[Hozzászólás: Dr. Molnár Ambrus: "A bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a polgári perben" c. cikkéhez1].
Az alcímben megjelölt cikkben a polgári peres eljáráson belüli bizonyítással kapcsolatos átfogó tanulmány olvasható egy bíró szemszögéből. Ebben - mint bizonyítási eszköz - említésre kerül a szakértői bizonyítás egyes részkérdése is2. A jelenlegi cikk célja a szakértői bizonyítás formai és tartalmi keretén belül a szakértő feladatára vonatkozó egyes kérdésekre kitérni, a folyóiratukban korábban több cikkben3 megjelent észrevételek kiegészítése az alcímben közöltekre figyelemmel.
Az alcímbeli cikk említi, hogy a "bizonyítás terhe, kötelezettsége a felekre hárul"4, a Pp. 164. § szerint, melyre a cikkben utalás sincs, ugyanakkor e törvényhely 141. § több bekezdésének a bírói intézkedést igénylő részeit - a tényállás megállapításától, a felek nyilatkozat megtételén át, annak bevárása nélküli határozatig - több eljárási folyamatot részletesen kiemel. Az, viszont hogy egy adott ügyben a peres fél részéről - legyen az a felperes, vagy (a keresetet még részletesen nem is ismerő) alperes - egy "igen bonyolult vagyonjogi viszonyok terén ." esetleges tudatlanság"-ának5/a) tekinthető, melyet még a felek részéről előterjesztett tényeket (és annak esetleg több részletben előterjesztett bizonyítékokat) követően sem biztos, hogy a döntésre hivatott bíróság is rövid idő alatt át tudja tekinteni. Ezért helytálló a vizsgált cikk azon állítása, hogy ez (mármint a Pp. 1. és 2. §-ai) "csak a legalapvetőbb fogalmi elemeket tartalmazza, . nem egy lezárt rendszer . melynek tartalommal való feltöltése a jogalkalmazókra vár"5/b).
A pert megindító fél (felperes) azzal, hogy a keresetlevelet ő állít(hat)ja össze, és ehhez többfajta lehetősége van, egyrészt már a keresetben, mind az igényét (kereseti kérelem), mind az "érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények és bizonyítások előadásával", így a Pp. 121. § hivatkozott előírásai lehetővé teszik, ezért a bizonyítás már a per megindításánál egyoldalú, hisz a tényeket, és az azt alátámasztó bizonyítékokat a saját elképzelése alapján terjesztheti elő.
Gyakran előfordul, hogy a Pp. 1. és 2. §-aival kapcsolatosan az észrevételezett cikkben említett két "fogalmi elemet", mind az érintett fél (felek), mind a perben belépő jogi szereplők (bíró, esetleg ügyvéd) - a nem kellő körültekintéssel, vagy az egyoldalúan előkészített - keresetlevél alapján igyekeznek, éppen a Pp. 2. § (2) bekezdésének második mondatrésze "ésszerű időn belül történő befejezése" érdekében (szakismeretük alapján elsődlegesen jogi oldalról megközelítve) leegyszerűsíteni.
De a Pp. 1995. évi módosítása óta, több olyan -újabbnak nevezett, de a polgári peres eljárás korábbi (és eredménytelenség esetében továbbra is alkalmazható) szabályokra is visszaható - jogszabály jelent meg, mely a felek részéről fennálló bizonyítási kötelezettségen túlmenően a perbeli bizonyítás lehetőségét, vagy kimondottan megtiltja, vagy erősen korlátozza. Első ilyen permegelőző eljárás volt a 2002. évi LV. törvény, a közvetítő eljárásról, melyben a 33. § (4) bekezdése szerint - a közvetítő közreműködésével igénybe vett, bevonható szakértő - "a törvény szerint a közvetítő bizonyítási eljárást nem folytathat le". De a 2005. évi XLVIII. törvény
1. § (5) pontja szerint is "bizonyításnak . nincs helye," és hasonló megfogalmazású a 2008. évi XLV. törvény 21. § (3) bekezdése is, mely szerint "A szakértő kirendelésére irányuló eljárásban bizonyításnak nincs helye." A törvény 19. § (1) bekezdés a) pontja - a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjához hasonlóan - a fél feladataként jelöli meg "a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat", tehát gyakorlatilag a fentebb említett "bizonyításnak nincs helye", illetve "nem folytathat le" szövegrész a kérelem, illetve keresetlevél előterjesztését követően a közvetítőre, bíróságra, közjegyzőre (és az általuk bevont, kirendelt szakértőre is) értelmezhető. Tehát a felek részéről hiányosan beterjesztett tények szakmai értékelése is hiányos lehet.
A vizsgált cikknek, az egyes eljárási szabályokkal kapcsolatban a bizonyításra vonatkozó általános jellegű további előírásokkal észrevételekre nem térek ki. A fenti I. fejezetben ismertetett szabályok szerint nemcsak, kapcsolatos az állampolgárok autonómiája miatt, a saját ügyükben a bizonyítási teher rájuk hárul, hanem azt (a fenti tájékoztatási kötelezettség ismertetésén túlmenően) hivatalból nem is lehet lefolytatni.
Ugyanakkor viszont - az észrevételezett cikk címétől a teljes részletezéséig - a polgári peres eljáráson belül a bíróság tájékoztatási kötelezettségét elemzi.
E kérdésbe, mint közvetlenül a jogalkotói elképzelést jogilag észrevételezni nem hivatott (igazságügyi szakértőként) nem kívánok belemélyedni, de azért megjegyzem, hogy a cikknek a Pp. 3. § (3) bekezdésének "a bizonyítási teherről, valamint . a bíróság a feleket tájékoztatni köteles" 6 szövegrészt követő megvalósítása sokszor elmarad. Az mindenesetre egyértelmű, hogy "a bíróság bizonyítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének meg kell előznie a fél bizonyítási kötelezettségének teljesítését"7 Mivel általában egy perben több (legalább két) fél van, a bizonyítás lefolytatása még, ha nincs is az eljárásban több szereplő (pl. tanú, vagy a később majd külön említett szakértő), akkor is - ha a tények, illetve a bizonyítékokból levonható következtetések között ellentét van - "a bíróság és a felek egymással folyamatosan, aktív kapcsolatban állnak".8/a) A Pp. 121. §-ával kapcsolatban már hivatkozott jog és ténykérdések (utóbbinál elsődlegesen a per tárgyára, vagy eseményére utalva) szakértőileg vizsgálható, vizsgálandó bizonyítás egyértelműen, csak a per tárgyát érintő "szak"-kérdésben merülhet fel. Ezt viszont sokszor, csak a jogkérdéssel összefüggésben lévő, de a per tárgya szempontjából relevánsnak tekinthető tények szakmailag alapos összefüggéseinek ismeretében állapítható meg. Ennek megállapítása, főleg, ha az egyik fél részéről előterjesztett tényállás hiányos, az ellenérdekű fél pedig tájékozatlan, a vizsgált cikk címében feltüntetett "bizonyításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség" -nek a bíróság részéről felmerülő teljesítése is erősen bizonytalan. Ilyen esetben a Pp. 164. § (2) bekezdésére tekintettel fennálló lehetőséget a bíróság csak elvétve alkalmazza. Általában csak akkor, ha a vizsgálandó ténykérdés és az ahhoz szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak, vagy a (3) bekezdés alapján "amelyekről a bíróságnak hivatalosan tudomása van", de a periratban mégsem található. "Ez az eljáró bíróság folyamatos kérdésfeltevését feltételezi. Ennek során ki kell kérdezni őket (tehát mindegyik felet) a kérelmeikről, azok bizonyítékaikról, a kérelmükkel elérni kívánt céljaikról.8/b) Azt megítélni, hogy az ilyen részletességű vizsgálathoz a leterhelt bíróságnak van-e ideje, illetve az ilyen jellegű kérdésfeltevést az ellenérdekű fél (vagy jogi képviselője) nem tekinti-e a bíróság részéről elfogultságnak nem a jelenlegi cikk témája. Bár az észrevételezett cikk szerint "egyik peres fél sem tartható bizonytalanságban abban a kérdésben, hogy a bíróság a per eldöntése szempontjából milyen tényeket tart fontosnak".8/c) Mint fentebb említettem a tények fogalma alatt (véleményem szerint) elsődlegesen a per tárgya szerinti (szakmailag vizsgálandó, értékelhető) tények értendőek, mely vizsgálata szakértői feladat, míg a per eldöntése szempontjából lényegesnek tekinthető szempontok már jogkérdések.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
