Jelen tanulmányban a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló 2000. május 16-i európai parlamenti és a tanácsi irányelv (a továbbiakban: negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) által bevezetett kárrendezési megbízottra vonatkozó uniós és magyarországi szabályokat, valamint az irányadó európai uniós és a magyar bírói gyakorlatot kívánom bemutatni.
A gépjármű-forgalom egyre intenzívebbé válása révén, számtalan esetben merül fel olyan eset, hogy magyarországi lakos vagy magyarországi székhelyű szervezet gépjárműve szenved egy másik uniós tagállamban közlekedési balesetet. Ilyen helyzetben felmerül a kérdés, hogy a károsult a kártérítési igényét hogyan érvényesítheti.
A károsult kártérítési igénye érvényesítésének megkönnyítése érdekében vezették be a negyedik gépjármű-biztosítási irányelvvel a kárrendezési megbízott jogintézményét.
A kárrendezési megbízottra vonatkozó rendelkezések és bírói gyakorlat ismerete - főleg az ezen a területen tevékenykedő szakembereknek - elengedhetetlen ahhoz, hogy a károsult igénye hatékonyan érvényesíthető legyen.
A nemzetközi vonatkozású közlekedési balesetek károsultjai érdekének védelme miatt[1] vezette be tehát a jogalkotó a kárrendezési megbízott intézményét a negyedik gépjármű-biztosítási irányelv 4. cikkében, melynek az a célja, hogy az egyik EU vagy - ahogy erre az alábbiakban kitérek - EGT tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező károsult, aki egy másik tagállamban szenved közlekedési balesetet, a lakóhelye szerinti tagállamban saját anyanyelvén tudja intézni peren kívül a kártérítési ügyet a károkozó felelősségbiztosítójának kárrendezési megbízottján keresztül.[2] Az irányelv alapján minden tagállami biztosító köteles a telephelyén kívüli összes tagállamban kárrendezési megbízottat kinevezni.[3] Természetesen a kárrendezési megbízott kinevezése nem érinti az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó rendelkezéseket.[4] A kárrendezési megbízottnak a kárigényre vonatkozó minden olyan információt össze kell gyűjtenie, amely a károk rendezésével kapcsolatban szükséges, és minden szükséges intézkedést meg kell tennie a károk rendezésének megtárgyalására. A kárrendezési megbízott kinevezése nem korlátozhatja a károsult fél vagy biztosító jogát, hogy bírósági eljárást indítson közvetlenül a balesetet okozó személy vagy annak biztosítója ellen.[5] A kárrendezési megbízottaknak elegendő jogkörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a negyedik gépjármű-biztosítási irányelv 1. cikkében meghatározott esetekben képviseljék a biztosítót a károsultakkal szemben, és hogy kárigényeiket teljes mértékben rendezzék. A kárrendezési megbízottaknak az is a feladata, hogy az ügyeket a károsult fél lakóhelye szerinti tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) vizsgálják.[6]
A negyedik gépjármű-biztosítási irányelv hatályával kapcsolatban szükséges azt megjegyezni, hogy az nemcsak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, hanem az EGT-Vegyesbizottság 2001. január 31-i 4/2001. határozata alapján az Európai Gazdasági Térség tagállamaira is.[7] Azt is érdemes megjegyezni, hogy noha Svájc nem tagja az Európai Uniónak, mégis átültette a nemzeti jogába a negyedik gépjármű-biztosítási irányelv vívmányait.[8],[9]
Pusztán a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy ha a tagállamban lakóhellyel rendelkező károsult a saját tagállamában szenved közlekedési balesetet, amit egy olyan személy okoz, aki a zöldkártyarendszer egy másik részes államából való, akkor ezen károk megtérítése a zöldkártya irodák rendszerén alapul.[10]
A hivatkozott negyedik gépjármű-biztosítási irányelvet és a másik négy gépjármű-biztosítási irányelvet egységes szerkezetbe a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv) foglalta, mely lényegét tekintve új rendelkezést nem tartalmaz. A konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv (34)-(40) preambulumbekezdései tartalmazzák a kárrendezési megbízottra vonatkozó szabályozás indokait, míg az egyes szabályok ezen irányelv 21. cikkében találhatók meg.
Fontos azt kiemelni, hogy a károsult számára csak lehetőség az, hogy a kártérítési igényét a kárrendezési megbízottnál terjessze elő. A károsult akár dönthet úgy is, hogy a károkozóval vagy annak felelősségbiztosító-
- 27/28 -
jával szemben közvetlenül érvényesíti az igényét. A gyakorlati tapasztalatok alapján a dologi károk rendezésénél előnyös a kárrendezési megbízotthoz fordulni, míg súlyos személyi sérüléses ügyekben - akár külföldi ügyvéd közreműködésével is - célszerű inkább közvetlenül a károkozó felelősségbiztosítójával felvenni a kapcsolatot, ugyanis az esetek döntő többségében a kártérítési jogviszonyra irányadó jog nem a károsult lakóhelye szerinti jog, márpedig a kárrendezési megbízott munkatársai nehezebben tudnak kezelni olyan bonyolult személyi sérüléses ügyeket, melyekre számukra kevéssé ismert jog az alkalmazandó.
Ami a hazai szabályozást illeti, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) tartalmazza jelenleg a kárrendezési megbízottra vonatkozó szabályokat. A Gfbt. 3. § 20. pontja a kárrendezési megbízott fogalmát a következőképpen határozza meg: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosító székhely szerinti tagállamától eltérő tagállamban működő megbízottja, aki a biztosító által biztosított gépjármű üzemeltetésével kapcsolatban felmerült kártérítési igényeket a károsult lakóhelye (székhelye) szerinti tagállamban kezeli és rendezi, valamint a biztosítót a károsulttal szemben képviseli. Míg a Gfbt. 37. §-a a kárrendezési megbízott eljárásával kapcsolatban határoz meg szabályokat.
Felmerül a kérdés, hogy a károsult honnan szerezhet információt arról, hogy egy másik tagállambeli biztosítónak mely szervezet a magyarországi kárrendezési megbízottja. Erről a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: MABISZ) erre irányuló megkeresésre ad tájékoztatást, illetve a magyar biztosítók kárrendezési megbízottjaira vonatkozó információk a MABISZ honlapján[11] is elérhetők.[12]
Mind a hazai, mind az európai uniós bírósági gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a károsult a lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállamban a kártérítési per alperese lehet-e a kárrendezési megbízott vagy pedig csak a külföldi biztosítóval szemben indíthat pert a károsult. Tehát a kérdés az, hogy a kárrendezési megbízott passzív perbeli legitimációval rendelkezik-e.
A Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 5.G.22.319/2016. szám alatt folyamatban volt ügyben az egyik magyarországi székhelyű biztosító indított kártérítési pert egy külföldi biztosító magyarországi kárrendezési megbízottjával szemben. A Budai Központi Kerületi Bíróság I. fokon jogerőre emelkedett ítéletében az alperes passzív perbeli legitimációjának a hiánya miatt utasította el a felperes keresetét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
