Dr. Dudás Ferenc: Igaza volt-e Albert Einsteinnek, avagy miért nem terem szabadon a sült galamb? (Jegyző, 2023/4., 49-50. o.)

Hozzáértők szerint sok ember azért nem képes változni vagy változtatni a dolgokon és a saját helyzetén (vagy akár az életén), mert mereven ragaszkodik a megszokott ösvényhez. S éppen a változástól való félelem kockázata miatt képtelen kilépni a biztonságosnak tűnő, vagy éppen annak hitt komfortzónájából. Mindezek miatt, talán nem hiábavaló figyelmükbe ajánlani az alábbi, több portál (hvg.hu, 24.hu) által is szemlézett hírt.

"A Megbocsátasz valaha? című filmért Oscarra jelölt Richard E. Grantre nem lehet ráfogni, hogy túlzottan sznob lenne: csak állójegyet tudott szerezni az Operaház telt házas Rigoletto-előadására, de annak úgy örült, majd' kiugrott a bőréből, főleg, hogy így fillérekért láthatta a darabot. A brit színész a Twitterre posztolta ki boldog videóját az esetről.

Grant - akit a Trónok harcából, a Downton Abbey-ből vagy a Lokiból is ismerhetünk - alig hitte el, hogy mindössze négy fontért beengedik az Operába, még ha csak állóhelyre is. A bucketful of happiness-ként, azaz egy vödörnyi boldogságként aposztrofálva a szerencsés fogást, szójátékkal utalva önéletrajzi könyvének címére, az A Pocketful of Happiness-re, amit nagyjából Egy maréknyi boldogságnak lehet fordítani, és arról szól, hogy a színész felesége, Joan Washington a halála előtti utolsó kérése az volt férjéhez, hogy minden napjában találjon legalább egy maréknyi boldogságot. Mint például egy utolsó pillanatos, filléres Opera-jegyet."

S mivel szinte mindenből lehet tanulni és meríteni, nekem például nagyon tetszett ennek a hírnek az üzenete. Hogy miért? Leginkább azért, mivel abból a bizonyos komfortzónából való kilépést nem csupán lehet, hanem feltétlenül érdemes kisebb, akár jelentéktelennek tűnő dolgokkal elkezdeni. Meg kell tanulni másként szemlélni a világot és el kell sajátítani új kompatibilitási megoldásokat. És egyáltalán nem hiábavaló az, hogy képessé váljunk önmagunk folyamatos újradefiniálására. Mivel tetszik vagy nem tetszik: ma már csak a folytonos változás állandó.

Éppen emiatt a fontolva haladás és a kis lépések, a nagy türelem talán - a legóvatosabbaknak is - segíthet kilépni abból a bizonyos buborékból:

S innen már csak egy ugrás utalni arra a szintén sokak által ismert mondásra, amelyre elég gyakran szoktunk hivatkozni:

"Ha mindig ugyanazt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig ugyanazt az eredményt kapod, amit mindig is kaptál." Ezt számosan Henry Fordnak tulajdonítják, de néhányan arra esküsznek, hogy mindezt Dr. Menis Yousry gondolatai nyomán tették közkinccsé. Bármelyikük is mondta, nem érdemes hezitálni:

• bátran tegyük ki a borotválkozó, vagy a sminkes tükörre, mert ez a mondás méltán lehet a mindenkori "Tégy másként, ha mást akarsz" projektünk alapja,

• de az sem lép rosszat, aki kihelyezi az íróasztalára, s

• mindenképpen oly módon, hogy a szöveg feltétlenül jól látható legyen.

De ha már választani lehet, akkor én Albert Einstein mellett voksolnék, aki erről a következőket mondta: "The definition of insanity is doing the same thing over and over again and expecting different results". S az ő gondolata magyar fordításban a következőképpen szól: A korlátoltság bizonyítéka, ha ugyanazt tesszük újra és újra, és eltérő eredményt várunk. Nos, ízlés kérdése, hogy kinek melyik stílus jön be, de én mindenképpen az utóbbi mellett döntenék. Éppen azért, mert kellően felrázó, szembesítő és mozgósító.

S ebben ráadásul nekem még az alábbi portré is kellően inspiráló:

- 49/50 -

Aki felismeri a változás, változtatás szükségességét, annak a következő lépcsőfokot már az jelenti, hogy arra is igent mond, hogy ebben a helyzetben nyilvánvalóan új stratégiára van szükség. De itt nem nyerő az a megszokott mantra, hogy: "csináljunk mindent úgy, mint eddig,kicsit jobban". Ez tetszik vagy nem tetszik, kudarcra van ítélve.

Elkerülhetetlenül és sürgetően új és a korábbit alapvetően meghaladó stratégiára, az ún. out of the box gondolkodásra van szükség.