2008. május 27-én a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete Alkotmányjogi és Közigazgatási Jogi Osztálya megtartotta hagyományos és esedékes műhelyvitáját. A tanácskozásra az intézet Tanácstermében került sor 14 órai kezdettel. Az ülést Lőrincz Lajos akadémikus nyitotta meg és elnökölte. A vita egyetlen napirendi pontja Gajduschek György igazgatásszervező-szociológus, PhD., az MTA Jogtudományi Intézete új tudományos főmunkatársának dolgozata volt, melynek címe: "A közigazgatás felügyeleti-bírságolási tevékenysége, eredményességének értékelése (a hazai szakirodalom értékelése az empirikus adatok fényében.)" Az elnök meleg szavakkal ajánlotta a dolgozatot az értő közönség figyelmébe, felhívva azonban a hivatalból felkért opponenst a kritikus véleményformálás szükségességére. Kiemelte a tényvizsgálat fontosságát is e körben. Jelentős, hogy a mű a bírságolás eredményességét teszi vizsgálat tárgyává. A tanácskozásnak jelentős súlyt adott, hogy az esemény idején jelent meg a műhelyvita tárgyát képező dolgozat szerzőjének két monográfiája is (Közszolgálat. A magyar közigazgatás személyi állomány és személyzeti rendszere az empirikus adatok tükrében. Budapest, 2008. Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ ROP 3.1.1. Programigazgatóság 304 pp. Közigazgatási Olvasmányok sorozat köteteként; továbbá: Rendnek lenni kellene: tények és elemzések a közigazgatás ellenőrzési és bírságolási tevékenységéről. Budapest, 2008. Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ ROP 3.1.1. Programigazgatóság 339 pp. Közigazgatási Olvasmányok sorozat. Megjegyzendő, hogy a tanácskozás által tárgyalt munkaanyag az utóbbi kötet témakörében készült elemzés.) Különösen kiemelendő, hogy a munkaanyag eminenter módon, empirikusan vizsgál bírságolási és szabálysértési jogi hazai joggyakorlatot.
Ezek után Gajduschek György kapott szót. A szerző munkája indítóokaként egyfelől a magyar közigazgatás-tudományban eluralkodó erős jogi álláspontot (politológiai, szociológiai, közgazdaságtani megközelítés hiánya); másfelől a magyar állam, a közigazgatás impotens, tehetetlen voltát jelölte meg, amely nem kellően képviseli a közérdeket a magánérdek és csoportérdek ellenében, és ez az impotens állam a rendet nem a megfelelő fokon tartja fenn. Ugyanakkor helyet kap a hazai közigazgatási joggyakorlat bemutatása is. Fontosnak tartja a különféle szakigazgatási területeken a bírságolási tevékenység eredményességének vizsgálatát. Az eredményesség itt a céleléréshez kötődik, ez a jog érvényesítése, a jog betartatása az állampolgárokkal. A szakirodalomból kiemelte Nagy Marianna munkásságát, aki látta és ismeri a tanácskozáson vizsgált munkaanyagot. Az empirikus adatokat úgy kell felsorolni, hogy az eredményességet tükrözze. A kiindulás egy racionális modell: megéri-e az elkövetőnek szabályt sérteni? Ha a haszon nagyobb, mint a gyakorlatban kivetett bírság (tehát nem a bírságmaximum), akkor az emberek szabályt sértenek. Ebből egy képlettel várható bírságmértéket lehet számítani. Ha ez a haszonnál kisebb, az a racionális, ha valaki jogot sért. A szerző tizenegy szakigazgatási területet vizsgált úgynevezett konzervatív becsléssel (ez azt jelenti, hogy a közigazgatás tevékenységét jobbnak tételezzük, mint amilyen az általában.) Külön táblázat összegzi a kutatás eredményeit: eszerint a fogyasztóvédelemnél tízszer nagyobb az elérhető haszon, mint a bírság, a tiltott fakivágásnál hatszázszoros, fekete foglalkoztatásnál ez ezerháromszázhatvanszoros, az olajszőkítésnél százezerszeres. Ezek az adatok sokkolóak, a szerző az okokat is vizsgálta. A helyi önkormányzatokat kevéssé tartja alkalmasnak a bírságolásra (kis faluban a helyi vállalkozót nem bírságolják, jogi keretek nem megfelelőek, a bírságmérték alacsony stb.).
A másik téma, hogy a bírságolás lehetetlenné teszi a jogalkalmazást. A jog a jogérvényesítés legnagyobb gátja. Gajduschek bevezeti a hiperjogállam fogalmát, amely az egyéni alapjogot olyan erőssé teszi, hogy a jogsértők számára ezer kiskapu nyílik, különösen, aki jó ügyvédeket tud megfizetni.
Fontos a közigazgatás-tudomány sajátos egyoldalúságára utalás, a jogi megközelítés Gajduschek szerint nem alkalmas a megoldásra. Az egyik fajta megközelítés az úgynevezett klasszikus jogi megközelítés, amikor a jogalkalmazás nincs tekintettel a mindennapi életre (jogi szövegekre koncentrál.) A másik fajta megközelítés a hiperjogállami megközelítés, amelynek képviselői örülnek, ha az állam, az elnyomó entitás nem működik, ez nekik direkt jó, azaz kifejezetten ellenségesek az állammal szemben. A jogi megközelítés javaslatai például a szubjektív (vétkességi alapú) bírságolást javasolja, tehát hogy az elkövető vétkes-e a létrejött eredményben, ez logikus, de nem praktikus, ez egy plusz bizonyítási teher. A jogi szövegekre koncentráló (klasszikus) megközelítés nem tud gyakorlati problémákat kezelni. Ilyen a közterület-felügyelő fogyatékos intézkedési joga. Például nem tarthatja ott az eljárás alá vontat, a rendőrség két-három óra múlva jön ki, és az intézkedőt esetleg még el is marasztalják. Ezek a dolgok azonban a jogtudomány fogalmaival nem írhatóak le. A probléma oka maga a közigazgatás. Ezen témák elméletét és gyakorlatát vizsgálta a szerző.
Az elnök ezek után felkérte az opponenst, Hajnal György közgazdászt, PhD-t, az ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalomstratégiai Kutatóintézet Közigazgatás-tudományi Osztálya osztályvezetőjét, tudományos főmunkatársat az opponensi vélemény előadására.
Az opponens kifejtette, hogy kisebb számú kritikai (általános) észrevételeket és nagyobb számú szövegszerű (különös részre tartozó) észrevételeket kíván tenni.
Általánosságban a munkát igen ambiciózusnak tartja, ez a tanulmány egy jogtudománnyal foglalkozó intézet keretei között jogon kívüli elemekre van alapítva. Az ambíció azonban kockázatot is hordoz. Az opponens sem jogász, és a szerző sem. Mindezzel együtt alapvetően az opponens egyetért a dolgozat megállapításaival. A mű három részből áll. Az első rész szakirodalmi és empirikus áttekintést nyújt. A második rész a szerző saját empirikus végeredményeit ismerteti, a harmadik rész az ütköztetés, a konklúzió. A három résszel együtt, és külön-külön is akadnak problémák. A gond az, hogy az első részből nem derül ki, mit is akar a szerző, a domináns jogtudományi irányzat fogalmait vizsgálja Gajduschek. Az opponens felteszi a kérdést, hogy minek? Azaz, egy nem jogi dolgozatban mi szükség van jogi fogalmak vizsgálatára? A fogalmi vizsgálat inkonzisztens, tökéletlen, inkonkluzív az opponens szerint. Nem az állításokkal, a következtetésekkel van a gond.
Az empirikus rész nagyon impozáns. Itt az opponens csak néhány marginális ötletet tud felsorakoztatni. Az empirikus adatok forrása nem egyértelmű, a módszertan bemutatása túlteng, az empirikus adatokat pedig a terjedelmi keretek korlátozzák. A szerző próbál magyarázatot találni, de az nem a feltárt empírián nyugszik. Néha spekulatív elemek is felmerülnek (elégtelen bizonyítékok egyes felvetésekkel összefüggésben). A kutatási logika is hiányos. A kísérlet imponáló, kevesek vállalkoztak volna a munkára, ez olyan, mintha egy jogász döntéselméletet írna. Az opponens szerint az effajta törekvések fontosak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
