A számítástechnika, az internet és az informatikai alkalmazások az élet minden területét átszőve, kényelmi szolgáltatásokat is biztosítva teljesen átalakították az emberek mindennapjait, nemcsak a munkavégzés, a vásárlás, a szórakozás, hanem a mindennapi hatósági ügyek intézése is korszerű internetalapú szolgáltatások igénybevételével történik.
Újabb nagy ugrás előtt áll a társadalom, amikor a mesterséges intelligencia, az algoritmusok, a gépek tanulási és gondolkodási képessége kihívásokkal teli időszak elé állítja Európát és hazánkat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a globalizáció hatásait, az eltérő társadalmi és gazdasági berendezkedéseket; a következő évtizedben fog eldőlni, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása, szabályozása milyen irányt vesz.
Felvetődik a kérdés, hogy a korszakunk aranyának tekinthető adat kezelése, felhasználása a gazdasági szempontokat priorizálja, a profitot védi és helyezi előtérbe, vagy a személyiségi jogokat és az adatbiztonságot hangsúlyozza majd ki?
Európa jelenleg nem jár élen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésben, abban Amerika és Kína teljesen más érdekeket szem előtt tartva messze előrébb tart, az unió pedig az olykor nehézkes bürokratikus hozzáállásával kullog az események után és csak a saját területén alkalmazható szabályok alkotásával próbál felszállni a száguldó vonatra. A gazdasági verseny, a jövő adatalapú gazdaságának versenyképessége nemcsak a gazdasági szférára, hanem a társadalomra is nagy hatással lesz, amelyben a szabályozás, a szabályok alkalmazása, avagy a szabályok hiánya miatti rések még komoly nehézségeket okozhatnak.
Az uniós intézmények és hatóságok egyre több területen szolgáltatást nyújtanak az állampolgároknak, a hatósági ügyek nagy részét például az adózás, népesség-nyilvántartás vagy közlekedési igazgatás területén jól felszerelt, informatikai szakrendszerekkel támogatott, képzett szakemberek biztosítják a kormányablakokban, és nem élte meg a tíz évet Magyarországon az elektronikus szolgáltatásokat szabályozó törvény, 2024-ben szintet lépve a digitális állampolgárság alapjait teszi le a Magyar Állam.
A mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) mint a betáplált adatok alapján önmagukat tanítani és javítani képes algoritmikus rendszerek összessége rég nem látott változási potenciált hordoz magában a gazdasági és társadalmi folyamataink tekintetében.[1]
Az MI az emberi intelligencia valamely részének leképezésére alkalmas szoftver, amely képes támogatni vagy autonóm módon ellátni észlelési, értelmezési, döntési vagy cselekvési folyamatokat. Egy technológia, amely speciális képességekkel rendelkezik, mégis kiemelt figyelem kíséri mind gazdasági, mind társadalmi szinten. Az elmúlt tíz évben a mesterséges intelligencia mint technológia olyan léptékű fejlődésnek indult, amelyet sokan egy új ipari forradalom kezdetéhez hasonlítanak. Ezúttal azonban nincs a fejlődésnek természeti erőforrásigénye, hanem a rendelkezésre álló emberi erőforrás kompetenciája határozza meg a fejlődés korlátait.[2]
Az MI-re épülő alkalmazások gazdasági és társadalmi viszonyokba történő beépülése egyre gyorsul. A technológia térnyerésével járó megkerülhetetlen változások komoly lehetőséget jelentenek a közigazgatási folyamatok felhasználók érdekében történő fejlesztésére.
Edmund Berkeley informatikus 1949-ben az emberi agy gép általi reprodukcióján dolgozva nem tartotta kizártnak, hogy az emberi agy felépíthető mechanikusan is.
Donald Hebb 1949-ben megállapította, hogy ha idegsejtek közötti kapcsolatokat gyakrabban használnak (facilitáció), azok erősebbé és gyorsabbá válnak, amely kihat az idegsejt működésére (Hebb, 1983: 78-79.). Hebb elmélete mikro-, fiziológiai mechanizmust ír le a tanulási és memóriafolyamatokhoz (Hebbian-tanulási módszer). Ezt az elméletet kiterjesztették a biológiai folyamatokat modellező számítógépekre és a mesterséges intelligenciában is megjelenik.
Az MI kutatásának egyik legjelentősebb alakja Alan Turing, aki az angliai Buckinghamshire-ben fekvő Bletchley Parkban azt a csoportot vezette, amely a második világháborúban az Enigma kódológéppel előállított táviratok megfejtésén dolgozott. Turing fogalmazta meg: "ha egy gép beszélgetést folytat egy emberrel, amit nem gépként észlel, akkor a gép elérte az emberi intelligenciát". Ez a Turing-teszt, amely azóta is tudományos viták középpontjában áll. Alan Turing 1950-ben tette közzé Computing Machinery and Intelligence című tanulmányát, amelyben felveti a számítógépek evolúcióját, a tanulás képességét mint lehetőséget. Mind a mai napig tudományos viták kereszttüzében álló megállapítása a Turing-teszt, amelynek nagyszerűsége mellett bizonyos szempontból hátránya, hogy a chatre koncentrál. Ugyanakkor a tanulmány előre jelezte az MI - évtizedek óta megoldatlan - korlátait.
A mesterséges intelligencia kifejezést először John McCarthy használta 1955-ben, majd az elnevezés alapján szervezték meg Dartmouth-ban, 1956-ban az első konferenciát erről az izgalmas területről. Az MI fogalmi körét több ágazat eltérően tölti meg tartalommal: Az Európai Bizottság definíciója szerint a mesterséges intelligencia olyan intelligens viselkedésre utaló rendszereket takar, amelyek konkrét célok eléréshez elemzik környezetüket és - bizonyos mértékű autonómiával - intézkedéseket hajtank végre.
Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája a vezetői összefoglalóban így jellemzi: A mesterséges intelligencia (MI) mint a betáplált adatok alapján önmagukat tanítani és javítani képes algoritmikus rendszerek összessége.
Az MI intelligens viselkedésre utaló rendszereket takar, amelyek konkrét célok eléréséhez elemzik a környezetüket és - bizonyos mértékű autonómiával - intézkedéseket hajtanak végre. Az MI-t napi szinten használjuk, például kéretlen elektronikus levelek kiszűréséhez vagy a digitális asszisztenssel folytatott beszélgetéshez.
A számítástechnikai teljesítmény növekedésének, az adatok rendelkezésre állásának és az algoritmusok terén történt előre-
- 23/24 -
haladásnak köszönhetően a mesterséges intelligencia a 21. század egyik legfontosabb technológiájává vált.[3]
Az MI megjelenhet szoftverben vagy fizikai léttel bíró eszközben. A szoftveralapú megjelenések formái, illetve eszközei: képelemzők, internetes keresők, beszéd- és arcfelismerők; fizikai, tárgyiasult formában jelenítik meg robotok, drónok, önvezető autók stb.
Az MI evolúciójában az 1970-es évek közepétől volt egy évtizednyi hullámvölgy. A kísérletek megtorpanni látszódtak, lassúak voltak a gépek, tárolókapacitásuk sem volt elegendő. A következő évtized közepétől az elektronikus adattároló és -feldolgozó kapacitás, illetve a sávszélesség növekedése új lökést adott az MI-kutatásoknak is. Látványos sikert (és persze reklámot) hozott a kutatásnak és a gyártóknak az IBM Deep Blue számítógép 1997-es sikere a sakkvilágbajnok Garry Kaszparov ellen, aztán a szintén IBM Watson számítógép, amely 2011-ben nyert meg egy vetélkedőműsort, ahol emberekkel mérte össze a tudását. E látványos eredmények és ezek publicitása megnövelte az érdeklődést az MI gyakorlati alkalmazhatósága - a tudományos kutatásokban és a civil szférában való használata - iránt. A kutatások hektikusságára legújabb példa, hogy ismét "MI tél" veszélyét vélik prognosztizálni az érdeklődés visszafogottsága kapcsán, minden bizonnyal a technológiai lehetőségek korlátja miatt. A logikai vagy rutinfeladatok megoldásán, a nagytömegű, gyors, precíz adatfeldolgozáson, elemzésen, a valószínűségszámítási modelleken, a prediktív tevékenységen vagy az egészségi állapot diagnosztizálásán, a szociális robotok alkalmazhatóságán túl, az MI nem képes még átvenni az ember felelős döntésinek mechanizmusát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
