A magyar az egyik legvallásosabb európai nemzet, azonban templomba nagyon kevesen járnak el - írja az Ipsos Religion 2023-as riportja. Ezzel párhuzamosan a magyarok gondolják legkevésbé, hogy Isten átsegít a mindennapok nehézségein, boldoggá tesz és értelmet ad az életnek, illetve hogy a vallása határozna meg egy egyént - fűzték hozzá, és megjegyezték azt is, hogy a vallásosság kérdésében toleráns ország Magyarország.[1]
Az egyenlő bánásmód mélyen gyökerezik vallások tanításaiban és etikai elveiben. A vallási elvek olyan alapvető szabályok, normák és tanítások, amelyek egy vallás keretein belül fogalmazódnak meg. Ezek gyakran szentírásokban, tanításokban és tradíciókban gyökereznek, és a hívők életét irányítják. A vallások általában konkrét etikai normákat kínálnak, amelyek a hívők életvezetésének alapját képezik (pl. a tíz parancsolat a kereszténységben, az öt pillér az iszlámban, "Szeresd felebarátodat, mint magadat" a judaizmusban). A vallások általában megfogalmazzák, hogy mit tekintenek helyesnek és helytelennek, míg az etikai elvek az általános elvekre és filozófiai alapokra építenek, így fogalmazzák meg a helyes és helytelen cselekedeteket. Különböző vallások azonban különböző etikai tanokat tartalmaznak, és eltérő etikákat és normákat fogalmaznak meg, amelyek befolyásolják a társadalmi struktúrákat és a törvényeket.[2] Például a hinduizmusban a karma fogalma etikai alapként szolgál a cselekedetek következményeinek mérlegelésére. Számos vallás - köztük a kereszténység, az iszlám, a judaizmus, a buddhizmus és más spirituális hagyományok - hangsúlyozzák a méltányosság, igazságosság és emberségesség fontosságát az emberek között.
Az etikai elvek azonban általános morális normák és értékek, melyek a helyes és helytelen, a jó és a rossz cselekedetek meghatározását irányozzák elő. Ezek nem feltétlenül vallási alapúak, és különböző filozófiai iskolák tanításaiban, és társadalmi kontextusokban jelennek meg.[3] Az etikai elvek sok esetben a vallási tanításokból erednek. Például a keresztény etikában a szeretet és az igazságosság Isten akarata szempontjából kerül értelmezésre. Modern etikai mozgalmak célja a társadalmi igazságosság, az emberi jogok és a fenntarthatóság előmozdítása. Ezek a mozgalmak sok esetben áthidalják a vallási határokat.
Mind a vallási, mind az etikai elvek a moralitás kérdéskörével foglalkoznak, azaz a cselekvés helyességét és helytelenségét mérlegelik. Az emberség, a tisztelet és a mások iránti felelősség a legtöbb vallásban és etikai elvben központi szerepet játszik. A vallási és etikai tanítások gyakran arra buzdítanak, hogy a magunké mellett mások jólétét is tartsuk szem előtt. Az etikai elvek, mint az utilitarizmus vagy deontológia, önállóan is működnek, és elválhatnak a vallási nézőponttól, például a sebezhető csoportok védelme, vagy az igazságosság előmozdítása érdekében.
A magam részéről nem hiszek értékek kollíziójában, ellenben az értékhierarchiában igen. A vallási elvek ugyanis segíthetnek az etikai dilemmák megoldásában, iránymutatásokat adva arra vonatkozóan, hogy hogyan kell cselekedni komplex szituációkban (pl. orvosi etikai kérdések, mint az abortusz vagy eutanázia, munkahelyi diszkrimináció).
Az alábbiakban kísérletet teszek arra, hogy bemutassam, hogyan valósul meg, hogyan kell megvalósulnia az egyenlő bánásmódnak a munkahelyen, teológiai, etikai, jogi perspektívából.
A vallás általánosan olyan rendszer, amely magában foglalja a hitet a transzcendens vagy metafizikai valóságban, és gyakran tartalmaz erkölcsi irányelveket, szertartásokat, közösségi gyakorlatokat és hiedelmeket. A vallások középpontjában általában egy vagy több isten(ek) áll, szellemi lények vagy univerzális igazságok hite.
Beckford szerint a vallás "az empirikus-technikai szférán túli dimenzió", "olyan intézmény, amely kulturálisan posztulált emberfeletti lényekkel kulturálisan kialakított kölcsönhatásból áll", "...fizikai természetünk őseleme, amelyet tisztán, egyediségében kell felfognunk, és amely nem magyarázható meg semmi másból".[4] A vallás fogalma tehát többdimenziós, tükrözi az emberi létezés mélyebb kérdéseire adott válaszokat, és befolyásolja a társadalmat, kultúrát, etikát és az emberek közötti kapcsolatokat. A vallás különösen fontos szerepet játszik az identitás megformálásában, valamint az erkölcs és az értékek megalapozásában a különböző közösségek és kultúrák számára.
A vallás gyakran segíti az embereket az élet értelmének és céljának keresésében, közösségi élményt biztosít, összetartja az embereket, baráti vagy felekezetbeli kötelékeket teremt, és része lehet egy adott közösség vagy kultúra identitásának, tükrözve az adott nép hagyományait és világképét.
A vallásokat feloszthatjuk például a következő módokon:
1. Monoteizmus: Az egyistenhiten alapuló vallások (pl. kereszténység, iszlám, judaizmus).
2. Politeizmus: Több isten tisztelete (pl. hinduizmus, ókori görög vagy római vallások).
3. Ateizmus és agnoszticizmus: Az ateizmus a vallásos hitek tagadása, míg
- 47/48 -
az agnoszticizmus a tudás korlátozott voltára utal a vallási vagy isteni létezéssel kapcsolatban.
4. Fetisisztikus hitek: Az olyan vallások, amelyek természetfeletti hatalommal ruházzák fel a tárgyakat vagy természeti jelenségeket.
A vallások, tanítást kifejező gyakorlatok nélkül a társadalom számára nem hasznos tevékenységek.
A vallási gyakorlatok olyan tevékenységek, melyek a hívők közötti közösségi érzést erősítik, például: imák, szertartások, ünnepek. A vallások gyakran vonatkoznak erkölcsi és etikai normákra, amelyek irányítják a hívők viselkedését, például a jó és a rossz megkülönböztetésére. Sok vallásnak vannak szentírásai vagy szent könyvei, amelyek tartalmazzák a hit alapelveit és tanításait (pl. Biblia, Tóra, Korán).
A vallások az egyenlő bánásmód fókuszában állhatnak,[5] mert funkcionálisan képesek
(a) az egyén szintjén: segíteni az embereknek felülkerekedni a személyes kiegyensúlyozatlanság, az énkép, az életben betöltött szerep és az erkölcsi érvelés problémáin,
(b) a közösségi szinten: esetlegesen gyökértelen embereket csoportokba és szervezetekbe integrálni, amelyek iránymutatást és értelmet visznek a személyes életükbe, emellett hasznos referenciapontok a nagy léptékű társadalmakban, ahol az egyén sebezhetőnek érezhetné magát egy mindenható bürokráciával vagy rendszerrel szemben, illetve
(c) a társadalom szintjén: törvényes kereteket biztosítani a fennálló társadalmi rend számára; kárpótlást a vélt sérelmekért és erkölcsi szabályozást a fő szociális intézmények közötti kölcsönhatásokban.
Az alábbiakban néhány elterjedtebb vallást említek meg a teljesség igénye nélkül, melyek szerepet játszhatnak a munkahelyen az egyenlő bánásmódban.
a) Isten képmására teremtett emberek: A judaizmusban is hangsúlyozzák, hogy minden ember Isten képmására teremtetett, ami az egyenlő bánásmód alapelvét megerősíti (Teremtés könyve 1:26-27).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
