Jelen tanulmányban a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozom. A kérdéskör tárgyalása hosszabb terjedelmet kíván meg, mint amit egy tanulmány önmagában megenged, így ez a dolgozat a jogintézmény általános ismertetését, a hazai szabályozás előzményeit - beleértve az Alkotmánybíróság jogalakító munkáját -, valamint a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i európai parlamenti és tanácsi 2008/104/EK irányelv (a továbbiakban: 2008/104/EK irányelv) rendelkezéseinek elemzését tartalmazza. Mindezek mellett célom, hogy további tanulmányokban dolgozzam fel a jogintézményt érintő kérdéseket, és ezáltal más országok szabályozásának tükrében segítsem az olvasót véleményt formálni a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó hazai rendelkezésekről. Vizsgálódásom fókusza: vajon képesek-e a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1., 66. és 220. §-ának rendelkezései együttes olvasatban maradéktalanul érvényesülni?[1]
1. Bevezetés
1.1. A munkaerő-kölcsönzés általános jellemzői
1.1.1. Kölcsönzés kölcsönvevőként
1.1.2. Kikölcsönzés munkavállalóként
1.2. Kölcsönzés kontra outsourcing
1.3. A jogintézmény rendeltetése
2. A magyar szabályozás kialakulásának lépcsőfokai
2.1. Az 1992. évi Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályai
2.2. Az Alkotmánybíróság döntésének hatása a jogintézmény szabályaira, a 67/2009 (VI. 19.) AB határozat
3. Az EU vonatkozó szabályai és az abból eredő elvárások
3.1. Az uniós szabályozás szükségessége
3.2. A munkaerő-kölcsönzés a közösségi szabályozásban
3.2.1. Az egyenlő bánásmód alapelve
3.2.2. További garanciák az egyenlő bánásmód ismeretében
4. Rövid összegzés
A munkaerő-kölcsönzés, mint jogi konstrukció, a modern munkaerőpiac egyik meghatározó és folyamatosan fejlődő atipikus foglalkoztatási formája. A gazdasági globalizáció, az új technológiai kihívások, valamint a társadalmi és jogi változások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a munkaerő-kölcsönzés mára a foglalkoztatás fontos szereplőjévé váljon. Az intézmény különlegessége abban rejlik, hogy a tradicionális munkaviszony kétoldalú struktúrájával szemben hárompólusú kapcsolatot valósít meg, amelyben a kölcsönbeadó, a kölcsönvevő és a munkavállaló sajátos jogviszonyban állnak egymással.
A munkaerő-kölcsönzés jogszabályi környezete összetett, hiszen egyszerre kell megfelelnie a munkaerőpiac rugalmasságának biztosítására irányuló gazdasági igényeknek és a munkavállalók jogainak védelmére vonatkozó elvárásoknak. Magyarországon e szabályozási keretek kialakítása hosszú folyamat eredménye, amelynek során figyelembe kellett venni az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogharmonizációs követelményeit, a nemzeti jogalkotás sajátosságait, valamint az Alkotmánybíróság jogalakító munkájából következő alapvetéseket.
Jelen tanulmány célja, hogy átfogó képet nyújtson a munkaerő-kölcsönzés magyarországi jogszabályi kereteiről, különös tekintettel a hatályos szabályozásra, annak történeti fejlődésére, valamint a 2008/104/EK irányelv hatásaira. Az elemzés során bemutatásra kerülnek a munkaerő-kölcsönzés elméleti alapjai, a szabályozás gyakorlati kihívásai, valamint a jogalkotás és a jogalkalmazás számára ma is aktuális dilemmák. Emellett kísérletet teszek annak a kérdésnek a megválaszolására, miszerint a munkaerő-kölcsönzés ma hatályos formájában és szabályozási környezetével alkalmas-e azon funkció betöltésére, amelyre létrehozták. Megelőlegezve végkövetkeztetésem, álláspontom szerint a munkaerő-kölcsönzés napjainkban történő alkalmazási formájában nem alkalmas funkciójának teljesítésére.
- 72/73 -
Az EU munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályozása, a 2008/104/EK irányelv jelentős mértékben formálta a tagállamok nemzeti szabályozásait. A jogharmonizáció folyamata során Magyarország is követte az EU által meghatározott alapelveket. Az uniós irányelv bevezetése számos kérdést vetett fel, különös tekintettel az egyenlő bánásmód elvének érvényesülésére és a kölcsönzött munkavállalók speciális védelmére.
A dolgozat az alábbiakban kitér a magyar szabályozás kialakulásának folyamatára, érinti az uniós szabályozást, valamint vizsgálja a hatályos magyar szabályozást annak kialakulása, valamint az uniós követelmények tükrében.
A munkaerő-kölcsönzés jellegzetességeinek ismertetésére Horváth István nómenklatúráját alkalmazom, aki habilitációs értekezésében "munkajogi triangulumként" írta le a jogviszonyt.[2] A kifejezés a munkaerő-kölcsönzésre az alábbi egyszerű összefüggés miatt helyénvaló.
A munkajogban a hagyományos munkaviszony két partnert tömörít, ezzel szemben a munkaerő-kölcsönzés egyedi jellemvonása, hogy ehelyett hárman állnak egymással kapcsolatban. Bár három felet feltételez e konstrukció, mégsem áll fenn jogviszony mindhárom fél között. A munkaerő-kölcsönzés során a munkavállaló két munkáltatói szerepben megjelenő féllel áll kapcsolatban. Őket jelen jogviszonyban kölcsönvevőnek és kölcsönbeadónak nevezzük. A "felállás" oka a jogviszony sajátosságában rejlik. A munkavállaló ugyanis a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó ügynökséggel, azaz a kölcsönbeadóval köt munkaszerződést, azonban foglalkoztatására ténylegesen minden esetben egy másik munkáltatónál kerül sor, ez utóbbi a kölcsönvevő. Kölcsönvevő és kölcsönbeadó felek polgári jogi szerződést kötnek, melyben megállapodnak, hogy a kölcsönbeadó a részére történő kölcsönzési díj megfizetéséért cserébe átengedi - szolgáltatásként munkavégzésre - a kölcsönvevőnek a munkavállalót.[3]
Fenti megállapodás eredménye, hogy a munkáltatói jogok és kötelezettségek szétválnak, bizonyos jogok megmaradnak a kölcsönbeadónál, míg mások a szolgáltatás tárgyából eredően szükségszerűen a kölcsönvevőhöz kerülnek. Például, a kölcsönbeadó köteles megfizetni a munkavállaló utáni közterheket, valamint szintén felelős a munkavállaló adóhatóság felé történő bejelentésének megtörténtéért, mindezeket megelőzi azonban, hogy a munkavállalót illető munkabér megfizetéséért is a kölcsönbeadó felel, és mindenekelőtt ő köt munkáltatóként kölcsönzésre szóló munkaszerződést. Emellett - ellentétben a tipikus munkaviszonnyal - nem a klasszikusan munkáltatónak minősülő kölcsönbeadó látja el utasítással a munkavállalót, ugyanis egyéb más jogosultságok mellett ez is a kölcsönvevő jogosítványai közé tartozik, akárcsak a munkavállaló munkaidejének beosztása vagy a munkavédelmi szabályok betartatásának kötelezettsége.
A helyzetet "fűszerezi" - ezzel téve teljessé a triangulum hasonlatot -, hogy a munkavállaló és a kölcsönvevő között nem áll fenn szerződéses kapcsolat, így valójában a hármas jogviszonyban csupán a kölcsönbeadó az, aki mindkét másik féllel jogviszonyban van (kölcsönbeadó-munkavállaló: munkaviszony, kölcsönbeadó-kölcsönvevő: polgári jogi szerződés).
A fenti kapcsolat azonban jellegénél fogva megkövetel egyfajta külön védelmet, ugyanis a kölcsönzött munkavállalók könnyen hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek munkavégzésük helyén a munkafeltételek, valamint a juttatások terén a kölcsönvevő alkalmazottjaihoz képest. Védelmet elsődlegesen az egyenlő bánásmód elve hivatott nyújtani, ennek szabályozása írásomban a későbbiekben kerül kifejtésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
