A Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályai az elmúlt évtizedben jelentősebb mértékben kétszer változtak. Az 1996. évi XXVI. törvényként megalkotott zálogjogi novella (a továbbiakban: első zálogjogi novella) a gazdasági élet és a működő társaságok finanszírozási igényének kielégíthetőségét szolgáló hitel felvételek bővítése érdekében a legfontosabb hitelbiztosíték, a zálogjog intézményének korszerűsítését és a piacgazdaság követelményeihez való igazítását célozta. A bevezetett új szabályok alkalmazása során egyértelművé vált, hogy az új rendelkezések érvényesüléséhez a szabályozás további módosítása szükséges, mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi értelemben.
Erre figyelemmel a zálogjogra vonatkozó szabályokat a 2000. évi CXXXVII. törvény (továbbiakban: második zálogjogi novella) ismételten módosította (2001. szeptember 1-jén lépett hatályba), és a törvényalkotó e változtatással lényegében visszaállította a zálogjogi szabályok 1997 előtti szerkezetét. A második zálogjogi novella többek között változásokat hozott a zálogjog bírósági végrehajtás útján történő érvényesítésével kapcsolatosan.
E dolgozatban a zálogjogi novellák rendelkezései közül a zálogtárgyak bírósági végrehajtási eljáráson kívüli értékesítésének módját és lehetőségét kívánjuk megvizsgálni, különös figyelemmel arra, hogy a törvény felhatalmazása alapján a közelmúltban megszületett a Ptk. rendelkezéseit kiegészítő részletszabályokat felállító 12/2003. (I. 30.) Kormányrendelet (továbbiakban: kormányrendelet). A benne foglalt rendelkezések kötelező jellegűek, amelytől a felek megállapodása csak akkor térhet el, ha azt a jogszabály lehetővé teszi [1. § (3) bekezdés], illetőleg a nem szabályozott kérdésekben a felek megállapodását tekinti irányadónak, de csak abban az esetben, ha az a zálogkötelezett jogait nem csorbítja, kötelezettségeit nem teszi terhesebbé.
A zálogtárgynak bírósági végrehajtási eljáráson kívül történő értékesítése körében az első zálogjogi novella, az általa továbbra is fenntartott lex comissoria tilalmának áttörésével megteremtette annak lehetőségét, hogy a felek a kielégítési jog megnyílta után, írásban - a legalacsonyabb eladási ár és a határidő meghatározásával - megállapodjanak a zálogtárgy közös értékesítésében. A második zálogjogi novella egy lépéssel tovább ment ezen a ponton, amikor is kimondta [Ptk. 257. §-ának (1) bekezdése], hogy a felek - a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával - írásban a kielégítési jog megnyílta előtt is a megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. Ezzel a második zálogjogi novella kiküszöbölte a szabályozásnak azt a fogyatékosságát, amely a közös értékesítésben való megállapodás lehetőségét - a jogosultat megillető egyéb értékesítési lehetőségektől eltérően - a kielégítési jog megnyíltát követő időszakra korlátozta.
A zálogtárgyból való kielégítésnek a fent megjelölt módja a zálogjog - mint dologi jog - érvényesítésének bevett módjává, a felek erre irányuló megállapodásával annak törvényes tartalmává vált. Ugyanakkor szükségesnek mutatkozott, hogy a Ptk. által meghatározott törvényi keretek között - élve az abban biztosított felhatalmazással - jogszabály állapítsa meg azokat a további jogokat és kötelezettségeket, amelyek a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítés körében a zálogjogosultat, vagy az értékesítéssel általa megbízott személyt (a továbbiakban együtt: jogosult) megilletik, illetve terhelik. (Itt most csak zárójelben kívánjuk megjegyezni azon aggályunkat, hogy a további szabályok megállapításának keretéül vajon megfelelő formául szolgál-e a kormányrendelet, és azt nem inkább törvényi szabályozással kellett volna-e megoldani, különös figyelemmel arra, hogy magánszemélyek és gazdasági társaságok széles körére határoz meg kötelezően érvényes és alkalmazandó szabályokat.) Ezzel egyidejűleg a további szabályozásnak értelemszerűen azt is meg kellett határoznia, hogy a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése során maga a zálogkötelezett milyen magatartásra köteles, illetőleg milyen követelmények betartását várhatja el a jogosulttól a zálogtárgy értékesítésével kapcsolatos eljárás során.
A Ptk. a zálogjognak bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése körében három alaplehetőséget nevesít.
1. Elsődlegesen a felek általi közös értékesítés módját, amelyről, az alapfeltételek meghatározásán túl sem a Ptk, sem a most megjelent kormányrendelet további szabályokat nem tartalmaz, így e körben, a felek e megállapodásukban kell meghatározzák a közös értékesítés valamennyi, bármelyikük által fontosnak ítélt elemét. A Ptk., egyetlen körülményt nevesít, nevezetesen, ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve feltételek mellett a zálogtárgyat mégsem sikerülne közösen értékesíteni, úgy a megállapodás hatályát veszti. A törvény tiltó rendelkezésének hiányában annak azonban nem látjuk akadályát, hogy a felek a megállapodás hatálytalanná válását követően a zálogtárgy közös értékesítésében ismételten megállapodjanak.
2. A bírósági végrehajtási eljáráson kívüli értékesítés másik lehetősége szerint, amennyiben a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci ára (tőzsdei árfolyam) van, vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik, a felek a kielégítési jog megnyílta előtt írásban megállapodhatnak abban, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga is értékesítheti.
3. A Ptk. által nevesített harmadik lehetőség, hogy a fent megfogalmazott feltételek hiányában, illetőleg ha a felek a második esetben megfogalmazott lehetőséggel nem kívánnak élni, az első esetben meghatározott feltételek mellett, a dolog értékesítésére záloghitel nyújtásával vagy árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személynek adjon megbízást a jogosult.
A dolgozat témájának egyik legizgalmasabb kérdése a jogosulti oldal alanyi körének 5 tisztázása, amelyben a Ptk. és egyéb rendelkezések ugyan adnak némi eligazítást, mégsem tekinthetjük azt kielégítőnek. Az e rendelkezésekben írt "záloghitel nyújtásával", illetve "záloghitel nyújtásával vagy árverés szervezésével" üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személyek körét illetően a szabályozáson érezhetjük a gyakorlatban kialakult eltérő nézetek harcát, amely megfogalmazás bizonyos hézagot hagyott a szabályozás szövetén, egyes megfogalmazásában igen szűken szabva, más helyen pedig az értelmezés lehetőségének tág teret hagyva.
A fent említett nézetek közül az egyik irányvonal az alanyi kört kizárólag a záloghitel nyújtására alapított jogi személyek, vagyis a klasszikus értelemben vett záloghitelezéssel foglalkozó pénzügyi intézmények körében (zálogházak, jelzálog-hitelintézetek) kívánta meghúzni, amely azonban - figyelemmel arra, hogy például kizárólagosan jelzáloghitelezéssel ma Magyarországon három ilyen szakosított hitelintézet foglalkozik - a jogosulti kört szinte értelmezhetetlenné tette volna ez a jogintézmény. Ezzel szemben állt nyilvánvalóan egy másfajta nézet, amely az alanyi kört tágabban kívánta volna megvonni, s a pénzügyi intézmények teljességét sorolta volna a kedvezményezettek körébe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
