Az áruk nemzetközi adásvételéről szóló Bécsi Konvenció[1] magyar joggyakorlata nem nevezhető bőségesnek. Az ilyen tárgyú ítéleteket ismertető írások még ritkábbak, olyan meg alig-alig akad, amely lehetővé tenné a bíróság mérlegelési mechanizmusába való betekintést. Többek között ezért lehet tanulságos, a jogi irodalomban röviden már említett[2] és a Legfelsőbb Bíróságot két ízben megjárt per rövid ismertetése.
A németországi telephelyű felperes és a magyarországi telephelyű alperesek 1994. október 22-én adásvételi szerződést kötöttek Németországban. Ebben a felek kijelentették, hogy a felperes mint eladó egy furnérhámozó üzem tulajdonosa és eladja üzemének gépeit az alpereseknek mint vevőknek. A felek rögzítették hogy a gépek és gépalkatrészek használatképes állapotban vannak. A II. rendű alperest mint vevőt a gépek megtekintésekor szakember kísérte és a gépek állapotáról meggyőződött. Azt is kifejezésre juttatták a felek, hogy a felperes a gépeket és a gépalkatrészeket a szavatosság mellőzésével adja el. Amennyiben az eladó a gyártóval szembeni szavatossági igénnyel bír, azt átruházza a vevőre. A vevő a garancia engedményezését elfogadta, s a felek úgy rendelkeztek, hogy a gépek és géprészek átadása 1994. december 15. és 1995. január 15. között történik. A vételár 780 000 DEM volt. Alperesek a vételárat nem fizették meg, miértis a német felperes pert indított ellenük. Az ügy érdemében a II. rendű alperes védekezett, az I. rendű alperes pedig pertársként vett részt a perben, sőt a felülvizsgálati kérelmet már ő nyújtotta be.
1. A felek egyezően kérték a magyar bíróság joghatóságának a megállapítását, és a magyar polgári eljárásjog alkalmazását.
Az anyagi jog tekintetében a magyar jog alkalmazását kérték. A felperes nem kifogásolta a Bécsi Konvenció alkalmazását. A II. rendű alperes nem tartotta alkalmazhatónak a Bécsi Konvenciót és becsatolta az 1995. március 25-i szerződésmódosítást, amelyet álláspontja szerint úgy kell értékelni, hogy ennek alapján nem tiszta adásvételi szerződésről volt szó, hanem vállalkozási elemekkel kevert adásvételi szerződésről. Erre való hivatkozással kérte a Bécsi Konvenció alkalmazásának a mellőzését.
2. A Bécsi Konvenció alkalmazhatósága tekintetében a bíróság a következők szerint döntött. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. sz. tvr. szerint nem lehet alkalmazni a törvényerejű rendeletet olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. Erre figyelemmel a bíróság azt vizsgálta, hogy nemzetközi szerződéssel szabályozott kérdésnek tekinthető-e a felperes és a II. rendű alperes szerződése. Ezzel kapcsolatosan rámutatott a bíróság, hogy a felperes és a II. rendű alperes között létrejött jogviszony "adásvételi szerződés" elnevezésű megállapodáson nyugszik. Ezenfelül a felperes és a II. rendű alperes jogviszonyára annak tartalma szerint az Áruk nemzetközi adásvételéről szóló 1980. évi ENSZ Egyezményt (Bécsi Konvenció) kell alkalmazni. Ezt az 1987. évi 20. számú törvényerejű rendelet hirdette ki. 1988. január 1-jétől Magyarország vonatkozásában a Bécsi Konvenció kötelező erővel bír és a magyar jog részévé vált, Németországban pedig 1991. január 1. óta ugyancsak kötelezően alkalmazandó.
1. A II. rendű alperes háromféle jogcímen terjesztett elő megtámadási kifogást (tévedés, feltűnő értékaránytalanság és hibás teljesítés). Ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Bécsi Konvenció ezeket a megtámadási jogcímeket ismeri-e, és azokra alkalmazható-e. Az első két megtámadási jogcím a szerződést érvénytelenné teszi. A Bécsi Konvenció 4. Cikk a) pontja kimondja, hogy a Konvenció nem érinti a szerződésnek, vagy a szerződés valamely rendelkezésének ... az érvényességét. Erre figyelemmel a bíróság a tévedésre és feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó megtámadási kifogásokat nem a Bécsi Konvenció által szabályozott körben, hanem az alkalmazott magyar anyagi jog, nevezetesen a Ptk. alapján volt köteles elbírálni.
2. Minthogy az adásvételi szerződés érvényessége előkérdéssé vált, a
- 247/248 -
bíróság ennek a kérdésnek vizsgálatából indult ki. Az erre vonatkozóan elsődlegesen vizsgálandó II. rendű alperes azon védekezése volt, hogy a felperes őt megtévesztette egyrészt abban a tekintetben, hogy a II. rendű alperes az általa gyártandó termékkel tudja majd kifizetni a perbeli gépek vételárának nagy részét, másrészt az eladott gépek kora tekintetében. Ezzel szemben a peradatok alapján az volt megállapítható, hogy a II. rendű alperes oldalán felmerült okok folytán nem indult be a perbeli gépekkel az üzemszerű működés; mert a II. rendű alperes a gépek jelentős része utáni vámot nem tudta kifizetni. A gépek korára nézve lefolytatott bizonyítás eredményeképpen a bíróság megállapította, hogy a gépek működtek, így korukat nem lehetetett okozati összefüggésbe hozni, hogy akár az ár meghatározásánál, akár esetleges hibák kapcsán önmagában kizárólagos megtámadási okot jelenthetnének, s így a Ptk. 210. § (1) bek.-ben meghatározott tényállás (tévedés) az adott ügyre nem volt alkalmazható.
3. A feltűnő értékaránytalanság pedig érdemben nem volt vizsgálható, mert az 1978. évi 8. sz. tvr. 6. § értelmében a külgazdasági kapcsolatok körében a Ptk. 201. § (2) bekezdésében meghatározott megtámadási jogcím nem alkalmazható.
Mindezekre tekintettel az adásvételi szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható, s a bíróság a szerződést érvényesnek tekintette, miután a tévedést és a feltűnő értékkülönbséget nem látta fennforogni.
1. A hibás teljesítéssel való védekezést a bíróság a következők miatt nem tartotta alaposnak. A felperes a szerződésben szavatossági felelősségét kizárta. Ez önmagában feleslegessé teszi a hibás teljesítés vizsgálatát a perben. Ugyanakkor a Bécsi
Konvenció szabályozási körébe vonja a hibás teljesítést. Utalt azonban a bíróság arra, hogy a Bécsi Konvenció alapján ellehetetlenült a hibás teljesítés vizsgálata.
2. A 36. cikk szerint az eladó felel az áru minden olyan fogyatékosságáért, ami a kárveszélynek a vevőre való átszállása idején megvolt, még akkor is, ha a fogyatékosság csak később válik ismertté. Az eladó felel továbbá az áru bármely olyan fogyatékosságáért is, ami az előző bekezdésben megjelölt időpont után keletkezik és ami annak a következménye, hogy valamely kötelezettségét megszegte, ideértve azt a jótállási kötelezettségét is, hogy az áru meghatározott ideig megfelel szokásos rendeltetésének, vagy valamely különös célnak, illetve megtartja meghatározott minőségét vagy jellemzőit.
Ezt a rendelkezést össze kellett vetni a következőkkel:
- a perbeli áru egy része évekig a Vámhivatalnál maradt (a felperes szerint a gépeket szabadban tárolták) és ez nyilvánvalóan sérülést eredményezett;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
