Werner Frotscher, a marburgi Philipps-Universität professor emeritusa és Bodo Pieroth, a münsteri Westfälische Wilhelms-Universität professzora 2011-ben immár 10. átdolgozott kiadásban jelentették meg Verfassungsgeschichte (Alkotmánytörténet) c. tankönyvüket. Frotscher professzor kutatási területe a gazdasági közjog, a városi jog, az alkotmány- és közigazgatási jogtörténet, Pieroth professzor pedig az alkotmánytörténet és a közigazgatási jog mellett a kulturális jogokra valamint a jog és a szépirodalom kapcsolatával is foglalkozik. A szerzők széleskörű szakmai érdeklődése már önmagában előrevetíti a komplex látásmód és vizsgálati módszer alkalmazását a műben.
A szerzők tankönyvüket kifejezetten joghallgatóknak és az átfogó ismereteket igénylő szélesebb olvasóközönségnek szánták. A könyv első és tizedik kiadásának előszava szerint is céljuk az alkotmánytörténet alapjainak bemutatása, nem pedig részletekbe menő elemzések kifejtése.
A tankönyv első, bevezető fejezetében a szerzők módszerüket írják le. Kiemelik, hogy az alkotmánytörténet és az alkotmányjog tárgya között több vonatkozásban is összefüggés mutatható ki. Mindkét tudományág egy közösség alapvető jogi berendezkedésével, az államhatalmi szervekkel, valamint az állam és polgárának viszonyával foglalkozik. Az alkotmánytörténet azt a kérdést teszi fel, hogy az alkotmányokat miként alkották meg a különböző korokban. Ha az alkotmánytörténetet "a tegnap alkotmányjogának" tekintjük, akkor is fellelhető egy belső összefüggés a két tudományág között. Nevezetesen az, hogy a jelenbeli jogintézmények a múltból, "az időn keresztül" fejlődtek ki, így pl. az alkotmányosság központi fogalmai: a jogállamiság, a demokrácia, a hatalommegosztás, a törvényesség, az alapjogok, az önkormányzatiság, az alkotmányossági kontroll. A mai jogintézmények előzményeit a múltba tetszőleges módon vissza lehet vezetni. Az alkotmánytörténet célja és funkciója, hogy nélkülözhetetlen segítséget nyújtson a hatályos alkotmányjog - és általában a jog - megértéséhez és elemzéséhez.
- 209/210 -
A szerzők elvetik a historizmus eszméjét, amely szerint egy kort csak a saját maga fogalmain keresztül, az adott kor gondolkodásmódja szerint lehet vizsgálni és megérteni. Kiindulási pontjuk, hogy minden történetírás a jelen történetének leírása. Azaz a vizsgált kortól függetlenül a (jog)történész mindig a saját korát írja le. Mivel mind a kutatás célja, mind a kutatásban alkalmazott kérdésfeltevés, továbbá a jogintézmények értékelése egyaránt a nyugat-európai alkotmányos fejlődésből következik, az alkotmánytörténet a saját maga és a hatályos alkotmányjog közötti összefüggést e közös eredetből következően tárja fel. A múltbeli jogintézményeknek a jelenen keresztül történő vizsgálata azonban nem vezethet azok politikai-ideológiai elítéléséhez. Ugyanakkor az alkotmánytörténet sem lehet értékmentes, de ezt az értékelést csak a források pontos tudományos elemzése révén érhetjük el. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szerzők célja végeredményben az, hogy történeti bevezetőt nyújtsanak a jelen közjogába.
A könyv első fejezete a modern alkotmányosság kialakulásáról ad tömör, de igen tartalmas áttekintést. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányos berendezkedésének létrejöttét a Függetlenségi Nyilatkozattól a Marbury vs. Madison esetig, valamint a francia alkotmányozást az Általános Rendi Gyűlés (1789. május 5.) összehívásától egészen Napóleon bukásáig ismerteti. Többek között a hatalommegosztás, az emberi jogok rendszere, a tulajdon szentsége, a választójog kimunkálása alapján nevezik a szerzők mindkét alkotmányozási folyamatot azok teljességében (a fent megjelölt alkotmányozási időhatárok között) forradalomnak. Ezt a forradalmi hatást kiemelendő a szerzők az amerikai alkotmány hatását bemutatva annak bizonyos rendelkezéseit a hatályos német alaptörvény cikkelyeivel vetik össze.
A könyv további fejezetei a német alkotmányos fejlődést mutatják be az 1648-as vesztfáliai békétől az 1949-es bonni Grundgesetz megszületéséig. A szerzők a következő korszakokra (fejezetekre) tagolva mutatják be a német alkotmányfejlődést: a felvilágosult abszolutizmus kora; a Német Nemzet Szent Római Birodalmának vége és a porosz alkotmányos reformok; a Német Szövetség és az alkotmányozás kezdete; az 1848-as forradalom és a frankfurti "Pál-templomi" alkotmány; az 1848-at követő restauráció és a Német Birodalom alapítása; a késő alkotmányozás kora; a weimari köztársaság; a nemzetiszocialista állam; a demokratikus újjáépítés 1945-1949 közötti korszaka. A fejezetek további alfejezetekre oszlanak, amelyek végén főként az elmúlt húsz év alkotmánytörténeti szakirodalmának válogatott tételeit és a forráskiadványokat felsoroló bibliográfia található.
Minden fejezetet egy időrendi tábla vezet be a legfontosabb események ismertetésével. Ezek részben alkotmánytörténeti, de olykor egyéb, a jogalkotásra, a jogfejlődésre jelentős mértekben ható események, így pl. az 1870-es sedani csata. A könyvben a szerzők jelentős számú forrást ismertetnek, amelyek a legkülönfélébb típusokba tartoznak. Az alkotmánytörténeti művekben magától értetődő módon szerepelnek alkotmányok, törvények, rendeletek, ítéletek, nyilatkozatok, korabeli és jelenkori jogirodalmi munkákból vett elemzések, értékelések. A források sora azonban ezzel nem ér véget, a könyv lapjain a korabeli publicisztikai írások, politikai röpiratok és végrendeletek, parlamenti felszólalások, tanácskozások jegyzőkönyvei mellett még versidézeteket is találhatunk. A szerzők széles érdeklődési köre és
- 210/211 -
kutatási területe teszi színessé a könyvet. Az idézett források gazdagsága és különlegessége nyilván sokat hozzáad a jogi tanulmányok vonzóbbá tételéhez, amiben a jogi tankönyvek sok esetben sajnos nem jeleskednek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
