A tőke szabad mozgásával kapcsolatban nagy hangsúly kerül az Európai Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) joggyakorlatára. Ezen ügyek sorát gazdagítja a jelen ügy is, amely egy bolgár mezőgazdasági terület esetleges színlelt szerződéssel történő tulajdonszerzése és annak joghatás kiváltásának vonatkozásában - előzetes döntéshozatali eljárás keretén belül - vizsgálja a nemzeti szabályozás európai uniós jogforrásoknak (különös tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés [a továbbiakban EUMSZ] lentebb hivatkozott rendelkezéseire) való megfelelőségét. Az ügyben a Bíróság egy hónapja hozott ítéletet és megállapította, hogy a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzését attól a feltételtől teszi függővé, hogy a szerző fél több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen.
Ügyszám: C-562/22. sz., JD v. OB ügyben 2024. január 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2024:55
Címszavak: előzetes döntéshozatal; az EUMSZ 63. cikke; a tőke szabad mozgása; korlátozások; mezőgazdasági földterületek megszerzése valamely tagállamban; a megszerző azon kötelezettsége, hogy több mint öt éve belföldi lakóhellyel rendelkezzen
Az alapügyben érintett felek egy osztrák és egy bolgár állampolgár. Az osztrák állampolgár (az alapeljárás felperese) Bulgáriában található mezőgazdasági területeket szeretett volna szerezni, viszont, a bolgár jogban akkoriban volt egy általános tilalom, amely nem engedte, hogy a Bulgáriában található mezőgazdasági földterületek felett tulajdonjogot szerezzenek külföldi illetőségű személyek. Ezért az alperes bolgár állampolgár édesapja (az örökhagyó) azt javasolta a felperesnek, hogy az adásvételi szerződésekben (a felperes eszmei hányada tekintetében) és a közjegyzői okiratokban is az ő nevét tüntessék fel vevőként, azzal a kikötéssel, hogy a felperes lesz a tényleges vevő, és majd hivatalosan is átruházzák a felperesre, amint a tilalmat hatályon kívül helyezik. A felperes ezt elfogadta, és ki is fizette a 60 000 eurós vételárat és a tranzakciós költséget, majd 2006 folyamán az örökhagyó eskü alatt nyilatkozta a közjegyző előtt, hogy a felperes az eszmei hányadok tényleges tulajdonosa. 2021-ben az örökhagyó (az eredeti megállapodást kötő fél) elhunyt. Halálát követően az osztrák állampolgár felperes annak a megállapítását kérte a Burgaszi Kerületi Bíróságtól (továbbiakban: a kérdést előterjesztő bíróság), hogy ő az eszmei hányadok tényleges tulajdonosa és az örökhagyó az ő strómanjaként járt el, mivel ő volt a valódi tulajdonos, ezt az alperes örökös tagadta.
A kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ügyben arról kell határoznia, hogy az örökhagyó által kötött adásvételi szerződések színleltek-e, és ha igen, akkor a szerződések által leplezett megállapodásnak kell-e joghatásokat kifejtenie. Ehhez a hatályos nemzeti szabályoknak megfelelően meg kell vizsgálnia, hogy a leplezett megállapodás érvényességi feltételei teljesülnek-e. E feltételek egyike az, hogy
- 302/303 -
külföldi illetőségű személy csak akkor szerezheti meg a tulajdonjogot egy bolgár mezőgazdasági ingatlanon, amennyiben 5 éve lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkezik Bulgáriában, márpedig a felperes nem felel meg ennek a feltételnek. Ebben az összefüggésben merül fel a kérdés, hogy az idézett jogszabály sérti-e az uniós jogot, amennyiben korlátozza többek között az EUMSZ 49. és 63. cikkében rögzített letelepedés szabadságát és a tőke szabad mozgását.[1] Erre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság az eljárást felfüggesztette, és a következő kérdéssel fordult a Bírósághoz. Az EUMSZ 18. cikkét, az EUMSZ 49. cikkét, az EUMSZ 63. cikkét és az EUMSZ 345. cikkét sértő, illetve ezekkel ellentétes korlátozásnak minősül-e a Bolgár Köztársaságnak mint európai uniós tagállamnak az alapeljárásban szóban forgó jogszabályi rendelkezése, amely a területén található mezőgazdasági földterületek tulajdonjogának megszerzését ahhoz a feltételhez köti, hogy a (nem bolgár) szerző fél több mint öt éve belföldi lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkezzen?
Az ítélet első felében a Bíróság figyelmeztet arra, hogy először a saját hatásköréről[2] kell döntenie, mivel ennek megléte előfeltétele annak, hogy választ adhat-e az előterjesztett kérdésre. Megelőző[3] ítélkezési gyakorlatából látható, hogy a Bíróság attól az időponttól kezdve rendelkezik hatáskörrel az uniós jog értelmezésére az újonnan belépő tagállam relációjában, amikortól az csatlakozik az Unióhoz (ez a Bolgár Köztársaság esetében 2007. január elseje). Ezért, noha az alapügy szerződéseit 2004 és 2005 folyamán kötötték meg, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből mégis kitűnik az, hogy a bolgár szabályozás változása miatt a kérdést előterjesztő bíróságnak a leplezett megállapodás érvényességét a határozathozatal időpontjában hatályos nemzeti jogszabály (a "zakon za sobstvenostta i polzvaneto na zemedelskite zemi", azaz a mezőgazdasági földterületek tulajdonáról és hasznosításáról szóló törvény) alapeljárásra alkalmazandó változatának (a vonatkozó 3. cikke) tekintetében, és nem pedig a szerződések megkötésének időpontjában hatályos jogszabályoknak megfelelően kell értékelnie. Mivel a feltett kérdés az olyan nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozik, amelyet a tagállam az Unióhoz való csatlakozását követően fogadott el, és ez a szabályozás joghatással bírhat az ezen időpontot megelőzően megkötött adásvételi szerződésekre és megtett nyilatkozatokra is, ezért tehát a felperes tulajdonhoz való jogát elismerheti egy később bevezetett jogszabály, már pusztán azon az alapon is, hogy a jelen jogszabály elfogadása előtti bolgár szabályozás feltétel nélkül megtiltotta minden külföldi természetes vagy jogi személy számára azt, hogy a bolgár mezőgazdasági földterületek felett tulajdonjogot szerezzen. Ezt tisztázva a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adott előzetes döntéshozatali ügyben rendelkezik hatáskörrel a kérdés megválaszolására.
Az ítélet további részében a Bíróság az ügy érdemét vizsgálta. Elsődlegesen a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott EUMSZ 18. és 345. cikkek alkalmazását zárta ki a Bíróság. Az EUMSZ 18. cikkének[4] alkalmazása körében a Bíróság emlékeztet arra, hogy ezen cikk csak azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre nézve az EUMSZ nem tartalmaz különös (hátrányos megkülönböztetést tiltó) szabályokat. Ezzel szemben, a letelepedés szabadsága területén az EUMSZ 49. cikkében, a tőke szabad mozgása területén pedig az EUMSZ 63. cikkében rendelkezik ilyen különös szabályról,[5] így a 18. cikknek, mint általános szabálynak az alkalmazásának nincs helye. Az EUMSZ 345. cikke[6] alkalmazásának kizárását[7] pedig az indokolja, hogy noha a nevezett cikk a Szerződések tagállamok tulajdoni rendjével kapcsolatos semlegességének elvét fejezi ki, ez a cikk mégsem vonja ki a tagállamok hatályos tulajdoni rendjét az EUMSZ alapvető szabályai alól. (Ezáltal nem mentesíti a tagállami szabályozást többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalma alól, sem a letelepedési szabadságra és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályok alól sem.[8])
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
