"Megfontoltság őrködik Feletted és belátás vigyáz Reád" (Példabeszédek könyve, 8. fej., 8. vers). Ez a kegyes mondás sajnos nem vonatkozik A versenyszabályok korszerűsítésére alakult bizottság[1] 1999. április 28-án elfogadott Fehérkönyvére.[2]
Az EK Bizottságának - most már tanácsi rendelet-tervezet formáját öltött - javaslatai összességükben igen bonyolultak. Szorosan vett lényegük: a közigazgatási fenntartásokhoz kapcsolt kartelltilalom jelenlegi bejelentéses rendszerét, a legális kivételezést lehetővé tevő rendszerré alakítják át. az EKSZ (Amszterdami szöveg) 81. cikkelye (1) és (3) bekezdései összevont tényállásként olvasandók.
A rendelettervezettel való vitát az teszi nehézzé, hogy az EK Bizottságának céljai kevéssé világosak, sőt ingadozóak.
1. Eredetileg arról volt szó, hogy a szűkös lehetőségeket Brüsszelben hatékonyabban kellene felhasználni. Ez nem hangzott meggyőzően, ugyanis:
- Az EK Verseny-Főigazgatósága évente nagyjából ugyanannyi ügyet intéz el, mint amennyi újként érkezik be Brüsszelbe. Ez tulajdonképpen 1200 el nem intézett ügyből álló hátraléknak maga előtt való görgetését jelenti. Ennek felszámolása egyszeri erőfeszítést, nem pedig a rendszer alapvető megváltoztatását követelné meg.[3]
- Az anyagi jog módosítása, nevezetesen a vertikális korlátozásokra és ésszerűsítési (racionalizációs) megállapodásokra, hasonlóképpen a kutatási és fejlesztési együttműködésekre vonatkozó új csoportmentesítési rendeletek drasztikusan fogják csökkenteni a bejelentések számát.
- Az EK Bizottsága nem vette a fáradságot, hogy átgondolja, hogy miért nem hatékonyak a belső munkafolyamatok. Bennfentesek a viszonyokat, a jelenlegi hét fokozatot "kafkai"-ként ecsetelik. Voltak olyan munkatársak, akik 35 szolgálati év alatt összesen csak két döntést hoztak tető alá. a Verseny-Főigazgatóságnak meg kellene magyaráznia, hogy miért tud az ő "merger task force"-a (fúziók ellenőrzésével megbízott részlege) me-
- 132/133 -
sés eredményeket elérni, miközben a kartelleket vizsgálók kudarcokat vallva állnak mellette.
- Németországban a Szövetségi Kartellhivatal 42 év óta tartja fenn a bejelentéses rendszeri: problémának itt nyoma sincs.
Tény ugyanakkor: az állítólagos munkatúlterheltségre mint érvre, nem lehet komolyan hivatkozni. Az Európai Parlament Gazdasági Bizottságának egy meghallgatásán jelentette ki Alexander Schaub, a Verseny-Főigazgatóság vezetője: még ha a személyzetet Brüsszelben meg is kétszereznék, az EK-Bizottsága a Fehérkönyvben lefektetett javaslataihoz továbbra is ragaszkodna.
2. Később azt lehetett hallani: az ún. hard core (kemény magot megjelenítő) kartellek elleni hatékonyabb küzdelemről van szó. A büntetendőség határán mozgó kartell-megállapodásoknak azonban semmi közük sincs a bejelentési rendszerhez. Az ilyen kartellmegállapodásokat nem jelentik be semmiféle olyan rendszerben, amely kritikusan áll szemben a kartellekkel. Ezekre az EK Bizottságának javaslatai nem terjednek ki. Ezek a javaslatok azokra az esetekre vonatkoznak, amelyeknek kartelljogi megítélése kétségesnek tűnik.
3. Végül azt is mondják: a hagyományos előzetes bejelentési rendszer eredménytelensége már pusztán abban is megnyilvánul, hogy a bejelentések következményeként csak elvétve került sor formális eltiltó határozatokra. Ez az érv egy gondolkodási hibán alapszik. Ennek éppen a fordítottja igaz. Ekképpen mivel a bejelentési rendszer hatékony, ezért nem kerül sor egyáltalán kifogásokra. Igen világossá vált ez legutóbb a holland versenytörvénynél. Ez 1998. január 1-jén lépett hatályba. Az új Holland Kartellhivatalhoz az első három hónapban ezret meghaladó számú bejelentés érkezett. Ezek elintézése informális úton történt. A Holland Kartellhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint általában elegendő volt már "a szemöldök felvonása" is.[4] E vonatkozásban nevetséges a formális határozatok hiányából a rendszer nem kielégítő voltára következtetni.
4. Az EK Bizottsága lényegében véve a versenypolitikai koncepció megváltoztatását javasolja. Eszerint az előzetes bejelentés útján történő ellenőrzést az elrettentő, utólag megvalósuló ellenőrzés pótolná.[5] Ugyanekkor a kartelltilalmat meghatározott piaci hatalommal rendelkező vállalatokra kívánják redukálni. A versenykorlátozások múltbéli túlzottan jogászi szemléletét egy erőteljesebb közgazdasági látásmóddal tervezik felváltani. Abból indulnak ki, hogy a versenytársak közötti legtöbb együttműködést hasznosnak kell tekinteni.
Egy ilyen változtatás versenypolitikailag nagy kockázatokkal jár:
1. Nézetem szerint a legális kivételezések rendszere egyértelműen alatta marad a közigazgatási fenntartásokhoz kapcsolt kartelltilalom rendszerének.
a) Az indokok a következők:
- A kartellhatóságok nem jutnak többé tapasztalatok birtokába.
- Nincs meg az átláthatóság harmadik személyek, versenytársak, részszállítók, vevők (ideértve a fogyasztókat is) számára. A lajstromoztatás lehetősége, amit most a rendelettervezet 4. cikkelyének (2) bekezdése előirányoz, placebo-ként marad, a vállalatokat ugyanis ennek kapcsán nem illetik meg jogok és a rendelet alkalmazása gyakorlatilag elmarad.
- A vállalatok vagy ügyvédjeik útján történő önmegmérés nem képes biztosítani a köz érdekét a verseny védelmében. Ennek ismét három oka van: gyakran nincsenek meg a vállalatoknak a szükséges piaci adatok. A Római Szerződés 81. cikkelye (3) bekezdésének alkalmazása túlterheltséget idézne elő. Olyan ez mint egy potenciális bűnöző felszólítása arra, hogy maga mentse fel önmagát. Ezt a szervezeti elrendezést, a legvisszafogottabban lehet csak "kevésbé szerencsésnek" nevezni.
Szemben állnak ezzel a bejelentési rendszer előnyei: ez a rendszer lehetőséget nyújt a kartellhatóság számára, hogy már a horizontális megállapodások gyakorlati alkalmazásának előterében aktív ráhatást tudjon gyakorolni azok versenykonform kialakítására. Ez a kartellek résztvevőinél fegyelmező hatást vált ki, mivel a szerződéseket szívesebben kötik a versenyjoghoz igazodóan, hogy ezen a módon mentesítést nyerhessenek. Hasonlóképpen mérséklődik a csábítás arra, hogy a megengedett együttműködésről tiltott együttműködésre térjenek át. A vállalatok ugyanis tudják, hogy a hatóság "tájékozott". A bejelentések ezenfelül lehetőséget teremtenek mentesítések adagolásához, s a mentesítési határozatok meghozatalának olyan szakhatóságoknál való koncentrálására vezetnek, amelyek megfelelő tapasztalatokkal és szakmai ismeretekkel rendelkeznek. Ezek nem csupán tézisek. Ezeket széleskörű történelmi, valamint jog-összehasonlítási tapasztalatok igazolják.[6]
- 133/134 -
b) A legális kivételekről tapasztalatokat különösen Franciaországban lehet találni. A Code Pénal (Büntető Törvénykönyv) már az 1810. évtől kezdődően tiltotta az olyan versenykorlátozásokat, amelyek a szabad árképzést korlátozták.[7] Idevonatkozó megállapodások a "cause illicite" (törvénybe ütköző kikötés; Code Civil 1133. cikkelye) miatt, vagy a közrendi jelleggel érvényesülő iparszabadság elvébe ütközés miatt semmisek voltak. Harmadik személyek számára a Code Civil (Polgári Törvénykönyv) 1382/1383. cikkelyeiben foglalt generálklauzulára alapított polgári jogi kártérítési igények is lehetségesek voltak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
