A jogász hivatásrendek egyikének, a közjegyzőségnek a történetét kutató Rokolya Gábor tollából egy újabb kötet jelent meg 2017 őszén.[1] A szerző Magyar közjegyzők a Délvidéken címmel alkotta meg 585 oldal terjedelmű munkáját, amit a Közjegyzői Akadémiai Kiadó adott ki, míg a pompás kiállítású kötetet a Pauker Nyomda készítette el.
A szerző előszavában kitűzte a célt, miszerint a délvidéki közjegyzők történetét kívánja feldolgozni monográfiájában. Ennek eléréséhez előbb egy földrajzi fogalmat világít meg, a Délvidék kifejezést, amely a történelmi Magyarországnak a trianoni döntéssel a délszláv, illetve a román királysághoz csatolt részeit, valamint az akkor Olaszországhoz került Fiumét jelenti. E területeken több, a közjegyzőséget összefogó, önkormányzati-igazgatási testület - a szombathelyi, pécsi, szegedi, temesvári kamara - működött. A második világháborús időszakban pedig a szétesett Jugoszláviától visszacsatolt részek estek a Délvidék fogalmába. Így térben és időben a könyv a hajdani Magyarországhoz 1918-ig, majd részben 1941-44-ben tartozott területeken tevékenykedett közjegyzői szervezeteket, személyeket és munkát mutatja be.
A kötetben - mint ahogy a szerző is rámutat - a jogtörténeti bemutatás ötvöződik a statisztikai, gazdaságtörténeti nézőponttal, míg a személyeknél a családtörténettel. A közjegyzőség mint intézmény esetén természetes az e szempontú megközelítés, hiszen a munka jellegéből adódóan az okiratkészítés, tanúsítás kapcsolódik a gazdálkodáshoz, vagyoni viszonyokhoz, az egyes emberek pedig a társadalom tagjaiként a család részei.
A különböző szempontokat ötvöző munka megírásához a szerző hatalmas forrásanyagot használt fel. Az elsődleges kútfőket majd’ 40 hazai és külföldi levéltár, családi archívum adta, amelyekhez társult számtalan könyvészeti anyag, folyóirat, szak-, heti- és napilap, továbbá a személyes élményeket, ismereteket elmondók adatai. Rokolya Gábor ezeken túl a vizsgált területeken megfordulva számos helyszínt (múzeumok, temetők, könyvtárak) felkeresett, ahol gyűjtött anyagok (pl. síremlékek) szintén beépítésre kerültek a műbe. E körben kell kiemelni, hogy a kötet hallatlanul gazdag illusztrációs anyaggal rendelkezik: a térképek, a települések, épületek, okiratok, pecsétek, bélyegzők, levélzárók, személyek, események képei mind-mind közelebb visznek a téma megismeréséhez, szemléltetik azt, hogy kik, hol, mit, hogyan csináltak, éltek. Az ábrázolások egyébként önmagukban is források és rengeteg információt hordoznak, segítenek elhelyezni térben, életmódban az akkori tevékenységet.
A kötet felépítésében az I. - mintegy általános - részében bemutatja a délvidéki területeken működött közjegyzői szervezeteket. Szól a jogi szabályozásról, az itteni kamarák vázlatos történetéről és a nyelvhasználat kérdéseiről. A jogi normákat illetően a legérdekesebb az ország adriai kikötője, a magyar államon belül speciális jogállású Fiume, ahol a szerző felvillantja a város és a tengeri kereskedelem életében meghatározó szerepet játszott olasz, francia eredetű jogforrásokat. Az olvasó megtudhatja, hogy ekkor a magyar kodifikáció és jogtudomány gyakorlati jelentőségű tengerjogi kérdésekkel is foglalkozott.
Kiemelendő, hogy a Délvidék a hajdani Magyar Királyság nemzetiségileg tarka területe volt, ahol együtt éltek magyarok, németek, szerbek, szlovénok, horvátok, románok és más kisebb lélekszámú népek, míg Fiume többségét az olaszok alkották, s itt a hivatalos nyelv is ez volt. E sokszínűség a közjegyzői munkában is megjelent, hiszen adott esetben nemcsak hivatalos nyelven, hanem adott esetben a félén is kellett okiratot készíteni. (A hajdani készségek és képzettségek szemléltetésére a szerző közöl egy több oldalas 1942-es kimutatást az idegen nyelveken is működő közjegyzőkről.)
E rész másik fejezete néhány e területen tevékenykedett közjegyző alkotó munkásságát mutatja be. Bésán Mihály, Charmant Oszkár és mások hivatásuk gyakorlásán túl aktív részesei voltak településük, régiójuk, illetve szakterületükön az ország jogéletének. Közreműködtek a jogalkotás előkészítésében, műveikkel, cikkeikkel a jogi ismeretek bővítésében, a szakmai összejövetelek, tanácskozások szervezésében, lebonyolításában. Ezen életművek lehetőséget adtak a szerzőnek jogi kérdések bemutatására is. Így Niamessny Mihály munkássága kapcsán ismereteket szerezhetünk a hajdani határőrvidéken kialakult házközösségi rendszerről mint speciális tulajdonformáról.
- 461/462 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
