A szankciókiszabás az Európai Bankfelügyelet keretein belül alapvetően azt hivatott biztosítani, hogy az Európai Unió bankszektorral kapcsolatos politikáját hatékonyan hajtsák végre az euróövezeten belüli pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. A bankfelügyelet keretében alkalmazott bírságok jogszabályi hátterét általános jelleggel a 2014-ben létrehozott Európai Bankunió, és különös jelleggel az úgynevezett egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) alkotja. Az EU felügyeleti szankciórendszere a bankfelügyelet területén a hitelintézetekhez, mint jogi egységekhez van igazítva. Jelen cikk bemutatja, hogy több jogi személy összességének tekinthető vállalati csoportok az EKB és a nemzeti felügyeleti hatóságok felügyelete alá tartoznak, és ezért velük szemben a szankciók alkalmazhatók. Ebből a célból, az EKB és a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti felelősségmegosztáson túlmenően a cikk bemutatja az SSM-keretrendelet 18. cikkében szabályozott szankciórendszert, a normák és a szankciók címzettjeit.
Kulcsszavak: Bankunió, Egységes Felügyeleti Mechanizmus, EKB, vállalati csoportok, szankciók az európai bankfelügyeletben
The imposition of sanctions within the framework of European banking supervision is essentially intended to ensure that the European Union's policy in the banking sector is implemented effectively to ensure financial stability within the Euro area. The law on fines under banking supervisory derives its authorization from the European Banking Union created in 2014 in general and the so-called Single Supervisory Mechanism (SSM) in particular. In terms of banking supervision, the supervisory sanctions regime of the EU addresses credit institutions as legal entities. This article demonstrates how corporate groups, being a combination of several legal entities, are nevertheless subject to supervision of the ECB and the national supervisory authorities, and therefore subject to sanctions. For this purpose, in addition to the division of responsibilities between the ECB and national supervisory authorities, this article also deals with the supervisory sanction regime set out in Art. 18 SSMVO and its norm and sanctions addressees.
Keywords: Banking Union, Single Supervisory Mechanism, ECB, corporate groups, Sanctions in European Banking Supervision
- 53/54 -
Egy európai bankunió megalkotásnak gondolata a globális pénzügyi válságra vezethető vissza, amely 2007-ben világszerte meggyengítette a tőkepiacokba vetett bizalmat.[1] A pénzpiaci válság következtében fellépő új gazdasági és politikai kihívásokkal az Európai Bizottság azáltal kívánt szembe nézni, hogy a tagállamok pénzpiacaira vonatkozó addigi hiányos szabályanyagot ki akarta szélesíteni, hogy ezáltal az európai pénzpiacok integritását helyreállítsa.[2] Ebben a kontextusban az európai bankfelügyelet felügyeleti szankciórendszerének jelenlegi kialakítását is a vizsgálódás tárgyává kellett tenni, mivel lényegében ez is azokra a tanokra vezethető vissza, amelyeket - különösen a jogpolitika területén - a pénzpiaci világválság tanulságaiból vontak le.[3] A globális pénzügyi válság előtt az Európai Unión belül nem volt egységes szabályozás a bankfelügyelettel kapcsolatosan. A bankfelügyelet kialakítása és annak megvalósítása túlnyomórészt a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozott.[4] Ennek az volt a következménye, hogy az Európai Unión belül székhellyel rendelkező bankokra vonatkozó felügyeleti szabályok tagállamonként jelentősen eltértek egymástól. Különösen az a körülmény jelentett problémát, hogy az állami felügyeletre vonatkozó minimumszabályok sem léteztek és egy egységes(en) magas szintű felügyeleti szabályozásról értelemszerűen nem is lehetett beszélni. A nemzeti felügyeleti szervek által ellátott felügyelet nagymértékben hiányosnak bizonyult.[5] Az a tény, hogy különösen a bankszektort érintette súlyosan a globális pénzügyi válság, ennek az elégtelen felügyeleti gyakorlatnak volt a következménye, ami az egységes előírások hiányára vezethető vissza.[6] A felismerés, hogy a bankfelügyelet sokrétű tagállami kialakítása az európai bankrendszernek nem tudja biztosítani a szükséges stabilitást, elkerülhetetlenné tett egy egységes európai választ. Hét évvel később ez a válasz az ún. "Egységes Felügyeleti Mechanizmuson (SSM) keresztül valósult meg, aminek a jogi alapját az SSM-keretrendelet[7] jelentette. Ez alkotja az európai bankunió[8] három pillére[9] közül az elsőt, amelyet 2014
- 54/55 -
májusában hoztak létre. Ennek eredményeként a bankfelügyelet szabályozását még inkább áthelyezték a nemzetiről az európai színtérre, annak érdekében, hogy a bankszektor kulcsfontosságú ágazatának felügyeletét a tagállamiról európai színvonalra emeljék."[10]
Az SSM által kitűzött célok már a globális pénzpiaci válság okainak és következményeinek alapján is előirányozták[11], hogy egységes felügyeleti szabályozás megalkotása által kell biztosítani az euroövezet pénzügyi stabilitását.[12] A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai szabályozás egységes végrehajtásának biztosítani kell továbbá azt is, hogy az Unió hitelintézeteket érintő politikája koherensen és hatékonyan legyen megvalósítva.[13] Az SSM (Egységes Felügyeleti Mechanizmus) az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti felügyeleti szervekből áll.[14] A nemzeti felügyeleti szervek közé az eurozóna államainak felügyeleti szervei tartoznak, azonban önkéntesen harmadik országok is részt vehetnek az Egységes Felügyeleti Mechanizmusban.[15] A SSM-keretrendelet hatálya alá tartozó hitelintézetek esetén a felügyeleti hatáskör megosztásra került az EKB és a nemzeti hatóságok között. Az SSM-keretrendelet nem csak egy egységes jogi keretet teremtett az euroövezet bankszektora számára, hanem az előírt felügyeleti szabályok végrehajtásához szükséges adminisztratív feltételeket is kialakította.[16] Az Egységes Felügyeleti Mechanizmusban központi szerep jut az EKB-nak, mivel az SSM-keretrendelet rendelkezései alapján kizárólag az EKB felelőssége az SSM által kitűzött cél, vagyis a hitelintézetek egységes felügyeletének megvalósítása.[17] Ezáltal az EKB az eurozóna központi bankfelügyeleti szerveként működik és az Egységes Felügyeleti Mechanizmus csúcsán helyezkedik el.[18] Az Európai Központi Bank közvetlen felügyelete alá a legjelentősebb hitelintézetek tartoznak. Az SSM keretrendelet 6. cikke[19] szabályozza, hogy egy hitelintézet mely esetben minősíthető jelentősnek. A minősítés során mérvadó például az adott hitelintézet nagysága, az Európai Unió gazdaságára gyakorolt hatása, valamint a határon átnyúló tevékenységeinek a
- 55/56 -
jelentősége.[20] Minden más hitelintézet a nemzeti felügyeleti szervek felügyelete alá tartozik. A nemzeti felügyeleti szervek azonban szintén az Európai Központi Bank felügyelete alá tartoznak. Az egységes felügyeleti szabályok érvényesülése érdekében az EKB rendeleteket, iránymutatásokat és általános ajánlásokat tehet közzé.[21] Ezzel pedig közvetett módon a kevésbé jelentős hitelintézetek felügyeletére is hatást gyakorol. Amennyiben a magas szintű felügyeleti szabályok egységes alkalmazása mégis veszélyeztetettnek mutatkozik, úgy az EKG élhet az SSM-keretrendelet 6. cikk (5.) bek. b) pontja által biztosított fellépés jogával és egy kevésbé jelentős hitelintézet felügyeletét az SSM-keretrendelet alapján magához vonhatja.[22]
Az SSM keretrendelet 18. cikke egy saját felügyeleti szankciórendszerről rendelkezik, annak érdekében, hogy az SSM keretrendelet által átruházott feladatok és kötelezettségek teljesíthetők legyenek és hogy a bankjogi előírások betartásának érvényt lehessen szerezni.[23]
3.1. Bírságolási jog. SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdése felhatalmazza az EKB-t, hogy pénzbírságot szabjon ki abban az esetben, ha egy jelentős hitelintézet egy közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus által támasztott követelményt megsért.[24] Emellett az EKB annak érdekében is szabhat ki bírságot, hogy a saját rendeleteit és határozatait érvényre juttassa. Az SSM keretrendelet 18. cikk (7) bekezdése a Tanács 2532/98/EK rendeletére[25] utal, amelyet az EUMSZ 132. cikk (3) bekezdése alapján bocsátottak ki. Az EKB a rendeleteinek és határozatainak megsértése esetén pénzbírságot szab ki, éppúgy a jelentős, mint a kevésbé jelentős hitelintézetekkel szemben.[26] Ezzel szemben a nemzeti felügyeleti szervek pénzbírságot szabhatnak ki a kevésbé jelentős hitelintézetek uniós joggal szembeni jogsértései esetén[27], továbbá abban az esetben is, ha egy jelentős vagy kevésbé jelentős hitelintézet azokat a nemzeti jogszabályokat sérti meg, amelyek uniós jogot ültetnek át a nemzeti jogba.[28] Ez különösen az irányelveket átültető joganyagot érinti.[29] Bár ez alapján a nemzeti hatóságok széleskörű bírságolási joga figyelhető meg, azonban az is megállapítható, hogy az EKB kezdeményezheti a nemzeti hatóságoknál az eljárás megindítását, ha ez az SSM rendelet által kitűzött célok
- 56/57 -
elérése érdekében ajánlott.[30] Természetes személyek jogsértése esetén, valamint tisztán nemzeti jogszabályok megsértése esetén kizárólag a nemzeti hatóságok alkalmaznak szankciókat.[31]
3.2. A bírság mértéke. A pénzbírságnak hatásosnak, elrettentőnek és arányosnak kell lennie. A pénzbírság mértékének megállapítása során két eltérő összeghatárt lehet figyelembe venni. Egyrészt a pénzbírság nagysága a jogsértésből származó haszon, vagy a jogsértéssel okozott kár összegének kétszereséig terjedhet.[32] Másrészt a pénzbírság mértékének meghatározása során az érintett hitelintézet bevételét is figyelembe lehet venni. Ebben az esetben a pénzbírság nem haladhatja meg az előző üzleti év bevételének 10%-t.[33] Mivel a pénzbírság meghatározásának azon módja, amely a jogsértésből származó haszon vagy a jogsértéssel okozott kár figyelembevételével történik, előfeltételezi a haszonnak vagy a kárnak megbecslését[34] - amely kevés esetben lehetséges[35] -, így a bírság mértékét általában az előző üzleti év bevétele alapján határozzák meg. Így a bankfelügyelet pénzbírság kiszabásával kapcsolatos joggyakorlatában is a kartelljogból is ismert árbevételhez igazodó bírságkiszabás érvényesül.[36] A kartelljogtól eltérően azonban a jogszabályt sértő hitelintézet[37] és nem a vállalat,[38] vagyis a mindenkori jogi és nem a gazdasági egység bevételét veszik alapul. Amíg az uniós kartelljogban a funkcionális vállalatfogalom[39] alkalmazása során bírság összegének meghatározásakor a vállalatcsoport bevételét vehetik alapul, addig a bankfelügyeleti jogban már csak annak a jogi személynek a bevétele irányadó, amely jogi személyt a székhelye szerinti mindenkori tagállam nemzeti joga alapján eljárás alá vontak. Mindazonáltal az SSM keretrendelet 18. cikk (2) bekezdése alapján abban az esetben is a vállalat csoport bevétele irányadó a bírság megállapítása során, ha a jogsértő hitelintézet egy vállalatcsoport tagja. Ez alapján az SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdése alapján a pénzbírság összege az éves bevétel 10%-ig terjedhet. Egy jogi személy esetén a leányvállalattal szemben kirótt bírság meghatározása során minden esetben az éves összevont beszámolóban a vállalatcsoport élén álló vállalat éves
- 57/58 -
bevételét veszik alapul. Összességében a pénzbírság megállapítása az uniós bankfelügyeleti jogban is ugyanazokat a törvényszerűségeket követi, amelyeket a kartelljogban az európai vállalatfogalom alapulvételével alkottak meg.
3.3. A norma és a szankció címzettjei. Az SSM-keretrendelet rendelkezései szerint a bankfelügyeleti bírságok lehetséges alanyai elsősorban a hitelintézetek. A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet[40] módosításáról szóló 575/2013/EU Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet ezeket a hitelintézeteket úgy definiálja, mint "olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket, vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt." A bírságolási hatáskör azonban kiterjed a (vegyes) pénzügyi holding társaságokra is. A 2002. 12. 16-i 2002/87/EK irányelv II. cikk 15. pontja[41] alapján a "vegyes pénzügyi holding társaság"[42] fogalma alatt egy olyan társaságot kell érteni, ami egy "a szabályozott vállalkozáson kívüli anyavállalat, amely leányvállalataival együtt - amelyek közül legalább egy olyan szabályozott vállalkozás, amelynek székhelye a Közösségen belül található -, valamint az egyéb vállalkozások együttesen pénzügyi konglomerátumot alkot." Anyavállalatnak azok a vállalatok minősülnek, amelyek a felügyeleti szerv álláspontja szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolnak egy másik vállalatra.[43] A kartelljogi szabálysértésekhez hasonlóan a "meghatározó befolyás"[44] fogalmával teremtik meg annak a lehetőségét, hogy egy vállalatcsoport esetén a csoportot vezető vállalatot is meg lehessen bírságolni. A pénzügyi holding társaság, mint fogalom szabályozásának a lényege, hogy ezáltal a vállalatcsoportokra is kiterjedjen a bankfelügyelet hatásköre. Amíg az európai kartelljogban ezt az eredményt már a funkcionális vállalatfogalom alkalmazásával elérték, addig a bankfelügyeleti jogban annyi kiegészítésre van szükség, hogy a pénzügyi holding társaságokra is ki kell terjeszteni a SSM-keretrendelet szankcionálható bankfelügyeleti rendelkezéseinek az alkalmazási körét. Erre azért van szükség, mert a bankfelügyeleti jog szankciórendszernek mindig csak a jogi egység a címzettje és ez által annak csak a nemzeti jog által létrejött jogi személy az alanya.
- 58/59 -
Az SSM megalkotása során nem csak a bankszektor felügyeletének egységes jogi kereteit alkották meg, hanem egyúttal létrehozták a bankjogi felügyelet működéséhez szükséges adminisztratív alapot is.[45] Az EKB ennyiben az Európai Unió központi bankjának a szerepét tölti be, amely a nemzeti felügyeleti szervek felett áll. Az SSM-keretrendelet bankfelügyeleti szabályainak és szankcióinak címzettjei a jogi személyek és az európai versenyjogtól eltérően nem a gazdasági egység értelmében vett vállalatok. Ezáltal a gazdasági helyett a jogi egység lett a szankcionálás kiindulópontja, mivel a vállalatcsoportra, mint olyanra, nem terjed ki a bankfelügyelet bírságolási hatásköre. Mindazonáltal a pénzügyi holding társaság fogalma lehetővé teszi, hogy az anyavállalatra is kiterjesszék a bankfelügyelet bírságolási hatáskörét. Éppúgy, mint az európai versenyjogban, a meghatározó befolyás kritériuma jut szerephez. Hasonló dolog figyelhető meg a bírság meghatározása során is. Bár a bírság mértékének meghatározása során az európai bankfelügyeleti jogban nem a vállalatcsoport bevétele az irányadó, hanem annak a jogi személynek, amely az adott tagállamban létrejött. A konszernbe szerveződött hitelintézetek esetén azonban a vállalatcsoport bevétele az irányadó, mert ebben az esetben az anyavállalat konszolidált éves beszámolója képezi a meghatározás alapját. Az európai bankfelügyelet bírságolási jogának kialakítása végeredményben lehetővé teszi a vállalatcsoportok felügyeletét és hogy a vállalatcsoportot vezető vállalatnak a vállalatcsoport bevételéhez igazodó mértékű bírsággal sújtását is.
- Becker, Ralf - Rodde, Anja: Auswirkungen europäischer Rechtsakte auf das Kapitalmarktsanktionsrecht - Neuerungen durch das Finanzmarktnovellierungsgesetz, ZBB 2016, 11 ff. https://doi.org/10.15375/zbb-2016-0102
- Brescia-Morra, Concetta: From the Single Supervisory Mechanism to the Banking Union - The Role of the ECB and the EBA, LUISS Working Paper 2/2014. https://doi.org/10.2139/ssrn.2448913
- Ceyssens, Jan: Teufelskreis zwischen Banken und Staatsfinanzen - Der neue Europäische Bankaufsichtsmechanismus, NJW 2013, 3704 ff.
- Dinov, Stanyo: Europäische Bankenaufsicht im Wandel, EuR 2013, 593 ff. https://doi.org/10.5771/0531-2485-2013-5-593
- Lehmann, Matthias - Mangler-Nestler, Cornelia: Einheitlicher Europäischer Aufsichtsmechanismus: Bankenaufsicht durch die EZB, ZBB 2014, 2 ff. https://doi.org/10.15375/zbb-2014-0102
- Peters, Kerstin: Die geplante europäische Bankenunion - eine kritische Würdigung, WM 2014, 396
- 59/60 -
- Schimansky, Herbert - Bunte, Hermann-Josef - Lwowski, Hans-Jürgen (Hrsg.): Bankrechts-Handbuch, 5. kiadás, München 2017. https://doi.org/10.9785/ag-2017-1712
- Tröger, Tobias: Der Einheitliche Aufsichtsmechanismus (SSM) - Allheilmittel oder quacksalberische Bankenregulierung, ZBB 2013, 373 ff. https://doi.org/10.15375/zbb-2013-0601
- Tusch, Sebastian - Herz, Benjamin: Die Entwicklung des europäischen Bankaufsichtsrechts in den Jahren 2014/2015, EuZW 2015, 814 ff.
- Veil, Rüdiger: Sanktionsrisiken für Emittenten und Geschäftsleiter im Kapitalmarktrecht, ZGR 2016, 305 ff. https://doi.org/10.1515/zgr-2016-0305
- Zagouras, Georgios: Verwaltungssanktionen der Europäischen Zentralbank: Bußgelder, Kompetenzen, Bemessungsmaßstäbe, WM 2017, 558 ff. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Zagouras, Georgios: Verwaltungssanktionen der Europäischen Zentralbank: Bußgelder, Kompetenzen, Bemessungsmaßstäbe, WM 2017, 558.
[2] Vö. Becker, Ralf - Rodde, Anja: Auswirkungen europäischer Rechtsakte auf das Kapitalmarktsanktionsrecht - Neuerungen durch das Finanzmarktnovellierungsgesetz, ZBB 2016, 11; Veil, Rüdiger: Sanktionsrisiken für Emittenten und Geschäftsleiter im Kapitalmarktrecht, ZGR 2016, 305 (306).
[3] Vö. Zagouras: Op. cit. 558.
[4] Vö. Dinov, Stanyo: Europäische Bankenaufsicht im Wandel, EuR 2013, 593.
[5] Vö. Dinov: Op. cit. 593.
[6] Dinov: Op. cit. 593.
[7] A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról [HL L 287., 2013. 10. 29., 63-89.]
[8] Az Európai Bankunióról lásd: Brescia-Morra, Concetta: From the Single Supervisory Mechanism to the Banking Union - The Role of the ECB and the EBA, LUISS Working Paper 2/2014, S. 2 ff.; Tröger, Tobias: Der Einheitliche Aufsichtsmechanismus (SSM) - Allheilmittel oder quacksalberische Bankenregulierung, ZBB 2013, 373 ff.
[9] Emelett a második pillér az Egységes Szanálási Mechanizmus és a harmadik pillér a Közös Európai Betétbiztosítás. Vö. Zagouras: Op. cit. 558; Tusch, Sebastian - Herz, Benjamin: Die Entwicklung des europäischen Bankaufsichtsrechts in den Jahren 2014/2015, EuZW2015, 814.
[10] Zagouras in: Schimansky, Herbert - Bunte, Hermann-Josef - Lwowski, Hans-Jürgen (Hrsg.): BankrechtsHandbuch, 5. Aufl., München 2017, § 124 b Rn. 4. A bankunió céljáról lásd: Peters, WM 2014, 396 (398); Lehmann, Matthias - Mangler-Nestler, Cornelia: Einheitlicher Europäischer Aufsichtsmechanismus: Bankenaufsicht durch die EZB, ZBB 2014, 2 f.
[11] Vö. SSM-keretrendelet (4) preambulumbekezdés
[12] Vö. SSM-keretrendelet (5) preambulumbekezdés
[13] Vö. SSM-keretrendelet (12) preambulumbekezdés
[14] Vö. SSM-keretrendelet 6. cikk (1) bekezdés
[15] Zagouras: Op. cit. 558 (559).
[16] Zagouras in: Schimansky-Bunte-Lwowski: Op. cit. § 124 b Rn. 6.
[17] SSM-keretrendelet 6. cikk (1) bekezdés
[18] Vö. Meldung der beck-aktuell Redaktion v. 4.11.2014, becklink 1035459.
[19] Zagouras: Op. cit. 558; Az SSM-keretrendelet 6. cikk (3) bekezdésében szabályozott kritériumokkal kapcsolatban lásd: Lehmann-Mangler-Nestler: Op. cit. 2 (13), Tusch-Herz: Op. cit. 814 (815). Jelenleg az Euroövezet 19 legjelentősebb hitelintézete tartozik az EKB közvetlen felügyelete alá. Lásd: EKB List of significant supervised entities (01.03.2019.)
[20] Lásd SSM-keretrendelet 6. cikk (4) bekezdés
[21] Tusch-Herz: Op. cit. 814 (815); Ceyssens, Jan: Teufelskreis zwischen Banken und Staatsfinanzen - Der neue Europäische Bankaufsichtsmechanismus, NJW2013, 3704 (3707).
[22] Ceyssens: Op. cit. 3704 (3707).
[23] Vö. Zagouras: Op. cit 558 (561).
[24] Vö. Tusch-Herz: Op. cit. 814 (815)
[25] A Tanács 2532/98/EK rendelete (1998. november 23.) Az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről [HL L 318., 1998.11.27., 4-7.]
[26] Zagouras: Op. cit. 558 (563).
[27] Vö. Tusch-Herz: Op. cit. 814 (815).
[28] SSM-keretrendelet 18. cikk (5) bekezdés
[29] Vö. Zagouras: Op. cit. 558 (563).
[30] Zagouras: Op. cit. 558 (563).
[31] Zagouras: Op. cit. 558 (563).
[32] Vö. SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdés
[33] Vö. SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdés
[34] Vö. SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdés
[35] Vö. Zagouras: Op. cit. 558 (562).
[36] Vö. A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról [HL L 1., 2003.1.4., 1-25.] 23. cikk (2) bekezdés
[37] Vö. SSM-keretrendelet 18. cikk (1) bekezdése, ami a jogi személyből indul ki.
[38] Az 1/2003/EK rendelet 23. cikk (2) bekezdése kifejezetten a társaság forgalmára utal.
[39] Az Európai Bíróság állandó joggyakorlata szerint a funkcionális vállalatfogalom fogalma akként határozható meg, mint "minden gazdasági tevékenységet folytató egység, függetlenül a jogi formától és a finanszírozástól". Lásd: C-41/90 sz. Höfner és Esser kontra Macrotron ügyben 1991. április 23-án hozott ítélet [EBHT 1991 I-01979] 21. pont; C-189/02 P. sz. Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ügyben 2005. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2005 I-05425] 112. pont; C-205/03 P. sz. FENIN kontra Bizottság ügyben 2006. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2006 I-06295] 25. pont; C-97/08 P. sz. Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009 I-08237] 34. pont; C-724/17. sz. Skanska Industrial Solutions és társai ügyben 2019. március 14-én hozott ítélet 36. pont
[40] Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról [HL L 176., 2013.6.27., 1-337.]
[41] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/87/EK irányelve (2002. december 16.) a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról [HL L 35., 2003.2.11., 1-27.]
[42] A pénzügyi holding társaság fogalmát érintően lásd az 575/2013/EU rendelet 4. cikkét.
[43] Vö. 2002/87/EK irányelv 2. cikk 9. pont
[44] Lásd: C-48/69. sz. Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 1974. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1972 00619] 132-141. pontok; C-97/08 P. sz. Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009 I-08237] 58-61. pontok;C-90/09 P. sz. General Química és társai kontra Bizottság ügyben 2011. január 20-án hozott ítélet [2011 I-00001] 39-40. pontok; C-201/09 P. sz. ArcelorMittal Luxembourg és társai ügyben 2011. március 29-én hozott ítélet [EBHT 2011 I-02239] 96. pont; C-521/09 P. sz. Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 2011 I-08947] 54-60. pontok.
[45] Zagouras in: Schimansky-Bunte-Lwowski: Op. cit. § 124 b Rn. 6.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági fogalmazó, Kammergericht Berlin, volt tudományos munkatárs, Mannheimi Egyetem Büntetőjogi, Büntetőeljárásjogi, Gazdasági- és Adóbüntetőjogi Tanszék. Fordította: dr. Kókai Dániel doktorandusz, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, közjegyzőjelölt.
Visszaugrás
