. helyért.[41]
A választás előtti napokban okozott némi izgalmat két felvétel nyilvánosságra hozatala. Az egyik a FIDESZ országos pártigazgatójának, Kubatov Gá-
- 35/36 -
bornak a beszédét tartalmazta, melyben elismerte, hogy nyilvántartást vezetnek szimpatizánsaikról és más szavazópolgárokról is. Egy nappal később az internetre került az MSZP választói adatbázisa is.[42] A pártok kampányzáró rendezvényeiket április 8-án tartották.
A részvételi arány közepesnek volt mondható. Az első fordulóban a szavazópolgárok 64,38 százaléka jelent meg (Baranyában mindössze 59 százalék).
A területi listákra leadott szavazatok alapján a FIDESZ-KDNP közös listája 52,73 százalékot szerzett kétmillió hétszázezer szavazóval. Az MSZP eredménye 19,30 százalék 990 ezer választóval, a Jobbiké 16,67 százalék 855 ezer szavazóval. A Lehet Más a Politika 7,48 százalékot ért el, amivel bejutott a parlamentbe. Az MDF 2,67 százaléka ehhez kevésnek bizonyult.[43]
Az egyéni választókerületekben a 176 választókerületből 119-ben dőlt el a mandátum sorsa. Mindegyikben a FIDESZ-KDNP jelöltje szerzett mandátumot. Ráadásul a 2. fordulóra maradt 57 kerületből 56-ban az első helyen álltak.
Az egyéni választókerületekben Kelet-Magyarországon a Jobbik rendre megelőzte az MSZP-t, összesen 62 második helyezést ért el. A szocialista jelöltek főleg a Dunántúlon és Budapesten tudták csak megelőzni a Jobbikot (3 körzetben még függetlenek és civilek is megelőzték őket). Az LMP a fővárosban szerepelt a legjobban, ott megelőzte a Jobbikot is. (több helyen 3. helyen szerepeltek).
A szavazás az első fordulóban Budapesten és a nagyvárosokban több helyen botrányos körülmények között zajlott. Egy 2007-ben elfogadott törvénymódosítás szerint a lakóhelyüktől távol szavazni kívánók településenként (Budapesten kerületenként) csak egy szavazókörben szavazhattak. Így a felállított szavazókörökre kapacitásuknak a többszöröse zúdult. Ebből órákig tartó várakozás és késő éjszakáig tartó voksolási procedúra lett. Az Országos Választási Bizottság pedig mintegy 3 órával (22 óra 15 percig) meghosszabbította a kampánycsend idejét (ugyanakkor az interneten már megjelentek a várható eredmények).[44]
Az MSZP a két forduló között bejelentette, hogy négy budapesti körzetben visszaléptetik jelöltjeiket az LMP javára, hogy megakadályozzák a FIDESZ kétharmados győzelmét. Az LMP viszont nem viszonozta - és nem is viszonozhatta - ezt a gesztust. Így a 2. forduló nem hozott sem visszalépéseket, sem összefogásokat.
A kampány a két forduló között nagy meglepetéseket már nem hozott. A FIDESZ azzal igyekezett nagyobb részvételre biztatni, hogy "a nagyobb felhatalmazás nagyobb változás" lehetőségét adja. Ugyanakkor a FIDESZ nagygyűléseket már nem tartott, csupán Orbán Viktor keresett fel néhány olyan kerületet, ahol szorosabb eredmény volt várható. Az MSZP ugyanolyan szerencsétlen negatív propagandát folytatott, mint az első forduló előtt, nem véve észre azt, hogy a jogállam és a demokrácia "védelmére" való felhívásuk nem vezet eredményre. A protest megnyilvánulások mellett nyilvánvaló, hogy az állampolgárok szavazatát az életkörülményeik befolyásolják elsősorban. Ugyanúgy hatástalan volt Gyurcsánynak a kétharmaddal való ijesztgetése is. Végül mindössze 5 körzetben történt visszalépés.[45]
A második fordulóban a fennmaradt helyeken jóval kisebb volt a részvételi hajlandóság, mindössze 46,64 százalék. Az 57 kerületből 3 kivételével a FIDESZ-KDNP (egyben a Magyar Vállalkozók és Munkaadók Pártjával közösen) nyert, a fennmaradó mandátumokat két budapesti MSZP-s (Szanyi Tibor és Tóth József), valamint az edelényi polgármester, Molnár Oszkár (függetlenként) szerezte meg.
A FIDESZ-KDNP választási győzelme kétharmados mandátumarányt jelentett az új országgyűlésben.[46] A magyar miniszterelnök Orbán Viktor lett. A kétharmad olyan felhatalmazást jelentett, amely jogkör nemcsak az ún. kétharmados törvények akadálytalan keresztülvitelét eredményezi, hanem a győztes maga is alkotmányt tud módosítani és nincsen szükség az ellenzékkel való párbeszédre sem.
A kudarc nyomán megkezdődtek a pártvezetői lemondások. Retkes Attila az SZDSZ, Dávid Ibolya az MDF, Lendvai Ildikó pedig az MSZP elnöki pozíciójáról mondott le. Azonban az igazi szembenézés és önkritika elmaradt, amit persze nemcsak tőlük, hanem pártjaik egyéb vezetőitől is várhatóak lettek volna. Ennek következtében a magyar pártpolitikai struktúrában jelentős átalakulások következtek be. A két nagy rendszerváltó párt, az SZDSZ és az MDF gyakorlatilag megsemmisült. Az MSZP - régi és új -
- 36/37 -
vezetése nem tudott számot adni arról, hogy miért is vesztett egymillió szavazót, miért is győzhetett lavinaszerűen a FIDESZ, amelynek a győzelme nem egy ciklusra tehető? A kétpólusú rendszer megszűnt. Az MSZP nagy pártból kis-közepes párttá csekélyedett, és ha nem talál vissza baloldali gyökereihez, hasonló sorsra jut, mint az SZDSZ, vagy az MDF. A Jobbik rövid távon nem ellenfele a FIDESZ-nek, hosszabb távon csak akkor, ha Magyarországon a gazdasági válság kezelhetetlen lesz. A neoliberalizmus jó ideig nemkívánatos, és ez negatívan befolyásolhatja az LMP jövőjét is. És végezetül természetesen szükség lenne egy valódi baloldali pártra is. ■
JEGYZETEK
[1] Az őszödi beszéd többek között: index.hu, 2006. 09.17.
[2] www.hvg.hu, 2006.06.15. és www.hvg.hu/itthon/20060615gyurcsany
[3] "Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, igen lesznek. Lehet tüntetni a parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek" Népszabadság, 2006. szeptember 18., index.hu, 2006. 09. 27.
[4] Az ötvenhatos minta, Demokrata X/38, 2006 szeptember 21, 14-19. o.
[5] Sólyom László nyilatkozata: keh.hu, 2006 szeptember 18.
[6] A FIDESZ nem áll szóba többé Gyurcsánnyal, index.hu, 2006. szeptember 21.
[7] Gyurcsány Ferenc a katasztrofális vereséget eredményező önkormányzati választások után sem mondott le, ellenkezőleg, bizalmi szavazást kért maga ellen az országgyűlésben, melyet a koalíció képviselőitől maradéktalanul meg is kapott. Ennek nyomán a FIDESZ-es és KDNP-s képviselők hosszú ideig "Gyurcsány összes parlamenti felszólalásakor kivonultak az ülésteremből".
[8] Máig nem tisztázódtak a körülmények. Felvetődhet a tudatos "provokáció" elképzelése is. A székház védelmére a szakképzett osztagok helyett - melyek néhány száz méterre helyezkedtek el a székháztól - baranya megyei "irodistákat" vezényeltek. A székházba betörő "B-közép", amely tiltakozásuk nyilvánosságra hozatalát követelte, megragadt az épületben a büfénél. A rendőrség úgymond "megszégyenülése visszavágást követelt".
[9] 2010 februárjában Bencze József országos rendőrkapitány elnézést kért a rendőri túlkapásokért és bűncselekményekért. Az elkövetett hibákért más nem vállalta a felelősséget. (Lánchíd Rádió, 2010 február 16.)
[10] Azonosultak a budapesti rendőrkapitány álláspontjával (akit később Demszky Gábor ki is tüntetett. Interjú Gergényi Péter budapesti rendőrkapitánnyal az október 23-i eseményekről). Magyar Narancs, 2006 november 9.
[11] vokscentrum.hu/onkorm/index.php
[12] A szavazás előtt ultimátumot intézett párttársaihoz, amelyben kijelentette, hogy minimum 75 százalékos támogatással hajlandó csak elfogadni a pártelnöki tisztséget és folytatni miniszterelnöki tevékenységét - hvg.hu, 2007. 02. 24.
[13] Sajátos matematikai logikával interpretálta Gyurcsány a népszavazást és magát hozta ki győztesnek. E szerint nem ment el 49 százalék, plusz nemmel szavazott 16-18 százalék, tehát a "kormányt támogatók vannak többségben". vokscentrum.hu/valaszt/nepszav.php
[14] Csak a miniszterek távoztak, de a különféle állami-politikai pozíciókat betöltők közül senki sem adta fel jól jövedelmező helyét. Az SZDSZ ugyan megvonta Gyurcsánytól a bizalmat, de a parlamentben továbbra is a kormány mellett szavazott.
[15] Sosem volt ilyen népszerűtlen az MSZP/Gyurcsány, mint rossz példa. Politaktika, 2009 március 22. Medián: Negatív rekordon Gyurcsány támogatottsága, OrientPress Hírügynökség, 2009 március 19. (2010 elejére már a válaszadó állampolgárok 90-91 százaléka fejezte ki elégedetlenségét és azt, hogy rosszul érzi magát.)
[16] Gyurcsány új kormányt és kormányfőt javasolt, MTI, 2009 március 21., Egy hír, amely nem rengette meg a világot, index.hu, 2009. 03. 22. - Utólag: egy előrehozott választáson az MSZP nem bukott volna akkorát 2009-ben, mint egy évvel később.
[17] Bajnai: Fájni fog, index, 2009. 03. 30.
[18] Bajnai Gordon kormányprogramjáról: Bajnai ismerteti csomagját, videa.hu, 2009. 04. 19., Népszabadság, 2009.06.18., Mindenkitől lemondást kér a csomagját bemutató Bajnai, origo.hu, 2009. 04. 19.
[19] https://szazadveg.hu/kutatas/alap.php?id=871, Medián: Erős kettest kap a Bajnai-kormány, index.hu, 2010. 05. 14.
A politika és a politikusok negatív értékelése azonban nemcsak a kormánypárti politikusokra vonatkozott. A Szonda Ipsos felmérései szerint (2009 tavaszától 2010 áprilisáig) a legnépszerűbb politikusok indexe az 50 pontot sem érte el. Az első helyezett Sólyom László, a második Orbán Viktoré a 46-48 pontok között mozgott, ami azt jelentette, hogy a társadalom többsége még őket is elutasította! Pl. Szubjekt, 2009. 03. 11., vagy a Népszabadság 2009. december 23-i száma, nol.hu, 2009. 12. 23.
[20] Pl.: Van még lejjebb? Median.hu, 2009 március 18., szondaipsos.hu, 2009. 03. 30., tarki.hu, 2009. 04. 01., marketingcentrum.hu, 2009. 04. 16., Soha nem látott mélységben az MSZP, median.hu, 2009.04.15., EP-választás: elsöprő FIDESZ győzelem belpolitikai üzenettel, Magyar Gallup Intézet, 2009 május 15., Századvég, 2009 május 26., Nézőpont, 2009 május 27., stb.
[21] voskscentrum.hu/eu/valeredm.php?mszkod
[22] korrupedia.hu/index.php/
[23] A korrupció fel- és kihasználása természetesen nem az MSZP és az SZDSZ kizárólagos területe. A Gripen-, a Strabag-és a Siemens-ügyek, valamint a fontosabb állami megrendelések, közbeszerzések bizonyíthatnák az akkori legnagyobb ellenzéki párt érintettségét is (ld. a "70-30 százalékos, majd 60-40 százalékos elosztási indexeket", az ún. fővállalkozók és alvállalkozók politikai alkuit). Vagy éppen a 2009-ben kötött "megállapodás" a Sláger és Danubius adók kigolyózásában és a két nagy párt két új adójának kilobbizásában. Viszont kétségkívül a közvéleményt ebben a súlyos gazdasági helyzetben és az életszínvonal erőteljes visszaesésében sokkal jobban irritálják a hatalmon lévők korrupciós ügyei. Mindez növelte a morális válságot.
[24] 26-tal többen szavaztak, mint ahányan aláírtak, index.hu, 2008. 03. 28.
[25] Leépít az MDF, index.hu, 2009. 03. 19.
[26] Boross Péter szakított a Dávid Ibolya vezette MDF-el. HVG online 2009 június 18.
[27] Pl.: időközi önkormányzati választások. Tapolca (7 százalék) valasztas.hu, 2009. 03. 29.,Ajka (18,9 százalék!) valasztas.hu, 2009. 04. 4., Pécs (10 százalék) valasztas.hu, 2009.05. 10. - összesítő jegyzőkönyvek.
[28] https://lehetmas.hu/upload/10/10/200812/Alapito_nyilatkozat.pdf
[29] Néhány felmérés a teljesség nélkül: Növekvő választói bizalmat kap karácsonyra a FIDESZ, Századvég, 2009. 12. 21., Forsense: Az MSZP alig előzi meg a Jobbikot, Origo, 2009. 12. 22., Szonda: Előretört a Jobbik, Népszabadság, 2010. 03. 11. A FIDESZ példátlan arányú győzelme mellett az MSZP és a Jobbik fej-fej mellett küzdhet a második helyért. Az LMP bejuthat a Parlamentbe, Gallup, 2010. 03. 25. (Hozzáférés 2010. 03. 26.), Négypárti Parlament alakulhat, Nézőpont Intézet, 2010. 04.07., Négypárti Parlament várható, Tárki, 2010. 04. 07.
- 37/38 -
[30] A választáson induló pártok közül - a teljesség igénye nélkül - néhány érdekesebb hangzású, de természetesen esély nélküli párt: Igazi Demokraták Klubja, Internetes Demokrácia Pártja, Liberális Roma Unió Párt, Magyar Cselekvő Párt, Magyar Realista Egység és Béke Párt, MCF Roma Összefogás Párt, Nemzeti Forradalmi Párt, Nemzeti Munkáspárt, Összefogás Párt, Nép Oldali Párt, Pajzs Szövetség, SMS Demokrata Párt. Ezenkívül három szociáldemokrata, három zöld és három kisgazda formáció (ez utóbbinál Torgyán - Kisgazda - Koalíció). Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/partok.php?
[31] A pártprogramokról: A Fidesz választási programja lényegében egy tanulmánykötet. Címe: Nemzeti ügyek politikája 2010. Az első rész kilenc ajánlást tartalmaz neves közéleti személyiségektől, a második rész pedig Orbán Viktor írásával indul ("Nemzeti ügyek politikája"), majd következnek a szakpolitikusok, Matolcsy György, Lázár János, Pesti Imre, Soltész Miklós és Navracsics Tibor elemzései. Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_Fidesz.pdf? "A szövetségi szerződés a nemzet újjáépítéséért" fellelhető a vokscentrum. hu/valaszt2010/fajlok/A%20Fidesz%20%és%20szövetségesei%20választási%20megállapodása.doc?
[32] Az MSZP választási programjának a címe: Nemzeti modernizáció, összetartozó közösség - Ajánlat a demokratikus oldal programjára. A miniszterelnöki bevezető után következnek a szakpolitikai fejezetek. Forrás: vokscentrum. hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_MSZP.pdf?
[33] A Jobbik választóprogramjának címe: Radikális változás - A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért. A szakpolitikai fejezetek előtt Morvai Krisztina ("államfőjelölt") és Vona Gábor (miniszterelnök jelölt) előszavaival. Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_Jobbik.pdf?
[34] Az LMP programja: A fenntartható jövő, a befogadó társadalom és a megújuló demokrácia stratégiája (szerkesztette Rauschenberger Péter, a szakpolitikai részek felelősei Jávor Benedek, Pongrátz Gergely, Schiffer András és Szabó Tímea voltak). Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_LMP.pdf? És http://lehetmas.hu
[35] Az MDF programjának a címe: Munka és méltóság =Megújuló Magyarország - A tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés programja. Dávid Ibolya bevezetője után következnek a szakpolitikai fejezetek. Bár nincs nevesítve, de joggal feltételezhető, hogy Bokros Lajos keze nyomát viselik. Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_MDF.pdf?
[36] A Civil Mozgalom monumentális kötetének elnevezése: Országépítő program, Seres Mária rövid bevezetőjét követően, szinte minden területet át akar fogni. Forrás: vokscentrum.hu/valaszt2010/fajlok/VP2010_CM.pdf?
[37] A pártok kampányfőnökei: Gyürk András (FIDESZ), Szigetvári Viktor (MSZP), Szabó Gábor (Jobbik), Karácsony Gergely (LMP) és Somogyi Zoltán (MDF).
[38] A Plakátok hívószlogenjei közül, MSZP: "Ha félti a szabadságát az MSZP a választás", "Nagy a tét, szavazzon az MSZP-re!" FIDESZ: "Itt az idő, változás", "Csak a FIDESZ", "Védjük meg a munkahelyeket", "Védjük meg a családokat". Jobbik: "Népítélet: 20 évet a 20 évért", "Elszámoltatást tiszta erővel", "Radikális változást!", "A nép nevében". LMP: "Lehet más a politika? Igen, lehet". MDF: "Magyarok, demokraták, függetlenek, "Mindenki hozzáad Magyarországhoz", "Új MDF, a minőség" és a "munkahelyteremtő" (Bokros Lajos). Vokscentrum.hu/valaszt2010/media.php?gallery
[39] Az MDF számára úgy tűnt, előnyös volt a megállapodás. Bokros Lajos neve és programja liberális szavazókat hozhatott volna, Mesterházy Ernő (Demszky Gábor főtanácsadója) pedig mozgósította volna a pénzügyi támogató köröket. Bokros azonban legalább annyi támogatót vitt el, amennyit hozott, az anyagi támogatás is elmaradt, mivel Mesterházyt letartóztatták. Több SZDSZ által ajánlott jelölt is felkerülhet az MDF listájára, MTI, 2010 január 12., Dávid Ibolya: Nincs MDF SZDSZ közös lista, idex.hu, 2010. 02. 05.
[40] Spirk József: Bokros visszalépéssel fenyegette meg Dávid Ibolyát, index.hu, 2010. 02. 17. és Spirk József: Reménytelen az MDF helyzete Budapesten, index.hu, 2010. 03. 09.
[41] Bajnai: Legyen a jobbik közös ellenség, index.hu, 2010.02. 22.
[42] A Kuruc.info folytatja a leleplezést: Kubatov szárszói beszédében választási csalásukkal is hencegett, erre készülnek most is, kuruc.info, 2010. 04. 08., MSZP adatbázis, YouTube, 2010. 04. 08.
[43] Önálló területi listát állító pártok értékelése
| A listát állító | Kapott | ( % ) | Értékelés1 |
| párt neve | szavazatai | ||
| MSZP | 990 428 | 19,30% | Mandátumot szerezhet |
| Jobbik | 855 436 | 16,67% | Mandátumot szerezhet |
| LMP | 383 876 | 7,48% | Mandátumot szerezhet |
| MDF | 136 895 | 2,67% | Nem szerezhet mandátumot |
| CM | 45 863 | 0,89% | Nem szerezhet mandátumot |
| MUNKÁSPÁRT | 5 606 | 0,11% | Nem szerezhet mandátumot |
| MSZDP | 4 117 | 0,08% | Nem szerezhet mandátumot |
| ÖP | 2 732 | 0,05% | Nem szerezhet mandátumot |
| MIÉP | 1 286 | 0,03% | Nem szerezhet mandátumot |
Közös területi listát állító pártok értékelése
| Közös lis- ta neve | A listát állító pártok neve | Kapott szavazatok | Felosztott szavazatok | ( % ) | Értékelés1 |
| FIDESZ- KDNP | 2 706 292 | 52,73% | Mandá- tumot szerezhet | ||
| FIDESZ | 1 353 146 | 26,36% | Mandá- tumot szerezhet | ||
| KDNP | 1 353 146 | 26,36% | Mandá- tumot szerezhet |
Forrás: Országos Választási Iroda - 2010 Országgyűlési választások, valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html
[44] Ugyanakkor az is látszott, hogy a pártok - az "átmozgatásokkal" így próbálták meg befolyásolni az adott kerületben a választási eredményt.
[45] Többek között az edelényi körzetben, ahol a Jobbik jelöltje visszalépett Molnár Oszkár javára a Fidesz jelölt ellenében.
[46] Az országgyűlési képviselői helyek száma: 386
| Pártok | Egyéni választó- kerületben | Területi listán | Országos listán | Össze- sen | Parlamenti mandátumok aránya |
| FIDESZ KDNP Vállalkozók Pártja | 1 | 1 | 0,26% | ||
| FIDESZ KDNP | 172 | 87 | 3 | 262 | 67,88% |
| Jobbik | 26 | 21 | 47 | 12,18% | |
| LEHET MÁS A POLITIKA | 5 | 11 | 16 | 4,15% | |
| MSZP | 2 | 28 | 29 | 59 | 15,28% |
| Független | 1 | 1 | 0,26% | ||
| Összesen | 176 | 146 | 64 | 386 | 100,00% |
Forrás: valasztas.hu/hu/parval2010/354/354_0_index.html
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
