November 20-a 1989 óta a gyermeki jogok világnapja. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (New York, 1989) elfogadásának 35. évfordulójához méltó alkalom volt az ELTE Jogi Kara és a Validity Alapítvány közös szervezésében, a Gyermekjogi Civil Koalíció együttműködésével megtartott gyermekjogi konferencia. A szervezők a Wellbee közreműködésével kiemelt figyelmet fordítottak a gyermekek részvételére. Az eseményen - mely a Jól működő igazságszolgáltatás - az együttműködés erősítése és újszerű technológiák alkalmazása a gyermekjogok, a fogyatékossági jogok és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése érdekében címet viselte -, a kétnapos rendezvénysorozat részeként főként gyermekjogi kérdéseket tárgyaltak a meghívott vendégek és részt vevő gyerekek, fiatalok.
Az eseményt Aysegül Oz, a Validity Alapítvány projektvezetője nyitotta meg, méltatva és megköszönve a részt vevő gyermekek, illetve szervezők munkáját. Rozsnyai Krisztina az ELTE ÁJK nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyetteseként, Szeibert Orsolya az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének, valamint a gyermekjogi szakjogászképzésnek a vezetőjeként, Katonáné Pehr Erika a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségének tagjaként, Bruno Monteiro pedig a Validity Alapítvány vezetőjeként köszöntötte a résztvevőket és az előadókat.
Az első szekcióban - Gurbai Sándor (Validity Alapítvány) moderálásával - a gyermekvédelmi rendszert, valamint gyermeki jogokat érintő előadások hangzottak el. Elsőként Herczog Mária gyermekvédelmi szakember komplex szemlélettel beszélt a lehetőségekről és a kihívásokról. Kiemelte, hogy melyek a Gyermekjogi Egyezmény optimális alkalmazásának kérdései, s azt, hogy ebben a körben a gyermekek jólétének, valamint jóllétének előmozdítása egyaránt jelentős. Hangsúlyozta az intézményi támogatás, a tudatosság, valamint az érdekérvényesítés fontosságát azzal, hogy a gyermekekkel együtt dolgozva, az ő részvételükkel kell ennek megvalósulnia. A technológia és a digitális platformok tekintetében aláhúzta a hozzáférés korlátozásának szükségességét és a gyermekjogok érvényre juttatását, amelyhez megfelelő szakpolitikára és jogszabályokra van szükség. Kiemelte a monitoring, valamint a számonkérhetőség fontosságát, a kapacitások bővítését, valamint azt, hogy érdemi képzések nyújtásával kell erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a gyermekjogokat szélesebb körben ismerjék. Utalt a gyermekjogi hatásvizsgálat jelentőségére, a forráselosztás kapcsán pedig hangsúlyozta, hogy azok a források, amelyeket jelenleg a gyermekjogok védelmére fordítunk, nem elegendőek. A gyermekköltségvetésnek általánossá kellene válnia annak érdekében, hogy láthatóvá váljon az, hogy mennyit költünk, és hogyan lehetne jobban használni a rendelkezésre álló forrásokat.
Szeibert Orsolya az Inklúzió az igazságszolgáltatásban című előadásában a gyermekek részvételének fontosságát hangsúlyozta az igazságszolgáltatásban. E körben nem elhanyagolható szempont az, hogy az eljáró fórumok fel vannak-e szerelve megfelelő eszközökkel, és különösen szakemberekkel. A gyermekbarát igazságszolgáltatás kapcsán kitért az Európai Unió Gyermekjogi Stratégiájára is. A gyermek legfőbb érdekével összefüggésben hangsúlyozta a gyermekrészvétel biztosítanának fontosságát, valamint a védelem megteremtését. A gyermek védelme fontos célkitűzés, azonban sokszor mintha nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk neki, mint a gyermek véleményének. E körben nyomatékosította a szemléletváltoztatás szükségességét: a gyermek meghallgatásának és véleménye figyelembevételének nem lehet automatikusan korlátja a gyermek védelme. Érdemi gyermekrészvétel szükséges, értelemszerűen azzal, hogy a sérülékeny csoportok számára kiemelt támogatást kell biztosítani. A gyermekrészvétel kapcsán az is különösen jelentős, hogy az már kicsi gyermekkortól megtörténjen és aktív résztvevőként jelenjen meg a gyermek; a kisgyermekkori gondozás és nevelés pedig elengedhetetlenül fontos, tekintettel arra, hogy az ott szerzett tapasztalatok később nagyon nehezen pótolhatók. A gyermek ítélőképessége kapcsán kiemelte, hogy a magyar gyakorlat meglehetősen szigorú, és olyan mércét állít fel a döntéseik lehetséges hatásainak felmérése megkövetelésével, melyet a felnőttek sem feltétlen képesek "megugrani".
Lápossy Attila (ELTE ÁJK és Alapjogi Biztos Hivatala) az alapjoggyakorlás kapcsán rendkívül izgalmas és aktuális kérdéskört járt körbe: előadásának témája az iskolai mobiltelefon-használat volt. Rengeteg ellentmondás és feszültség vethető fel ebben a körben, hiszen ez érzelmi kérdésnek is tekinthető, ugyanakkor alapvető jelentőséggel bír az, hogy a gyermek védelme miként jelenik meg. A mobilhasználat kérdése az iskolában problémát jelent az uniós tagállamok mindegyikében, azonban azt
- 41/42 -
valamennyi tagállam másként kezeli. Hazánk szabályozása a kérdéskör kapcsán meglehetősen szigorú álláspontra helyezkedett azzal, hogy valamennyi iskolában és valamennyi eszköz tekintetben tilalmazza a gyermekek számára ezek használatát; kivétel csupán az oktatási cél, valamint az egészségügyi probléma. A végrehajtás módja és folyamata kapcsán beszélt arról, hogy amennyiben nem kerül sor alapjog-korlátozásra, úgy ez szakpolitikai döntésnek tekintendő és a szakmaiság, valamint eredményesség tekintetében vizsgálható a legitimációja. Amennyiben azonban alapjog-korlátozásról beszélünk, úgy az államoknak igazolniuk kell a beavatkozást, és érdemi kontrollt kell biztosítani az ombudsman és bíróság útján egyaránt. Hangsúlyozta, hogy alapjog-korlátozásként két igazolás merülhet fel: egyrészt, hogy a másikat ne zavarjuk, másrészt az, hogy megelőzzük a gyermek elmagányosodását. Sára gyermekrésztvevőként elmondta, hogy szerinte a telefonhasználat során a felelősségi kérdések tisztázatlansága jelentett aggodalmat a gyermekek számára.
A második szekció a Korlátok áttörése: a gyermekek jogainak előmozdítása interszekcionális perspektívákon keresztül címmel és Katonáné Pehr Erika moderálásával zajlott. Kende Ágnes (HUN REN Társadalomtudományi Kutatóközpont) a Rosa Parks Alapítvánnyal közösen végzett munkáját mutatta be, előadásában a roma gyermekek oktatási helyzetéről beszélt. A roma gyermekek szegregáltan tanulnak az iskolásban. Felhívta a figyelmet a "látszatintegráció" jelenségére azzal, hogy a sajátos nevelésű gyermekeket "jól" kell integrálni; a roma gyermekek a falvakban sokszor szegregáltak, de ez a szegregáció a városokban is előfordul. Kiemelte a módszertan kapcsán, hogy az adatok több szempontból is hiányosak. A szakértői interjúból kiderül az, hogy a roma gyermekek szókincsbeli problémák miatt szerepelnek rosszul a teszteken, ezáltal pedig valójában nem olyan szintű problémákról beszélünk, amelyek miatt fogyatékossá kellene őket nyilvánítani. Az előadó javaslatként fogalmazta meg a szakértők bevonásának fontosságát, valamint az inkluzív oktatás feltételeinek megteremtését.
Gurbai Sándor a fogyatékossággal élő gyermekek intézményi elhelyezéséről szóló előadásában hangsúlyozta azt, hogy a magyar társadalom nem kellőképpen elfogadó a téma kapcsán. Az emberek rendszerint addig fogadják ezt el, ameddig "nem a közvetlen szomszédságukban van".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
