1. Modern, globalizált világunkban a világgazdaság egységesedése nagymértékben hatott a jogi környezetre is. Számos, a gazdasági élet alkotta helyzetre született új jogi szabályozás, és formálódott a meglévő joganyag is. Legszembetűnőbb változás az angolszász jogi szemlélet beszivárgása a hazai joggyakorlatba. Meglepő tehát, hogy a Szerzők által bemutatott két, egymással rokon szerződés szabályozása alig változott a Ptk. hatályba lépése óta, habár a gazdasági életben számtalanszor megjelenő szerződéstípusokról van szó. A könyv mégis hiánypótlónak számít a magyar magánjogi szakirodalomban, hiszen nem íródott egyik szerződéstípusról sem átfogó, az elméletet és a joggyakorlatot részletesen feltáró mű.
A bizományi szerződés a közvetítői tevékenység szerződéstípusa, amely alapján a bizományos díjazás ellenében a megbízó javára, a saját nevében köt szerződést. A bizományi szerződés alanyai a bizományos és a megbízó. A jogviszonynak harmadik alanya is van, a bizományossal szerződő harmadik személy, akinek azonban a megbízóval nincs közvetlen kapcsolata. Ilyenkor két szerződés jön létre, és a bizományos mindkét szerződésnek az alanya.
A szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával összefüggő egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni. Mindkét szerződéstípusnál a szolgáltatás ügyvitel végzését jelenti, így a megbízási szerződés önállósult altípusairól beszélünk. A szállítmányozási szerződés esetében azonban speciális, a fuvarozással kapcsolatos ügyviteli teendők ellátására kerül sor. A szállítmányozási szerződés tehát a megbízásból kiváló és önállósodó szerződéstípus, amely a bizományhoz igen közel áll, habár a magyar jogban önállóan szabályozott, Ptk.-ban nevesített kontraktus.
2. A könyv a bizományi szerződés bemutatásával kezdődik. Részletes, kimerítő elemzést kapunk a szerződés elméleti hátteréről. Ismertetik a szerzők a common law és a kontinentális jogrendszer szembeállítását, eltérő nézőpontjait, illetve a nemzetközi háttéranyagot, az UNIDROIT Alapelveket (2004), és az Európai Szerződési Jog Alapelveit (1999). Betekintést adnak a holland, az olasz, a portugál és a hazai szabályozásnak mintául szolgáló német szabályozás néhány dogmatikai megoldásaiba is. Részletesen szólnak a közvetlen képviselet és a közvetett képviselet elhatárolási kérdéseiről.
A bizományi szerződést, a Ptk. hatályba lépését megelőzően az 1875. évi Kereskedelmi törvény (Kt.) szabályozta. A korabeli jogi szabályozás alapján a bizomány, ha azt iparszerűen folytatták "kereskedelmi ügylet"-nek minősült. A szabályozás tehát abból indult ki, hogy a bizományos kereskedői minőségében jár el, köt jogügyleteket. Éppen ezért a korabeli szabályozás, bár nem tartalmazta a díjra való utalást a bizomány definíciójában, mégis visszterhes szerződésnek minősült.
Mindkét Szerző alaposságát dicséri a magyar joganyag jelenlegi, és de lege ferenda elemzése, illetve a bírói gyakorlat kimerítő ismertetése. Kritikai éllel elemzik a Ptk. szabályait, összevetve a joggyakorlattal. Nem fukarkodnak a példák bemutatásával, gyakorlati eseteken keresztül igyekeznek megvilágítani a bizománnyal kapcsolatos szabályozási kérdéseket. Példaként említhetnénk a bizományos által megköthető szerződések körét. A hatályos Ptk. értelmében adásvételi szerződés megkötésére köteles, saját nevében a megbízója javára. A Ptk. későbbi szabálya feloldja ezt a megszorítást, lehetővé téve az egyéb szerződések megkötését is. A joggyakorlat alakította ki azt az igény, hogy egyéb típusú szerződések megkötésére is lehetőség legyen, a bizományi szerződés keretei között.
Külön fejezetet szentelnek az Írók a közvetlen igényérvényesítés problematikájának. Betekintést kapunk a kontinentális jogrendszer számára utat mutató német megoldásba, és a magyar szabályozásba is. Bírálják a jelenlegi szabályozás merevségét, és a jövőben hatályba lépő Ptk. Javaslat ez irányú szabályozását, amely elzárkózik a megbízó és a harmadik személy közti perlési lehetőségtől. Annak ellenére teszi ezt, hogy az Európai Szerződési Alapelvek, és az UNIDROIT 2004-es Kereskedelmi Szerződések Alapelvei lehetővé teszik a "jogviszonyok feltörését", sőt a gazdasági élet szereplőinek igényei is ezt szorgalmazzák. "A közvetlen igényérvényesítési kísérletek" (6. 4.) alcím alatt számos példát, lehetőséget vázolnak e kérdés feloldására, több bírósági gyakorlatból merített példákon keresztül. Nem mulasztják el a Szerzők a "Del credere" felelősség elemzését sem, va-
- 256/257 -
lamint a gyakorlati szempontból is érdekes díjazás kérdéskörét.
3. A könyv második része a szállítmányozási szerződés nem kevésbé kimerítő bemutatásával folytatódik. A szállítmányozás alapvető gazdasági funkciója az árutovábbítás. A szállítmányozó összehangolja az összetett fuvarozási tevékenységet, és ellátja a szállítás során felmerülő raktározási, kezelési feladatokat is. Szerzők jól érzékeltetik, hogy e szerződés a nemzetközi kereskedelem számára meghatározó, gyakorta előforduló kontraktus, amelynek nem csak az írott joganyag adja a hátterét, hanem a kereskedelemben legalább olyan fontos szerepet betöltő szokások, nemzeti és nemzetközi "soft law" (Magyar Szállítmányozási Feltételek, Nemzetközi FIATA Rules, illetve egyéb nemzetközileg elismert szállítmányozási feltételek) szabályok is. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kimondta e szabályok nem jogszabályi jellegét, mégsem lehet elmenni amellett, hogy a felek gyakran ezt tekintik inkább zsinórmértéknek a jogszabályok helyett.
Szerzők számos olyan gyakorlati kérdést fejtegetnek, amely bepillantást enged a gazdaság eme szegmensébe a kereskedelemben nem jártas Olvasó számára is. Ilyen lehet például a szállítmányozási díj, költségek kérdése, a refakcia, amelynek jelentősége napjainkra már elhalványult, vagy a szállítmánybiztosítás, amely a gyakorlatban általában értékbevalláson alapul.
Külön fejezetben foglalkoznak Szerzők a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséggel. A Ptk. szabályai e tárgykörben eltérnek a rokon szerződések szabályaitól. A bizománnyal ellentétben a szállítmányozó felelőssége nem terjed ki a vele szerződő harmadik személy (tipikusan a fuvarozó) szerződésszegéséért, de a szállítmányozó köteles a megbízó igényeit vele szemben érvényesíteni. A felelősség kérdése tehát cizellálódik aszerint, hogy a szállítmányozási tevékenység körében, vagy a fuvarozás során felmerülő kárról van szó. Részletes elemzésbe bocsátkoznak a Szerzők, kifejtve a hatályos Ptk. szabályait, színesítve a hazai joggyakorlat álláspontjával. Persze a nemzetközi színtéren sokszor olyan kérdések is felmerülnek, amelyek a határokon belül nem. Ilyen például árukárok esetében a kártérítési összeg pénzneme, amely gyakorlati életben egyáltalán nem elhanyagolandó.
A hatályos szabályok mellett kitérnek Szerzők a lehetséges jövőbeli rendezés lehetőségeire is, pl. a Szakértői Javaslat tartalmára. A változás talán legfontosabb eleme, hogy a felelősség szigorodik, objektív alapokra helyeződik, így várhatóan elmosódni látszik a szállítmányozó általános és a fuvarozó felelőssége közti határvonal.
Külön fejezetben találjuk a szállítmányozást érintő biztosítéki célú jogintézmények (a privilegizált zálogjog, visszatartási jog) részletesebb bemutatását, illetve a szerződés módosításának sajátos esetét, az utólagos rendelkezést. A szállítmányozási szerződéssel szoros kapcsolatban álló fuvarozási szerződés tartalmának módosulása (a feladó utólagos rendelkezése folytán) sok esetben kihat a szállítmányozás kontraktusára is, így mintegy közvetve módosítva azt.
Szerzők gyakorlatias gondolkodásmódját tükrözi az, hogy az anyagi jogi szabályok ismertetése mellett kitérnek az igényérvényesítés lehetőségeire is. Az elévülés különös szabályai mellett a Pp. nemzetközi szállítmányozással kapcsolatos hatásköri szabályait, és az ide vonatkozó nemzetközi szabályokat is megismerhetjük. A gazdasági életben az igényérvényesítés leggyakoribb, és leginkább bevált módja a választottbíróság igénybevétele. A Szerzők bemutatják a FIATA Választottbírósággal kapcsolatos eljárási szabályokat is.
Összegzésképpen megállapítható, hogy rendkívül alapos munkát tarthat kezében az Olvasó, amely gondosan egyesíti az elméleti tanokat a gyakorlati kérdésekkel, illetve a külföldi modellek megoldásaival. Így nemcsak a jogtudósok, de a gyakorlati jogászok számára is hasznos művet írtak a Szerzők. ■
JEGYZETEK
* Complex Kiadó, Budapest 2011. 257 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
