1. felperes 2003. október 16-án a Választottbírósághoz érkezett keresetlevelében előadta, hogy az alperessel 2001. december 19-én ingatlan-adásvételi szerződést kötött - eladóként - Budapesten fekvő ingatlanra, amelynek a felek között megállapodott eladási ára 150 millió forint volt. Az adásvételi szerződésben az alperes kérésére csak 50 millió forint vételár szerepelt. A szerződés szerint a felperes a szerződést készítő ügyvédnél, ugyancsak 2001. december 19-i keltezéssel, tulajdonjog bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatot helyezet letétbe.
Az alperes vételárként csak 130 millió forintot fizetett meg, ezért a felperes az adásvételi szerződéstől elállt. Az alperes a tulajdonjog bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatot a felperes elállásának kézhezvétele után nyújtotta be a Földhivatalhoz. A felperes előadása szerint a nyilatkozat a színlelt 50 millió forintos vételárra vonatkozott, ezért az alperes azt nem volt jogosult benyújtani a Földhivatalhoz.
A felperes hivatkozott a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdésére, amelynek értelmében a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A felperes álláspontja szerint a szerződésben az 50 millió forintos vételárra vonatkozó rész, valamint a tulajdonjog bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozat színlelt, tehát mint törvénybe ütköző semmis, helyükbe a tényleges 150 millió forintos vételár lép. Ezt az összeget viszont az alperes a felperesnek nem fizette meg, ezért a Földhivatalhoz benyújtott nyilatkozat joghatás kiváltására alkalmatlan. A felperes keresetlevelében előadta azt is, hogy a teljes vételárat (150 millió forint) az alperes a mai napig nem fizette meg.
Fentiek alapján a felperes kérte a Választottbíróságot:
a) állapítsa meg, hogy a 2001. december 19-re keltezett tulajdonjog átruházásához hozzájáruló nyilatkozat, mint vételár részében színlelt okirat, joghatás kiváltására alkalmatlan, továbbá
b) állapítsa meg azt is, hogy a felperes jogosult az alperessel történő elszámolás során az adásvételi szerződésben megállapított bánatpénz megtartására, amely a szerződés szerint a felperest az alperes határidőben történő teljesítésének elmaradása esetére - elállási joga mellett - megilleti.
2. Az alperes 2004. január 19-i válasziratában a kereset elutasítását kérte. Többek között kifejtette, hogy az adásvételi szerződést mint akaratával mindenben megegyezőt, a szerződés elolvasása után a felperes is aláírta. A szerződés 5. pontja az ingatlan vételárát 50 millió forintban jelölte meg. Az adásvételi szerződés 30. pontja alapján az okirat aláírásával egyidejűleg a felperes ügyvédi letétbe helyezte a 2001. december hó 19. napján kelt nyilatkozatát, amellyel igazolta a teljes vételár átvételét, továbbá hozzájárult, hogy az alperes tulajdonjoga - minden további hozzájárulása nélkül - nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön.
A válasziratban az alperes hivatkozott arra, hogy a letétet kezelő ügyvéd a szerződés szerint jogosult és köteles volt a nyilatkozatot a vételár, 50 millió forint, megfizetését igazoló bizonylat átvételét követő 3 munkanapon belül az alperes részére kiadni. Az eljárt ügyvéd a nyilatkozatot az előbbiekben megfelelően eljárva adta ki az alperesnek, aki azt az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően az illetékes Földhivatal részére küldte meg. Az alperes utalt arra is, hogy az ingatlan adásvételére vonatkozó 29. pontja szerint az ügyvédi letétbe helyezett okirat kiadásához a felperes részéről külön igazolásra nem volt szükség.
A válaszirat értelmében a szerződés színlelt voltának bizonyítása a felperes feladata, aki azonban erre vonatkozóan keresetében bizonyítékot nem terjesztett elő. A szerződés színlelt voltának megállapításához mindkét fél színlelésének megállapítása és bizonyítása szükséges, az alperes azonban a szerződéssel nem kívánt más szerződést leplezni és szerződéses akarata megegyezett a felek által aláírt szerződésben foglaltakkal. Az alperes kifejtette, hogy a felperes elállása jogszerűtlen, ezért a felperest a bánatpénz nem illeti meg. Az elállás az ügyben fogalmilag is kizárt, mert egy már teljesedésbe ment szerződéstől elállni nem lehet.
3. A felperes 2004. március 24-én érkezett beadványában csatolta okirati bizonyítékait annak igazolására, hogy az ingatlan felek között megállapodott vételára 150 millió forint volt. Mellékelte a szerződést készítő ügyvéd meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet, az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményét, a feleket egymással kapcsolatba hozó ingatlanközvetítő nyilatkozatát az ingatlan vételáráról, továbbá a felek között az ingatlanra vonatkozólag létrejött 150 millió forint vételárat feltüntető opciós szerződést.
A Választottbíróság által 2004. március 29-én tartott tárgyaláson a felperes keresetét azzal egészítette ki, hogy kéri annak megállapítását is, hogy a tulajdonjog bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozat színlelt szerződésre vonatkozott. Az alperes fenntartotta a válasziratában foglaltakat és előadta, hogy az 50 millió forintos vételárat megfizette, a késedelem miatt felmerült kamatokkal együtt. Az alperes elismerte, hogy az 50 millió forinton felül további 80 millió forintot utalt át a felperes által megadott bankszámlára, de ez nem az adásvételi szerződésre, hanem a felek közötti egyéb - szóbeli - megállapodásokra figyelemmel történt. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felperessel szemben 150 millió forint fizetési kötelezettsége volt, de az ingatlan vételárat csak 50 millió forintban állapították meg. Az alperes tartozásának további részét a felek más jogügyletekkel akarták rendezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
